Állati szerelem VII.

Renée és Kurama a kanapén ültek. Kurama nekitámaszkodott a karfának, Renée pedig a fiú mellkasára dőlt. Hallotta a fiú lélegzetét és szívverését.

-         Akkor holnap neked el kell menned, igaz? (Renée)

-         Igen… sajnos. De bemegyek a kávézóba az órák után.

-         Rendben. Le kellene feküdni, későre jár már az idő.

-         Igen.

Azzal Renée még egy csókot nyomott Kurama szájára és elindult a hálószóba fel.

-         Szép álmokat!

-         Neked is.

Azzal a lány becsukta maga mögött az ajtót és lefeküdt. Kurama még egyszer kinézett a városra, elmosolyodott és ő is lefeküdt.

Másnap reggel szinte egyszerre ébredtek fel. Kurama ránézett az órára majd kipattant az ágyból, mert kevés ideje volt már hátra az első órájáig. Kapkodva öltözködött fel. Megbotlott a szőnyeg szélében és hasra vágódott.

     - Au!

-         Hát teveled meg mi történt?- kérdezte félig nevetve Renée.

-         Ez nem vicces! Sietnem kell, különben elkésem.

-         Segítek felállni.

-         Kösz.

Renée odasétált a fiúhoz és a kezét nyújtotta felé. Nagy lendülettel rántotta fel és a fiú Renée karjaiba kötött ki.

    - Jó reggelt!

-         Neked is.- azzal egy megcsókolták egymást.

-         Na nekem most már tényleg mennem kell. (Kurama)

-         Jó. Délután találkozunk.

-         Igen. Szia.

-         Szia.

Renée ránézett az órára. Neki sem volt már túl sok ideje, mennie kellett a kávézóba. Gyorsan lefürdött és megreggelizett, rendbe tette a lakást és pár perc múlva már az utcán baktatott. Megérkezett a kávézóba.

-         Üdvözöljük a…(Zoey)

-         Csak én vagyok. (Renée)

-         Ó szia Renée, hogy vagy.

-         Jól, kösz.

-         Meghiszem azt.

-         Szia Elliot. Én is örülök neked?(Renée)

-         Szia. Segíts Kikinek mosogatni a konyhában, aztán moss fel majd mehetsz kiszolgálni. Aztán majd seperd fel a padlót és…

-         Hé, tudom, hogy tegnap nem jöttem be dolgozni és pótolni fogom a hiányzásomat! És különben is tudom, hogy mi a dolgom! Ha nem vetted volna észre már régóta itt dolgozom! Érthető voltam? !

-         Akkor jó, ha tudod a dolgodat! Képzeld észrevettem, hogy régóta itt dolgozol! Én alkalmazlak! Ezt figyelmedbe ajánlom, minthogy az is, hogy minél előbb pótold a kimaradásodat, különben kénytelen leszek megválni tőled! Remélem most én voltam érthető!- ordította Elliot.

-         Igen.- válaszolt Renée.

-         Akkor jó!- üvöltötte még mindig Elliot dühtől vezérelve.

-         Hé, Elliot! Nem gondolod, hogy eleget ordítottál Renéevel? (Zoey)

-         Nem!

-         Hagyd csak. Valakin úgyis le kell vezetnie a feszültséget. Szerintem csak féltékeny. (Renée)

-         Mi????????????

-         Jól hallottad. Szerintem féltékeny vagy Kuramára. Nem tetszik, hogy őt szeretem és nem téged. Ilyen egyszerű.

-         Huh. Renée aztán jól megmondta!- mondta Zoey most már a konyhában a lányoknak és Westly-nek.

-         Te teljesen megbuggyantál! Elvette az eszedet az a kölyök?

-         Van neve is! És nem kölyök! Sokkal érettebb, mint te! Neki van bátorsága, nem mint neked!

-         Szóval gyávának tartasz!

-         Igen, annak! Soha senkinek nem volt merszed elmondani, hogy mit érzel! És amikor én elmondtam neked az érzéseimet, te kinevettél és faképnél hagytál! Így akartál álarc mögé bújni! Senkit nem engedsz közel a szívedhez! Most pedig féltékeny vagy! Hát mit gondolsz, mi vagyok én? ! Egy baba, amit kedvedre dobálhatsz: ha nálad van eldobod, ha másnál van visszakönyörgöd? Hát nem! Jegyezd meg, hogy ez nem így van!- azzal Renée sírva elszaladt.

-         Renée…-suttogta Elliot. Majd sarkon fordult és eltűnt.

-         Jé, nem is tudtam, hogy Renée szerelmes Elliotba. Ti tudtátok, (Bridget)

-         Nem.

-         Igen. (Westly)

-         Mesélj!

-         Rendben.

Folyt. Köv.