8. fejezet
Állati szerelem VIII.
Westley nagy levegőt vett, és belevágott a mesélésbe.
- Na tehát, az úgy volt, hogy Elliot beteg volt és az űrmanók megtámadták. Ti nem voltatok elérhetők, csak Renée. Ezért szóltam Renéenek, hogy mentse meg Elliotot. Tudtam, hogy Elliot nem fog örülni Renéenek, mert bevallotta nekem, hogy gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. Ez a megérzésem be is igazolódott másnap, amikor Elliot bejött dolgozni és elküldött melegebb éghajlatra. Fejemhez vágta, hogy miért árultam el őt és miért hoztam szégyenbe Renée előtt azzal, hogy segítséget kértem. Merthogy- ő szerinte- meg tudta volna védeni magát. Aztán betoppant Renée és meghallotta a veszekedésünket. Szinte mindent hallott. Azonnal a védelmemre kelt, amikor látta, hogy Elliot nem hagyja, hogy elmondjam az ellenérveimet. Mindketten meglepődtünk, hogy Renée, hogy kiosztotta Elliotot.
- Akkor Renéenek van gyakorlata Elliotnál. (Zoey)
- Igen.
- Folytasd Westley!- türelmetlenkedett Kiki.
- Rendben. Elliot és Renée sokáig veszekedtek még. Aztán Elliot megkért, hogy távozzam. Így is tettem. De sajnos a kiabálásuk még a konyhában is hallatszott. Így tehát inkább kimentem a kávézóból. Egy idő után már nem néztem az órámat, de amíg követtem kb. 1-2 óráig vitatkoztak.
- Hűha!
- De itt még nincs vége a történetnek. Amikor már nagyon heves volt a vita Elliot egy picit elcsendesedett és egy kicsit megzuhant. Renée már a sírás határán volt, amikor Elliot mondott neki valamit. Nem tudom mit, mert nem hallottam. Aztán elordította magát Renéere nézve, aki erre összerezzent. Elliot egy pillanatig még nézte a lányt, majd a derekánál fogva magához húzta és megcsókolta. Így voltak egy darabig, de ekkor Renée ellökte magától Elliotot és pofonvágta. Majd sírva elszaladt és két napig nem jött dolgozni. Amikor visszajött én megköszöntem neki, hogy megvédett, ő kedvesen mosolygott majd pedig munkába állt, de Elliothoz nem szólt egy szót sem. Pedig Elliot egész nap ott sündörgött a lány körül, hogy bocsánatot kérhessen.
- Aszta! (Kiki)
- Ez aztán a love-story! (Corina)
- Hát igen, nem panaszkodhatnak. És hogyan békültek ki? (Zoey)
- Igen, ez engem is érdekelne.(Bridget)
- Na igen, ez is egy love-storyba illő történet. Egy hét telt el a vita óta, de Elliot még mindig nem kért bocsánatot Renéetől. Ekkor elhatározta, hogy a kávézó padlásterét átalakítja és ott fog bocsánatot kérni a lánytól. Így is tett. Azt akarta, hogy Renée lássa, hogy saját maga csinálta a meglepetést, segítség nélkül. Amíg a meglepi el nem készült, rengeteg sérülést szenvedett a srác. De nem érdekelte. Egészen addig nem engedett fel oda senkit, amíg kész nem volt a helység. Nekem mutatta meg először. Csodaszép volt. Aztán megkért, hogy süssek egy-két süteményt és hozzak bort is. Majd elmondta a tervét. Úgy intézte, hogy aznap este csak Renée legye a kávézóban. Minimicát megbízta azzal, hogy mondja azt Renéenek, hogy az űrmanók betörtek a kávézó padlásterébe. Renée azonnal felfutott, hogy megnézze. Amikor belépett Elliot felkapcsolta a villanyt. Renée nem hitt a szemének. Elámult majd megfordult és ki akart menni. De Elliot nem hagyta. Megfogta Renée karját, és óvatosan visszahúzta. Kérte, hogy ne menjen el, mert nagyon megbánta a dolgot és szeretne bocsánatot kérni. Végül Renée maradt és egy kellemes estét töltöttek el együtt.
- Jaj, de szép!
- Szerintem is.
Ekkor mindenki hátrafordult. Elliot állt az ajtóban karba tett kézzel.
- Ssszia Eeelliot.- dadogták a lányok.
- Sziasztok. Örülnék, ha a távollétemben nem rólam beszélnétek, hanem a dolgotokat végeznétek.
- Rendben. Ne haragudj. Mi csak…
- Ti csak kíváncsiak voltatok.
- Igen.
- Akkor most irány a munka!
- Már megyünk is.
- Westley! Nekünk még van egy kis elintézni valónk.
- Megyek.
- Jaj, szegény Westley! Most megint összevesznek. Miattunk. (Bridget)
- Nem kéne megvédeni őt? (Corina)
- Nem. Inkább dolgozzunk. Így is elég bajunk van. Még nagyobb lenne, ha segítenénk neki. (Zoey)
- Ez igaz. (Kiki)
Folyt. Köv.
|