�llati szerelem X.

El�z� r�szb�l:

-Ren�e!- ki�ltotta mindenki.

-         Ne!- Kurama a f�ldre rogyott �s belebokszolt egyet a f�ldbe. Majd k�nnycseppek csordultak le az arc�n. Ezut�n m�r mindenki s�rva �lt a f�ld�n, �rtetlen�l a t�rt�ntek ut�n.

-         Nem… lehet, hogy t�l�lt�k?(Kiki)

-         Nem hiszem.- v�laszolt lemond�an Westley.

-         Azt hiszem... Menn�nk kellene.

-         Igen. M�r nem tudunk mit tenni.(Zoey)

-         Kurama, gyere te is.

-         �n… nem tudok… most elmenni innen. K�ptelen vagyok r�.- a fi� hangja elcsuklott.

-         Seg�t�nk.- Westley l�pett oda hozz� kis�rt szemekkel. A kez�t ny�jtotta a fi� fel�.

-         K�sz�n�m.

-         Nincs mit.

A l�nyok egym�sra t�maszkodva mentek a k�v�z� fel�. M�r az utca sark�n�l voltak. Mindenki visszan�zett a t�ra. A napf�ny szel�den j�tszott a hull�mz� v�zen, ami a f�nysugarakt�l arany �s v�rsz�n�v� v�lt. Azt�n mindenki befordult a sarkon �s a k�v�z� fel� vett�k az ir�nyt.

M�r egy h�t telt el az eset �ta. Mindenki nagyon rossz hangulatban volt. Kurama egyre t�bbsz�r j�rt vissza a k�v�h�zba, rem�lve, hogy ott megl�thatja Ren�et. De nem �gy t�rt�nt. M�r a rend�rs�get is kih�vt�k a t�hoz, hogy n�zz�k meg ott vannak-e a holtestek. A b�v�rok le is mer�ltek, de nem tal�ltak senkit.

Aznap �jjel Westley �lmatlanul, k�nnyel teli szemmel fek�dt az �gy�n. A Holdf�ny bevil�g�tott hozz�. Megn�zte az �r�t, hogy mennyi az id�. Ekkor r�t�vedt a szeme egy bekeretezett fot�ra. Elliot �s � volt rajta. Ekkor lecsordult egy k�nnycsepp az arc�n �s lefektette a k�pet az asztalra, hogy ne l�thassa. Az oldal�ra fordult �s megpr�b�lt aludni. Ekkor megcs�rrent a telefonja. Egy ismeretlen sz�mot �rt ki. Felvette.

-         Tess�k, Westley Coolbridge.

-         Szia Westley, Ren�e vagyok.

-         MI? Ak�rki is �n, ez nagyon rossz vicc!

-         Ez nem vicc Westley, �n vagyok az Ren�e! T�nyleg!

-         Ez nem lehet igaz! Ren�e te �lsz?

-         Igen. �s Elliot is �l.

-         Ez… ez lehetetlen! De hogyan? Hogyan �lt�tek t�l?

-         Holnap reggel gyere be a nagy k�rh�zba, ott vagyunk.

-         Rendben. Viszem a l�nyokat is.

-         Ne! Egyel�re. Elliot s�lyos �llapotban van. Nem akarom, hogy �gy l�ss�k. El�sz�r ink�bb csak egyed�l gyere be.

-         J�. De te hogy vagy? Nagyon megviselt a hangod.

-         H�t igen. Holnap �g�rem mindent el fogok mondani.

-         Rendben, szia.

-         Szia. Aludj j�l!

Azzal Westley letette a kagyl�t. �r�m�ben megint s�rni kezdett. Azt�n az oldal�ra fordult �s elaludt.

Folyt. K�v.