Másnap egykettőre eljött az este 7 óra, és Yohji, a megbeszéltek szerint elegánsan várt egy népszerű étterem bejárata előtt. Kezében egy szál virágot tartott, és türelmetlenül nézett hol jobbra, hol balra. A nő ötlete volt, hogy ott találkozzanak. Ő szívesebben ment volna érte. Ahogy várakozott, egyszer csak megállt egy kék autó az étterem előtt, és kiszállt belőle Eiri. Mosolyogva oda lépett a férfihoz. Az átadva a virágot, arcára csókot adott, és karját nyújtva beléptek az étterembe. Míg Yohji mosolyogva vezette Eirit az asztalukhoz, a nő sosem érzett idegességgel kapaszkodott a karjába. Nem jött volna el, de, maga sem tudja hogy honnan jött rá Lisette, kora reggel egyszercsak megjelent a kis házban és sétára invitálta. Beszélgettek. Lisette tudott az ő tervéről, ő pedig most meg tudta főnöke tervét. – Az nem érdekel, hogy előtte teszed bele a szert a borába vagy utána, ezt rád bízom. De mindenképpen tedd meg. – Mi lesz majd vele?! – Lisette elmosolyodva Eirie nézett, majd válaszolt. –Azt még énsem tudom. De a legjobb, ami történhet vele, a halál. – Eiri visszaemlékezve kezét szívére szorította. – „ a legjobb ami történhet vele a halál?!”- Nem tudta mért, de félt. Szeretett ezzel a férfival játszadozni, és nem akarta hogy meghaljon, vagy hogy valami más szörnyűség történjen vele. Ha az ő általa ejtett seb miatt szenved, az jó. De más szer miatt?!! Azt nem akarta. Az asztalnál kellemesen cseverésztek, szinte teljesen megfeledkezett a szerről. Élvezte a férfi társaságát, az pedig az övét. Yohji eleinte aggódva nézte a gyöyörű nőt, akin látszott hogy valami aggasztja. Többször burkoltan rá is kérdezett, de ő mind mosolyogva felelte hogy minden rendben. A vacsora befejeztével fizetett, majd elmentek a szerelmesek és randevúzók utcájába. Ott a lágy éjszakai levegő mindkettőjük szívét felhevítette. Magukról megfeledkezve nevetgéltek, míg nem eleredt az eső. Yohji megszorítva a nő kezét futásnak eredt, és beszaladt egy hotelbe. Ott kibérelt egy szobát, ahova felvezette a nőt. A szoba ajtaját belülről bezárta, majd amikor a nő felé fordult volna, annak ajka már követelte a csókot. Yohji, teljes boldogságban úszva újra és újra megcsókolta a nőt, majd óvatosan az ágyra fektette, és egymásba feledkeztek. A hold, ki-kibukkanva a felhők takarásából benézve az ablakon nem látott már mást, csak egy férfit és egy nőt, akik egymáshoz bújva aludtak. Ám ez csak a látszat volt. Egyik fél sem aludt. A férfi, Yohji az elmúlt percekre gondolt, és arra, hogy karjában fekszik a nő, Eiri pedig magában viaskodott. – azt mondta öntsem egy borba. De nem is ittunk bort! Nem akarom megtenni. – majd a férfihoz simult mind jobban és jobban. Azonban egyre kíváncsibb lett a szer hatására, ezért felkelt Yohji mellől, és kiment a fürdőbe köpenybe burkolózva, magával vinvén a szert is. – Milyen ostoba vagyok – mondta, miközben a tükörben igazgatta egy-két összekuszálódott tincsét – hiszen én adom be a szert, tehát én okozom neki.  – majd megajándékozva tükörképét egy mosollyal, a kis üveg tetejét lepattintotta, majd a szájába öntötte. Utána visszament a férfihoz, aki félig felülve várta már, és megcsókolta. Yohji csak annyit érzett, hogy a nő szájából valami az ő szájába folyik. Muszály volt lenyelnie, különben megfulladt volna, ugyanis a nő csak csókolta és csókolta, nem hagyván neki, hogy levegőhöz jusson. Amint lenyelte a szert, teste görcsbe rándult, fulladozott, feje hasogatott. A képek összemosódtak. Eiri egy darabig kielégült vigyorral az arcán nézte Yohji szenvedését, ám amikor az mindenhol vérezni kezdett, haja pedig besötétült és rohamosan nőt, elfogta a félelem. Yohji kapaszkodott volna belé, egyre közelebb és közelebb erőltette magát a mind hátrább és hátrább kúszó rémült nőhöz. Eiri bemenekülve a fürdöbe kétségbeeseve jártatta az agyát, de semmi jó használható ötlet nem jutott az eszébe. Táskáját legalább ötötszörre kutata át, de semmi. Talán megkéne ölni őt, de a szertől megduplázódott a férfi ereje. Amint így viaskodott magában, hirtelen megszólalt a telefonja. A váratlanul ért hangtól kicsit megijedt, majd a kijelzőre ránézve valamelyest megkönnyebült, de egyben furcsálta is, hogy Katy őt keresi. – Igen, itt Eiri. Mit akarsz? – Minden rendben? – a hang aggodalommal volt tele , - mért kérdezed? – Lisette … tudod… elég furcsán viselkedik. Az órájára néz, majd az ablakon bámul kifelé, eközben pedig… - Eiri maga sem tudta mért, de úgy gondolta, hogy ez a lány segíthet neki. Nem nagyon kedvelte, mert teljesen mások voltak, azonban megbízott benne. – Lisette adott egy szert, és én beadtam Yohji-nak. Szörnyű. Mindenéből ömlik a vér, arca egyre torzabb, haja hosszabb, ereje nagyobb, és én félek. FÉLEK!!! Kérlek segíts!!! – Milyen színű volt a szer?  - a szer… ? Kék…. Igen, azt hiszem kék volt, talán türkiz kék. – Biztos vagy benne? – Igen!! – Hol vagy most? – A Love Hotelben. 4. emelet, 44-es szoba.-Mindjárt ott vagyok. Tarts ki. – a telefon megszakadt a másik vonalban és Eiri csak nézte a kijelzőt. – siess – suttogta, majd kikukucskált az ajtón. A sötét szobában nem látott semmit, azonban a hold pár percre megvilágította a szoba egy részét. A látvány, ami a szeme elé tárult, borzalmas volt. Yohji torz arca jelent meg előtte, közeledett felé, hátából tüskék álltak ki. Testében már alig volt emberi, azonban tekintetéből áradt a keserűség, fájdalom, kín, szenvedés. Eiri megijedt, nem akarta hogy hozzáérjen, és mielőtt még a férfi elérte volna, bevágta az ajtót. Yohji nem értette mi történik vele, csak mindene fájt, és tudta, hogy ez attól a folyadáktól van, amit a nő adott be neki. Zokogva a dühtől és a fájdalomtól támaszkodott  kívülről a fürdőszoba ajtajának, amit belülről Eiri nyomott. Yohji, ahogy kezeire nézett, azt gondolta hogy bár ne tette volna. Hosszú körmök, nem is, inkább karmok, vére pedig csurog a kezéről. Egy újabb rohamtól szíve összeszorult, teste megrándult. Éles fájdalom áradt minden porcikájába, amit máshogy nem tudott enyhíteni, csak egy ordítással. A roham elmúlt, és fáradtan hajtotta le a fejét. Nem rég még a mennyben volt, most pedig a pokolban. És ugyanaz az ember juttatta oda. Amikor szemét kinyitotta, egy lila üvegcse volt előtte. Döbbenten nézett az üveget tartó kéz gazdájára. Fején kék baseball sapka, kapucnis fekete pulóver, kék farmernadrág, sport cipő. Arcát maszk takarta el, de szeme bizalmat árasztott. Nem látszott rajta félelem. Yohji nem értette az egészet, ám amikor egy újabb roham tört rá, és újból összegörnyedt a kín alatt, a lány megszólalt. – Idd meg, különben ez a roham végzetes lesz. – Eirit a fürdőben már a sírás környékezte, amikor meghallotta az ismerős hangot. Erőt vett magán, majd kinyitotta az ajtót. Ahogy kinyitotta, Yohji a karjaiba zuhant. Most nem ijedt meg tőle, hanem elvette Katy kezéből az üvegcsét és Yohji szája elé tartotta. – Idd meg kérlek – mondta lágyan, kérlelve. – Yohji azonban elfordította arcát. Eiri, hirtelen ötlettől vezérelve felhörpintette az üveg tartalmát, majd ajkát Yohji ajkához tapasztotta. A férfit váratlanul érte, ezért még ellenkezni való ideje sem volt. Szemét a nő arcára vetette, és megtagadta a nyelést. A lila folyadék már a szájából folyt ki, amikor Megpillantotta a nő csukott szeméből folyó könnyeket. Ez mélyen megrendítette, majd nyelni kezdett. Kis idő múlva elaludt, Eiri pedig a karjaiban tartotta. – Segítsek feltenni az ágyra? – kérdezte Katy. – Nem kell. Köszönöm. Így most jó. – Felelte lágyan Eiri. Katy megértette, ez most más. Eiri most először mutatja ki érzéseit, és szíve szerint cselekedett. Katy felállt, majd csendben távozott a hotelszobából.

 A hotelból kilépve, miután végig ment az utcán, átakart térni a másik oldalra. Azonban egy piros autó lefékezett mellette, és az egyik ajtaja kinyílt. A lány kis gondolkodás után beszállt az autóba. Vezetője Lisette volt. Szótlanul ültek egymás mellett. A doktornő visszapillantó tükör révén utasára nézett. – mért csináltad? – kérdezte hosszas hallgatás után. Utasa ránézett, majd hangjában csodálkozással vissza kérdezett. – Te mért csináltad? – Lisette erre csak elmosolyodott, de nem válaszolt. – Nem hagyom hogy emberekkel kísérletezz. – Folytatta választ nem kapván Katy. Hangja magabiztos volt, ellentmondás nem tűrő. A doktornő még mindig nem felelt. – Ha azt akarod hogy segítsek, keress más megoldást a szerek kipróbálásához. – És mégis milyet? – kérdezett vissza váratlanul Lisette gúnyosan. – Nem tudom, de mást. – A doktornő, erre a kijelentésre, ami utasa szájából hangzott, félre állt, kicsit sem lassítva. Oldalra fordulva Katyval szembe helyezkedett, majd megragadta a karját. Szeme szikrákat szórt. – Na ide hallgass. Megtiltottam mindenkinek, hogy bárki is hozzád érjen, de ez még nem jelenti azt, hogy mindent megtehetsz, és hogy én nem foglak bántani. Ne feledd, hogy mindent tudok rólad, és azt se, hogy szükséged van rám. Én használom a véredet, te pedig cserébe megkapod a szükséges adagodat. – Ahogy beszélt, egyre szorosabban fogta Katy karját. Az a szorításból nem tudta kiszabadítania magát, de riadtan nézte Lisette elkomoruló arcát. A doktornő, zsebéből egy injekciót vett elő, ami ugyanolyan kék löttyöt tartalmazott, mint amit Yohji kapott Eiritől. Beledöfte utasa karjába, aki lassan-lassan lehunyta a szemét. Zöld szemével csak nézte a rideg kék szemet, miközben arra gondolt, hogy mostantól vigyáznia kell Lisettel, mert megváltozott. A mély bizalom, és a kedves Doktornő képe elszállt. Lisette, végigmérve az eszméletlen lányt, beindította a kocsit, és a gázra taposva hazaszáguldott.