Valóban csak ennyi lenne az egész? – Yohji tette fel magának ezt a kérdést, miközben egy kávézó teraszán üldögélt, cigarettájának füstjét nézegetve. A múltat visszahozni nem lehet. Tekintetét szomorúan vetette két fiatal nőre, akik nevetgélve sétáltak el mellette. De valahogy nem érdekelte. Most nem volt kedve flörtölni, mosolyogni. Most semmit nem akart, csak Asukára gondolni. Talán máshogy is meglehetett volna oldani, talán ha másképp alakultak volna a dolgok, akkor most is magándetektív lenne, s Asuka pedig a mennyasszonya. De nem!! Ő meghalt, még pedig az ő keze álltal. A nő már nem őt szerette, hanem azt a gyűlöletes Masafumit. Utolsó szava is ez volt „szeretlek … Masafumi”.

Gondolataiból magához tért, mert egy pincérnő kihozta neki az előbb rendelt kávéját. Elegánsan a csésze után nyúlt, majd egy korty után unottan tette le. Még a kávé sem kellett neki. A nap melegen tűzött, kellemes idő volt. Tekintetét végigjáratta a környéken, a sétáló emberek szemmel láthatóan élvezték a napsütést, az életet. Tekintette azonban megakadt a szomszéd asztalon. Egy fiatal nő ült ott, szemmel láthatóan elgondolkodott. Yohji alaposan megnézte magának. Világosbarna haja fonatban összefogva hátul, amely előre vetve lágyan pihent a keblén. Finoman volt kisminkelve, ruhája lenge és lágy, violaszín árnyalatú, kékes szeme maga elé nézett, szája pedig néha megrándult. Teáját csak kavarta, csészéjében pedig a kanál vidáman csengett. Nem tudni, meddig nézte Yohji a nőt, de a szemle abba maradt, mert a nő hirtelen felnézett, és tekintetét a férfira vetette. Yohji csak nézte a nőt, és állta a tekintetét. Maga sem tudta mért, de megpróbálkozott egy mosollyal, hogy a kínossá váló helyzetet feloldja. A nő ennek láttán vissza mosolygot, majd kifizetve a teáját felállt az asztaltól, és elment. Yohji csak nézte, és maga sem értette mért, de kétség kezdte gyötörni, hogy már nem vonza a fiatal gyönyörű nőket. Más nem is érdekelte volna, de ez a nő vonzotta. Gyorsan kikereste a kávé árát a zsebéből, és a nő után eredt. A nő lassan sétált előtte, majd megállt és hátranézett. Egyenesen Yohji tekintetét kereste, aki maga sem tudván mért, csak állt és viszonozta a pillantást. A nő elmosolyodott, majd a férfihoz ment, két kezével Yohji arcát megfogta, majd megcsókolta. Ezután fejét felemelve újra rámosolygott a férfira, aki szintén megcsókolta. Így álltak egy darabig, amíg az idillt meg nem szakította egy telefon csörgés. A nőé volt, aki a mámorból felébredvén felvette, majd miután pár igen elhagyta a száját, és fejével bólintott, rámosolygott a férfira, és lágy hangján megszólalt. – Mit szólnál egy fagyihoz? – Yohji belebódulva a nő lágy selymes hangjába, megbabonázva bólintott, majd elindult egy fagyizó felé. A nő, miközben a férfi után nézett, elmosolyodott, nem éppen úgy mint egy „jókislány”, majd sarkon fordult, és a járda melletti parkoló autók közül beszállt egy kék sportkocsiba és beletaposott a gázba. Yohji időközben megvette a két fagyit, és mosolyogva tartott oda, ahol a nőt tudta. Ott azonban döbbenten vette észre, hogy az édes csábító eltünt. Reménykedve nézett körül, hátha hagyott valamilyen üzenetett, és nem csalódott. Egy oszlopon virított egy rikító színű névjegykártya névvel és telefonszámmal. Yohji megkönnyebülten sóhajtott, majd mosolyogva zsebébe tette, és elindult az autója felé. A fagyit útközben odaadta két fiatal lánynak, akik nevetve fogadták el.

Egy kék sportkocsi elhagyván Tokyo belvárosát száguldott az úton, miközben vezetője mobiltelefonját egyik kezével elővette, míg a másikkal a kormányt fogta, és tárcsázott. A telefon kétszer kicsöngött, és egy rekettes női hang szólt bele. – HOGY HASZNÁLT A SZER?! – tökéletesen, - húzta mosolyra száját a nő, miközben sminkjét ellenőrizte a visszapillantóban. – Teljesen megbabonáztam. Hagytam neki egy névjegykártyát. Már csak a hívására várok. – ÉS UTÁNA MIT AKARSZ CSINÁLNI?- Hát lesz egy mámorító éjszakám. –MINDIG IS TETSZETT, AHOGYAN MEGSZEREZTED MAGADNAK AZT, AMIT AKARTÁL EIRI. A SZÉRUMOT AZ AKTUS ELŐTT IS AKAROD HASZNÁLI? – Ugyan Rie, ahhoz már nem kell, a segítséged csak azért kellett, hogy könnyebben menyjen a dolog. Mihamarabb megakarom őt kapni. – ÉRTEM. NEM FÉLSZ, HOGY LISETTE RÁJÖN, HOGY A HÁTA MÖGÖTT KIDOLGOZTATTÁL VELEM EGY CSÁBÍTÓ MÁMOR PARFÜMÖT?! –Hát olyannak ismersz engem!? Rie… -NEM! – Mindjárt ott vagyok. – VÁRLAK!! – a telefont letette, majd elhagyván Tokyo-t, befordult egy kis úton, azon végig ment és megállt egy kis ház előtt. Az autóból kiszállván bement a házba, ahol már várta egy 50 év körülinő, aki öleléssel fogatta, és hellyel kínálta. A két nőn látszott, hogy régóta ismerik egymást. A ház tele volt fényképekkel, melyen egy fiatal nő volt egy kislánnyal. Eiri nosztalgiázva nézte ezeket a képeket, miközben Rie teát tett a tűzhelyre. – Rég volt, igaz!? – kérdezte válla fölött Eirire nézve az idősödő hölgy. – Hogy?! Ja, igen. – Ha tanultál volna tőlem, most neves kutató lehetnél. Mindig érdekelt a természet. De te inkább mást választottál. – ja, Tudod – felelt Eiri lábát kinyújtva az asztal alatt – jó ez így nekem. Szeretem a pénzt, az életet és a csinos férfiakat. Majd ha már elegem lett ezekből, folytatom a tanulást, és a környezet megfigyelését. – Az idősebb hölgy csak nézte a kezével játszadozó nőt, és eszébe jutott egy kislány, aki egy esős délután a háza elé tévedt. Nem lehetett több 3 évesnél. Valószínűleg kitették egy autóból, akár egy kutyát. Ő megsajnálta és felnevelte. Minden kis falevélnek örült a gyermek, és ahogy egyre cseperedett, úgy nőt szépsége és szeretete a természet iránt. Ő is kutató akart lenni. Azonban egy nap elment Tokyóba, hogy majd ott tanul. Az elején még hírt adott magáról, utána 2 évig semmi. Megváltozott. Rossz társaságba keveredett .  – Megváltoztál – mondta fenhangon, mire Eiri kislányos mosollyal ránézve felete – tudom… mindenki változik. – Itt alszol? – kérdezte váratlanul a hölgy, és mivel a fiatal nő bólintott, boldogan öntötte ki a teát két csészébe és leült vele szemben.

Eközben Yohji fütyörészve lépett be a Kitten’s Hause virágüzletbe. Társai meglepődve nézték hirtelen jókedvét. Előző nap még egy szavát sem lehetet hallani, ma reggel pedig olyan korán ment el, hogy nem is hallották. Biztos nő lehet a dologban, gondolta Omi, majd a szőke srác kezébe nyomott egy kötényt. Az ugyanolyan jókedvvel maga elé kötötte, és egy csokrot kezdett rendezgetni. – Nem sokára tömegnyomor lesz itt – mondta Ken, miközben a faliórára tekintett. – Igen, lassan vége a tanításnak. - jegyezte meg Omi, majd a helyére tette az utolsó cserepes virágot. Kis idő elteltével nyílt az ajtó, és előszőr két, majd három fiatal iskolás lány lépett be a virágüzletbe. Utánuk sorra jött a többi is, és koszorút alkotva körbeállták a fiúkat. Bugyuta kérdések ezrei hangzottak el, és a válaszok hallatán száz és száz arc borult bíborba. A négy fiú hősiesen helytállt, mint mindig. A lányok is észrevették Yohji felhőtlen jókedvét, és bár volt köztük nem egy 18 éven aluli, mind reménykedve nézte őt. „Csak egy pillantás és belémszeret”, biztosan érzi az új parfümömet” . Ő azonban csak mosolygott rájuk, bókolt nekik, és a délelőtti csókra gondolt, miközben meglapogatta a zsebében megbúvó kis papír darabot, melyen az „éden” telefonszáma volt. Türelmetlenül várta azt a percet, amikor ujjai tárcsázzák a számot, és füle meghallja a hangját a titokzatos kedvesnek. Ennyire még sosem vesztette el a fejét egy szoknya miatt. Furcsálta is, de mivel a nő gyönyörű volt, bármilyen csapda is állt volna mögötte, belelépett volna, csak hogy újra érezhesse ajkaival a nő piros ajkait.

Katy egyedül unatkozott a Ladyes otthonában. Annyi rejtekhelyük és bázisuk volt, mégis ez volt a legotthonosabb mind közül. A kanapén ülve bekapcsolta a tv-t, majd ki. –talán hallgatok egy kis zenét – gondolta, miközben a gondolatot tett követte, és bekapcsolta a hi-fit, azonban az sem kötötte le. A könyvespolcról leemelt egy könyvet, azonban az első oldal elolvasása után becsukta. Most nem volt hangulata hozzá. Kétségbeesetten nézett az emeletre, majd a fürdőbe, hátha felkelti az érdeklődését valami, de semmi. Nagyot sóhajtva leült a földre és fejét kezeivel megtámasztva bámult a semmibe. Eiri elment már kora délelőtt, Koya és Lisette a laborban dolgoztak, Mimi pedig még iskolában volt. Hirtelen ötlettől vezérelve ültéből felpattant, majd az emeleten benézett Lisette szobájába. Rend és tisztaság, könyvek, számítógép, semmi érdekes. A következő szoba Koyáé. Ugyanolyan, mint Lisetté. Azonban az ággyal valami nem stimmelt. Koyát ismerve szokatlan volt az ágynemű elrendezése. A párnák … óvatosan felemelte őket. Semmi. Kicsit megrázta a huzatot. Valami zizzent benne. Feszült figyelemmel végigsimította a párnát és IGEN! Óvatosan kibontotta a huzatot. 10 lapból összefűzött kis füzetet húzott ki belőle. Belelapozott. Szemei nagyra nyíltak, szája mosolyra. –Koya kész művész vagy. Kicsit meghökkentő, de… - A lapokon manga volt. Koya rajzolta őket. Koya volt a főhős. Szerelmes csókok, árulások. Koya hol macskaként volt ábrázolva, hol valamilyen kitalált lényként. Az egyik képen például Eiri és Lisette hajlonganak előtte, mert Koya, hosszú hajjal, a férfiak bálványa, Eiri pedig pattanásos, zsíros, csúnyácska arcával könyörög egy jótanácsért fiú ügyben. Lisette pedig sík hülyének ábrázolva egy kétismeretlenes egyenletet nyújtogat a zseni Koyának, hogy segítsen neki megoldani,különben kicsapják őt a MISS BEAUTIFUL KOYA EGYETEMRŐL. Ezen halálra röhögte magát Katy, hogy Koya ilyeneket gondol, és vicces volt a gyönyörű Eiri szerencsétlennek és kifejezeten csúnyának  ábrázolva, és Lisette eddig értelemtől csillógó szemében nem volt más csak édesség utáni vágyakozás. Miután végig nézte a kis mangát, visszatett mindent a helyére, majd Mimi szobáját kihagyva – gyakran járt abban a szobában, minden zugát ismerte – belépett Eiri „szentélyébe”. Ott már nem volt olyan rend, mint az előzőekben, de annál érdekesebb. A könyvespolcon könyvek helyet albumok voltak, amelyek tele voltak helyesebbnél helyesebb pasik képeivel, melléjük dátumok, ekkor és ekkor ez és ez volt vele. –Tipikus Eiri - gondolta Katy,  majd kifelé indult. Az ajtó mögött azonban parfümök sokasága állt. Az illatukra volt kíváncsi, ezért egyenként megszagolta őket. Az egyiknek azonban nem volt illata. Tüzetesen megnézte minden oldalról, majd befújta magát vele. Lement a nappaliba, s óráján megnézve az időt, cipőt húzott és elindult Mimi elé. Gyönyörű idő volt, élvezte a kis sétát. Azonban egyre gyakrabban kellett hátra tekintenie, mert míg a házuktól csak egy fiú jött mögötte, most már egy egész hadsereg. Hogy nem-e őt követik, először gyorsabbra vette a tempót, majd lassabra, majd végül futásnak eredt. A „hadsereg” végig követte őt. Ha futott, futottak. Mikor megakart állni, a fiúk, öregek-fiatalok egyaránt először megálltak, majd rohamra indultak. Katy látva a feléje száguldó „sereget” futni kezdett. Próbálta kikerülni az iskolákat, maga sem tudva mért, azonban kezdte sejteni, hogy Eiri parfüme miatt követik. Miközben futott, különfélét kiáltottak utána. – Várj meg szerelmem. Gyereket akarok tőled. Töltsd velem az éjszakát. Halj meg velem. Légy a feleségem. - Fél Tokyon át folyt a kergetődzés, mind több és több férfi eredt a nyomába. Megmentésére sietett az ég, mert hirtelen beborult, és az eső eleredt. Csak egy kis zápor volt és újra kisütött a nap, azonban ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a pasivonzó parfüm lemosódjon. Férfiak tömege tért vissza a dolgához, mit sem értve abból, hogy hogy kerültek oda. Katy pedig fáradtan, ázottan, kimerülten hazacammogott és a kanapéra dobva magát hálát adott az égnek és megfogatta, hogy többé nem panaszkodik pusztán csak azért, mert unatkozik.

-Eiri szívem, hol hagytad a parfümöt? – Kérdezte Rie, miközben egy kis lugasban sétált fogadott lányával. Az természetes hangon, semmi aggodalmat sem sugározva válaszolt neki, amitől a hölgy megnyugodott, mert hát Eiri tudja hogy mit csinál. – Otthon hagytam. Egy kis asztalon a többi parfümöm között.

Végre eljött a várva várt pillanat. Yohji este felé telefont ragadott, és tárcsázta az „ édent” . A telefon kicsöngött, és egy lágy női hang szólt bele. Halló, itt Eiri beszél. – Yohji sokat tapasztalt nyugodt hangon válaszolt. – Jóestét kívánok. Én Yohji Kudou vagyok, ma délelőtt találkoztunk egy kávézóban. Emlékszik rám? – hát persze. Reméltem hogy felhív. – Mit szólna egy randevúhoz, mondjuk holnap ráér? – Nem is tudom. Mi lenne a program? –Meghívnám egy ebédre. – Inkább legyen vacsora. – Yohji, tudván hogy ha vacsorázni szeretne vele a nő, akkor előreláthatólag csodás éjszakája is lesz, támogatta az ötletet, majd az időpont és a találka hely egyeztetése után letette a telefont. Boldogsággal teli szívvel vetette magát az ágyára, és a holnapi randit gondolta át újra és újra.