M�snap se volt valami f�nyes hangulata.

Sara a szokott hely�n �lt a sarokban, �s mint mindig, rajzolt. Seto a monitora m�g�l lopva figyelte. Onnan ugyan nem l�tott a k�sz�l� k�pre, de ez nem is nagyon izgatta. Sokkal jobban lek�t�tt�k a l�ny apr� �s finom k�zmozdulatai, ahogy mesteri �gyess�ggel vezette ceruz�j�t, a pap�ron.

Egyszer�en nem �rtette mag�t. Csak feszengett karossz�k�ben, �s amikor m�r nem b�rta tov�bb, �tvonult a laborat�riumba.

Sara egyed�l maradt. Seto mostan�ban egyre t�bbet hagyta mag�ra az irod�ban, aminek nem �r�lt. Valahogy �szt�n�sen szeretett a k�zel�ben lenni.

Mikor becsuk�dott m�g�tte az ajt�, �tlapozta aznap reggeli rajzait, majd h�trad�lt a fotelben �s a plafont kezdte k�mlelni. Szemei �szrev�tlen�l csuk�dtak le, �s m�r majdnem elaludt, amikor megsz�lalt a telefon. Az a telefon, amit csak Seto mag�nbesz�lget�seire tartottak fenn, �gy m�shonnan fel se lehetett venni, csak az irod�b�l.

Sara meglepetten b�multa a cs�rg� k�sz�l�ket, mintha �gy akarn� hallgat�sra b�rni. Azt�n a telefon elhallgatott n�h�ny percre, majd ism�t megsz�lalt �s k�rlelhetetlen�l cs�rg�tt tov�bb. Sara tan�cstalan volt. Ha Setot ezen a vonalon keresik, az biztos nagyon fontos lehet, de hirtelenj�ben azt se tudta, merre keresse �t. Lehet, hogy sz�lnia k�ne a titk�rn�knek… Ezt az �tletet azonban gyorsan elvetette, mert k�v�ncsis�ga valami lek�zdhetetlen er�k�nt vonzotta a telefonhoz, �s miel�tt �szbe kapott volna, m�r fel is vette.

�m m�g bele se sz�lhatott, amikor egy ismeretlen f�rfi hangja hallatszott a vonal m�sik v�g�r�l.

—    Ez az… �gyes kisl�ny vagy! B�r egy kicsit sok�ig tartott. — mondta �rdes hangon, majd h�rg�sre hasonl� nevet�st hallatott.

—    Tess�k?? — k�rdezte r�m�lten Sara.

Honnan tudja ez az ember, hogy � vette fel Seto mag�ntelefonj�t???

—    Meglep�dt�l, igaz? — folytatta a f�rfi, majd olyan cs�ny�n k�h�gni kezdett, hogy Sara hirtelen azt hitte, ott helyben megfullad. Mikor visszat�rt a hangja, folytatta — Figyellek m�r egy ideje… Csak arra v�rtam, hogy egyed�l maradj.

A l�nyban csak most tudatosult, hogy b�rhonnan is telefon�l a f�rfi, biztosan l�tja �t, �s ez megijesztette.

—    � az�rt ennyire nem kell megijedni… Vagy m�gis? —ism�t elnevette mag�t, de meg is b�nhatta, mert r�gt�n k�h�gni kezdett, majd gyorsan t�m�t v�ltott — Figyelj kisl�ny! Ha �lve akarod viszont l�tni az ap�dat, legy�l egyre a Keleti Sug�r�t 63. sark�n�l, vil�gos? �s egyed�l gyere �m, ha j�t akarsz!

—    Mi akar t�lem? — suttogta megsemmis�lten Sara. Keze �gy reszketett, hogy majdnem kiesett bel�le a kagyl�.

De a f�rfi csak �jabb h�rg�sszer� nevet�st hallatott, majd letette a telefont.

Sara m�g perceken kereszt�l �llt, dermedten az ijedts�gt�l, a kagyl�t szorongatva a kez�ben. El�sz�r azt se tudta, mihez kezdjen. Azt k�v�nta, b�rcsak Seto ott lenne, �s seg�tene neki, de azt�n hirtelen esz�be jutott a f�rfi fenyeget�se: nem vihet mag�val senkit. Egyed�l viszont es�lye sem volt megtal�lni azt a helyet ebben az idegen nagyv�rosban. M�gis mennie kell… Hiszen, az �g tudja, mit csin�lhatnak az apj�val. Abba bele se gondolt, hogy � maga is mekkora vesz�lybe ker�lhet. Felkapta h�t kab�tj�t, �s �szrev�tlen�l kisurrant az irod�b�l.

M�r vagy egy �r�ja kerengett k�ts�gbeesetten, de m�g a belv�rosb�l sem siker�lt kijutnia. Hi�ba, Sara k�ptelen volt t�j�koz�dni. Seg�ts�get k�rni pedig alig mert, mert a v�rosi t�meg hihetetlen m�don megijesztette. V�gs� elkesered�s�ben egy parkbeli padra telepedett, hogy �jb�l �tgondolja, az utols� �tbaigaz�t�st, de lelem�nye cserbenhagyta.

Sar�t�l nem messze, az egyik padon Tea Gardner unottan szeml�lte a parkon �thalad� embereket. Mellette Yugi, Joey �s Tristan �pp az aktu�lis n��gyeiket t�rgyalt�k ki, imm�r vagy sz�zadszorra ugyanazokat a helyzeteket, mozdulatokat, �s Tea lassan kezdett besokallni. Im�dta bar�tait, �s �r�lt a boldogs�guknak, �m att�l � m�g egyed�l volt… De nem v�rta el, hogy meg�rts�k. Hogyan is tudn�k? Ehelyett ink�bb nyitva tartotta a szem�t, h�tha megpillantja a nagy �t, ak�r m�r a k�vetkez� percben… �m lelkesed�se hamar al�bbhagyott, amikor m�r vagy k�t �r�ja senki olyat nem l�tott, akivel ak�r csak k�t sz�t v�ltott volna sz�vesen…

M�g egy utols�, ki�br�ndult pillant�st vetett a parkban �l� szerelmesp�rok fel�, majd el akart b�cs�zni bar�tait�l, hogy valami egy�b elfoglalts�got tal�ljon mag�nak a nap tov�bbi r�sz�re. Valamit, ami marad�ktalanul lek�ti figyelm�t…

Ekkor azonban megakadt a szeme Sar�n. Egy darabig csak n�zte a l�nyt, mintha k�ptelen lett volna hirtelenj�ben megmondani, honnan is ismeri, majd megragadta, a hozz� legk�zelebb es� dolgot — Joey karj�t — hogy mag�ra vonja a fi�k figyelm�t.

—    H� sr�cok! Oda n�zzetek! — ki�ltotta izgatottan, mire hirtelen h�rom fej fordult, abban az ir�nyba, amerre keze mutatott.

—    Mi az Tea? — k�rdezett vissza �rtetlen�l Joey, �s eg�sz k�ts�gbeesett, amikor Yugi elfeh�redett a d�bbenett�l, �s Tristan csak annyit b�rt kiny�gni: „Haver…” — Mi van ott, amit �n nem l�tok???

—    Harmadik pad balr�l, k�khaj� l�ny feh�r bl�zban �s s�t�tk�k szokny�ban… — dar�lta g�piesen az inform�ci�kat Tristan.

Joey k�vette Tristan le�r�s�t, �s Sar�t megpillantva az � szemei is elkerekedtek.

—    �, any�m… — ny�gte d�bbenten — Ez… Ez… a K�kszem�…

—    … H�s�rk�ny. — fejezte be a mondatot Tristan.

Tea legsz�vesebben nyakon v�gta volna mindkett�t. Nem hitte el, hogy az els� dolog, ami az esz�kbe jutott, az a p�rbajk�rtya volt.

—    �gy t�nik, Kisara is �jrasz�letett. — jegyezte meg Yugi, akinek gondolatai pillanatok alatt visszakalandoztak az �kori Egyiptomba.

—    Szerintetek Kaiba tudja…? — k�rdezte elm�l�zva Tristan.

—    Nem hinn�m. — v�laszolta Yugi.

—    �s ugye nem is fogjuk elmondani neki?!

—    De Joey… — sz�lt k�zbe Tea, �m Joey meg se hallotta.

—    K�pzelj�tek csak el, mit m�velne vele… K�s�rletezne rajta, vagy �n nem tudom…

—    Nevets�ges vagy. —jegyezte meg s�t�ten Tea — Eml�kezz r�, hogy Kaiba �kori �nje szerette Kisar�t…

—    M�g hogy �n nevets�ges?! — csattant fel Joey — Kaiba �s a szerelem?! T�l �l�nk a fant�zi�d…

Tea m�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy visszav�gjon Joeynak, amikor Tristan k�zbel�pett:

—Hagyj�tok abba!

Erre mindketten elhallgattak, �s tov�bb figyelt�k Sar�t, amint az k�ts�gbeesetten n�z k�r�l, majd bizonytalan l�ptekkel elindul.

—    Elmegy… — jegyezte meg Yugi.

—    Nem k�ne seg�ten�nk neki? — k�rdezte Tea agg�dva — Nem �gy t�nik, mintha minden rendben lenne vele…

—    Igazad van. — b�lintottak r� a fi�k, �s mindannyian elindultak Sara fel�.

A l�ny szinte hal�lra r�m�lt, mikor hirtelen n�gy sz�m�ra teljesen ismeretlen ember �llta �tj�t f�lig �r� vigyorral. Ijedten h�tr�lni kezdett, mire Joey megjegyezte, hogy ugyan, mi�rt f�l t�l�k, �m Tea hirtelen nyakon v�gta, aminek k�vetkezt�ben Tristan kiab�lva pr�b�lta felh�vni a figyelm�ket a helyzet komolys�g�ra. Sara v�g�l a jelenetet v�gign�zve, halv�nyan elmosolyodott, amivel mindannyiuk sz�v�r�l nagy k� esett le.

—    Seg�thet�nk valamiben? — k�rdezte Yugi bar�ts�gosan mosolyogva.

—    �n… — Sara nem is tudta, mit mondjon hirtelen, majd v�g�l kib�kte — Mit akartok t�lem?

—    Tudod… hasonl�tasz egy r�gi ismer�s�nkre… — kezdte Yugi, mik�zben a f�le t�v�t vakargatta zavar�ban.

—    �s l�ttuk, valami nincs rendben… — folytatta Tristan.

—    �s gondoltuk, h�tha sz�ks�ged van egy kis seg�ts�gre… — fejezte be v�g�l Tea, karonfogva Sar�t.

A l�ny elpirult zavar�ban. Kik ezek az emberek? �s mi�rt ilyen kedvesek vele? Hiszen azt se tudj�k kicsoda…

—    Az �n nevem Tea. — folytatta a l�ny — Ez pedig itt Joey, Tristan, �s Yugi…

Sara j� alaposan v�gigm�rte mind a n�gy�ket, Yugit tal�n egy kicsit jobban is, mint illend� lett volna. Nem tudta megmondani honnan, de valahogy olyan ismer�snek t�nt…

Yugi �szrevette, �s elmosolyodott. Az az �rz�se t�madt, mintha a l�ny felismerte volna benne a F�ra�t. Lehets�ges lenne, hogy eml�kszik a m�ltj�ra??

—    �s t�ged hogy h�vnak? — folytatta tov�bb az ismerked�st Tea.

—    A nevem Sara Futamura… — v�laszolta megszeppenve Sara, de percr�l percre jobban �rezte mag�t a kis csapat t�rsas�g�ban.

—    �s mi�ta vagy a v�rosban? Mert ugye nem ideval�si vagy, igaz? — �gy t�nt, Tea kifogyhatatlan a k�rd�sekb�l.

—    Egy h�napja…

—    �s hol laksz most?

�m m�g miel�tt Sara v�laszolhatott volna, Joey a szav�ba v�gott:

— Ugyan Tea, hagyd szeg�nyt!

—    De �n csak…

De Joey m�r t�m�t is v�ltott.

—    Merre indult�l? Sz�vesen elk�s�r�nk, hogy ne legy�l egyed�l…

—    No de Joey! Mit fog sz�lni ehhez Mai…? — Tea el�rkezettnek l�tta a pillanatot ahhoz, hogy visszav�gjon az el�bbi�rt.

—    Tudod, hogy nem �gy �rtettem! — kiab�lt r� a fi�, de a t�bbiek csak nevettek. M�g Sara is.

—    Teh�t hova is tartsz? — vette fel ism�t az el�bbi besz�lget�s fonal�t Tea, miut�n mindannyian j�l kinevett�k magukat.

—    A Keleti sug�r�t 63. sark�ra kell �rnem egy �r�ra…

—    Hogy hova? — k�rdezett vissza Joey elk�pedve.

—    De hisz az kinn van a gy�rtelepen! — mondta Tristan — Mi dolgod neked azon a vesz�lyes k�rny�kan??

Sar�b�l automatikusan bukott ki a v�lasz, an�lk�l, hogy egy�ltal�n v�gig gondolta volna, amit mond. Olyannyira nyomasztotta a d�lel�tti telefonbesz�lget�s, hogy nem tudta tov�bb mag�ban tartani, �s mire �szbe kapott, m�r k�s� volt.

—    Az ap�mat egy h�napja elrabolt�k, �s ma felh�vott egy f�rfi, hogyha �lve akarom viszontl�tni, legyek ott, a megadott id�ben…

Yugi �s bar�tai d�bbenten hallgatt�k.

—    De h�t… — sz�lalt meg Joey els�k�nt — Mit akarnak t�led? V�lts�gd�jat?

—    Nem tudom… — suttogta Sara, aki m�r igen k�zel �llt ahhoz, hogy els�rja mag�t.

Ism�t esz�be jutott rem�nytelen helyzete, hogy mindj�rt ott k�ne lennie, de azt se tudja merre induljon, r�ad�sul egyed�l kell mennie, �s m�g Setonak se sz�lhatott…. Lelkiismeret furdal�sa volt, ami�rt csak egy sz� n�lk�l hagyta el a Kaiba Corp. felh�karcol�j�t, de nem tehetett m�st.

—    Nem mehetsz oda egyed�l! — jelentette ki Tristan.

—    Bizony! — mondta Tea.

Majd mi elk�s�r�nk. — aj�nlotta fel Yugi.