IV. Fejezet – Az �rul�

Reggel, mikor Priest Seto fel�bredt egy ideig eltartott, m�g esz�be jutottak a t�rt�ntek. Oldalra fordult �s l�tta, hogy N�bia b�k�sen alszik a karjaiban. A fi� elmosolyodott �s megsimogatta kedvese arc�t. Sosem �rezte mag�t ilyen boldognak. M�r r�gen el kellett volna mondania N�bi�nak, hogy szereti, hisz m�r akkor szerette, amikor m�g csak gyerekk�nt j�tszottak a palota kertj�ben. Mennyi id�t vett el magukt�l, azzal, hogy hallgatott. De most v�gre elmondta �s soha t�bb� nem ereszti el �t. Gyeng�den megcs�kolta alv� szerelm�t, majd felkelt �s fel�lt�z�tt. Mikor v�gzett m�g egyszer megsimogatta a l�ny arc�t. N�bia lassan kinyitotta a szem�t.

-        Seto! Att�l f�ltem csak �lmodtam.

-  Nem �lmodt�l. �s �g�rem most m�r veled maradok mindig!

A l�ny fel�lt �s �tkarolta Seto nyak�t.

- Nagyon szeretlek – suttogta – Sosem fogok m�st szeretni.

- �n is szeretlek. �s �r�kk� csak t�ged! Esk�sz�m.

Forr�n megcs�kolt�k egym�st, mintegy megpecs�telve fogadalmukat.

-        Most mennem kell. Tal�lkoznom kell Atemmel.

-        �n is veled megyek!

N�bia gyorsan mag�ra kapkodta a ruh�it �s Priest Seto oldal�n kil�pett a szob�b�l.

Seto Kaiba eg�sz �jjel a palot�ban s�t�lt �s gondolkodott. Azon t�rte a fej�t, hogy juthatna haza �s hogy egy�ltal�n mit keres itt. Rengeteg mindent akart megtudni, de a t�bb�r�nyi gondolkod�ssal csak annyit �rt el, hogy sz�rnyen megf�jdult a feje. Reggelre –mintha valami h�zta volna- visszat�rt N�bia szob�j�hoz. �pp l�tta, amint a l�ny �s a pap kil�ptek az ajt�n egym�s kez�t fogva. Kaiba �gy �rezte m�r �t�lte ezt egyszer. Mintha az eml�keiben m�lyen ott motoszk�ln�nak ezek a k�pek: � �s N�bia egym�s kez�t fogj�k…N�bia mosolyog…hihetetlen�l boldog. Mivel �gy gondolta a f�ra�hoz mennek vel�k tartott.

-        J� reggelt! – Atem f�radtnak t�nt, de arca vid�m volt. Nyilv�n eg�sz �jjel fennt volt az �rul�k miatt. – Hogy aludtatok? – k�rdezte bar�tait �s sokatmond� pillant�ssal n�zett a papra.

-        Remek�l! – v�laszolt�k mindketten egyszerre.

-        Mondd Atem, mi a helyzet az �rul�kkal? – k�rdezte Seto.

-        Minden rendben. Szinte mindenkit siker�lt elfognunk egyetlen �jszaka alatt. Akit pedig nem az f�l�t-fark�t beh�zva menek�l.

-        �s Tark? – N�bia szeme f�lelmet t�kr�z�tt – Vele mi van?

-        � megsz�k�tt. Fogalmunk sincs hol lehet. De nincs mi�rt agg�dnod, az emberei n�lk�l nem tehet semmit ellen�nk.

-        Atemnek igaza van. Nem lesz semmi baj!

N�bia b�lintott �s elmosolyodott.

-        Rendben. Akkor azt hiszem, �n haza megyek.

Priest Seto ijedten n�zett r�. N�bia kedvese arc�t l�tva elnevette mag�t:

-        Haza megyek, hogy elmondjak mindent �desap�mnak �s azt�n visszaj�v�k. – Megcs�kolta megk�nnyeb�lt szerelm�t, �t�lelte a f�ra�t �s m�r rohant is kifel�.

-        Most pont olyan, mint amikor m�g gyerekek voltunk. – n�zett ut�na Atem – Igaz � m�g most is az.

-        Nem! M�r egy�ltal�n nem az. Feln�tt �s mi �szre sem vett�k.

-        Amint l�tom Te m�r �szrevetted. – nevetett Atem.

Kaiba nem tudta, j�l d�nt�tt-e, amikor N�bia ut�n ment, de valami azt s�gta menjen vele. „�gy t�nik feleslegesen agg�dtam.” A v�ros b�k�s volt. A nap melegen s�t�tt, az utc�kon mosolyg� emberek s�t�ltak, a gyerekek b�k�sen j�tszottak. Nyoma sem volt az �jjeli hajt�vad�szatnak. N�bia csal�dja k�ts�gk�v�l gazdag volt: hatalmas h�zuk tele szolg�kkal, akik mind nagyon �r�ltek, hogy „ a kisasszony j�l van”.

-        Hol van az ap�m?

-        N�bia!

-        Apa! – N�bia �desapja nyak�ba ugrott. A f�rfi fekete haj�t n�hol �sz tincsek tark�tott�k. Hatalmas termete f�lelmetesnek hatott, �m k�k szem�b�l melegs�g t�kr�z�d�tt. Seto meglep�d�tt, hogy apa �s l�ny mennyire hasonl�tanak egym�sra.

-        J�l vagy kisl�nyom? Nagyon agg�dtam miattad! Fogalmam sem volt, hol vagy �s ami az �jjel t�rt�nt…

-        Semmi bajom apa! Minden rendben, a palot�ban voltam. �s anya?

-        Alszik. Eg�sz �jjel fent volt. V�gre siker�lt r�vennem, hogy lepihenjen. De mondd, mit kerest�l a palot�ban?

-        �n sz�ltam Atemnek, hogy Tark mire k�sz�l.

-        Sz�val te tudtad? Mi�rt nem sz�lt�l nekem?

-        Nem is tudom… Tal�n mert… f�ltettelek. De mondd apa: te sem tudod hol van Tark?

-        Fogalmam sincs! Amikor meghallotta, hogy a f�ra� emberei �rul�kat keresnek, nagyon ideges lett �s elment. Akkor m�g nem tudtam, hogy � az �rul�. A katon�k mondt�k el, amikor �tvizsg�lt�k a h�zat. Ha! Mintha �n rejtegetn�m! – N�bia apj�nak szem�ben s�rt�d�tts�g csillant. B�szke ember volt. A puszta gondolata is feld�h�tette annak, hogy azt felt�telezik r�la, �rul�t rejteget.

-        Ugyan m�r apa! Senki nem gondolta, hogy rejtegeted, de biztosra kellett menni�k.

-        ���…Uram! – egy �reg szolg�l� jelent meg az ajt�ban.

-        Igen?

-        Sz�val…azt eml�tette, hogy esetleg ma…tekintettel az �jszaka t�rt�ntekre…hogy esetleg…

-        B�kd m�r ki!

-        Sz�val azt mondta, ma elengedne minket, hogy hazamenj�nk a csal�djainkhoz.

-        Ja persze. Igen. Menjetek nyugodtan!

-        K�sz�nj�k uram! – a szolga hajlongva t�vozott.

N�bia �s az apja m�r �r�k �ta besz�lgettek. A l�ny mindent elmondott: hogy hogyan tudta meg mire k�sz�l Tark, hogy siker�lt �zenetet k�ldenie �s hogy hogyan jutott el a palot�ba. Ami azt illeti Seto egy kicsit unta mag�t. Ezt m�r mind tudta. K�r volt N�bia ut�n j�nnie. Semmi sem t�rt�nt. �pp azt tervezgette, hogy lel�p, amikor valaki megsz�lalt a h�ta m�g�tt:

-        �! Az �n kis csal�dom! – egy f�rfi �llt az ajt�ban. 25 �v k�r�li, magas, felt�n�en j�k�p� alak. A szeme �s a haja feket�n csillogott, ak�rcsak a ruha, amit viselt. N�bi�ra n�zett �s elmosolyodott. – Hi�nyoztam kedvesem?

A l�ny undorodva n�zett r�:

 - Mit keresel itt Tark?

 - Hogy mer�szelsz idej�nni, te nyomorult �rul�?! – N�bia apja fortyogott a d�ht�l. Kaiba meg volt r�la gy�z�dve, hogy pillanatokon bel�l a f�rfinak ugrik.

 - Csak semmi ostobas�g kedves ap�som! M�g baja esik – mutatott N�bi�ra, aki az ajt� mellett �llt. Abban a pillnatban 2 alak jelent meg �s m�g miel�tt apja b�rmit is tehetett volna az egyik elkapta a l�nyt �s k�st szor�tott a nyak�hoz.

Kaiba d�h�s volt. D�h�s volt mag�ra, ami�rt tehetetlen, d�h�s Set�ra, mert elengedte N�bi�t �s d�h�s Tarkra, aki b�ntani akarja a l�nyt. Sz�vesen let�r�ln� azt az idi�ta vigyort a k�p�r�l.

-        Mit akarsz itt? – N�bia apja, b�r Tarkhoz besz�lt le sem vette a szem�t l�ny�r�l.

-        �, csak egy apr� sz�vess�get k�rn�k. Jutass be a palot�ba!

-        Te meg�r�lt�l! Soha!

-        Ha nem, h�t nem. �g veled kedvesem! – intett a fick�nak, aki N�bi�t fogta, mire az elind�totta peng�j�t a l�ny nyak�n. Apja fel�v�lt�tt a kiserken� v�r l�tt�n.

-        Rendben! Megteszem! Csak engedd el a l�nyom!

-        Ne apa! Meg�li Atemet!

-        K�sz�n�m kedves ap�som. L�tom neked t�bb eszed van, mint a l�nyodnak. Azonban m�g nem engedem el �t. Itt marad ezekkel a kedves emberekkel. �k majd vigy�znak r�, rendben? Induljunk!

Tark elindult N�bia apja m�g�tt. Mikor a l�ny mell� �rtek, megsimogatta az arc�t:

-        Viszl�t sz�ps�gem!

-        Te szem�t! Ne merd b�ntani Atemet vagy Setot! Ne vidd el a palot�ba! K�rlek apa!

-        Sajn�lom kicsim! Te fontosabb vagy. – azzal a k�t f�rfi kil�pett az ajt�n �s elindultak a palot�ba.

V. Fejezet – A palot�ban

Hamarosan!