Szerelem �s bossz�

by Kumiko

(El�zm�ny: K�sz�n�m hogy fel�bresztett�l)

1. r�sz

- Nagyon hi�nyzol! - mondta a n� �s k�nnyes szemmel n�zte a kez�ben szorongatott f�nyk�pet. Hi�ba volt a hatalmas h�z, a dr�ga holmik �s egy �letre elegend� vagyona, nem p�tolhatt�k a f�rj�t. A f�rj�t, aki m�g a hal�la ut�n is gondoskodott r�la, hogy � ne szenvedjen semmiben hi�nyt. Ahogy el�j�ttek az eml�kek, �jabb k�nnycseppek g�rd�ltek le a n� porcel�nfeh�r arc�n. 30 �v k�r�li, magas, gy�ny�r� n� volt. Fekete haja f�nyl� zuhatagk�nt omlott a h�t�ra. T�r�keny test�t finom anyagb�l k�sz�lt �jfekete ruha fedte. �gy, ebben a fekete ruh�ban, fekete haj�val �s val�sz�n�tlen�l s�t�t szemeivel, olyan volt, ak�r a hal�l angyala. Kopogtak. A n� letette a f�nyk�pet a kandall�p�rk�nyra, arc�r�l hihetetlen gyorsas�ggal t�ntek el a k�nnyek, �tadva hely�ket egy hideg, �rz�ketlen �larcnak.

- Gyere be! - sz�lt ki parancsol� hangon. Az ajt� kiny�lt �s egy �lt�ny�s f�rfi l�pett be. Nem sz�lt csak fejet hajtott a n� el�tt.

- Megtal�lt�tok v�gre? - k�rdezte az asszony �s h�v�sen m�rte v�gig az el�tte �ll�t.

- Igen asszonyom. B�rgyilkos. � �s h�rom t�rsa Weiss Kreuz-nak nevezik magukat.

- Weiss Kreuz - suttogta a n� szinte alig hallhat�an.

- Igen asszonyom. Ha �hajtja most r�gt�n odak�ldhetem az embereimet, hogy v�gezzenek vel�k.

- Nem! - a n� hangja ostork�nt csattant - A t�bbivel nekem semmi dolgom! Csak �t akarom! K�vess�tek! Tudj�tok meg, ki a legfontosabb sz�m�ra. �s ha megtal�lt�tok, hozz�tok ide! Meg�rtetted?

- Igen asszonyom. - v�laszolt a f�rfi �s t�vozott a szob�b�l. Miut�n kiment az asszony az ablakhoz l�pett �s feln�zett az �gre: "V�gre! Most bossz�t �llhatok �rted, dr�ga f�rjem! Esk�sz�m neked, hogy v�gzek vele! �s azzal, akit a vil�gon a legjobban szeret!”

*

- Te nem is figyelsz r�m! - bar�tn�m szemreh�ny� hangja szak�totta f�lbe gondolataimat.

- Hogy? - r�n�ztem �s l�ttam, hogy d�h�s tekintettel m�r v�gig.

- Azt mondtam, hogy nem is figyelsz r�m! El�ruln�d, mire gondolsz?

- ���...Ne haragudj! Csak egy kicsit el...

- Igen-igen: elbambult�l. Tudom. - Bar�tn�m lemond�an s�hajtott �s megenyh�lve n�zett r�m.- Csak mostan�ban t�l sokszor. Nem akarod elmondani, mi van veled?

- Ink�bb te mondd el, hogy mit mondt�l! - megpr�b�ltam elterelni a figyelm�t. Kezdett ez a besz�lget�s egy kicsit k�noss� v�lni sz�momra.

- Azt, hogy az a k�t sr�c a m�sik asztaln�l minket n�z. J�k�p�ek nem?

K�r�ln�ztem. Az egyetemmel szembeni k�v�z�ban �lt�nk, mint mind�g ha volt egy lyukas �r�nk. A szemk�zti asztaln�l k�t, 22 �v k�r�li fi� �lt. �s t�nyleg minket b�multak.

- Igen. Eg�sz helyesek. - nem is nagyon figyeltem �ket, csak automatikusan v�laszoltam Yumi k�rd�s�re.

- Eg�sz helyesek?! Komolyan mondom, nem tudom, mi van veled! Mintha m�r nem is �rdekeln�nek a fi�k. Mi t�rt�nt?

- Semmi.- kezdett feld�h�teni.

- Sz�val semmi!?....Na mindegy. Nekem mennem kell, lesz m�g egy �r�m. - Azzal fel�llt �s s�rt�d�tten fak�pn�l hagyott. Nem foglalkoztam vele. R�g�ta ismertem m�r �s tudtam, hogy m�snap megint minden a r�gi lesz. Mint mind�g egy ilyen besz�lget�s ut�n. Az asztal, ahol �ltem �pp az ablak mellet volt. Kib�multam az utc�ra. Az �vegen visszat�kr�z�d�tt az arcom. Barna hajam laza copfban fogtam �ssze, k�ken csillog� szemem �s gyerekes arcom j�val fiatalabbnak mutatott, mint amennyi vagyok. �gy 20 �vesen gyakran 17-nek n�ztek. Egy pinc�r l�pett az asztalomhoz. Magas, fiatal f�rfi. A bar�tn�m bizony�ra azt mondan�, j�k�p�. Engem azonban nem hatott meg, csak kifizettem a k�t te�t �s elindultam hazafel�.

M�r h�rom h�nap telt el az�ta az �jszaka �ta. M�gis gyakran gondolok Ay�ra. A bar�tn�mnek igaza van. Az�ta nem �rdekelnek a fi�k. Hiszen mindegyikben csak �t keresem. De sosem tal�lom. Egy focip�lya mellet s�t�ltam el. A k�lyk�k nagyon szeretik ezt a helyet, gyakran l�tni itt a labd�t kerget� kissr�cokat. Most is volt kint egy kisebb gyerek csapat. Nem figyeltem �ket, csak s�t�ltam tov�bb, m�g mind�g Ay�ra gondolva.

- Vigy�zz! - nem �rtettem, mi t�rt�nt. A hang ir�ny�ba akartam fordulni, amikor hirtelen egy �t�st �reztem a fejemen. Egy pillanatig els�t�t�lt el�ttem minden, alig l�ttam a f�jdalomt�l. Azt�n, mikor kitisztult a l�t�som, d�h�sen megfordultam.

- Mi a...- kezdtem a mond�k�mat, amikor megl�ttam, hogy egy focilabda hever a l�bam el�tt. A p�lya fel�l egy kis csapat gyerek futott fel�m egy id�sebb fi� t�rsas�g�ban.

- J�l vagy? - k�rdezte a fi�. El�sz�r arra gondoltam, hogy j�l beolvasok nekik, ami�rt nem tudnak vigy�zni. De amikor megl�ttam az apr�s�gok, s�t m�g az id�sebb fi� szem�ben is az aggodalmat, ink�bb lemondtam r�la.

- Igen. Semmi bajom. De el�ruln�tok, melyik�t�k r�g ilyen er�set?- n�ztem a kissr�cokra, b�r el�re sejtettem a v�laszt.

- ���....Takuma! - v�gta r� az id�sebb sr�c egy k�v�r kisfi�ra mutatva.

- Nem igaz! Te volt�l Ken-kun �s azt mondtad...

- J�l van! J�l van! Nyom�s j�tszani! -azzal a sr�c a Takum�nak nevezett fi� kez�be nyomta a labd�t �s visszatess�kelte �ket a p�ly�ra, nehogy m�g t�bbet mondjanak. K�zben figyeltem �t. Annyi id�s lehetett, mint �n. �gy f�l fejjel volt magasabb n�lam. R�vid, barna haja �s nagy, k�k szemei voltak. �s hihetetlen�l kedves arca. Nagyon j�k�p� volt. M�g magam is meglep�dtem, hogy annak l�tom. H�napok �ta � volt az els� f�rfi, aki �rdekelt. Miut�n a k�lyk�k elmentek, b�nb�n� arccal fordult fel�m:

- Ne haragudj! Nem �gy akartam. A sr�coknak mutattam meg egy cselt, de t�l er�sen r�gtam meg a labd�t �s...

- J�l van! Mondtam m�r, hogy semmi baj. - annyira ideges volt szeg�ny, hogy m�r egy�ltal�n nem is haragudtam r�. Egy ideig m�g sajg� tark�mat tapogattam �s �t n�ztem. M�g mind�g agg�d� pillant�sokat vetett r�m.

- Mit sz�ln�l, ha k�rp�tl�sul megh�vn�lak egy k�v�ra?

- Nem lehet. - v�laszoltam, mire � falfeh�r, k�ts�gbeesett arccal elfordult, hogy visszainduljon a p�ly�ra. - Ugyanis nem szeretem a k�v�t. De egy te�t sz�vesen elfogadn�k. - Mosolyogva visszafordult.

- Remek! Sz�lok a sr�coknak, hogy ma kor�bban v�gz�nk.

- Nem kell. R��rek. Megv�rlak itt....A nevem Akimoto Fujiwara. - a kezemet ny�jtottam fel�.

- Ken Hidaka - mondta �s megszor�totta a kezem. Ahogy hozz�m �rt, hirtelen megborzongtam. Egy pillanatig egym�s kez�t fogva �lltunk. Azt�n Ken elpirult �s elh�zta a kez�t.

. ���....Akkor nem sok�ra j�v�k!

- Rendben. - v�laszoltam �s r�kv�r�s fejjel �ltem le egy padra a p�lya sz�l�n. Ken �s a fi�k �gy egy �r�t fociztak m�g. A k�lyk�k�n l�tszott, hogy mennyire �lvezik. Ken n�ha mutatott nekik egy-egy cselt vagy r�g�st. Az arra j�r�k szerencs�j�re visszafogta mag�t �s nem r�gott olyan er�set a labd�ba. �gy nem t�rt�n t�bb baleset. Hirtelen azon kaptam magam, hogy b�mulom �t. Olyan k�nnyed �s eleg�ns volt a mozg�sa. M�g a p�l�j�n kereszt�l is l�ttam, ahogy az izmai megfesz�lnek, amint egy r�g�shoz k�sz�l�dik. Folyton mosolygott �s a szeme �gy csillogott, amikor a gyerekekre n�zett, mintha a saj�tjai lenn�nek. T�nyleg nagyon...nagyon j�k�p� volt. N�ha r�m n�zett. Ilyenkor sz�gyenl�sen elkaptam a fejem. Nem akartam, hogy �szrevegye, �t figyelem. Meglep�dve vettem tudom�sul, hogy mi�ta eltal�lt az a labda �s tal�lkoztam Kennel, egy percig sem gondoltam Ay�ra. Ez �r�mmel t�lt�tt el �s m�g �l�nkebben kezdtem figyelni �t.  Amikor v�geztek, Ken elb�cs�zott a gyerekekt�l �s elindult fel�m. Magam sem tudtam, mi�rt, de ahogy k�zeledett hozz�m, egyre hevesebben vert a sz�vem. Vagy tal�n m�gis tudtam, mi�rt? Nem volt t�bb id�m ezen gondolkodni, mert oda�rt hozz�m.

- Akkor mehet�nk?

- Igen.

Ugyanabba a k�v�z�ba ment�nk, ahol a bar�tn�mmel voltam. Rengeteget besz�lgett�nk. Azon kaptam magam, hogy egyfolyt�ban mosolygok.

- Gy�ny�r� a mosolyod.- mondta Ken, mire az arcom fel�lt�tte az asztalter�t� v�r�s sz�n�t.

- K�sz�n�m - v�laszoltam, b�r az �n megl�t�som szerint ink�bb volt nevezhet� idi�ta vigyornak, mint gy�ny�r� mosolynak. �s k�l�nben is: hogy n�zek ki?! A hajam �sszefogva, az arcom ny�zott �s ez a ruha... Nem is �rtettem, mi�rt foglalkozom ezzel.

- Sz�val erre az egyetemre j�rsz?

- Hogy? Ja igen. M�r m�sod�ves vagyok. �s te? Te is tanulsz m�g?

- Nem. �n dolgozok.

- �s hol? - Ken egy pillanatig hallgatott, majd mosolyogva fel�m fordult.

- Egy vir�g�zletben. – �gy �reztem, menten az asztal al� esek. Egy vir�g�zlet? Sz�p kis v�letlen. �gy t�nik vonzom a vir�g�rus fi�kat. A gondolataim az arcomra is ki�lhettek, mert Ken agg�dva figyelt:

- Minden rendben? – k�rdezte.

- Igen persze. Mi baj lenne? Csak meglep�dtem. Nem t�nsz kimondott vir�g�rus fi�nak.

- Akkor minek t�n�k? – cinkos mosollyal v�rta a v�laszt. T�nyleg, minek t�nik?

- H�t egy j�k�p� profi focist�nak. Vagy ov�b�csinak. – mondtam nevetve.

Z�r�r�ig maradtunk. Mikor elindultunk m�r s�t�t volt. Ken nem volt hajland� hazaengedni egyed�l, teh�t hazak�s�rt. A lak�sunk el�tt �lltunk, amikor megk�rdezte:

- Tal�lkozunk m�g?

- Egy felt�tellel: ha megint megh�vsz te�zni, el�tte nem kell felt�tlen�l fejbe r�gnod egy labd�val.

- Azt hiszem ez elfogadhat� felt�tel. – mondta �s megpuszilta az arcomat – J� �jszak�t!

- J� �jt! – miut�n elment m�g sok�ig �lltam az ajt� el�tt �s az arcomat simogattam, mintha bizony�t�kot keresn�k arra, hogy t�nyleg megpuszilt. De a remeg� t�rdeim el�g bizony�t�kot adtak. Aznap �jjel – h�napok �ta el�sz�r- nem Ay�val �lmodtam.

M�snap az egyetemi k�nyvt�rban �ltem �s pr�b�ltam k�sz�lni a vizsg�imra. Nem sok sikerrel.

- Te meg mit vigyorogsz? – a bar�tn�m, Yumi d�bbenten n�zett r�m az asztal m�sik oldal�r�l.

- Nem is vigyorgok! – mondtam, mik�zben le sem lehetett t�r�lni az arcomr�l a vigyort.

- Dehogynem. Eg�sz nap f�lig �r� sz�jjal m�szk�lsz. Igazodjon ki rajtad az ember: egyik nap csak n�zel ki a fejedb�l, m�snap meg olyan, vagy mint egy j�llakott ovod�s.

- Csak �r�l�k az �letnek. Gy�ny�r�en s�t a nap, csiripelnek a madarak…

- Te j� �g! Hogy h�vj�k?

- Kit?

- A pasit, akinek meg kell k�sz�nn�m, hogy visszahozott az �letbe.

- Nem �rtem, mir�l besz�lsz. Mennem kell! Szia! – azzal kisz�guldottam a k�nyvt�rb�l, es�lyt sem adva Yuminak a tov�bbi k�rdez�sk�d�sre. Nem akartam neki Kenr�l besz�lni. Nem is tudom, mi�rt. Meg akartam �rizni magamnak azt a napot. Hiszen �gysem tal�lkozunk t�bbet. Legal�bbis �n ezt gondoltam. Amikor ki�rtem az egyetem kapuj�hoz, majdnem hanyatt estem. Ken �llt a kapuban egy csokor gentiannal a kez�ben.

- Szia! L�tod, semmi labda! De az�rt elj�ssz velem s�t�lni? – azzal �tny�jtotta a vir�got �n pedig egy puszit nyomtam az arc�ra.

- Biztosan van olyan l�ny, aki nemet mondd erre a megh�v�sra…..De az nem �n vagyok. Indulhatunk?

- H�t persze.

J� volt Kennel lenni. Vele nem �reztem azt, hogy meg kell felelnem valakinek. Mellette igaz�n �nmagam lehettem. Szinte mindent elmondtam neki az �letemr�l, mik�zben s�t�ltunk. Persze Ay�t nem eml�tettem. Volt egy pillanat, amikor �gy gondoltam, elmondom neki. De azt�n letettem r�la, hiszen mit sz�lna, ha megtudn�, hogy lefek�dtem egy f�rfival, akit nem is ismertem. Tal�n soha t�bb� nem l�tn�m �t. �s ezt nem akartam. Egy�ltal�n nem…. Ken is rengeteget mes�lt mag�r�l, a munk�j�r�l a vir�g�zletben, a sr�cokr�l akikkel focizik. Mire beesteledett, �gy �rezt�k, mintha eg�sz �let�nkben ismert�k volna egym�st. Szinte mindent tudtunk a m�sikr�l. Megint hazak�s�rt, azt mondta nem szeretn�, ha egyed�l kellene hazamennem ilyen s�t�tben.  J�l esett, hogy agg�dik �rtem. �pp a lak�somhoz �rt�nk, amikor siker�lt megbotlanom az �tpatk�ban. Lelki szemeim el�tt m�r l�ttam magam, ahogy v�gigny�lok az �ton, amikor Ken hirtelen elkapott. A karj�ba kapaszkodtam �s feln�ztem r�. L�ttam a szem�ben, hogy ezt nem �szom meg egy puszival….nem mintha akartam volna. �tkarolta a derekam �s szorosan mag�hoz vont. Egyre k�zelebb hajolt hozz�m, a pillant�sa fogva tartott. Az orrunk m�r �ssze�rt, finoman cir�gattuk egym�st….azt�n az ajka az eny�mhez �rt. A cs�kja gyeng�d volt �s hossz�. Puha ajka �gy tapadt az eny�mhez, mintha soha nem akarna elengedni. �s �n nem is akartam, hogy elengedjen. �r�kk� a cs�kja rabj�v� akartam v�lni. Persze a dolgok n�ha nem �gy alakulnak, ahogyan azt mi szeretn�nk. Ennek a cs�knak is v�ge lett. Mikor ajkaink sz�tv�ltak szorosan �leltem �t �s �reztem, ahogy a h�tam simogatja.

- Ha ezt tudom, az els�, utamba ker�l� kavicsban megbotlom. – mondtam �s mosolyogva r�n�ztem. � nem v�laszolt csak r�m mosolygott �s ism�t megcs�kolt. De ez t�bbet jelentett nekem minden sz�n�l.

Egy ideig m�g a lak�som el�tti l�pcs�n �ld�g�lt�nk. Ken v�ll�ra hajtottam a fejem �s besz�lgett�nk. M�r �jf�l is elm�lt mire elb�cs�ztunk. Mialatt otthon lezuhanyoztam �s �gyba b�jtam, csak Ken j�rt a fejemben. Arra gondoltam, hogy k�t napja m�g Aya volt az egyetlen f�rfi, aki kit�lt�tte minden gondolatomat �s �lmomat. Nem tudtam igaz�n, vajon t�nyleg elfelejthetem-e �t valaha. Csak azt tudtam, hogy szeretek Kennel lenni �s a cs�kja olyan volt, mintha egy hossz�, v�gtelen �lomb�l �bresztett volna. M�r nem �rdekelt l�tom e valaha Ay�t. Nem is akartam m�r l�tni �t. Csak az �rdekelt, hogy abban a pillanatban �n voltam a legboldogabb a vil�gon…