2. r�sz

Im�dtam Kennel lenni! Az�ta a cs�k �ta szinte minden szabadid�nket egy�tt t�lt�tt�k. Kiv�ve azt a n�h�ny esetet, amikor Kennek valami fontos dolga akadt. Ilyenkor nem tudtam hol van �s mit csin�l, de b�ztam benne. Csak ez volt a fontos. �s az amit a szem�ben l�ttam, amikor r�m n�zett: hogy fontos vagyok neki. Ez megnyugtatott �s biztons�got adott. Olyan volt, mintha egyszerre lenne a legjobb bar�tom �s a szerelmem. Szerelmem….B�r sosem mondta egyik�nk sem, „Szeretlek!” J� lett volna ezt a sz�t hallani t�le. M�gis �r�ltem, hogy nem mondta. F�ltem att�l, mit v�laszoln�k. Kedveltem �t, im�dtam minden egyes percet, amit vele t�lthettem, fontos volt nekem….de egy �jszaka eml�ke m�g bennem �lt. Rem�ltem egyszer majd elfelejthetem �s akkor majd testest�l-lelkest�l Ken� lehetek. Testest�l….mert nem fek�dtem le vele. F�ltem, akkor elvesz�ten�m azt az �jszak�t…

M�r majdnem egy h�napja voltunk egy�tt, amikor Ken azzal az �tlettel �llt el�, hogy ismerjem meg a bar�tait. �sszer� k�r�snek t�nt. � ismerte az �n bar�taimat. B�r n�ha jobb lett volna, ha Yumit soha nem ismeri meg. Rosszabb volt, mintha a nagymam�mnak mutattam volna be. Gyerekkori t�rt�neteket mes�lt r�lam �s rendszerint ter�t�kre ker�ltek a volt bar�taim is. �ldtam azt a pillanatot, amikor �gy d�nt�ttem nem besz�lek dr�ga bar�tn�mnek Ay�r�l. K�pes lett volna m�g azt is elmes�lni. De a legt�bb tal�lkoz�s az�rt j�l siker�lt. �s Ken soha nem panaszkodott, ha t�l sokat besz�lt�nk Yumival. Mosolyogva hallgatta �s kedvesen v�laszolt minden egyes ostoba k�rd�s�nkre. Ez�rt – b�r f�ltem a tal�lkoz�st�l – �gy d�nt�ttem megismerem az � bar�tait. De mi van ha nem tetszem nekik? „Ne agg�dj rendes sr�cok.” Igen persze, hogy azok, de akkor mi ez a furcsa szor�t� �rz�s a gyomromban? Tal�n rossz el��rzet? De h�t mi baj lenne? V�g�lis csak h�rom vir�g�rus fi�. Teh�t beleegyeztem. Nem is sejtettem, mekkor�t hib�ztam…

*

A Ken �ltal megadott c�m fel� tartottam. Persze k�s�sben voltam. Nem akartam elk�sni, ez�rt megszapor�ztam l�pteimet. Nem voltam ideges. Ken olyan meggy�z� volt, hogy alig v�rtam, hogy tal�lkozhassak a bar�taival. Nem mondott el r�luk semmit, azt mondta meg kell �ket ismernem. H�romra besz�lt�k meg �s m�r csak 5 percem volt. M�r szinte rohantam, k�zben az es� is cs�p�gni kezdett. �sszeh�ztam a kab�tom �s m�g gyorsabbra vettem a temp�t, nem akartam megv�ratni �ket. Amikor feln�ztem �s az �t t�loldal�n megl�ttam a boltot, hirtelen megtorpantam. Kitten’s House. Megint ott volt az a szor�t� �rz�s a gyomromban. �gy k�szott vissza, mint egy alattomos k�gy�, �ram�t�sk�nt �tj�rva az eg�sz testem. Egy nagyon…nagyon…rossz �rz�s. De nem tehettem semmit. Meg�g�rtem Kennek �s ink�bb meghaltam volna, minthogy csal�d�st okozzak neki. Ink�bb meghaltam volna…

Ken az ajt�ban v�rt r�m. Szok�s szerint mosolygott �s csillog� szemmel n�zett r�m.

- Megint k�st�l! – mondta �s tettetett s�rt�d�tts�ggel elfordult.

- Igen-igen! Kezdem azt hinni, hogy �tok �l rajtam: soha nem �rhetek oda id�ben sehov�. Igen! Csak ez lehet! – bizonygattam komoly k�ppel. Mosolyogva visszafordult �s megfogta a kezem.

- Gyere! Mindj�rt elered az es�.

Ken nyom�ban bel�ptem az �zletbe. Nem engedtem el a kez�t. Nem mertem. Egyre nagyobb volt a gomb�c a torkomban. Mivel aznap kor�bban z�rtak, az �zlet �res volt, lesz�m�tva a k�t fi�t, akik add�g elm�ly�lten t�rsalogtak valamir�l. Mikor bel�pt�nk k�v�ncsian fel�nk fordultak. Az egyik�k, egy magas, felt�n�en j�k�p�, 23 �v k�r�li f�rfi nyomban odal�pett hozz�m �s megszor�totta a kezem.

- �r�l�k, hogy megismerhetlek, kedves h�lgyem! Keni m�r rengeteget mes�lt r�lad. De �gy l�tom t�vedett: nem sz�p vagy, hanem gy�ny�r�!

- El�g legyen Yohji! – mondta Ken �s finoman arr�bb tess�kelte Yohji-kunt. – Akimoto, � a mi playboyunk Yohji Kodou. Ez a l�ny pedig a legjobb dolog az �letemben.

�reztem, hogy egyre jobban elpirulok.

- Akimoto Fujiwara.- mondtam �s ism�t Yohji kez�ben tal�ltam az eny�met. Tal�n � is megl�tta Ken egyre idegesebb arc�t, nem tudom, mindenesetre a m�sik fi� gyorsan odal�pett Yohji �s k�z�m, mik�zben a kez�t ny�jtotta.

- Omi Tsukiyono. Nagyon �r�l�k. – Szem�gyre vettem. Szinte m�g gyerek volt, nem lehetett t�bb 17 �vesn�l. Kedves, nagy szemei voltak �s �rtatlan arca. Az jutott eszembe, ha lenne �cs�m, azt szeretn�m, hogy ilyen legyen.

- �s hol van Aya-kun? – hallottam Ken hangj�t. Aya? Az nem lehet! Biztosan csak v�letlen. Nem lehet ugyanaz az Aya. Abban a pillanatban ny�lt az ajt�. Megfordultam….�s egy violak�k szemp�rral tal�ltam szembe magam. F�jdalmasan ismer�s volt ez a tekintet. �gy �reztem megny�lik alattam a f�ld �s �n beleesem az �r�k s�t�ts�gbe. Vagy nem is �reztem, ink�bb k�v�ntam? Csak �lltam ott szemben azzal az arccal, amit �jszak�kon �t annyiszor l�ttam �lmomban. Egy ideig � is n�zett engem. Meglep�d�tt? Megr�m�lt? �r�lt? Egyiket sem tudtam leolvasni az arc�r�l, m�gis mindet l�tni v�ltem a szem�ben. Lassan fel�m ny�jtotta a kez�t.

- Ran Fujimiya….Aya. – mondta h�v�sen �s megfogta a kezem. Ismer�s �rint�s. Vill�mcsap�sk�nt �rt az ismer�s �rz�s. V�gy….�lom….f�jdalom….Aya.

- A-Akimoto Fujiwara. – nehezemre esett megsz�lalni. M�g mindig fogtuk egym�s kez�t. Ken karj�t �reztem a v�llamon. Hirtelen magamhoz t�rtem �s l�ttam, hogy Omi �s Yohji �rtetlen pillant�sokat v�lt, Ken pedig meglep�dve figyel engem �s Ay�t. Gyorsan elh�ztam a kezem �s mosolyt er�ltettem az arcomra.

Nem tudom vajon Ken �s a t�bbiek �szrevettek-e valamit, mindenesetre a d�lut�n h�tral�v� r�sze viszonylag vid�man telt. M�r ami k�v�lr�l l�tszott. Pr�b�ltam mosolyogni �s �gy viselkedni, mint mindig, nehogy Ken gyan�t fogjon. Most m�r hat�rozottan j� �tletnek tal�ltam Yumi azon akci�j�t, amikor elr�ncig�lt egy sz�n�sz-kurzusra. Rengeteget besz�lgett�nk �s r�j�ttem, hogy Kennek igaza volt: nagyon kedves fi�k. Yohji �s Omi. De Aya….sz�tlan volt, mogorva �s mag�nak val�. Pr�b�ltam annak betudni, hogy miattam ilyen. De a sz�vem m�ly�n tudtam, hogy nem �gy van. � t�nyleg ilyen. Pontosan Ken ellent�te. Ha r�n�ztem egy szomor� �s d�h�s f�rfit l�ttam. Azt�n egy id� ut�n valami fontos dologra hivatkozva elment.

- Ne is t�r�dj vele! � sosem kedves senkivel! – mondta Yohji f�lre�rtve szomor� arcomat. „Igen. �pp ez a baj.”

M�r bes�t�tedett, mikor hazaindultam. Ken persze megint ragaszkodott hozz�, hogy hazak�s�rjen – s�t m�g Omi �s Yohji is er�sk�dtek – de �n nem akartam. Sz�ks�gem volt egy kis egyed�ll�tre, �gy h�t egyed�l v�gtam neki az �tnak. V�gig azon gondolkoztam, hogy t�rt�nhetett. Mennyi volt az es�lye annak, hogy Aya Ken bar�tja? Mi�rt kell hogy Ken bar�tja legyen?! Mire a parkhoz �rtem eleredt az es�. Nem b�ntam. Hagytam, had nedves�tse �t a ruh�m �s tiszt�tsa meg a gondolataimat. �gy �reztem a l�baim magukt�l visznek. Nem figyeltem hov� megyek vagy hogy merre tartok. Azt�n hirtelen felocs�dtam �s a kedvenc padomn�l tal�ltam magam. Nem volt �res. B�r nem l�ttam tiszt�n a s�t�tben, a halv�ny l�mpa dereng� f�ny�ben siker�lt kivennem a sziluettj�t, ahogy a padon �lt. Egy f�rfi…..v�rt valakire…..r�m….Aya. Mikor oda�rtem, fel�llt, de nem sz�lt semmit. �n ugyan�gy �lltam ott, mint 4 h�napja. Ugyan�gy �reztem, mint 4 h�napja. Csak n�zett r�m, azokkal a violak�k szemekkel, azzal a szomor� tekintettel. De most valami m�s is volt a szem�ben. Valami m�sfajta, furcsa b�nat. Megsimogatta az arcom. M�g mindig megborzongtam az �rint�s�t�l. Lehajtottam a fejem, nem b�rtam tov�bb a pillant�s�t. Az �llam al� ny�lt �s felemelte a fejem. Azt akarta, hogy a szem�be n�zzek. �s �n belen�ztem…..�s megint elvesztem a violak�k �lomban. Odahajolt hozz�m. A sz�nk m�r csak n�h�ny milim�terre volt egym�st�l. �gy �lltunk egy darabig a zuhog� es�ben: m�lyen besz�vtam a j�l ismert illatot. L�ttam, hogy � is szenved. Majd.….az ajka puha volt, a cs�kja szenved�lyes. Olyan, amilyenre eml�keztem. Mintha egyszerre lenne az els� �s az utols� cs�kunk. Szorosan a karjaiban tartott �s �n h�l�t adtam az �gnek, hogy most nem a lak�somon vagyunk. Azt�n csukott szemeim el�tt megjelent egy sz�rk�sk�k szemp�r �s egy sz�momra oly kedves, mosolyg� arc. A szenved�ly �s a v�gy elm�lt, �tadva hely�ket egy addig m�lyen szunnyad� �rz�snek a sz�vemben. Eltoltam magamt�l Ay�t. � r�m n�zett. �n csak egy sz�t form�ltam az ajkaimmal, hang nem j�tt ki a sz�mon: „Szeretem.” Aya b�lintott. Tudtam, hogy meg�rt. �s akkor r�j�ttem, hogy b�cs�zni j�tt. A szemem megtelt k�nnyel. M�g mindig v�gytam Ay�ra, de m�r tudtam, mi az amit �rzek. H�l�s voltam neki, hogy idej�tt. Most �rtettem csak meg igaz�n, hogy mennyire fontos nekem Ken. Elmosolyodott �s �t�lelt. Azt�n m�g egyszer megsimogatta az arcom �s elindult. �n is mosolyogtam. Hogy lehet, hogy szavak n�lk�l is meg�rtj�k egym�st, m�gsem egym�snak teremtettek minket? De nem b�ntam. Mert volt valaki, aki k�pes volt elfelejtetni velem azt a v�gyat is amit Aya ir�nt �reztem. Valaki, aki fontos nekem. Valaki, akinek fontos vagyok….Valaki, akit szeretek.

*

-Tal�ltatok v�gre valamit?! – a n� hangja hideg �s parancsol� volt, mint mindig. A f�rfi ismerte azt a tekintetet, amivel a n� most �t b�multa. Nagyon d�h�s.

- Igen asszonyom! K�vett�k �t �s van egy l�ny…

- Hozz�tok ide! Min�l hamarabb! �s gondoskodjatok r�la, hogy � is megtudja, hol van!

- Igen asszonyom! – azzal a f�rfi megfordult �s megk�nnyebb�lve l�pett ki a folyos�ra.

A n� a kandall� el�tt �llt �s a f�rje k�p�t n�zte. Szinte mindig ott �llt �s a m�lton t�prengett.  A f�rje nem volt j� ember. Ezt nagyon is j�l tudta. De szerette �t �s neki csak ez sz�m�tott. Boldog volt, hogy vele lehet. Azt�n egy sz�vtelen alak, elvette �t t�le. De most minden�rt megfizet. El fogja vesz�teni azt, aki a legfontosabb a sz�m�ra. �s � is �rezni fogja ezt a f�jdalmat.

*

Egyre t�bb id�t t�lt�ttem a vir�g�zletben. Szerettem a fi�kkal l�gni. Kedvesek voltak �s nagyon viccesek. B�r a hatalmas l�nycsapatok, akik tan�t�s ut�n ellept�k az �zletet, egy kicsit ideges�tettek. F�leg egy bizonyos csoport, akik folyton Ken k�r�l legyeskedtek. Ilyenkor nagyon d�h�s voltam �s igencsak ijeszt� k�pet v�ghattam, mert Ken rendszerint b�nb�n� arccal �lelt �t. M�g nem mondtam el neki, mit �rzek ir�nta. Nem tudtam, hogy mondjam el neki, mennyire szeretem. Mert mi�ta elb�cs�ztunk Ay�val egyre er�sebben �reztem ezt a gy�ny�r� szerelmet. Ami Ay�t illeti, nem sokat besz�ltem vele. �gy viselkedett velem, mint mindenki m�ssal: udvarias volt, de t�vols�gtart�. N�ma egyezs�get k�t�tt�nk, hiszen mindketten tudtuk, hogy az �n sz�vem Ken�. Aya pedig….nem lenne k�pes szeretni. Sz�val nagyon boldog �s el�gedett voltam. V�gre tiszt�ztam magamban az �rz�seimet, k�pes voltam elfelejteni Ay�t. Az egyetlen dolog, ami aggasztott, az egy eml�k volt. V�r…egy l�tt seb…egy kard. Mi t�rt�nt akkor Ay�val? �s mi k�ze van hozz� Kennek? Mert azzal mindig is tiszt�ban voltam, hogy Aya rejteget valamit, hogy � nem egyszer� vir�g�rus fi�. De akkor mi? Mi a titka? Tal�n ez Ken titka is?

Egy nap Ay�val ketten voltunk az �zletben. N�ha beseg�tettem a sr�coknak. Aznap egy�ttes er�vel pr�b�ltunk rendet rakni egy felt�n�en hangos �s rendetlen l�nycsapat ut�n. Ken, Omi �s Yohji az �zlet el�tt bizonygatt�k a l�nyoknak – nem sok sikerrel – hogy m�r bez�rtak.

-Elmondtad m�r neki? – meglep�dtem �s Ay�ra n�ztem. Mi�rt pont most jutott esz�be?

- M�g �letben vagy, nem? – mondtam. Aya elmosolyodott.

- Ez igaz. De ugye tudod, hogy el kell neki mondanod?

- M�r mi�rt kellene?

- Mert szereted �t.

- Mi�ta foglalkoztatnak t�ged az ilyen dolgok? Sosem t�r�dt�l velem! – ahogy kimondtam, r�gt�n meg is b�ntam. Letettem a sepr�t �s odal�ptem Ay�hoz. Meg�rintettem a karj�t. M�r nem volt neh�z a k�zel�ben lenni. Csak egy bar�t volt. – Ne haragudj! Tudom, hogy nem �gy van. Sok mindent k�sz�nhetek neked…..�s igazad van: el kell neki mondanom. De nagyon f�lek. Nem akarom elvesz�teni.

- Ak�rhogy f�lsz meg kell tenned. Vagy �n mondjam el?

- NE! Elmondom �n. De ne hidd hogy olyan k�nny�! Nem �llhatok azzal Ken el�, hogy lefek�dtem veled! – Aya hirtelen az ajt�ra pillantott. Megfordultam �s �n is odan�ztem. Ken �llt ott. Minket n�zett. Majd’ megszakadt a sz�vem, mert a mosolyg� arcon most csak d�h �s f�jdalom volt. Sarkon fordult �s elrohant. �n pedig csak �lltam �s nem b�rtam ut�na menni. Egy mondat csengett a f�lemben: „Ez a l�ny a legjobb dolog az �letemben.”…