3. r�sz

„Ez a l�ny a legjobb dolog az �letemben.” Csak erre az egy mondatra tudtam gondolni. Soha, de soha nem �reztem magam ilyen rosszul. Az a b�nat �s f�jdalom, amit Ken szem�ben l�ttam a sz�vemet marcangolta. Megsz�nt k�r�l�ttem minden. Csak �lltam ott �s nem csin�ltam semmit. Ut�na akartam rohanni, de nem b�rtam. �gy �reztem azzal, ha megmozdulok, val�ban megt�rt�nt� teszem azt a r�m�lmot. Ha nem mozdulok, tal�n fel�bredek v�gre. Behunytam a szemem �s v�rtam az �bred�st…De nem j�tt. Nem tudom meddig �llhattam �gy. Egyszercsak hangokat hallottam, de azok a hangok t�voliak voltak, mintha egy m�ly k�tb�l sz�ln�nak.

- Mi t�rt�nt?

- Hov� rohant Ken-kun?...Akimoto-san? J�l vagy?

- Aya! Mi a franc folyik itt?!

Egy k�z meleg�t �reztem a v�llamon. �gy szor�tott, mintha att�l tartana, �n is lezuhanok abba a m�ly �s s�t�t k�tba. „Eressz el! Hagyj! Le akarok zuhanni!” De nem engedett el. Makacsul visszar�ntott a f�nyre. Kinyitottam a szemem �s k�nnyeimen kereszt�l hom�lyosan l�ttam Aya hideg tekintet�t. Nem �lmodtam. M�g soha �letemben nem estem k�ts�gbe, de akkor nem tudtam, mit tegyek. �t�leltem Ay�t �s �reztem, hogy er�s karjaival �tfonja a derekam. M�r nem �reztem ir�nta azt a r�gi v�gyat �s szenved�lyt. Ezek az �rz�sek m�r bar�t�gg� �s szeretett� szelid�ltek. �lel�se megnyugtatott �s biztons�got adott. V�gre kezdett kitisztulni minden.

- Azt hiszem most haza megyek. Besz�lek vele….holnap…..majd holnap. – Aya b�lintott. Mik�zben kifel� haladtam, m�g l�ttam Omi �s Yohji �rtetlen k�p�t, akik sz�jt�tva b�multak Ay�ra, mintha el�sz�r l�tn�k. Ha nem �rzem magam olyan sz�rnyen, bizony�ra m�g mulats�gosnak is tal�ltam volna az �br�zatukat. Ahogy kil�ptem az ajt�n m�g hallottam Yohji csod�lkoz� hangj�t:

- Te….te meg�lelt�l egy l�nyt?!

*

Soha nem szerettem azt a sik�tort. S�t�t volt, hideg �s nagyon ijeszt�. A hajam is �gnek �llt t�le. M�skor nagy�vben elker�ltem m�g f�nyes nappal is. Most pedig �jszaka volt. De min�l el�bb haza akartam jutni �s ez volt a legr�videbb �t. Nem tudtam, vajon hol lehet Ken. Arra gondoltam, majd m�snap mindent elmondok neki. Nagyon f�ltem. Mi lesz ha nem hisz nekem? Mi lesz ha nem hiszi el, hogy m�g nem ismertem, mikor lefek�dtem Ay�val? �s ha elhiszi, de nem �rt meg? Ha nem tud majd megbocs�tani? Folyton az � arc�t l�ttam magam el�tt. Ahogy kedvesen r�m n�z……mosolyog……csillog a szeme…..�s ez az arc most miattam v�lt szomor�v�. Nem b�rtam volna elviselni, ha m�gegyszer l�tnom kell azt a f�jdalmas arcot. Azt k�v�ntam b�r elt�nhetn�k. Sosem gondoltam, hogy egy k�v�ns�g ilyen vesz�lyes lehet…

A sik�tor m�g a szokottn�l is s�t�tebb volt, mivel az egyetlen f�nyforr�s – az a r�gi, megviselt utcai l�mpa – is feladta a kil�t�stalannak t�n� harcot, hogy megvil�g�tsa. A h�v�s �jszakai leveg� kitiszt�totta az agyam. B�r ne tette volna. Ahogy kicsit megnyugodtam �s jobban figyeltem arra hol vagyok, egyre jobban megijedtem. Sz�rny� hely. Sosem gondoltam volna, hogy Toki�ban ilyen f�lelmetes, sz�k utc�k is vannak. De ak�rmennyire f�ltem, nem akartam visszafordulni. V�gre otthon akartam lenni. Hirtelen valami zajt hallottam a t�lem p�r l�p�snyire l�v� kuka fel�l. Megtorpantam �s a szemem a hang ir�ny�ba meresztettem, de az orromig sem l�ttam abban a korom s�t�tben. Azt�n valami megmozdult �s �n k�t alak k�rvonalait l�ttam kirajzol�dni, ahogy fel�m k�zelednek. Az agyamban egy kis hang �v�lt�tt, hogy fussak. Megfordultam �s rohanni kezdtem, de alig tettem meg p�r l�p�st bele�tk�ztem valamibe �s hanyatt v�g�dtam. Feln�ztem �s egy �jabb alakot pillantottam meg. K�r�lvettek. Nem menek�lhettem. Felt�p�szkodtam. Arra gondoltam h�rom r�szeg alak, akik sz�rakozni akarnak. Remek m�r csak ez hi�nyzott m�ra. De ahogy oda�rtek hozz�m, tiszt�n l�ttam, hogy eleg�ns �lt�nyben vannak �s egy�ltal�n nem r�szegek. Meg kellett volna nyugodnom, de valami miatt m�g idegesebb lettem. Egy pillanatig n�ma csend volt, csak b�multak r�m. Az �jszaka s�r� k�dk�nt telepedett a sik�torra.

- Valaki l�tni akarja mag�t. – mondta az egyik f�rfi. A hangja �v�lt�sk�nt hatott a kis utca n�ma csendje ut�n.

- Kik maguk? – hallottam a saj�t hangomat, amelyet furcs�n v�konynak tal�ltam. Nem sz�ltak semmit. Egy mozdulatot �rz�keltem valahonnan a h�tam m�g�l, azt�n hirtelen els�t�t�lt minden. �lom n�lk�li �lomba zuhantam.

*

M�r k�s� �jszaka volt, mire Ken vissza�rt a Kitten’s House-hoz. Fogalma sem volt meddig bolyongott az utc�kon, de �r�lt neki, hogy az �zletben s�t�t volt. Rem�lte, hogy nem kell magyar�zkodnia senkinek. �s f�leg nem kell tal�lkoznia Ay�val. Mit mondhatna neki? Bar�tok voltak �s � el�rulta. Gy�l�lte �t. �s Akimotot is. Hogy tehette ezt vele? Bel�pett az �zletbe, de nem gy�jtott villanyt. �szrev�tlen�l akart beosonni, hogy ne �bressze fel a t�bbieket. Hirtelen mozg�st halott �s valaki felkapcsolta a l�mp�t. Aya.

- Besz�ln�nk kell! – mondta azzal a szok�sos, h�v�s hangj�val. Kenben fellobbant a gy�l�let ahogy r�n�zett. De nem sz�lt semmit, r� sem n�zett csak ment tov�bb. Azonban a fi� el�llta az �tj�t.

- Figyelj….- kezdte Aya, de elhalgatott. Fogalma sem volt, mit mondjon. Ken szem�ben nem l�tott m�st csak megvet�st �s gy�l�letet. Megszokta m�r, hogy �gy n�znek r�. De Ken m�g soha, de soha nem n�zett �gy senkire. Senkire…..M�g egy utols� gyilkosra is kedvesebben n�zett, mint most �r�.

- Igaz? – Ken hangja m�g a saj�tj�n�l is h�v�sebb volt. Szokatlan hangnem t�le. Aya lehajtotta a fej�t, egy pillanatig csend volt, majd bar�tj�ra n�zett:

- Igen. – Hogy mondhatja ezt ugyanolyan �rz�ketlen �s hideg hangnemben, mintha egy �jabb k�ldet�st jelentene be?  Ken �gy �rezte, mindj�rt sz�trobban a tehetetlen d�ht�l, de nem mutatta ki. Aya nem fogja l�tni rajt, mennyire szenved. – De ez m�r r�gen t�rt�nt. M�r majdnem f�l �ve. T�ged m�g nem ismert akkor. – Ken tov�bbra sem n�zett r�, de m�r legal�bb figyelte, mit mond. – Akkor t�rt�nt, mikor egy k�ldet�s ut�n, amikor megs�r�lt a karom, elt�ntem egy �jszak�ra. Vele voltam. – Ken arca f�jdalmasan megr�ndult, de tov�bbra sem sz�lt, ez�rt Aya folytatta. – Egy �jszaka volt. Semmit nem tudtunk egym�sr�l. M�snap reggel elmentem �s az�ta nem is l�ttuk egym�st. Am�g ide nem hoztad.

- Sz�val kihaszn�ltad?! Egy �jszaka, m�snap pedig lel�psz? – Ken v�gre r�n�zett. A szeme most is csak gy�l�letet t�kr�z�tt.

- Nem. � is j�l tudta, hogy nem maradok vele.

- Rendben. Mondjuk, hogy elhiszem. De akkor m�rt nem mondta el, amikor tal�lkoztatok �s megtudta, hogy bar�tok vagyunk?! – Ken legsz�vesebben �v�lt�tt volna, de semmi kedve nem volt, hogy m�g Omi �s Yohji is �ket hallgassa.

- Mert f�lt. F�lt, hogy elvesz�t. Szeret t�ged. – Ken d�he pillanatok alatt elp�rolgott, mintha soha nem is lett volna. Aya �rzelmekr�l besz�l? R�n�zett. A szem�ben a szok�sos �rz�ketlen hidegs�g helyett most b�natot �s b�nb�n�st l�tott. De nem ez volt, ami igaz�n �rdekelte. Az az utols� mondat: „Szeret t�ged.” Olyan �szinte volt, olyan hihet�.

- Ha nem vetted �szre ostob�bb vagy, mint gondoltam. – Aya ism�t a r�gi volt, mintha az el�bbi arc csak egy �lomk�p lett volna. H�v�sen m�rte v�gig Kent.

- �n…��� – Ken dadogott.  Persze, hogy �szrevette. Az ut�bbi id�ben ak�rh�nyszor belen�zett Aki k�k szemeibe, l�tta azt a tiszta szeretetet, amit � is �rzett. Hirtelen ostob�nak �rezte mag�t. Megfordult �s az ajt� fel� indult. Mikor oda�rt megfogta a kilincset �s visszafordult:

- Aya! K�sz. �s ne ha…

- T�nj m�r el!

Ken mosolygott �s kil�pett az �zletb�l. Rohant Akihoz. El akarta neki mondani, hogy nem haragszik r�. Hogy � is nagyon szereti.

Ken felrohant a l�pcs�n, cs�szva f�kezett le Akimoto lak�s�nak ajtaja el�tt. Bekopogott. Bentr�l nem sz�r�d�tt ki f�ny �s n�ma csend volt. �jra kopogott.

- Aki! Aki! �n vagyok! – Ez�ttal er�sebben kopogott �s meglepet�s�re az ajt� kiny�lt. Bel�pett a lak�sba �s k�r�ln�zett. �resnek t�nt.

- Aki! Itthon vagy? – Nem j�tt v�lasz. Hol lehet m�g mindig? Haza sem j�tt? Elindult, hogy megkeresse a l�nyt, b�rmeddig is tartson. Mikor elhaladt az asztal mellett �szrevett valamit. Valamit, amit m�g sosem l�tott a l�ny lak�s�n. Egy felt�n�en giccses, r�gi aranyszobrot. �gy r�mlett neki, mintha m�r l�tta volna valahol m�shol. De nem eml�kezett r�, hol. A szobor alatt egy pap�r volt, felvette �s elolvasta. Mire a v�g�re �rt pontosan eml�kezett r�, hogy hol l�tta m�r azt a szobrot. Eml�kek sz�guldottak �t az agy�n: egy �r�asztal, amin egy aranyszobor �ll…..egy f�rfi az asztal m�g�tt….egy k�ldet�s…..�s v�g�l egy l�v�s. A sz�v�t keser� f�lelem szor�totta �ssze. Akit elrabolt�k. A szobor s�lyos puffan�ssal �rt f�ldet, ahogy Ken ernyedten elengedte.

*

A fejem �gy z�gott, mintha t�bb tucat l�gy f�szkelte volna mag�t a f�lembe. Megpr�b�ltam kinyitni a szemem, de a f�jdalom csak m�g er�sebb lett, ez�rt ink�bb �jra behunytam. Valami puh�n fek�dtem �s a helyis�gben kellemesen meleg volt. Hallottam, hogy valahol t�z pattog, tal�n egy kandall�ban. Valami m�s, halk nesz is meg�t�tte a f�lem. L�p�sek zaja. Valaki volt a szob�ban �s fel-al� j�rk�lt. K�v�ncsis�gom er�sebbnek bizonyult a f�jdalomn�l. Nagy nehezen kinyitottam a szemem �s lassan felt�p�szkodtam. Egy z�ld, b�rsony kanap�n �ltem az ajt�val szemben. M�g�ttem hatalmas ablak �s�tott az �jszak�ba. A szoba az emeleten volt. A kandall� el�tt pedig ott �llt egy n�. Egy k�z�pkor�, magas, gy�ny�r� n�. Fekete haja �s h�feh�r arca �les kontrasztot alkotott. Test�t �jfekete ruha fedte. Annak ellen�re, hogy gy�ny�r� volt, �n ijeszt�nek tal�ltam. Egy ideig n�zett r�m, majd elindult fel�m. Mikor oda�rt egy f�nyk�pet ny�jtott fel�m.

- � itt a f�rjem. – mondta kim�rt, h�v�s hangon. �tvettem a k�pet. A n� volt rajt, mellette egy f�rfi �llt. A n� boldogan mosolygott. A f�rfi nem. A n�re n�ztem: a tekintet, ahogy visszan�zett r�m, ijeszt�en hasonl�tott a f�rfi�ra a k�pen. Unott volt, hideg �s �rz�ketlen. Visszavette a k�pet �s r�tette a kanadall�p�rk�nyra.

- Vagyis csak volt. M�g a bar�tod meg nem �lte.

- Ho…hogyan? – fogalmam sem volt, mir�l besz�l. Milyen bar�tom? Senkit sem ismerek, aki k�pes lenne meg�lni valakit. Vagy tal�n m�gis? Aya!  � volt az els� gondolatom.

- Tiszt�ban vagyok vele, hogy a f�rjem nem volt j� ember. De nem szolg�lt r� a hal�lra. Azonban a Weiss Kreuz ezt m�sk�pp gondolta.

- Mi az a Wiess Kreuz? – b�r a t�rdem remegett k�v�ncsi voltam.

- B�rgyilkosok. Akik azt a feladatot kapt�k, hogy �lj�k meg a f�rjem. Egy �ve…- a n� arca az ablakon kereszt�l a t�volba r�vedt. Egy ideig hallgatott, majd folytatta. – Tudod, � a maga m�dj�n nagyon kedves volt. Nem �rdekel, mit gondolnak m�sok. � csak az�rt lett, embercsemp�sz, hogy mindent megadhasson nekem. Velem mindig t�r�d�tt. – Olyan volt, mintha nem is hozz�m besz�lne, ink�bb csak mag�nak mondan�. – Soha nem volt hozz�m egy rossz szava sem. �s szerett�nk volna gyerekeket is. De a bar�tod elvette �t t�lem! – �sszerezzentem, amikor r�m szegezte azt a fagyos tekintetet.

- Nagyon sajn�lom, hogy meghalt a f�rje, de nem tudom, ki �lte meg. Nem ismerem. – Csak rem�ltem, hogy t�nyleg �gy van. Hogy t�nyleg nem Aya volt.

- Dehogynem. �s ne agg�dj: hamarosan � is itt lesz, hogy v�gign�zze a hal�lod. – a n� arc�n diadalittas mosoly jelent meg. Cseppet sem illett gy�ny�r� arc�hoz ez a rideg �s gonosz mosoly. Megr�zk�dtam t�le. T�bbet nem sz�lt hozz�m �s �n sem k�rdeztem. Pr�b�ltam �sszerakni, amit hallottam. Teh�t van egy b�rgyilkos-csoport, akiket Weiss Kreuznak h�vnak. �s b�n�z�k likvid�l�s�ra kapnak feladatot. Erre r�j�ttem, abb�l amit a n� mondott a f�rj�r�l. Egy embercsemp�sz volt: vagyis b�n�z�. De fogalmam sem volt, hogy j�v�k �n a k�pbe. Mif�le bar�tom? Tal�n t�nyleg Aya? M�r majdnem egy �r�ja �lt�nk n�ma csendben. Az ajt� fel�l n�ha fojtott besz�lget�st hallottam, amib�l arra k�vetkeztettem, hogy �r�k �llnak a folyos�n. Hirtelen a hangok er�sebb� v�ltak. Rohan� l�ptek zaj�t �s kiab�l�sokat hallottam. Majd egy l�v�st, k�zvetlen�l az ajt� fel�l. Azt�n valami furcsa f�mes csattan�s, egy ki�lt�s �s az ajt� kiny�lt.

*

Ken v�gigsz�guldott a folyos�kon �s minden szob�ba benyitott. Nem volt neh�z bejutniuk a h�zba. Halotta maga m�g�tt Omi, Aya �s Yohji l�pteit. De nem lass�tott. Meg akarta tal�lni Akit. Miel�tt m�g k�s� lesz. Ha nincs m�r most is t�l k�s�…De nem! Az nem lehet. Nem vesz�theti el! Nem t�r�d�tt az el�ugr�, fegyveres alakokkal. Csak arr�bb l�kte �ket, miel�tt b�rmit is tehettek volna. A t�bbit majd a sr�cok elint�zik. �t csak az �rdekelte, hogy megtal�lja a szerelm�t. �gy �rezte soha nem j�rt m�g ilyen hatalmas h�zban. A folyos�k mind ugyanolyanok voltak: tele �res szob�kkal. Ha �gy folytatj�k, soha nem tal�lj�k meg. A 2. emeleten befordult egy �jabb folyos�ra. Ez az! Az egyik ajt� el�tt 3 �lt�ny�s f�rfi �llt. Azok, mikor �szrevett�k el�r�ntott�k a fegyvereiket �s elindultak fel�. Nincs ideje vel�k sz�rakozni. L�tta a meglepett arcukat, amikor Aya �s a m�sik k�t fi� befordult a sarkon. Egy pillanatra az �lt�ny�s�k megdermedtek. Ez �pp el�g volt Kennek, hogy elrohanjon mellett�k. Halotta, hogy ut�na kiab�lnak �s egy l�v�s d�rd�lt. Arra sz�m�tott, hogy mindj�rt egy goly� f�r�dik a test�be. �s akkor nem mentheti meg Akit. De nem t�rt�nt ilyesmi, �gy h�t rohant tov�bb. M�g hallotta, a f�mes csattan�st, ahogy Aya kir�ntja a kardj�t, azt�n benyitott az ajt�n.

*

Ken? Mit keres � itt? Mi ez a ruha? Mik azok a f�m karmok? Mi a fene folyik itt? Ki�ltani akartam, de nem j�tt ki hang a torkomon. Nem az�rt mert megijedtem, hanem mert Ken odarohant hozz�m �s olyan er�sen �lelt �t, hogy azt hittem menten megfulladok. Nem haragszik r�m. �s most itt van velem. Szorosan hozz�simultam �s nem akartam, hogy elengedjen. Egy hideg hang z�kkentett ki �lmodoz�somb�l:

- Te vagy az! Megismerlek a k�pekr�l, amiket r�lad kaptam. Te �lted meg a f�rjemet! – kih�moztam magam Ken �lel� karjaib�l �s l�ttam, hogy Aya, Omi �s Yohji �llnak az ajt�ban. Ay�n�l ott van az a katana, ami akkor este is n�la volt. �s v�res…De a n� nem hozz� besz�lt, hanem….Kenhez. A n� gyilkos tekintettel meredt r�, azt�n el�kapott egy pisztolyt fekete szokny�ja egyik zseb�b�l �s egyenesen Kenre szegezte. Bizony�ra teljesen megfeledkezett arr�l, hogy engem akart meg�lni, hogy Ken v�gign�zze a hal�lom. De ett�l nem k�nnyebb�ltem meg: ha meg�li Kent, azzal velem is v�gez. L�ttam, hogy a 3 fi� az ajt�ban idegesen pislog a n�re. Ha megmozdulnak lel�vi Kent. De an�lk�l is megteszi. M�r l�ttam az elsz�nts�got a szem�ben. Mintha lass�tva figyeltem volna, ahogy megh�zza a ravaszt. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha az a goly� el�ri Kent, akkor meghal az, akit a vil�gon a legjobban szeretek. K�zelebb h�z�dtam Kenhez, el�llva a goly� �tj�t. Abban a pillanatban �les f�jdalmat �reztem az oldalamban �s ism�t r�m borult a s�t�ts�g.

*

Csak egy vil�gosbarna hajzuhatagot l�tott, amit meglibben el�tte. Azt�n egy l�v�s d�rd�lt �s Akimoto a karjaiba zuhant. V�rta a k�vetkez� l�v�st, ami �t tal�lja majd el. Az sem okozhat enn�l nagyobb f�jdalmat. De a l�v�s nem j�tt. Feln�zett �s k�nnyein �t l�tta, ahogy a n� a f�ldre hanyatlik. Aya katan�ja �s Omi egy nyila �llt ki a test�b�l. Yohji zsin�rja pedig v�res k�gy�k�nt tekeredett a csukl�j�ra. V�ge.

- Aki! – A l�ny oldal�b�l piros v�r patakzott. – Aki ne tedd ezt! Aki! Ne merj itt hagyni! Hallod! Szeretlek!

Omi is alig b�rt a saj�t k�nnyeivel, ahogy l�tta bar�tj�t k�ts�gbe esve a l�ny f�l�tt. Yohji d�h�ng�tt, Aya pedig odat�rdelt Ken mell�.

- Ken. Vigy�k el innen. Ez a hely nemsok�ra tele lesz rend�r�kkel. Vigy�k k�rh�zba. Tal�n….- nem folytatta. M�r megint nem tudta mit mondjon. Akira n�zett �s a sz�ve �sszeszorult. Ez a l�ny. Olyan kedves volt neki. �s Ken szerette �t. Nem! Ha rajta m�lik nem fog meghalni!

- Ken! – mondta parancsol� hangon. - Fogd Akit �s h�zzunk innen!

Ken csak b�lintott. A karjaiba vette a l�nyt �s elindult kifel�. Ism�t v�gigrohant a folyos�kon �s k�zben csak arra gondolt, hogy a l�ny, akit szeret haldoklik.

*

M�r kezdtem hozz�szokni a legyekhez, akik �gy t�nik �r�kre bef�szkelt�k magukat a f�lembe. De most valami m�s is csatlakozott hozz�juk, ami �les karmaival b�kd�ste az oldalam. Hagyjatok m�r b�k�n! F�radt vagyok! Kinyitottam a szemem. Egy k�rh�zban voltam. Dacolva az oldalamban egyre er�s�d� f�jdalommal, fel�ltem. Az �gy v�g�b�l Yohji vigyorgott r�m azzal a playboy mosoly�val. Omi az �gyam melletti sz�ken �lt �s kedvesen mosolygott. Aya pedig az ablakn�l �llt �s szok�sos �rzelem-mentes arckifejez�ssel fordult fel�m.

- Azt hitt�k fel sem �bredsz! – mondta Yohji m�g mindig vigyorogva. – K�t napja alszol.

- K�t napja? Huh! ���…mi t�rt�nt azzal a n�vel?

- Vele m�r nem lesz dolgunk. – mondta Aya. Nem is akartam t�bbet tudni. Viszont volt valami, ami aggasztott.

- Hol van Ken? – Omi agg�dva pillantott Yohjira, akinek k�p�r�l elt�nt a vigyor. Iszony� �rz�sem t�madt. – Hol van Ken? – k�rdeztem szinte �v�ltve.

- Csendesebben ez egy k�rh�z! – mondta Yohji. – Ne agg�dj! A sr�c j�l van. Otthon alszik.

- V�gre siker�lt hazak�lden�nk. – tette hozz� Omi – K�t napja el sem mozdult innen. – Megnyugodtam. Ezek szerint j�l van. Visszafek�dtem.

- Megj�tt. – hallottam Aya hangj�t. Feln�ztem: m�g mindig az ablakn�l �llt �s b�mult kifel�.

- Ki? – k�rdeztem.

- Ken. – ebben a pillanatban ny�lt az ajt� �s bel�pett. Az arca ny�zottnak t�nt, de mikor megl�tott boldogan elmosolyodott. Az �gyamhoz l�pett �s �t�lelt.

- Khmm…Mi megy�nk is. – mondta Omi �s Yohjival a nyom�ban kil�pett az ajt�n. Aya m�g egy utols� pillant�st vetett r�m �s tal�n…igen mosolygott…azt�n � is ut�nuk ment. Kenre n�ztem, aki m�g mindig mosolyogva figyelt engem. Megsimogattam az arc�t �s m�r �pp elkezdtem volna magyar�zni az Ay�s dolgot, amikor k�zbe v�gott:

- Aya m�r elmondta. Nem haragszom. – azt�n az arca hirtelen els�t�t�lt. Fel�llt �s az ablakhoz s�t�lt. – Nem maradhatsz velem.

- Tess�k? – Azt hittem rosszul hallok. Most mikor v�gre mindent tiszt�ztunk, azt mondja nem maradhatok vele? Nem szeret. Nagy nehezen fel�lltam �s mell� s�t�ltam. A szem�be n�ztem:

- Mi�rt?

- Mert am�g a Weiss tagja vagyok, addig vesz�lyben vagy mellettem. Tegnap el�tt majdnem elvesz�tettelek. Soha t�bb� nem akarom �t�lni azt a f�jdalmat �s k�ts�gbe es�st.

- �nz� vagy! – Mondtam d�h�sen, b�r igaz�b�l j�l esett ezt hallani. – Arra nem is gondolsz, hogy �n mit akarok? �n veled akarok lenni!

- B�rgyilkos vagyok. – mondta csendesen.

- Tudom. – megfogtam a kez�t – de �n nem a b�rgyilkost szeretem. M�gcsak nem is a vir�g�rus fi�t. �n T�GED szeretlek! – R�m n�zett �s m�r �jra mosolygott. – V�llalok ak�rmilyen vesz�lyt, ha te mellettem vagy, nem f�lek. – A kezei k�z� vette az arcomat �s lecs�kolta kicsordul� k�nnyeimet. Majd halkan a f�lembe suttogta: „�n is szeretlek.”

Egy h�t m�lva kij�hettem a k�rh�zb�l. N�gyen j�ttek �rtem. Ha megl�tom �ket, �gy egy�tt mindig az jut eszembe, hogy soha senki nem gondoln� r�luk, kik is �k val�j�ban. �n tudom. De nem �rdekel. Sosem helyeseltem, hogy embereket �lnek, de elfogadtam. Mert szeretem �ket. Igen, szeretem mind a n�gy�ket. De f�leg egy valakit…..Kennel egy h�napra r�, hogy kij�ttem a k�rh�zb�l, �sszek�lt�zt�nk. �s most is egy�tt vagyunk. V�llaltam a vesz�lyt, ami a Weiss-sel j�r. De Ken szerelme k�rp�tol minden�rt. �n vagyok a legboldogabb a vil�gon, minden egyes alaklommal, amikor a f�lembe s�gja: „Szeretlek.”

V�GE