IV.

- Tudja fiam, most aztán jól benne van a bajban. – szólal meg Kalinyin az autó hátsó ülésén Sousuke mellett ülve. – Sofőr álljon félre. – a jármű lassít, majd néhány tömbre a kollégiumtól lehúzódik az út szélére és megáll. Súlyos csend telepszik az autó belsejére.

- A kapitány nagyot csalódott magában őrmester. Megszökött a kórházból, ahol most is lennie kellene. Mellesleg a kapitány bennem is csalódott, mikor lefújtam könnygázzal, hogy hiteles legyen az ön halálhíre. – kezdi az ősz férfi. Sagara csak ül, csendesen némán. – Az én részemről pedig büszke vagyok magára őrmester.

A nevezett személy döbbenten kapja fel a fejét, és figyelni kezd felettesére, aki egy apró kulcsot vesz elő a zsebéből, és nyugodt mozdulatokkal leszedi kezéről a bilincseket.

- Tudom, hogy maga nélkül már nem lenne kit védenünk. Azt is tudom, hogy erre a feladatra ön a legalkalmasabb, de a kapitány aggódik az egészségéért. Vissza kell vinnem, ez parancs.-

Sousuke egyre döbbentebben nézi parancsnokát, mivel az nem csak bilincsét távolította el, hanem már Kaname szobájában elvett pisztolyát nyújtja felé.

- De sajnos maga kiszabadult, lefegyverzett engem, leütötte a sofőrt. – Ekkor hirtelen mozdulattal előrelendült, és egy precíz ütéssel leteríti, elöl ülő beosztottját. – Majd megszökött.

- Hogy uram? De én nem… – próbál magyarázkodni Sousuke.

- Ez parancs. A kapitánnyal majd én megbeszélem, de addig is menjen és tegye azt, amihez legjobban ért. Mellesleg holnap reggel nézze meg az új felszerelését a panzió háta mögötti parkolóban.

- De Mao, Kurz?!

- Bízza csak rám őket őrmester, most pedig menjen már… várják magát.

Sousuke örömmel ugrik ki a járműből és kezd rohanni vissza a kollégium, Kaname felé. Lelki szemei előtt már a lány arca lebeg, akkor, amikor meglátja őt.

Eközben a kollégiumban Kaname belekapaszkodik a szalmaszálba. Miután kisírta magát, visszaveszi pólóját és a szoba kis főzőfülkéje felé tart. Eldöntötte, hogy főzni fog, még az a tény sem érdekli, hogy éjjel fél kettő van. Főzni fog, mivel Sousuke megígérte neki, hogy visszajön, és ha visszaér biztos éhes lesz. – Vajon eddig mit ehetett? Biztos ízleni fog neki a főztöm, mindig is szerette – gondolja, miközben a konyhában tüsténkedik, - nem jó, ha túl sokára lesz kész, mert bármikor megjöhet.

A szemközti bérházban Mao komoly hangon szól Kurznak, miközben szeme a műszereire tapad, már kibeszélték maguk közt Sousuke viselkedését, és roppantul szórakoztatónak találták. Ismét a feladatukkal törődnek.

- Mozgás a kettes szektorban.

- Mi az csak nem Sousuke? – kérdez vissza Kurz nem nagy lelkesedéssel.

- Nem te idióta, legalább öten vannak, Kaname szobája alatt. Indulj a tetőre!!!. – kiáltja a lány, azzal kezébe kapja M 16. – át, gyorsan ellenőrzi a fegyvert és kirohan a szobából, a lépcső felé, Kurz ugyanakkor éri el a lépcsőt, csak míg a lány le addig ő felfelé rohan rajta, futás közben ellenőrzi rosszat sejtető fegyverét, ekkor szereli rá a távcsövet is. Már egyikük sem látja, hogy két sötét alak siklik be Kaname ablakán.

Kanamét a konyhában éri a támadás, amikor valaki lassan benyit örömmel, pördül meg, de Sousuke helyett egy nagydarab sötét ruhás, csuklyát viselő fegyveressel találja magát szembe. Gondolkodás nélkül egy sikoly kíséretében vágja hozzá a kezében tartott lábast, ezt követi a zöldség, néhány pálcika, egy serpenyő egy darab véres hús, már épp a késeket kezdené dobálni, amikor erős kezek ragadják meg, az idegen elérte. Most már nem tud menekülni, látja a helységbe lépő másik alakot, annak is kezében a széles kendőt, ami néhány erőteljes mozdulat következtében a szája elé kerül.

- Ha megmozdulsz, meghalsz kislány. – Súgja a fülébe egy enyhén eszelős kellemetlen hang, mivel a hang tulajdonosa egy késsel hadonászik a szeme előtt kénytelen hinni neki.

A kollégiumban meg sem lepődnek és így meg se mozdulnak Kaname sikolya hallatán, biztos megint elvittek tőle valakit gondolják néhányan.

A lány tehetetlenül lóg elrablója vállán, miközben az kimászik vele az ablakon, kezeit hátra kötözték, lábait is csak azért hagyták szabadon, hogy ne keljen egész úton valakinek cipelnie. A nyolc főből álló csoport az egyetem bejárata felé indul, magukkal cipelve Kanamét, neki feltűnik, hogy a támadói menyire gyakorlottan, szervezetten mozognak, mint Sousuke. – Jézusom most tényleg el fognak rabolni. Hol vannak ilyenkor Maóék? Segítsem már valaki!!! – fut át agyán a gondolat.

A szemközti épület tetején Kurz tüzelőállást foglal, távcsövén látja Maót a csoport felé szaladni, kis kerülőt tesz ugyan, de csak, hogy a hátukba kerülhessen, így elkerülve azt, hogy zavarja társát a célzásban.

- Urzu 6 Urzu 2 – nek. Rajta vagyok, három másodperc és leszedem az elsőt. – közli.

- Urzu 2 vettem, addigra én is a helyemen vagyok, vigyázz az Angyalra.

Kurz magában számolni kezd, a keresőn látja Maót amint a kis csoport mögé, oson, célba veszi annak a mellkasát, aki Kanamét cipeli. Ha elég gyorsak lesznek a lány a zavar alatt el, tud menekülni, a többi pedig akkor már csak rajtuk múlik. Ujja az elsütő billentyűre feszül.

Váratlan dolog szakítja meg mindkét csoport terveit. Egy futva közeledő terepruhás alak fordul be a sarkon és tart a kis csapat felé, mikor észre veszi őket, megáll, és abban a másodpercben fegyvert ránt. Kaname ebből csak annyit észlel, hogy nem viszik tovább őt, valamiért megálltak, pedig még az iskola udvarát nem hagyták el.

- Eresszétek el a lányt! – szól egy hang.

Kanaméba villámként vág a felismerés Sousuke, de ezek sokan vannak – Fuss Sousuke!! Fuss!! Kiáltaná, de a szája elé tekert kendőtől egy hang sem jön ki a torkán –Istenem, most tényleg megölik!!!

- Eresszétek el a lányt!!! Nem mondom többször!! – szól ismét Sousuke, a hangjában baljós csengéssel.

- Nocsak kettőt ütünk egy csapásra? – szól a Kanamét szállító férfi, majd leteszi a lányt, és a vele szemben álló alak felé fordítja, háta mögé húzódik, fegyverét a halántékának szegezi.

- Más ötletem van. Tedd le TE a fegyvert, és nem bántom. – sziszegi Sagara felé.

Sousuke lassan lehajol, hogy fegyverét a földre tegye, sejti, hogy Kurz már valószínűleg bemérte az alakot, csak azt nem tudja, hogy eme mozdulata tette lehetővé bajtársa számára a lövést. Pár pillanatig megfagy a helyzet, Kaname érzi, hogy enyhül a szorítás, mindenkit meglepve ő cselekszik először, oldalra veti magát, szemben fogva tartója fegyverével, sikerül neki kitörnie a szorításból, de egyensúlyát veszti valami miatt, ami súrolta vállát, kiszakítva pólóját, feltépve a bőrét. Elterül az iskolaudvaron. Érzi, hogy valami nedves és meleg csapódik az arcába, zavartan felül, látja hogy, a férfi testét, aki elrabolta, valami a levegőbe lökte, hogy néhány lépésnyire ismét ezúttal élettelenül érjen földet.

Elszabadul a pokol, Sousuke talpra ugrik, körötte lövedékek verik fel a talajt, rohanni kezd Kaname felé, aki ekkor próbál felülni. Futtában ad le néhány lövést a körülötte lévő alakokra. Látja amint egy másik fegyveres is a földre, dől, hallja, amiikor az idegenek fegyverropogásába Mao géppisztolya is beleszól. Golyóként vágódik a lánynak, karjaiba kapja, lendülete mindkettejüket a levegőbe emeli, repülés közben változtatja meg a pozíciójukat, ő csapódik a talajnak a lány helyett. De már fordítja is tovább el a lövések útjából, be egy biztonságos bokor mögé, hogy ismét beszállhasson a küzdelembe ő is. Gyors egymás után adja le lövéseit, a bokortól távolabb, nehogy egy neki szánt golyó a lányt találja el. Néhány fájdalmas kiáltás és a csata véget ér. Kaname kimászik a bokorból, Sousuke levágja róla a kötelet, kibontja száját, látja, hogy a lány szeméből könnyek szivárognak, látja véres arcát, valamint a pizsamája alól szivárgó vért. A látvány megijeszti.

-         Jól vagy Kaname? – kérdezi, ám az nem válaszol.

Tekintete az udvaron heverő nyolc testre mered, a nyolc élettelen testre.

- Dobd el Sousuke!! – kiált rá Mao – Hogy jöttél vissza?  - kérdi még választ sem várva, fegyverével Sagarát véve célba.

- Az én parancsomra! – szól Mao mögül egy hang, a lány megperdül, és szembe találja magát Kalinyin szúrós tekintetével –Őrmester vigye a kisasszonyt a szobájába! Törzsőrmester takarítsanak fel maguk után.

- Értettem!

Ezzel Sousuke elindul Kanaméval a szoba felé, kinek eddigre sikerült levennie szemét az udvaron fekvő alakokról. Végre azt is felfogta, hogy ki van mellette. A fiú vállára, hajtja a fejét, mikor az lehajol, hogy ölbe vegye, nem ellenkezik, hagyja magát, hisz gyenge, jobb karjában egyre jobban lüktet a fájdalom. Lassan eltűnnek az épület belsejében.

A lövöldözés már egy kicsit jobban felpezsdítette a kollégiumi éjszakát, a két szerelmes útját ismét kíváncsi fejek, ez alkalommal kérdések és összesúgások is kísérik. Az egyik szobából álmosan kinéző Kiyukó barátnője frizurája, szakadt pólója alól kilátszó véres karja láttán utána akar kiáltani, de a férfi látványa, aki a lányt viszi, visszatartja ettől, tudja ki az, és megérti Kanaménak most nem rá, hanem Sousukéra van szüksége.  Azok ketten eltűnnek Kaname szobájának ajtaja mögött.

- Jó izgalmas egy éjszaka volt a mai. – szólal meg az egyik kíváncsiskodó diák.