V.

A szobába érve Sousuke az ágyra fekteti Kanamét, gyors gyakorlott mozdulatokkal tépi fel a lány karján a ruhát, előszedi elsősegélyládáját, belőle fertőtlenítőszert, és kötszert halász elő. A lány karjához hajol, feltöri a fertőtlenítőt, tartalmazó ampullát, mielőtt azonban ellátná a sebet, észreveszi, hogy keze bármennyire is összpontosít halványan, megremeg. Leragasztja a lány sérülését. Kaname hálás, könnyektől csillogó szemmel nézi a fiú mozdulatait. Eszébe jut, hogy mielőtt elvitték volna tőle tiszta pólót vett magára, amin most ismét sötét foltok éktelenkednek, bár koránt sem olyanok, mint mikor az ágy alól halászta ki. Lassan felül, karja mozdítása még kicsi de elviselhető fájdalmat okoz, szerencsés volt a golyó csak horzsolta. Lehúzza a fiú pólóját, átköti sebeit, mivel nem tűnnek már olyan veszélyesnek, ezúttal csak nagyméretű ragtapaszt használ. Nézik egymást, majd Sousuke feláll az ágy széléről, és belép a fürdőszobába, néhány perc múlva egy kis tálban gőzölgő vízzel és egy ruhával kerül elő, szeretné megtisztítani kedvese arcát a rácsapódott vértől, ahogy felé nyúl Kaname finoman megfogja kezét.

- Hagyd, csak inkább megfürdök. – mondja lágy hangon. A fiú keze ismét megremeg, elejti a szorongatott törülközőt, csak most döbben rá, hogy miért is kezdett neki, hogy lemossa a lány arcát, csak feszültségét próbálta oldani. Bántja, hogy nem lehetett itt, bár tudja, hogy nem az ő hibája volt. Kaname szelíden rámosolyog, arcát kezébe simítja, és hangosan felsóhajt.

- Örülök, hogy visszajöttél, és hogy itt vagy nekem. –suttogja.

Megpróbál felállni az ágyról, ez többé kevésbe sikerül is neki, de hirtelen megszédül, attól, hogy a földre zuhanjon csak a fiú gyors reflexei, mentik meg, hálás szemekkel néz a másikra, miközben ő lassan a fürdőbe segíti. Kaname tudja, de elmondani nem képes, hogy nem a teste, csak lelke gyengült meg az elmúlt események során, amikor a fiú magára akarja hagyni őt a fürdőben utána nyúl, megragadja, és magához húzza.

- Ne menj, ne hagy egyedül. – suttogja Sousuke hátára hajtott fejjel, épp, hogy csak hangosabban, mint ahogy a víz csobog a zuhanyból.

Kaname elengedi Sousukét, majd kibújik pólójából, leteszi falatnyi bugyiját, mivel a fiú még mindig nem lépett ki az ajtón ismét hátához simul.

-         Többé ne hagyj magamra.

Sousuke érzi, a hátán Kaname arcának érintését, leheletének melegét, érzi a lány feszes kebleit a hátán, ahogy az mind szorosabban öleli őt. Lelkében csata dúl, megrémült a lehetőségtől, hogy elvesztheti a lányt, megrémült feltörő érzelmeitől, hiszen így még soha nem szerették, és még ő maga sem érzett ilyet senki iránt, igaz, hogy már be tudja vallani ezt, de még mindig nem tudja, mit tegyen. Érzi, amint a lány ellép mögüle, be a zuhany alá, esze azt diktálja neki, hogy hagyja magára őt, szíve viszont, a lány érintésére, csókjaira, ölelésére vágyik. A csata lassan eldől lelkében.

Kaname érzi, hogy a jóleső víz hatására teste újra megtelik erővel, gondolatai viszont eléggé kuszák, lehunyt szemmel, a zuhanyrózsa felé fordulva áztatja magát – Lehet, hogy az előbb hibát követtem el?  – elmélkedik, nem tudva, hogy a fiú a helységben van e még, vagy már távozott onnan, de el tudja képzelni, hogy mi dúlhat most a lelkében.

Először azt hiszi, csak álmodja de, utána megérzi, hogy Sousuke belép a zuhany kabinba. Érzi amint finoman, simogatón átöleli őt, teste megborzong az érintéstől.

-         Megígérem. – Súgja a fülébe a fiú, közvetlenül ez után finom csókot lehel a lány nyakára.

Kaname testét forróság önti el, szíve hevesebben kezd verni, érzi szerelme ajkait a nyakán, érzi, amint ujjai hasát cirógatják, majd melleire tévednek, kicsit bizonytalanul, de annál nagyobb élvezetet nyújtva a számára, halkan felsóhajt. Lassan fordul szembe vele, szemei kikerekedve nézik a másikat, lassan hajolnak egymáshoz, szájuk összeér, és mindkettejük számára minden más bezárul. Nem látnak, és nem hallanak. Csak a másik vágytól reszkető testét érzékelik. Egyre vadabb, egyre forróbb csókokat váltanak, miközben a másik hátát, nyakát, vállát cirógatják. Kaname elszakad Sousuke szájától, nyakát kezdi csókolni, majd lassan, ajkaival perzselve a fiú bőrét a mellkasát, hasát, sebei környékét is csókjaival árassza, el, mintha minden örömét, mindent, amit csak érez csókokkal, akarná kifejezni. Örömmel hallja kedvese lélegzete elakad, szíve sebesen ver,/ az intenzíven már sípolna a gép/ lába, teste reszket, alig tud állni. Kezei lassan a fiú övének csatjához érnek a cirógatással, finoman, de mégis kapkodva oldja ki az övet, megszabadítva a fiút mindkét nadrágjától majd hagyja azokat a kövezetre hullani. Elindul ajkaival visszafele a számára oly csodás testen, minden porcikáját külön - külön szenvedélyes csókkal borítva, visszaérve ismét a másik száját keresi, foguk, összekoccan a heves csókok során. Egymás szájáról falják a langyos vizet, testük érintkezéseinél szinte láthatóan szikrázik a feszültség egy elektromos számláló már rég tönkre ment, volna.  Egy lélegzetvételnyi időre elválnak a másiktól tágra nyílt szemmel gyönyörködnek szerelmükben, majd újra csókolni kezdik egymást. Ezúttal Sousuke indul vándorútra Kaname testén, szája először a nyakának bársonyos bőrét ízlelgeti, a lány halkan felsóhajt, az ajkak ezután karjait, gömbölyű vállait veszik ostrom alá, Kaname szíve az érintéstől, annak finomságától egyre hevesebb ritmusban ver, teste egyre forróbb. Amikor a fiú szája melléhez ér halkan felsikkant, teste megfeszül az érintéstől, Sousuke percekig elidőzik a lány melleivel, ajkai minden milliméterét körbejárják, játszanak velük, bár az ő testében is mintha magasfeszültség ugrálna, érzi, hogy a lány újra, ezúttal hosszabb ideig megfeszül, ajkait egy  halk, de az előbbinél szenvedélyesebb sikoly hagyja el. Sousuke továbbhalad, érzi a lány teste egyre forróbb, egyre jobban reszket, sóhajai egyre hangosabbak, ajkával a lány hasának felderítésébe kezd, míg ujjai nyakát, mellét simogatják. Lassan de biztosan kedvese minden részét csókjaival halmozza el, a hosszú és mindkettőjük számára gyönyörteli kirándulás végén ismét találkoznak a csókoktól már vérvörös ajkaik. Kaname lassan, a fiú csípőjéhez emeli lábát, Sousuke érzi az érintést, cirógatva tartja meg a lány egyik combját, majd egy hirtelen mozdulattal az ölébe kapja őt, a lány lábai összekulcsolódnak csípőjén, együtt a falnak tántorodnak. Kaname, hogy szerelmének segítsen, felnyúl, egyik karjával megkapaszkodik a feje fölött futó fémvezetékben, másik karja a fiú nyakát öleli. Érzi hátán a csempék hűvösét, de ahhoz, hogy visszakozzon már túl késő, túljutottak már minden határon, és túl régóta vágynak már erre a pillanatra. Érzi, és halk gyönyörrel teli sóhajjal fogadja magába kedvesét. 

Vére iszonyú sebességgel száguldó tűzfolyóvá válik, érzi a forróságát, érzi mozdulatait, hallja egyre hangosabb sóhajait, kinyitja a szemét. Sousuke belenéz a lány fénylő szemeibe, látja hogy kedvese mindennél jobban várta, és minden eddiginél jobban élvezi a pillanatot, érzi a lány csípőjének apró mozdulatait, ahogy segít neki, hogy az elkövetkezendők minél tökéletesebbek legyenek. Hallja sóhajait, gyönyör sikolyait, boldog, még soha nem volt olyan boldog, mint most. Eszméletük tűnőben minden elveszett csak a másik létezik.  Mozdulataik előbb lassúak, majd ahogy vérük és szívük követeli jussát úgy gyorsul, válik egyre vadabbá.  Villámcsapásként éri őket a kéj. Sousuke teste megrázkódik a gyönyörtől, elgyöngül, hajszál híján elejti a lányt, érzi szerelme is, vele száguld az idáig ismeretlen érzések felé. Kinyitja szemét, látja kevese földöntúli boldogságot, tükröző arcát, látja, hogy ajkait beharapja, érzi, ahogy lány körmei finoman hátába mélyednek és felharcolják a bőrt. Kaname teste megfeszül, majd megrázkódik szívét lelkét, elönti a forróság, több hullámban rohanja meg a robbanáshoz hasonló érzés. Nem bírja és nem is, akarja tovább magába fojtani, lehalkítani örömének sikolyait. A testük lassan ernyed, lecsúsznak a kövezetre, simogatják társukat, ajkaik a másik testén szaladgáló vízcseppekre vadásznak. A vihar elültével döbbenten, néznek egymásra, a víz még mindig folyik, de ők csak ülnek, akadozó lélegzettel, egymást ölelve egyre csendesülőbb sóhajokkal. A gyönyör utóhullámai még néha végigrázzák testüket.

Kaname szobájának bejárati ajtaja szinte hangtalanul tárul ki. Kiyukó lép a szobába, aggódig barátnőjéért, főleg azért ahogy legutoljára látta, csak azért nem szaladt egyből a lányhoz, mert az Sousukéval volt. Végül aggodalma győzött józan esze felett, így gyorsan ide sietett. A fürdőszobában ekkor söpör végig Kaname testén a gyönyör. Kiyukó a helység felől érkező félreérthetetlen hangok hallatán elvörösödő arccal gyorsan elhagyja a szobát. Orra alatt egy mondatot ismételgetve.

-         Uram isten!

A szemközti épületben két alak döbbenten hallgatta a kezdeteket, Kurz vigyorogni kezdett mikor rájött, hogy mit is hall, Mao felbőszült eme vigyor láttán.

- Te perverz ÁLLAT!!!! – üvöltötte, majd egy jól irányzott hatalmas erejű ütéssel leterítette társát, hogy utána, el tudja vonszolni a lehallgatótól. Mikor visszaért gyorsan munkához látott, kikapcsolta a rögzítőket, megkereste az első hangokat és attól a ponttól kezdve törölte a szalagot. Mikor végzett egy halvány szomorkás mosollyal – mivel előtte feldereng Tessa arca - nyúlt a Kaname szobájában lévő poloskák jelvevőéhez.

- Jó szórakozást srácok. Megérdemlitek. – suttogta a szemközti ablaknak mikor kikapcsolta a rendszert.

 Percekkel később Sousuke törölközőbe csavarva szobájába viszi a lányt. Kaname a takaróját magára húzza, azon kívül semmit sem visel, a fiú szokott alvóhelye, az ágy alja felé veszi az irányt egy gyengéd érintés a karján, megállítja, a lány felé fordul

-         Kérlek, maradj itt velem.

Kaname szerelme mellkasára hajtja a fejét, néhány perc múlva már alszik.

-         Szeretlek, nagyon szeretlek, és soha sem hagylak magadra. – suttogja Sousuke, majd átöleli Kanamét. Mielőtt ő is elalszik még halkan égre meredő álmos szemekkel, megszólal.

-         Hazaértem Gray.