IX.

A bál után Kaname a szokottnál is nehezebben, gyűröttebben ébred. Olyan hibát, mint első alkalommal már nem követ el. Ügyel arra, hogy felöltözzön, és csak ezek után nyisson ajtót.

Ezúttal a portás áll ajtajában, mosolyogva néz a lányra.

-         Kisasszony távirata érkezett. – mondja, majd átnyújtja neki a papírlapot.

Kaname elveszi, még álmos, az ajtót becsukva olvasni kezdi a papírt. Sousuke is fent van már,a lányt, nézi. Kaname a levél tartalmát lassan felfogja, arcából kifut a vér, lába elgyengül, elejti a papírt. Szemei előtt felvillan egy kép, amit a levél idéz benne. Kis híján elájul.

-         Mi a baj Kaname. – kérdezi szerelme, megelőzve a zuhanást elkapta a lányt.

-         Semmi. – hazudja, majd gyorsan felkapja a levelet és elteszi.

Ezt hogy oldom meg – gondolja – Hogy vigyem el oda őt? Bármennyire is szeretem, viselkedésével még mindig baj van. Mi lesz ebből!!!?

Másnap még mindig a levél tartalmán töri a fejét, mellesleg Maóval együtt. A táviratban a következők voltak.

„Drága kislányom.

Olyan régen voltál már itthon. Örülnénk, ha meglátogatnál minket. A gimnázium óta már sok idő telt el. Hiányzol nekünk. Látni szeretnénk, mivé váltál. Mivel a napokban vizsgaszünet lesz, reméljük, szakítasz időt arra, hogy meglátogass minket, és velünk töltsd ezt az időt. Hozhatod a barátaidat is. Ha megérkeztek, szólj, kimegyünk elétek az állomásra.

Nagyon várunk. Anya. „

-         Na most aztán jól feladták a leckét. – sóhajt Kaname. Gondolatainak Kiyukó megjelenése vet véget.

-         Mi baj Kana – chan olyan letörtnek látszol. – szól barátnője

-         Anyáék meghívtak minket a szünetben. – felel letörve a lány.

-         Miért nem örülsz ennek?

-         Azért mert ismerem a családom, csakúgy, mint Sousukét, semmi jó nem származik abból, ha azok összeszabadulnak. - Feleli a lány.

Gondolataiban felrémlenek közvetlen hozzátartozói. Apja a család legnyugodtabb tagja, nagyapja, aki valamikor a Császár szamurája volt, úgy a háború idején. Nagybátya, aki követte apját a harcosok útján. Édesanya, aki mindennél jobban szereti őt, de néha mégis olyan, mint egy dühös anyatigris. Még az is felrémlik benne, hogy családja mennyire tiszteli a hagyományokat, és így mennyire ellenzi a házasság előtti… Ebbe a gondolatba Kaname fülig pirul. – Ha megtudják, hogy én és Sousuke… biztos meg fogják fosztani a nemesebb részeitől. Ennek pedig én abszolút nem örülnék. –gondolja. Ami viszont még rosszabb a gondolathoz képek is társulnak. Sousuke, amint fegyverrel vág rendet a dühödt család soraiban. Valószínűleg rokonai közül jó páran a csatatéren maradnának De tekintve a létszám fölényt és a várható hangulatot, egyikük biztos elérné azt a vadbarmot. – Nem ezt semmi képen nem tudhatják meg.

-         Mi lenne, ha nem vinnéd el? – kérdi Kiyukó.

-         Azt nem tehetem, ha nem viszem magammal, jön utánam, és akkor még nagyobb baj lesz.

-         Akkor mond el neki, hogy hova megyünk.

-         Jó majd estére elmondom.

-         Kaname lehetne egy kérésem?

-         Persze mond csak.

-         Mit érzel Sagara – kun iránt? – nem épp ezt a kérdést akarta feltenni.

-         Szerelmes vagyok belé – válaszol kicsit elpirulva a lány. – Készülj Kiyukó reggel, indulunk. Csak gondolatban teszi hozzá – A vesztőhelyre.

Este persze nem meri elmondani Sousukénak, hogy holnap hova utaznak, csak azt, hogy utaznak. – majd közben elmondom neki. – alkudozik saját magával a lány. Majd, hogy gondjairól elterelje a figyelmet, szó szerint letámadja kedvesét.

Sousukéban, már a levél megérkezése óta gyűlnek a balsejtelmek. Észre vette, hogy Kaname nem úgy viselkedik, mint szokott. A levél megszerzésére tett kísérletei sorra kudarcba fulladtak. Egyre nagyobb aggodalommal figyeli a lányt, feladatát egyre nagyobb félelmek között végzi. Ez abban nyilvánul meg, hogy ismét kisebb aknamezőt telepít a lány szobája elé. Ma Kaname bejelentette, hogy elutaznak, de azt, hogy hova mennek nem árulta el neki. Ő maga is ma estére tervezte, hogy megkérdezi mi a baj, mivel sejtései szerint valaki megfenyegette kedvesét, és ezért is kell elutazniuk ilyen hamar. De mikor az utazásról kérdezte a lány egyszerűen ágynak, döntötte őt. Ezért hát balsejtelmeit egyelőre félre téve, a kérdezősködést holnapra halasztotta és inkább a lányra koncentrált.

Másnap reggel Sousukét meglepetés éri, Kiyukón és Kanamén kívül még Mao is ott áll az autó mellet, ez megerősíti addigi gyanúit. Gyorsan bepakolnak, majd útnak indulnak. Sousuke és Kaname az elején egymás mellé kerülnek. Mind a ketten esti gondolataikkal vannak elfoglalva.

Végül egyszerre szólalnak meg.

 - Mondanom kell valamit-

- Kezd te. – sóhajt a fiú.

- Nem tudom meséltem e már neked a családomról. Most itt az ideje.-

Kaname mesélni kezd. Elmondja Sousukénak, hogy a család mindkét ága régi szamuráj hagyományokkal rendelkezik. Mesél nagyapjáról, aki harcolt a császárért, mesél apjáról, aki kicsit haladóbb gondolkodású, mint a család többi tagja, de ő is szamuráj nevelést kapott, ugyanúgy ahogy nagybátya, és a család minden tagja. Mesél és mesél egészen az első megállóig. Ekkor Sagara Mao kérésére előre ül, Kaname az ülésen át öleli kedvesét, aki az egészből semmit sem ért. Talán nincs is gond, akkor nem mesélne ennyit, és nem lenne ilyen, vidám töpreng – Úgy is hamarosan megtudom mi a baj.- Kaname megnyugszik, szerinte mindent elárult Sousukénak ahhoz, hogy ne lepődjön meg a családján, csak még azt nem közölte vele, hogy most éppen oda tartanak. – Bár Sousuke azt mondta, hogy szívesen megismerné őket. –nyugtatja magát a lány. A kocsi megáll, egy úthoz közel álló elég nagyméretű ház előtt. Megérkeztek.

- Na kezdődik! Jézusom itt az egész család!! Mi lesz ebből. Ezek darabokra fogják vágni!!– gondolja Kaname, amikor meglátja a népes famíliát a jármű hangjára, kiseregleni az udvarra. Sousuke gyanakodva nézi a csoportot, valamit súg Maónak, de Kaname nem érti szavait, nem látja, csak hallja, amint kedvese csőre tölti pisztolyát, majd felé fordul.

- Maradjatok a kocsiban. – parancsol rájuk, majd mielőtt Kaname a helyzet magyarázásába kezdhetne, kilép a járműből.

Sousukénak nem tetszik a látvány, az udvaron állók közül többnek az oldalán kardokat lát. – Biztos ezek az alakok fenyegetik Chidorit. De legalább lőfegyver nincs náluk. – fut át az agyán – Ha bármelyik is egy gyanúsat mozdul, majd elintézem.- Ezzel kiszáll az autóból. Kész minden áron távol tartani mindenkit Kanamétól, mivel tudja, hogy nem élné túl az elvesztését. Sejtelmei sincsenek arról, hogy akiket lát, azok nem jelentenek rájuk veszélyt. Háta mögött tartott pisztolyával, lassan minden eshetőségre készen lép a Kaname felőli ajtóhoz. Szemeit az előtte állókon tartva nyitja ki, hogy kedvese ki tudjon szállni. – Most minden kiderül. – gondolja. Kész hogy bárkivel végezzen, aki csak egy lépést is tesz feléjük. Észre sem veszi Mao vigyorát. Melissa bár tudja, hol vannak egy profihoz méltóan, támogatja enyhén paranoiás társát.

A család szemszögéből sem kevésbé érdekes a helyzet. Ők arra készültek, hogy a lány és barátai vonaton érkeznek. Biztos valamelyik helyi banda vezére az, gondolják többen, a két farmert és katonai bakancsot viselő alak láttán. Figyelik amint az egyik, a fiú a jármű ajtajához lép. Sötét szigorú szemeit egy pillanatra sem veszi le róluk. Társa egy nő fedezi őt, bár eléggé vidámnak tűnik. A fiatal férfi kinyitja a kocsi ajtaját, de a várakozások ellenére egy nagyon – nagyon ismerős alak lép ki az autóból. A srác testével takarja a lány egyik oldalát. Nagybátyja ismeri fel először, örömében mindig viselt kardjait kirántva – Kaname!! - kiáltással szaladni kezd a lány felé. A kardokat még nem dobta el, amikor felfordul a világ.

Sousuke észleli, ahogy az egyik alak kardot rántva Kaname nevét kiáltva rohanni kezd feléjük.

- Földre Chidori! – üvölt a lányra, majd felé vetődik, lövésre készen tartott pisztollyal, hogy a földre sodorja. Kaname egy elegáns hátra lépéssel kitér az útjából, hagyja, hogy végigvágódjon a földön. Rendesen oda veri magát. Nagybátyja megtorpan, így a család többi tagja is utoléri. Kaname nyugodtan visszahajol az autóba és előhúzza legyezőjét. Mindenki megdöbbenésére erőteljes ütést mér az előtte fekvő alakra.

- Nem meg mondtam, hogy ne hozz fegyvert te idióta. – majd lehajol és az eszméletlen fiú kezéből, kiveszi a pisztolyt, és zsebre vágja – Ez jobb, ha nálam marad.

A rokonok lerohanják a lányt mindenfelől „de megnőttél, de jól nézel ki, kik a barátaid, ki ez a fiú, csak nem a barátod „kérdések, és jókívánságok áradata, valamint rokoni ölelések zúdulnak rá. Kaname bemutatja kíséretét, de bizonyos kérdések miatti zavarában csak a még mindig földön heverő alak bemutatását felejti el.

- Kislányom nem tudtál volna kisebbet ütni, most cipelhetjük be. – szól az apja, miközben néhány férfi rokon segítségével felkaparja a földön mozdulatlanul fekvő fiút. Az egész társaság, néhány rokon kivételével, akik elszivárognak, bevonul a házba. Sousukét a férfiak gondjaira bízzák mondván női dolgokról lesz szó. Kaname a család női tagjaival egy másik szobába vonul, bár aggasztja, hogy nem lehet kedvese mellett. –Remélem, nem tesz semmi ostobaságot. –gondolja, miközben leül az anyja mellé beszélgetni. A beszélgetés során általános témákról esik szó, egészen néhány Sousukét érintő kérdésig.

- Kislányom az a fiú… Miért ütötted meg. –kérdi az anya, mielőtt válaszolhatna Kiyukó megszólal.

- Hát mert sze… – mivel Kaname könyöke az oldalába mélyed, gyorsan módosítja mondandóját – szelídítésre szorul.

- De miért? Kedves jóravaló fiúnak látszik.

Kaname megpróbál kimenekülni a helyzetből, nem is sejtve, hogy most követet el egy hatalmas hibát. Felugrik, hogy teát töltsön. Zsebéből egy fénykép hullik az asztalra, egy fénykép, amelyet azóta, hogy Kalinyin átadta, neki mindig magánál tart. Anya érdeklődve veszi kézbe a fotót. A képen néhány katona egy védelmező körül, ahogy jobban szemügyre veszi, felismer rajta egy arcot. Annak a fiúnak az arcát, aki a lányával együtt érkezett. Kaname- Hozok még teát -felkiáltással, megpróbálja elhagyni a szobát – Ideje utána nézni Sousukénak. –gondolja az ajtó felé lépve, édesanyja hangja, állítja meg.

-         Kislányom! Miért van az egyik barátod ezen a képen? – kérdezi. Kanaméban megfagy a vér, lassan fordul anya felé, döbbenten látja a kezében lévő képet. – Szóval mibe keveredtél?

-         Hát az egy hosszú történet lenne anya.

-         Nem baj van időnk.

-         Hol kezdjem?

-         Az elején kislányom, mondjuk ott, hogy mikor ismerted meg? De legfőképpen hol? És miért visel ezen a képen egyenruhát?

-         Hát tudod…

Kaname egy hangos sóhajjal visszaül anyja mellé, és mesélni kezd, bár kicsit szépíti a történetet így is jó ideig, eltart, míg a végére ér. Kihagyja az elrablását, Gauront, Sousuke Afganisztáni küldetését, a harcot a tengeralattjárón, a szekrények robbantását, az évzárót, mikor kedvese megsérült, és az utána következőket, leginkább kettejük kapcsolatát. Kihagy mindent, ami veszélyes volt mióta ők találkoztak. Vagyis szinte csak mellébeszél.

-         Tehát ez a fiatalember nem tesz semmi veszélyeset, csak rád vigyáz. – összegzi anyja a hallottakat.

-         I… Igen. – feleli nem túl meggyőzően, kicsit túl sok idő után.

-         Ez elég hihetetlen. Nem titkolsz még valamit? –tapint rá a lényegre az anyja.

-         Nem. – feleli, bár határozottság nem igazán van a hangjában. Eldöntötte, hogy megvédi Sousukét, mivel úgy fest, hogy ezúttal ő szorul majd védelemre.

Ez alatt néhány helységgel arrébb Sousuke magához tér, hallja amint a körülötte ülő három férfi valami fogolytáborról, beszélget. Villámgyorsan átfut az agyán néhány dolog. – Lefegyvereztek. Kaname eltűnt. Fegyvereik vannak. Fogságba estem – töpreng, majd az ilyen esetekre tanult szabályok jutnak az eszébe néhány kiegészítéssel – Nem szedhetnek ki belőlem semmit. Meg szököm. Megkeresem Chidorit. – Remélem még nem esett baja. – lelki szemei előtt néhány általa ismert kínzási módszer rémlik fel, a szenvedő alany ezúttal Kaname. Pillantása elsötétül, gyilkos szikrák villannak benne, agyában egy parancs minden eddigit felülír. – Megsemmisíteni ezt a bandát.- Arcára nyugalmat erőltet, mivel az eddig beszélgető férfiak felfedezték, hogy felébredt. Szívét, lelkét aggodalom mardossa, már eldöntötte, hogy mihelyt nem figyelnek rá, megszökik. Túszul ejti az öreg férfit, és kényszeríti a többit, hogy vezessék Kanaméhoz. Ha neki valami baja lesz végezni fog mindenkivel. És különben is ebben a szorult helyzetben hol van Mao? De hálát ad istennek, hogy fogvatartói nem profik, nem kötözték meg ez nagy hiba volt- Ebben a szellemben, fordul beszélgető partnerei felé. Ekkor felteszik neki az első kérdést.

- Jól van? – kérdezi egy szemüveges öltönyös alak. Levonja a következtetést, valószínűleg ő a banda vezére.

- Igen uram. Jól uram – feleli a kérdezett, mivel úgy ítéli meg, hogy eme kérdésre még nyugodtan válaszolhat.

- Hogy hívják?

- Sousuke Sagara. Őrmester. Azonosítási számom B – 3128.

- Mióta ismeri Kanamét? – folytatja a szemüveges férfi, bár kicsit csodálkozik az előbb kapott válaszon.

- Sousuke Sagara. Őrmester. Azonosítási számom B – 3128.

Ezen a jelen lévők erősen megdöbbennek, a harcedzett nagypapa meg is jegyzi, hogy ez úgy beszél, mint egy hadi fogoly. Azért a családfő újra próbálkozik.

-         Kaname osztálytársa? – folytatja a kérdezősködést / megj. Elég szívósak, még mindig reménykednek normális válaszban. HE HE HE .HIÁBA!/ A felelet megegyezik az előbb kapottal

-         Miért nem válaszol rendesen a kérdéseimre?

-         A genfi egyezmény értelmében nem vagyok köteles az előzőektől eltérő válaszokat adni.

Na ezen az egész társaság kiakad, még, hogy a genfi egyezmény, hogy jönnek ide a hadi foglyok jogai, hisz ez a srác csak egy egyetemista. A helyzetet a nagymama megjelenése enyhíti valamelyest, aki egy kis innivalót hozott a vendégnek, bár egy rövid ideje már hallgatózott. Leteszi az italokat, majd távozik. A három férfi utána fordul. – Itt az idő. –gondolja Sousuke, majd villámgyorsan támadásba lendül. Rárúgja az asztalt a szerinte legveszélyesebbre, az öltönyt, viselőt félre löki, majd egyetlen ugrással a meglepett nagypapa mögött terem, kirántva hüvelyéből annak kardját, testét fedezéknek használja, a pengét, pedig a torkának szegezi.

-         Vigyenek azonnal Chidorihoz. – utasítja a meglepett férfiakat. Az éppen feltápászkodó öltönyös alak döbbenten nézi az eddig békés vendéget. A kérdés nemkülönben meglepi, - Lehet, hogy nem is tudja, hol van. – fut át rajta a gondolat.

-         Melyikhez? – kérdez vissza.

A kapott kérdés megdöbbenti Sagarát, tudomása szerint itt csak egy ilyen nevű személy lehet.

- Kaname Chidorihoz. –feleli eléggé ádáz képpel.

Ekkor valaki hírtelen félre rántja a toló ajtót. Sousuke meglepetésére a teljesen épp, de annál mérgesebb Kaname áll az ajtóban.

Néhány perccel Chidori kisasszony belépése előtt a nagyi kedvesen betipeg a beszélgető lányokhoz.

-         Drágám –szól Kanaméhoz – valami baj van a barátoddal, talán kicsit nagyot ütöttél a fejére.

-         Te… tessék? – néz ijedten a lány - Lehet, hogy még nem tért magához? – teszi hozzá gondolatban.

-         Össze visszabeszél.

-         Mit?

-         A nevét, valami rendfokozatot, egy számsort, meg valami genfi egyezményt emleget.

-         Jézusom ez azt hiszi, hogy fogságba esett.- szól az eddig nyugodtan társalgó Mao

-         Uram atyám…

-         Siessünk perceken belül szökni fog, és mivel nem tudja, mi van veled, képes lebontani a házat, hogy meg találjon-, jegyzi meg Melissa.

Majd Kanaméval egyszerre ugrik talpra és indul a szomszéd helység felé. A lányt bajsejtelmek kínozzák, - vajon mit művelhet Sousuke. Kinyitja az ajtót, amit lát, még legrosszabb sejtéseit is felülmúlja. Nagybátyja épp feltápászkodik a ráborított asztal alól, édesapja az öltönyét porolgatja, eléggé zavartan. Nagyapja torkának egy kard feszül, a kardot az öreg mögött megbúvó enyhén buggyant Sousuke tartja.

-         Ereszd el! – kiált a lány, iszonyú mérgesen.

-         Nem merem. – jön a válasz, kicsit rettegő hangon. – Nagyon dühösnek látszol. - Sejti, hogy bakot lőtt de még mekkorát, és okkal tart a lány megtorlásától.

-         Nem bántalak, csak ereszd el a nagypapámat!

A szobában tartózkodók legnagyobb meglepetésére az előbb még hideg, nyugodt, magabiztos fiú, kinek eddig szeme sem rebbent, remegő kézzel teszi a földre a kardot.

- Jól vagy? Nem kínoztak meg? – kérdezi, nem csak a keze a hangja is remeg. A család ebbe nem szól bele, a helyzet számukra is egyre érdekesebb.

- Nem miért tették volna?  - Kaname felfedezi kedvese szemében a hatalmas megkönnyebbülést, hallja sóhaját. Aggódott érte, érzi, de hallani is szeretné. – Jaj te bolond ennyire féltettél?

- Nagyon. – jön kicsit késve a halk válasz.

Kaname édesapja, aki szemből látja a jelenet során lánya arcát, észrevesz valamit a szemében. Valamit, amit még nem látott. A lánya szeme szeretetet sugároz, a fiúé pedig az övé tükörképe. Előbb lányára, majd a fiúra néz, - Lehet, hogy ők… Eddig még nem hozott hozzánk senkit. Hát ezért követelte őt. – lassan, mindent értően elmosolyodik.

-         Ők a családom Sousuke.

-         A..A…akkor elnézést kérek az előbbi viselkedésemért.

-         Semmi baj, majd reggel tisztázunk mindent. Most, mivel már éjfél van, menjetek aludni. Kaname a szobád vár. Fiatalember, önnek a feleségem, mindjárt visz a nappaliba egy futont. Jó éjt.

-         Drágám, majd én mesélek neked. Van mit. – szól Kaname édesanyja.

Mindenki nyugovóra tér. Kaname édesanyja gyorsan elmondja a lányától megtudott történetet férjének. A szomszéd szobából a lány ágyának reccsenései hallatszanak át. Valószínű nem tud aludni. Néhány perc múlva halk surranással kinyílik, majd becsukódik a szoba ajtaja, majd a lépcső nyikorgását, hallják, ahogy a lány lemegy.

Sagara sem tud pihenni. Most jön rá, hogy az eddig eltelt idő alatt annyira hozzászokott ahhoz, hogy Kaname a mellkasára hajtott fejjel, őt ölelve mellette van. Annyira megszokta a lánnyal töltött éjszakákat, hogy most elválasztva tőle nem képes aludni. Mindezekre rátesz, az hogy habár csak méterek választják el Kanamétól rettenetesen, aggódik miatta. De azért becsukja a szemét.

Érzékszervei riasztják, hogy nincs egyedül, felnéz. Arcától csak pár centire Kaname nagy meleg barna szemei figyelik őt. A lány észre veszi, hogy kedvese sem alszik.

-         Nem tudok aludni.

-         Én se nagyon.

-         Hiányzol, ha van kedved, gyere fel hozzám. – mosolyogja a lány, majd egy gyors puszit nyom az arcára, és elindul felfelé. Még hallja Sousuke hangját.

-         Nekem is. – suttogja utána. Kaname szíve megnyugszik, mégis csak szereti őt. Boldogan tér vissza a szobájába.

Rövid gondolkodás után a lány távolléte miatti hiányérzet nyer. Sousuke felkel és elindul az emeletre. Belép Kaname szobájába, nem látja a lány nyitott szemeit, mellé fekszik. Kaname abban a pillanatban felé fordul, átöleli, karjával, lábával, szorosan a fiúhoz simul. Arcát kedvese mellkasára hajtja, beszívja a másik bőrének illatát.

-         Ó Sousuke. – sóhajtja, és ezzel álomba merül.

Most, hogy mellette van Sousuke is, megnyugszik, szintén gyorsan közelít az alvó állapothoz.

A szomszédos szobában hallják, amint Kaname visszatér a szobájába, majd néhány perc elteltével ismét lépések alatt reccsen meg a lépcső, majd megint nyílik a lányuk ajtaja. A két felnőtt döbbenten néz össze.

- Ki jött fel? – kérdezi a nő.

- Csak az a fiú van lent… – jön a válasz

Kaname anyja feláll, és a lány szobája felé indul, lelkét néhány balsejtelem nyomja. Lassan kinyitja az ajtót, bekukucskál. Csak a haját látja, de miért nem a párnán fekszik, meghallja halk sóhaját. Ekkor érti meg, azt, hogy hol fekszik a lánya, és ráadásul nem EGYEDÜL!

- Sousuke. –sóhajtja Kaname.

Hangos halálsikoly járja át a házat.

Sagara a sikoly hallatán talpra ugrik, meglepetten észleli, hogy pisztolya, amit eddig hiányolt, a párna alatt van. Kipattan az ágyból, fegyverét az ajtóra szegezi. Kaname is talpra ugrik, hátulról öleli át kedvesét, válla fölött kukucskál. Hallja amint Sousuke támogatást kér a rádión, nem is sejtve, hogy mi a baj. Az ajtóban megjelenik a család többi tagja, természetükhöz híven harciasan kardot lengetve.

Nem mindennapi látvány tárul a belépők elé. A szoba közepén a ház asszonya ül, döbbenten nézve gyermekét. Az ágytól alig kétlépésnyire, Sousuke félmeztelenül, pisztollyal a kezében, csak egy könnyű vászonnadrágot és kiegészítésként számos sebtapaszt visel. Kaname átölelve a fiú derekát áll mögötte, pólójában és egy pici bugyiban. A család legnagyobb részének egyértelmű a helyzet. Kaname nagybátya – Te mocskos perverz, most meglakolsz. – kiáltással lendül, hogy lefejezze a szemtelen alakot. Kaname rántja el a döbbent Sousukét, a család rohama a lány hangjára megáll.

-         Hagyjátok békén, ne bántsátok őt. – kiált rájuk a lány, szinte sírva, a családja nem érti a dolgot. Az ágy mellett Kaname öleli meglepett szerelmét, fejét védelmezően húzza magához. – Miért akarjátok bántani azt, akit Szeretek? - az utolsó szó végleg megtöri a család harci kedvét, kicsit elszégyellik magukat.

-         Kislányom, most pedig beszélgetni fogunk. – szól az apja, és már indul is le a nappaliba.

-         Hát csak ennyi. Akkor én megyek is vissza, aludni. – szólal meg a hátuk mögött álló Mao. Megfordul, Kaname nőtlen nagybátyjának, kerekre nyílik a szeme. A távozó nő testre feszülő toppot, egy kis rövidnadrágot, valamint egy M- 16. – os géppisztolyt visel./ Hát ez aztán a szokványos hálóruci./

-         Urzu – 2. ne hagyj cserben, Támogatást kérek!!!. –kiáltja utána, Kaname karjai közül Sagara.

-         Te csináltad, old meg te. Ha majd megtámadnak minket, majd akkor segítek. De ez a helyzet, nem igényel katonai beavatkozást. Jó éjt. – válaszol Melissa vigyorogva.

Tokióban egy szőke alak veszi Sousuke segélykérését, de a táv miatt csak szavakat ért belőle. A lényeg így is érthető társai bajban vannak. Lerohan a lépcsőn, beindítja M – 9. – ét, kikapja a tárolóból az 57 mm. – es fegyvert. Majd álcázást bekapcsolva rohanni kezd a géppel.

- Jövök már, Tartsatok ki. – gondolja Kurz.