I.r�sz A bandita v�gzete

Prol�gus

Lass� l�pteket hallott. Az oldal�n fekve alv�st tettetett, de k�zben minden idegsz�l�val �beren figyelt.

- K�rlek Istenem! Add, hogy ne legyen igaz!- im�dkozott n�m�n, de hirtelen keser� lett a sz�ve. – Istenem? Nekem kellett volna istennek lennem.- legsz�vesebben els�rta volna mag�t. Ekkor egy suhan�st hallott a h�ta m�g�l, majd bel�has�tott a f�jdalom. A k�s peng�je m�ly �rkot v�jt v�gig a h�t�ban. Megfordult, hogy megl�ssa t�mad�ja arc�t, s mikor megl�tta ajkai m�g kiny�ltak, egy utols� k�ts�gbeesett tiltakoz�sra:- Ne!

Felriadt. Az arca verejt�kben �szott, s a h�ta �gett a f�jdalomt�l.

- M�r megint ez a r�m�lom! – suttogta, s z�ld szemeiben k�nnyek csillogtak. Fel�llt �s a f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. Ahogy elhaladt az ablak el�tt a hold megcsillant v�r�s haj�n. Gyorsan megnyitotta a csapot �s vizet fr�csk�lt az arc�ba. K�ts�gbeesetten n�zett fel a t�k�rbe.

- Mi�rt most? Mi�rt nem hagy b�k�t a m�lt?- k�rdezte, �m a k�rd�s csak sz�noki volt, nem is v�rt r� v�laszt. Hirtelen k�pek rohant�k meg elm�j�t. Kezeivel olyan er�sen markolta a mosd�kagyl� sz�l�t, hogy ujjai teljesen kifeh�redtek. Mikor v�get �rt, zokogva esett �ssze a f�rd�szoba padl�j�n. Sok�ig csak zokogott k�ts�gbeesve, majd �sszeszedte mag�t �s fel�llt. �jra a t�k�rbe n�zett, �s egy h�sz �ves f�rfi tekintett vissza r�. D�s, v�r�s, h�tk�z�pig �r� haj keretezte arc�t. �l�nk, sz�nj�tsz� z�ld szemeiben m�lys�ges f�jdalom t�kr�z�d�tt. Arca mindig is n�iesen sz�p volt, b�r az elm�lt �vek sor�n megkem�nyedtek von�sai, s egy j� k�p� f�rfi lett bel�le. V�kony, de izmos testalkat� volt, igencsak er�s, �s f�rge. Lassan enyh�lt a h�t�ban a f�jdalom. B�r nem l�tta, tudta, s �rezte, ahogy a hatalmas v�r�s forrad�s, ami a bal lapock�j�t�l a medencecsontja jobb fel�ig h�z�dott, lassan elt�nik. V�gigh�zta kez�t a t�k�rk�p�n.

- H�t, ennyi volt. V�ge. Elkezd�d�tt.- suttogta rekedten.