2.fejezet A v�g kezdete

- T�nyleg sz�ks�ges ez?

- Igen Hiei. Yama kiadta ellen�nk a megsemmis�t� parancsot. Itt van minden feljegyz�s �s dokumentum, ami r�lad �s r�lunk sz�l. Ha nem vissz�k el �ket, el�bb ut�bb esz�kbe jut felhaszn�lni ellen�nk. -mutatott Kurama egy szekr�nyre. Egy f�l�r�ja surrantak be Koenma egykori uradalm�ba. Ami�ta Yusuke letart�ztatta �ket, t�bbsz�r is megfordultak itt olyan helyeken, ami tiltott volt k�v�l�ll�k sz�m�ra. Ilyen volt az iratt�r, Yama szem�lyi k�nyvt�ra, �s persze a kincst�r is.

- Azt hiszem, igazad van.- s�hajtotta Hiei.- �s most mi legyen? Gy�jtsam fel �ket?

- Ne. Itt ne. Vigy�k el �ket a birtokra, �s ott �gess�k el �ket.

- Rendben. De el�ruln�d, hogyan akarsz lel�pni innen egy rak�s irattal, aminek a fele marhas�g?

Kurama nem v�laszolt, csak elmosolyodott. Elindult a szob�b�l kifel�, k�zben intett Hieinek, hogy k�vesse. Percekig meneteltek a folyos�kon az �rj�ratokat ker�lgetve. Vagy 20 perc m�lva Kurama meg�llt egy gazdagon d�sz�tett ajt� el�tt, az egyik folyos� v�g�n. Hiei k�l�n�s m�don ismer�snek tal�lta, majd hirtelen az esz�be villant.

- A kincst�r egyik bej�rata! Azoknak az ajt�knak volt ilyen a d�sz�t�se. �s m�gis, most valami megv�ltozott. Hiei viszont k�ptelen volt r�j�nni micsoda. Szerencs�re az Alvil�g legh�resebb bandit�ja volt vele, aki �rtette a dolg�t. �gy h�t az ajt�r�l t�rs�ra ford�totta a figyelm�t, �s megr�k�ny�dve l�tta, hogy amaz mosolyog.

- Kurama.- sz�lt hozz�.

- V�rj meg idekinn �s sz�lj, ha j�n valaki.- mondta Kurama.

- Na de…

- �n be tudok jutni ezen az ajt�n, a megv�ltoztatott biztons�g rendszer ellen�re. De t�ged nem tudlak bevinni. Csak akad�lyozn�l. Teh�t itt maradsz, �s figyeled a jobboldali folyos�t.- jelentette ki. Hiei tiltakozni akart volna, de Kurama nem adott r� neki lehet�s�get.- Vita lez�rva!- mondta, majd jobb fel� mutatott.- Nyom�s!

Hiei duzzogva elindult, de m�g esz�be jutott egy �rv, �s megfordult, hogy sz�ljon Kuram�nak. Csakhogy Kurama nem volt ott. Hiei egy darabig d�bbenten b�multa bar�tja h�lt hely�t, azt�n megfordult �s elfoglalta �rhely�t. 10 perc m�lva valaki meg�rintette a v�ll�t. Megfordult �s vigyorg� bar�tj�t l�tta meg, kez�ben valami furcsa k�szer�s�ggel. De miel�tt jobban szem�gyre vehette volna, Kurama a zseb�be rakta, azt�n megker�lte Hieit, s elindult vissza az iratt�rba. Hiei egy darabig elk�pedve b�mult ut�na, majd szemeit forgatva megr�zta a fej�t, s a bar�tja ut�n eredt. M�r r�g megtanulta bar�taival kapcsolatban, hogy n�ha jobb nem k�rdezni. Mikor biztons�gban vissza�rtek az iratt�rba, Kurama egy halomba rakta a pap�rokat. Ekkor el�vette a zseb�b�l a szerkezetet. Az eszk�z legink�bb egy csiszolt dr�gak�re hasonl�tott, csak sokkal nagyobb volt ann�l. Kurama benyomta a sz�rke k�szer�s�g tetej�t, �s az iratkupacra rakta. A t�rgy kett�v�lt k�z�pen �s f�st�t f�jt ki mag�b�l, majd egy villan�ssal elt�nt a pap�rokkal egy�tt. Hiei hitetlenkedve n�zte, majd ism�t megr�zta a fej�t.

- Ink�bb nem k�rdezek semmit. De ezt otthon majd megmagyar�zod.

- Rendben.- v�laszolta Kurama.- Hiei, el kell int�znem valamit a k�nyvt�rban, j�ssz?

- Fel�lem mehet�nk.- vont v�llat Hiei. Kurama r�b�lintott, majd elindult. 5 perc m�lva m�r, Yama kir�ly k�nyvt�rban voltak. Kurama elment, hogy el�ker�tse azt, amit keresett, �s otthagyta Hieit, egyed�l a polcok k�z�tt. A T�lvil�g k�nyvt�r�ban k�nyvek, tekercsek, feljegyz�sek, vide�k milli�i sorakoztak a polcokon. A terem k�sz labirintus volt azok sz�m�ra, akik nem tudt�k, mi merre tal�lhat�. Hiei t�n�dve s�t�lt a polcok k�z�tt. Esz�be jutott az, amikor legut�bb itt j�rt Kuram�val, b�r annak m�r t�bb mint n�gy �ve. Elj�ttek meg keresni az emberis�g legsz�rny�bb b�neir�l sz�l� kazetta m�solatait. V�letlen�l levert egy k�nyvet, ami egy �si legend�r�l sz�lt. Azokr�l az id�kr�l, amikor az Alvil�g, a T�lvil�g, �s a Nigenkai m�g b�k�ben, egy uralkod� keze alatt �lt. Kurama el�g �rdekes k�pet v�gott akkor a dologra. Hiei itt megtorpant, minden erej�vel arra az eml�kk�pre �sszpontos�tott.  Milyen arcot is? D�h�s volt, b�r j�l leplezte, �s olyan k�l�n�sen, olyan szomor�an n�zett. S mintha f�jdalmat l�tott volna a szemeiben egy pillanatra megvillanni. Futni kezdett, k�zben �beren figyelte a polcokat. Itt kell lennie valahol!- gondolta.

- Igen, ez az.- suttogta, amikor egy ismer�s szekr�nyhez �rt. Kutatni kezdett a k�nyvek k�z�tt, de hi�ba. Pedig ez volt az a hely, biztosan tudta. A m�rv�nypadl�n lev� reped�s, ami mell� leesett a k�nyv, �s a szomsz�d szekr�ny f�j�b�l is ki van hasadva egy darab. Igen. Ez az a hely. De akkor hol a fen�ben van az a k�nyv?

- Mit keresel?- -k�rdezte valaki a h�ta m�g�tt. A sz�ve majd kiugrott a hely�b�l ijedt�ben. Megfordult, �s Kurama szemeibe n�zett. �gy �rezte mag�t, mint a kisgyerek, akit rajta kaptak valami tiltott dolgon.

- Meg�r�lt�l?- sziszegte Kuram�nak.- A sz�vbajt hoztad r�m!

- Bocs�nat. – mondta Kurama, de l�tszott rajta, hogy nem gondolja komolyan. Tekintet�ben harag t�kr�z�d�tt, s Hiei �rezte, hogy vesz�lyes vizekre mer�szkedik, de sz�ba hozta a k�nyvet.

- Mondd, nem tudod, hol lehet az a k�nyv, amit a m�ltkor levertem? Az elt�nt hercegr�l, �s az egyes�lt h�rom vil�gr�l sz�l.

 Kurama szemei �sszesz�k�ltek:- Nem tudom, mir�l besz�lsz.- hangja szomor�an csengett. Hiei tudta itt valami, nagyon nincs rendben.- De ha �rdekel, n�zd meg a katal�gusban. Ott biztosan benne van.- Hiei hirtelen meg�rtette, hogy nem fogja megtal�lni a katal�gusban sem. De az�rt m�gis �gy d�nt�tt, megn�zi.

- Vezess oda!- mondta bar�tj�nak. Mikor megtal�lta a katal�gust, ami j� vastag volt, hi�ba n�zte v�gig. Amit keresett, nem volt benne, mintha nem is l�tezett volna.

- Hacsak meg nem bolondultam, akkor ezt a k�nyvet valaki sz�nd�kosan elt�ntette.- gondolta- De mi�rt tenne ilyet b�rki is? Mi�rt tenne ilyet …

- Megtal�ltad? – �rdekl�d�tt Kurama.

- Nem val�sz�n�leg �sszekevertem a dolgokat.- felelte. Egy pillanatra, Kurama szemeiben, mintha megk�nnyebb�l�st fedezett volna fel.

- Am�yg el nem j�n az id�,. A v�gzet b�bja. Az a k�nyv. Kurama. Hazugs�gok. Mi a fene folyik itt?- gondolatai egyre s�t�tebb form�t �lt�ttek, mik�zben elhagyt�k a T�lvil�got.

¯

Genkait a templom m�g�tt temett�k el. Yusuke k�nnyes szemekkel b�mult a semmibe. M�g mindig nagyon neh�z volt elfogadnia, hogy szeretett mestere m�r sohasem t�r vissza. A temet�s ut�n visszamentek a templomba. Sz�tlanul �ltek egy asztal k�r�l, s a m�lton merengtek, kiv�ve Hieit, aki a Kuram�val elt�lt�tt d�lel�ttj�n r�g�dott. Sok�ig honolt csend, amit v�g�l Yusuke t�rt meg.

- Olyan k�l�n�s dolog a hal�l. M�r k�tszer meghaltam, de m�g mindig nem �rtem.

- A hal�lnak rengeteg m�dja �s arca van.– mondta Koenma.- Az, hogy a hal�l ut�n mi t�rt�nik, az elhunyt szem�ly�t�l f�gg. Rengetegszer l�ttam meghalni m�sokat, �s nagyon soknak �n d�nt�ttem a sors�r�l. Genkai j� �letet �lt. Megleli a b�k�j�t egy jobb helyen.- majd szomor�an hozz�tette- De vannak, akik soha nem lelik meg a b�k�t, �s �r�k szenved�s a sorsuk.

- Amikor Senshui meg�lt,- sz�lt Kurama- azt valahogy nem lehetett komolyan venni.

Minden szem Kuram�ra szegez�d�tt, a folytat�sra v�rtak.

- Ezt meg hogy �rted?- k�rdezte Yusuke.

- Szerintem eltal�ltad.- jegyezte meg Hiei. Kurama r�b�lintott.

- Nem is tudom. Azt hiszem sejtettem, hogy nem ez a v�ge, hogy m�g nem v�gezhetted be, hogy van m�g elint�zni val�d ezen a vil�gon.

- Igen.- morogta Hiei- az Alvil�g fejre�ll�t�sa.- Ez a megjegyz�s t�bbeknek is mosolyt csalt az arc�ra. Kurama ism�t megsz�lalt:- Nem tudom milyen a hal�l, ide menek�ltem el�le. Viszont, ha elj�n az �n id�m, nem fogom hagyni, hogy �t�lkezzenek felettem. Senshui d�nt�s�vel �rtek egyet. A lelke egy k�ztes dimenzi�ban bolyong ugyan, de tudom, hogy el�bb-ut�bb, megtal�lja a m�dj�t a teljes megsemmis�l�snek.

- Micsoda?- k�rdezt�k egyszerre t�bben is.

- Teljes megsemmis�l�s?- suttogta Yusuke.- Ezt meg hogy �rted?

- Ahogyan a test, �gy a l�lek is elpusztulhat.- v�laszolta Kurama helyett Koenma.- Nem fordul el� t�l gyakran, de az�rt meg t�rt�nik.

- Mi�rt tartod te ezt, ilyen szimpatikusnak Minamino?- k�rdezte Kaitou.

- Ink�bb pusztuljon el a lelkem, minthogy Koenma ut�dja d�nts�n a sorsom fel�l! S�t,- tette hozz�, �s hirtelen elmosolyodott.- ink�bb �r�kk� ott k�s�rtem a palot�ban az �r�ket, az ut�dodat �s az ap�dat!

Koenma elnevette mag�t, s a t�bbiek k�vett�k a p�ld�j�t. A nagy nevet�s k�zben senki sem vette �szre, hogy valaki nem nevet vel�k, csak szomor�an n�zi �ket, kif�rk�szhetetlen z�ld szemeivel.

¯

- Szerintem �gy m�r el�g lesz Hiei!- sz�lt r� bar�tj�ra Kurama. Hiei �ppen t�zet „rakott”, �s a l�ngok m�r m�sf�l m�teresek voltak. �jf�l fel� j�rt az id�. Kuram�val lej�ttek, hogy el�gess�k, az iratt�rb�l elhozott pap�rokat. A k�r�l, amit Kurama elemelt a kincst�rb�l, Hiei nem tudott meg semmit, ugyanis Kurama nem volt hajland� besz�lni. B�r Hieit lassan m�r nem is �rdekelte, csak sz�rakozottan n�zte a l�ngokat. Kurama halomban sz�rta a dokumentumokat a t�zre. A pap�rok l�ngra kaptak, �s pillanatokon bel�l el�gtek. Kurama f�ln�zett az �gre. Sok�ig b�multa mozdulatlanul �s n�m�n a csillagokat, v�g�l led�lt a homokra. A sz�l a tenger fel�l enyh�n s�s leveg�t f�jt fel�j�k. Meleg ny�ri �jszaka volt, s ez a kis sz�l igazi felfriss�l�st jelentett sz�mukra. Belekapott a hajukba, s halkan j�tszadozott vele, de ezzel egyik fi� sem t�r�d�tt. Hiei szint�n sz�tlanul n�zte Kuram�t. Pr�b�lta megfejteni bar�tja l�nyeg�t, de most se volt r� k�pes. Pedig valami m�lyen motoszk�lt benne, de nem tudott r�j�nni mi az. Hiei �gy �rezte semmit sem tud, a t�z m�sik oldal�n fekv� f�rfir�l. Kurama viszont mindent tudott r�la. A sz�let�s�t�l kezdve eg�szen a jelen pillanatig, mindent. S�hajtott egyet, �s � is feln�zett az �gre. Hirtelen �tlettel a trik�ja al� ny�lt, �s el�h�zta a nyak�ban l�g� Hirui k�vet. Kurama figyelm�t nem ker�lte el ez a mozdulat.

 - Mi�rt nem mondod el neki? Mit�l f�lsz m�g mindig?- k�rdte halkan.

- Nem tudom. Tal�n att�l, hogy meggy�l�l… Vagy magamt�l? Nem tudom.

- Nem tudod, vagy nem akarod tudni?- K�rdezte Kurama.

- �s te?- k�rdezett vissza Hiei.- Mi�rt nem mondod el az igazat magadr�l any�dnak?

- Sz�m�ra �n olyan vagyok, mint a t�bbi huszon�ves sr�c. F�lek, sosem tudn� elfogadni, vagy meg�rteni. �s f�lek �sszet�rni ezt a hazugs�g burkot is. Azt hiszi, norm�lis ember vagyok. Jobb, ha megmarad ebben a hit�ben. Minek bonyol�tsam az �let�t d�monokkal, �s szellemekkel?- suttogta v�laszul Kurama. Hiei nem v�laszolt. �sszeszor�totta a Hirui k�vet, a mark�ban. �s a k�, ahogy m�r oly sokszor, �gy most is elhozta sz�m�ra a megnyugv�st.

¯

- Te m�g nem alszol Urameshi?

- Ezt �n is k�rdezhetn�m t�led Kuwabara.

- Kuram�t�l akartam k�rdezni valamit, de felsz�v�dott, mintha a f�ld nyelte volna el. �s- nem mintha meglepne,- Hiei sincs meg.

Yusuke a templom terasz�n �ld�g�lt, s most Kuwabara is letelepedett mell�.

- Lementek a partra.

- Minek?- k�rdezte Kuwabara.

- Passzolok.- felelte Yusuke.- Fogalmam sincs, mi van vel�k mostan�ban. F�leg Kuram�val nem stimmel valami.

- Az m�r igaz.- �rtett egyet Kuwabara. Sok�ig hallgattak, v�g�l Kuwabara t�rte meg a csendet:- Mondd, szerinted melyik�k a vesz�lyesebb?

- Ezt meg hogy �rted?- n�zett bar�tj�ra meglepetten Yusuke.

- Melyik�ket tartod vesz�lyesebbnek Urameshi? Hieit vagy Kuram�t?- k�rdezte �jb�l Kuwabara.

- Ez egy j� k�rd�s.- gondolkodott el Yusuke. Meglepte ez a k�rd�s, f�leg, hogy Kuwabara sz�j�b�l hangzott el.- Azt hiszem Kuram�t.- felelte v�g�l.

- Mi�rt?

- Mert nem egyszer�en csak okos, hanem mert nagyon intelligens, �s ravasz is. �s mert nem tudok r�la semmit.

- Mi?! Na ne mondd!

- J�l van! Tudom, hogy szereti a r�zs�kat, �s az anyj�t, rajong a pszichol�gi��rt, alkalmazza is eleget. Remek harcos, �s j� bar�t, de ezen k�v�l semmit sem tudok r�la.  De meg b�zom benne, teljes sz�vemb�l.

Kuwabara b�lintott: - Azt hiszem, igazad van. Hiei sokszor mogorva, �s mintha j�gb�l lenne a sz�ve. Kurama ny�ltsz�v�, de nem �rul el mag�r�l semmit.

- Igen.- mondta Yusuke.- Csak Hiei nem j�gsz�v�, hanem- kereste a megfelel� sz�t- megkeseredett. Igen. Tele van keser�s�ggel, de m�r megtanult nevetni, �s �gy gondolom ez sokat jelent.

Kuwabara megd�bbent. Erre m�g sohasem gondolt. Hieit egy nagyk�p� �s nagy erej� mogorva t�kmagnak gondolta. Sosem keresett okot a viselked�s�re. Sosem t�r�d�tt vele.

- Szerinted hol lehetnek Jin�k?

- Mi van?- riadt fel Kuwabara mereng�s�b�l.

- Hogy hol lehetnek Jin�k. M�r r�g itt kellene lenni�k. A megh�v�kat m�r ezer �ve megkapt�k, akkor meg mi�rt nem j�ttek el?- tanakodott Yusuke. Ezen Kuwabara is meglep�d�tt. T�nyleg. Hol maradnak?

¯

Kuwabara sz�tlanul s�t�lt a v�ros egyik mell�kutc�j�ban. Az �vek alatt � is v�ltozott valamennyit. Arcvon�sai megkem�nyedtek, �s tekintete sem volt m�r olyan bamba, mint r�gen.

- Mi az f�n�k?- k�rdezte Savamura, kiz�kkentve Kuwabar�t abb�l a m�lab�s hangulatb�l, ami reggel �ta gy�t�rte. Nem b�rt megszabadulni att�l az �rz�st�l, hogy baj lesz.

- Semmi. Csak egy rossz �rz�s.- morogta v�laszk�ppen. Bar�tai �sszen�ztek, r�g�ta ismert�k Kuwabar�t, �gy sejtett�k: t�bbr�l van sz�.

- �! Biztos�thatlak r�la, hogy m�g rosszabb lesz!- sziszegte egy fagyos hang a h�tuk m�g�tt. Kuwabara ereiben megfagyott a v�r. Pillanatok alatt tudatosult benne a t�ny, miszerint: bar�tain �s rajta k�v�l, senki m�s nincs az utc�ban. Senki m�s ember. Hi�ba sejtette, mire sz�m�tson, m�g is megd�bbent annak a n�gy d�monnak a l�tv�ny�t�l, akiket miut�n megfordult, megl�tott. A mazokuknak v�r�sesbarna b�re, fekete haja, s�rga szeme, �s hatalmas sz�rnyai voltak. Kuwabara megr�m�lt, mikor megcsapta �t, a d�monok erej�nek szele. Egyik sem volt gyeng�bb A szint�n�l. Okuba r�m�lten h�tr�lt.

- F�...f�...f�n�k, l�tod ezeket?

- Igen.- v�laszolta Kuwabara. Higgadt hangja legal�bb annyira meglepte a bar�tait, mint a d�monok l�tv�nya. Hitetlenkedve fordultak fel�, �s megl�tt�k Kuwabara elsz�nt, f�lelem n�lk�li tekintet�t.- L�tom �ket. Teljesen tiszt�n. Mit akartok?- k�rdezte az egyik mazokzut�l.

- Te vagy Kuwabara?- k�rdezett vissza a d�mon.

- Igen. Mi�rt k�rded?

- Akkor t�ged akarunk, de a bar�taid is j�hetnek.- felelte a d�mon, unott, k�z�mb�s hangon.

- Ki k�ld�tt?- k�rdezett Kuwabara. A d�mon �sszevont szemekkel m�regette.

- Hm. T�bbet tudsz, mint gondoltam. Nem fogom uram nev�t az orrodra k�tni, k�ly�k!

- Ha sz�p sz�val nem megy,- vont v�llat Kuwabara, �s megid�zte a szellemkardj�t. Bar�tai t�tott sz�jjal b�mult�k, a mazoku szeme �sszesz�k�lt.

- Eml�tett�k, hogy van szellemi er�d, elv�gre az Urameshi -f�le band�ba tartozol. Eg�sz figyelemre m�lt�, de tov�bbra sem vagy t�bb egy embern�l!- mondta, �s t�madott. Kuwabara r��v�lt�tt a bar�taira:- Fussatok, idi�t�k!- De m�r k�s� volt. A d�mon t�rsai elkapt�k a fi�kat, �s nem eresztett�k �ket. Ek�zben Kuwabara k�ts�gbeesetten pr�b�lt v�dekezni a sz�rnyas sz�rnyeteg ellen. Nem volt el�g gyors. A d�mon karmai m�ly �rkot v�jtak a h�t�ba. Kuwabara agy�t elbor�totta a d�h. A d�mon fel� rohamozott, de az a leveg�be emelkedett el�le, s fentr�l leste pr�d�j�t.

¯

Yusuke hirtelen megtorpant.- Kuwabara!- suttogta.

- Mi az?- k�rdezte �lesen Kurama.

- Bajban van. �rzem.- v�laszolta Yusuke. �ppen a j�t�kteremb�l j�ttek kifel�. Kuwabara is vel�k lett volna, de megl�tta Kirishim��kat �s elment vel�k.

- Menj�nk egy olyan utc�ba, ahol nincsenek emberek.- javasolta Hiei. Kurama r�b�lintott a javaslatra. Futni kezdtek. Yusuke elvezette �ket a legk�zelebbi sik�torba. Hiei levette a jagant fed� kend�t a fej�r�l, �s minden erej�vel Kuwabar�ra koncentr�lt.

- Te j� �g!- ki�ltott fel, p�r pillanat m�lva.

- Mondd m�r!- parancsolt r� Yusuke.

- Egy d�mon ellen harcol.

- Hogyan?!

- Ez m�g nem minden. Azt a h�rom marh�t,- nem mintha Kuwabara nem volna az- elkapta m�g h�rom d�mon.

- Hol?- k�rdezte Kurama.

- Nem t�l messze innen.- felelte Hiei, �s rohanni kezdett. A t�bbiek ut�na.

¯

A mazoku sz�rnya megs�r�lt. Egy�ltal�n nem sz�m�tott arra, hogy Kuwabara megn�velheti a kardja m�ret�t. Kuwabara rosszul volt. Az �ngy�gy�t� k�pess�ge ellen�re, a sebe �llapota nem javult, �s ellenfele tudta ezt. A d�mon nyugodtan �llt, �s v�rta, m�g Kuwabara ereje elfogy. �m hirtelen oldalra kapta a fej�t.

- M�g egy mozdulat korcs, �s a h�god halott!

Kuwabara �rtetlen�l n�zett ugyanabba az ir�nyba, �s megr�k�ny�dve vette tudom�sul, hogy Hiei jelenik meg mellette. Ez a fick� lekorcsozta Hieit! Nem �rtette. Ek�zben Hiei mindh�rom szem�t a d�monra szegezte. Azt�n norm�lis szemeivel Kuwabar�ra n�zett.

- Magadra hagyunk egy f�l�r�ra, �s te m�ris d�monokkal csat�zol! Gratul�lok! Siker�lt fel�lm�lnod az �sszes eddigi h�lyes�gedet!

- Te csak hallgass kerti t�rpe!- lihegte Kuwabara- V�g�l is nem engem, neveztek korcsnak az el�bb!

- Arra… �n is k�v�ncsi lenn�k, hogyan �rtette ezt.- v�laszolta zavartan Hiei, �s a d�mon fel� fordult. Az megvet�en sz�lt hozz�:

- Nagyon j�l tudod, mir�l besz�lek, imiko! Az any�d h�t�nd�r volt, �s ezt te is j�l tudod.- Kuwabara �gy �rezte, mindj�rt meg�r�l. H�t�nd�r? Nagyon rossz el��rzete t�madt.

- A t�rsaim nemr�g j�rtak a templomban.- Hiei arc�b�l kifutott a v�r. – Foglyaink: egy t�lvil�gi liba, k�t ember n�, a h�t�nd�r hugic�d korcs, �s h�rom ember f�rfi. A t�rsaink �ppen h�rom �jabb fogolyr�l gondoskodnak �ppen.- A mazoku kegyetlen mosolyt villantott r�juk.- Felk�sz�lt�nk r�tok, �s figyelmeztetlek benneteket, a foglyok �let�vel j�tszotok, ha megmozdultok! Ha ak�r csak egy fokkal is hidegebb, vagy melegebb lesz a leveg�, vagy �szrevessz�k, hogy n�h�ny n�v�ny furcs�n viselkedik, a foglyok b�nj�k meg! – Kuwabara lassan meg�rtette. Yukina �s Hiei testv�rek! Csak az lehet az egyetlen magyar�zat. Legsz�vesebben �v�lt�tt volna. A mazoku felemelte a hangj�t.- Ez r�d is vonatkozik Urameshi, �s az Ez�st R�k�ra is. Tudom, hogy itt vagytok! �s ne mer�szeljetek s�rva Mukurohoz, Yomihoz, vagy Enkhihez rohanni, mert azt szint�n a foglyok keser�lik meg.

- Gy�va!- sziszegte neki Hiei.

- Gyenge!- v�gott vissza a d�mon, majd intett t�rsainak, akik erre elt�ntek. A d�mon vetett m�g egy utols� becsm�rl� pillant�st r�juk, �s � is elt�nt. Hiei l�baib�l kisz�llt az er�, �s t�rdere rogyott.

- A rohadt �letbe!- ki�ltotta, �s odav�gta az �kl�t a f�ldh�z.