3. fejezet V�gzetes felfedez�s

Kurama egy kecses szalt�val �rt f�ldet, �s Kuwabar�hoz l�pett.

- J�l vagy?

- Hogy a rohadt �letbe lenn�k j�l?!- �v�lt�tte Kuwabara haragosan.- El�ruln�d, mi a fene folyik itt?

- Nyugodj meg Kuwabara! Azzal, ha d�h�ngsz senkin sem seg�tesz.- mondta Yuusuke, de �nmag�t sem tudta meggy�zni. Keykot elrabolt�k! Szinte meg�rj�tette a gondolat.

- Kurama.- suttogta Hiei halkan. Kuwabar�t sz�ven �t�tte az a f�jdalom �s retteg�s, ami a hangj�b�l �radt.- Honnan tudhatt�k meg?- n�zett k�ts�gbeesetten bar�tj�ra.

- Nem tudom. Mukuro tudja igaz?

- � biztosan nem!- csattant fel Hiei.

- Nem erre gondoltam. Nem hallgathatott ki valaki?

- Lehetetlen.- v�laszolta Hiei hideg hangon.

- Akkor nem tudom. De ez az eg�sz is ugyanilyen �rthetetlen!

- �lljunk csak meg egy pillanatra!- sz�lt k�zbe Kuwabara.- Yukina a h�god?- n�zett Hieire. A fi� b�lintott.- Ti pedig tudt�tok.- n�zett Kuram�ra �s Yuusuk�re.

- Kuwabara, n�zd…- kezdte Yuusuke, de azt�n zavartan elhallgatott.

- Nagyon j�l tudj�tok, hogy…- sz�lt Kuwabara haragosan, �m ekkor Hiei megsz�lalt:

- �n k�rtem, hogy hallgassanak. Ha d�h�s akarsz lenni valakire, h�t r�m l�gy, b�r m�r el�gg� gy�l�l�m emiatt �nmagamat.- hangja megcsuklott a k�ts�gbees�st�l. Kuwabara sz�hoz sem jutott a d�bbenett�l. A fi�, akit most l�tott, annyira k�l�nb�z�tt att�l a nagyk�p�, �t �lland�an len�z� harcost�l! Most csak egy retteg� kisfi�t l�tott semmi m�st. Kurama leguggolt hozz�, �s a v�llaira rakta a kez�t.- Nyugodj meg, k�rlek!

- Nem megy, sajn�lom!- csattant f�l Hiei. Haragosan n�zett Kuram�ra.- Mondd el, mi folyik itt!

- Nem tudom.- v�laszolta Kurama, de nem n�zett Hiei szem�be. Hiei megmarkolta Kurama ing�t.

- Ne hazudj! Legal�bb most ne!- k�vetelte.- Te tudod, mi folyik itt. S�t,- tette hozz�- tudtad, hogy ez fog t�rt�nni.

- Ez igaz?- k�rdezte Yuusuke d�bbenten. Kurama tekintete j�ghidegg� v�lt. Lefejtette mag�r�l Hiei ujjait, �s fel�llt.

- Rendben. -mondta fagyosan. Kuwabara megremegett hangj�nak hidegs�g�t�l.- Igen tudtam. Most boldog vagy? Ugyan mit seg�t rajtunk, hogy tudtam-e vagy sem? A szeretteink vesz�lyben vannak. Csak ez sz�m�t..

- A h�rom �jabb fogoly?- k�rdezte Hiei.

- Igen. A csal�dom. A t�bbit sajn�lom, de nincs m�s v�laszt�som – Kurama elh�tr�lt t�l�k p�r l�p�st, majd behunyta a szem�t. Energi�it egy pontba koncentr�lta, �s a k�vetkez� pillanatban energiasug�r t�rt el� kez�b�l. P�r perc m�lva megny�lt a kapu az Alvil�gba. A t�bbiek d�bbenten n�zt�k. Kurama kinyitotta szem�t �s megsz�lalt:- Ha magatokt�l nem j�tt�k r�, mi folyik itt, h�t sajn�lom. A v�gzet lecsapott, �s nem sok�ra elj�n a gy�sz ideje.- Hieire n�zett.- Ne feledd, mit mondtam!- ezzel fogta mag�t, �s �tl�pett a kapun, ami azonnal bez�rult m�g�tte. Bar�tai d�bbenten n�ztek ut�na.

¯

Yuusuke t�rt mag�hoz el�sz�r.

- Mir�l besz�lt Hiei? Mit ne felejts el?

- K�s�bb.- felelte Hiei.- Menny�nk a templomhoz, �s keress�k meg Koenm�t is!- javasolta.

- Igazad van,- hagyta r� Yuusuke.- viszont Kuwabara nem j�het �gy v�gig az utc�n.- mutatott Kuwabara seb�re. A seb lassan el kezdett m�r gy�gyulni, de m�g mindig v�rzett.

- Akkor a sik�torokon kereszt�l megy�nk el a vas�tig. Addig csak meggy�gyul.

- �s a p�l�m?- k�rdezte Kuwabara.- Teljesen elszakadt.

- Ez most l�nyegtelen! Induljunk!- jelentette ki Yuusuke. Bar�tai b�lintottak, �s csendesen k�vett�k. H�rom sz�ve m�ly�n retteg�, �m harcra k�sz fi� menetelt az �rny�kok biztons�g�ban.

¯

- Ez nem lehet igaz!- suttogta Koenma. A templomot feld�lt�k, de az �p�letek t�bbnyire �pen maradtak.

- Mit csin�ljunk? -k�rdezte Kuwabara.

- Ez nem lehet k�rd�ses!- v�gta r� Yuusuke.- Ir�ny az Alvil�g!

- Ez nem ilyen egyszer� Yuusuke.- mondta Hiei.- Kurama mer�ben bonyol�totta m�g mell� a dolgokat.

- T�nyleg!- kapott �szbe Yuusuke.- Mit ne felejts el?

Hiei nem v�laszolt, csak sz�tlanul n�zett. Yuusuke r�j�tt, Hiei valami olyasmit l�t, amit �k nem. Val�ban �gy volt. Hiei a m�lton merengett, egy r�gi, meleg ny�ri �jszak�n. Maga sem tudta pontosan mennyi id� m�lva sz�lalt meg, de szavai nyom�n lassan megelevenedtek annak az �jszak�nak az esem�nyei.

Meleg ny�ri este volt. Egy lak�h�z tetej�n k�t tizen�ves fi� d�lt a biztons�gi korl�tnak. Egyik�k, egy r�vid, v�r�s haj�, �l�nk z�ld szem�, v�kony testalkat� fi� a v�rost n�zte. Arca finom, l�nyos von�sokkal rendelkezett, er�st sejtetve azt a j�k�p� f�rfit, akiv� majd v�lni fog. A m�sikuk h�ttal d�lt a korl�tnak, �s az �jszakai �gboltot f�rk�szte k�l�n�s, v�r�s szemeivel. Fekete haj�ba bele-belekapott a sz�l. L�tsz�lag id�sebb volt a m�sikn�l. Tekintete rideg volt, nem l�tszottak rajta �rzelmek. Arc�nak von�sai szint�n hidegek �s merevek, homlok�n feh�r szalag, ami eltakarta lil�s �risz� harmadik szem�t. Nappal �s �jszaka �llt egym�s mellett, �s mind a ketten t�bbek voltak ann�l, mint aminek l�tszottak. A v�r�s haj� besz�lt, de t�rsa �gyet sem vetett r�. Eg�sz tart�s�val jelezte, hogy nem �rdekli, mit mond a m�sik. �m ekkor a v�r�s mondott valamit, amit s�t�t haj� t�rsa nem hagyhatott figyelmen k�v�l. Hitetlenkedve a t�rsa fel� fordult:- Mit mondt�l?

- Azt k�rdeztem, te tudod-e mit gy�szolsz Hiei.- felelte a m�sik.

- Ezt hogy �rted Kurama?- k�rdezte zavarodottan Hiei.

- Eg�sz �let�nkben b�cs�zunk �s gy�szolunk.- v�laszolta Kurama.- Mindenkit�l b�cs�zunk, minden egyes nevet�ssel, �rint�ssel, kimondott sz�val, azzal a tudattal, m�g ha meg is halunk, eml�k�nk �lni fog. �s gy�szolunk. Egy pillanatot, esem�nyt, de m�g el nem �rkezik a V�gzet �ltal kirendelt id�, nem mindig tudjuk melyik az. Ak�r t�bb is lehet. Gy�szolunk, mert tudjuk, elvesz�tett�nk, vagy el fogunk vesz�teni valami fontosat, vagy tal�ltunk valamit, boldogs�got, b�k�t, megnyugv�st, de tudjuk, nem tarthat sok�. – Kurama elhallgatott, �s feln�zett a csillagokra. Hiei d�bbenten n�zte a mellette �ll�t. Gondolatok ezrei cik�ztak �t a fej�n pillanatok alatt. T�bbek k�z�tt az is, hogy t�rsa meg�r�lt.

- Nem tudom. –felelte v�g�l.- Mif�le ostobas�g ez?

- Nem ostobas�g, �s ezt te is tudod imiko.- n�zett t�rsa szem�be. Hiei elfordult t�le. Rettegte azt a z�ld szemp�rt, amely minden titk�t kif�rk�szte. Len�zett a v�rosra, ahol vid�man pezsgett az �jszakai �let.

- Emberek!- suttogta megvet�en.- Gyeng�k, �s ostob�k.

Kurama csak a fej�t r�zta.

- Mi sem vagyunk jobbak n�luk - jegyezte meg.

- Az lehet.- hagyta r� Hiei. Sok�ig hallgattak.- �s te?- n�zett hirtelen Kuram�ra.- Te tudod, mit gy�szolsz?

- Fiatal koromban elk�vettem egy v�gzetes ostobas�got.- kezdte Kurama.- Az�ta t�bb ilyen pillanatom is volt. De tudom, elj�n, vagy elj�tt egy pillanat, ami minden eddigin�l f�j�bb lesz. A hib�ink�rt meg kell fizetn�nk. �n m�g mindig fizetek, �s �letem v�g�ig fizetni fogok.- Hiei d�bbenten hallgatta. – Egyszer majd elmondom melyik volt az. Akkor, amikor a V�gzet majd lecsap, �s ha elj�n a v�gkifejlet, megtudod.- Kurama elhallgatott, majd t�rs�ra mosolygott.- De nincs �rtelme ezen agg�dni! A V�gzet nem csap le egyhamar.

Hiei hitetlenkedve meredt Kuram�ra, majd megcs�v�lta a fej�t.

- Mib�l gondolod, hogy a kapcsolatunk ilyen hossz�ra ny�lik?- k�rdezte, de azt�n megint megr�zta a fej�t.- Tudod mit, nem �rdekel! Jobb, ha nem tudom! De ezt a gy�szos dolgot nem fejten�d ki b�vebben?

Kurama megr�zta a fej�t. Hiei egy pillanatig m�lys�ges f�jdalmat l�tott a szemeiben, de csak egy pillanat volt az eg�sz. A k�vetkez� pillanatban ugyanazt a kiismerhetetlen szemp�rt l�tta m�r, amelyet megismert.

- Ostobas�g.- morogta.- Nem hiszem, hogy valaha is �rteni foglak Youko Kurama, a legend�s bandita.- mondta Hiei, �s �s elt�nt. Kurama s�hajtva megr�zta a fej�t, majd �jra feln�zett a csillagokra.

¯

- Az eg�sz tegnap d�lel�tt�t vele t�lt�ttem, �s t�bb utal�st is tett arra, hogy k�zeleg ez az id�.- Hiei megcs�v�lta a fej�t.- Mikor meg�rkeztem, m�r l�ttam, hogy valami nincs rendben. Ne n�zzetek h�ly�nek, de lassacsk�n m�r azt hiszem, Kurama a j�v�be l�t.

- Nem n�zlek h�ly�nek, de ez akkor is k�ptelens�g.- sz�lt Koenma.- A j�v�be l�t� b�lcseket, az arkd�monok uralma alatt, mind meg�lt�k. Sehol sem tesznek arr�l eml�t�st a k�nyvek, hogy b�rkinek is tov�bb adt�k volna ezt a tud�st.

- Arkd�monok.- morogta Hiei elgondolkozva. Hirtelen valami elk�peszt� dolog jutott az esz�be. Megr�zta mag�t.- Nem lehet!

- Mi az Hiei?- k�rdezte Koenma, k�l�n�s tekintettel m�regetve Hieit.

- Semmi. -v�laszolta a d�mon. Koenma b�lintott, de l�tszott rajta, nem igaz�n hiszi a dolgot.

- Mik azok az arkd�monok?- k�rdezte Yuusuke.

- Neked Raizen, Hokushin, vagy a t�bbiek semmit nem mondtak vil�gaink t�rt�nelm�r�l?- akadt ki Koenma.

- Nem igaz�n volt r� id�nk.- vont v�llat Yuusuke.

- A mese �r�t most hanyagoljuk!- v�gott k�zbe Hiei.- Majd k�s�bb megtudod. Most ink�bb azt k�ne kital�lnunk, mit tegy�nk.

- A t�kmagnak igaza van!- csatlakozott hozz� Kuwabara.- Nem tudom, mi folyik itt, vagy hogy Kuram�ba mi �t�tt, csak annyit, hogy marha nagy szarban vagyunk! Szerintem ir�ny az Alvil�g, a t�bbi majd eld�l �tk�zben!.

- Hajlamos vagyok arra, hogy egyszer az �letben egyet�rtsek veled.- mondta Hiei kelletlen�l.

- Nyugi, t�ki! Nem d�l �ssze a vil�g, ha egyszer nekem is igazam van!- v�gta r� Kuwabara.

- �n is hajlok a szavadra, de Kurama �gy ahogy van, a fr�szt hozta r�m. Ha nektek nem t�nt volna fel, vil�gosan k�z�lte, hogy maradjunk ki ebb�l, a saj�t �rdek�nkben!

- Lehet.- hagyta r� Hiei.- Tal�n val�ban ezt kellene tenn�nk. Viszont Kurama el�g j�l ismer minket ahhoz, hogy tudja nem fogunk hallgatni a j� sz�ra. Nem igaz?- k�rdezte. A t�bbiek n�m�n b�lintottak.

¯

- Ne l�kd�ss m�r te iz�! �n a l�baimat szoktam �ltal�ban haszn�lni, de azok egy id� ut�n elf�radnak, �s a kedved�rt biztosan nem n�vesztek sz�rnyakat!- veszekedett �r�vel Shizuru.- Ha nem engedsz meg nek�nk egy kis pihen�t, bek�plek a f�n�k�dnek, hogy nem b�nt�l vel�nk tisztess�gesen! Ha j�l gondolom, azt a parancsot kaptad, hogy a foglyokat �ps�gben sz�ll�tsd le, teh�t ehhez tartsd magad!- fejezte be a l�ny. Ezek ut�n el�vette az �ngy�jt�j�t, melyet m�g Sakyout�l kapott, �s r�gy�jtott egy cigire. Mind t�rsai, mind a d�monok d�bbenten b�mult�k. A menet meg�llt. A fogolyj�rat vezet�je, el�re morgott t�rsainak, hogy sz�netet tartanak.

- Hogy lehetsz ennyire nyugodt?- k�rdezte bar�tn�j�t Keyko.

- A fi�k �gyis megmentenek minket, ne izgulj! �s a v�leg�nyed d�h�ben rem�lhet�leg nem �rtja ki a f�l Alvil�got!

Keyko akaratlanul is elnevette mag�t. – Azt hiszem, m�g mindig nem fogtam fel, hogy egy S-szint� mazokuhoz k�sz�l�k feles�g�l menni.

- Pedig jobb, ha gyorsan megszokod, ugyanis van egy olyan �rz�sem, hogy itt fogunk vend�geskedni egy darabig…J�!- ki�ltott fel hirtelen. �jabb foglyok �rkeztek, �s Shizuru meglepetten ismert r� Savamur�ra, Kirishim�ra, �s Okub�ra. M�g jobban megd�bbent, mikor megl�tta az egyik mazoku s�r�lt sz�rny�t.

- H�t ez �rdekes sztorinak �g�rkezik.- jegyezte meg.- �dv fi�k! L�tom ti is csatlakoztok, vid�m t�rsas�gunkhoz!- k�sz�nt�tte �ket. A h�rom fi� v�laszul, csak h�pogni tudott.

- Nem is tudtam, hogy kiv�gt�k a nyelveteket.- n�zett r�juk Botan.

- Shizuru!- szakadt fel a ki�lt�s Savamur�b�l.- Te is itt vagy?

- Amint l�tod.

- Mi folyik itt Shizuru kisasszony?

- Azt m�g mi sem tudjuk. De mes�ljetek, mi t�rt�nt veletek?

- S�t�lunk a f�n�kkel, �s…- kezdte Savamura, de Kaitou f�lbeszak�totta.

- Te most Kuwabar�t nevezted f�n�knek?- k�rdezte d�bbenten. Shizuru legyintett.

- Igen, mint a legidi�t�bbat n�gy�k k�z�l.

- �, �gy m�r �rthet�.- b�logatott Kaitou.

- Sz�val s�t�ltunk a f�n�kkel, akinek rossz el��rzete volt, mikor ezek az iz�k megt�madtak. A s�r�lt sz�rny� harcolni kezdett a f�n�kkel, minket a t�rsai meg elkaptak. Az az iz� azt mondta, hogy hallotta, hogy Kuwabar�nak van szellemi ereje, de nem megy vele semmire. A sz�rny megsebes�tette Kuwabara h�t�t, mire a f�n�k megn�velte annak a fura kardj�nak a m�ret�t, �s belev�gott az iz� sz�rny�ba.

- Gondoltam, hogy az �cs�m volt. Hiei tiszt�bb, �s szebb munk�t v�gez, Kurama ostort haszn�l, �s Yusuk�nek sincs ilyen fegyvere.- A fi�k csak b�multak r�.- Ne is figyeljetek r�m!- menteget�z�tt Shizuru.- Fojtasd csak.

- Mivel a f�n�k s�r�lt volt, egyre gyeng�lt, az a sz�rny meg vigyorogva meg�llt el�tte, �m ekkor f�lren�zett �s azt mondta: M�g egy mozdulat korcs, �s a h�god halott. Erre felt�nt egy kis fick�, mire azt hittem, a hal�lt l�tom.- jelentette ki Savamura. Bar�tai egyet�rt�en b�logatta. Okuba mes�lt tov�bb:- Ezek ut�n a sz�rny kifejtette, hogy a hal�l fick�…

- Hiei.- sz�rta k�zbe Kaitou.

- Igen.- helyeselt Okuba.- T�nyleg ez volt a neve, de musz�j mindig k�zbe sz�lnod?

- Eln�z�st.- morogta Kaitou, minden sajn�lat n�lk�l.

-  Sz�val, a sz�rny elkezdte magyar�zni mi�rt korcsozta le, ezt a Hieit.

- Lekorcsozta, Hieit?- k�rdezte Yukina rekedten.

- Igen. Valami olyat magyar�zott, hogy a fick� f�lig h�…

- Ne!- ki�ltotta Shizuru �s Botan, de elk�stek. Okuba befejezte a mondatot:

-…t�nd�r. De mi ezzel a baj l�nyok?- n�zett r�juk �rtetlen�l. �rtetlen tekintetek sorozata tekintett vissza r�. Kaitou, mivel el�gg� okos volt, hamar �sszerakta a dolgokat, de nem akarta elhinni. A t�bbiek viszont t�nyleg nem �rtett�k, kiv�ve Botant, Shizurut, �s Yukin�t. A h�t�nd�r l�ny pillanatok alatt r�d�bbent az igazs�gra, melyet sz�ve m�ly�n v�gig sejtett.

- Hiei.- suttogta remeg� hangon. Megsz�d�lt a felismer�st�l. Keiko sietett t�masz�ra. Lassan � is meg�rtette, mir�l van sz�.

- �s?- k�rdezte Shizuru a h�rom fi�t.- Melyik�k �llt k�zelebb az eszm�letveszt�shez, Hiei vagy Kazu?

- Nem igaz�n lehetett meg�llap�tani, hisz a f�n�knek ott volt a sebe is. De mi�rt l�nyeges ez?

- Semmi�rt. Csak egy kis id�t akartam adni Yukin�nak, hogy �sszeszedje mag�t.

- Te tudtad.- mondta Yukina v�dl�n.- �s te is.- n�zett Botanra. Amaz elford�totta a tekintet�t.

- Tudt�tok! Ti tudt�tok, hogy Hiei a…- hangja megbicsaklott. Shizuru kedvesen n�zett r�.

- Mondd ki Yukina!

- Hiei a b�ty�m.- suttogta. Legsz�vesebben els�rta mag�t, de t�l zavart volt ahhoz, hogy megtegye.

- Igen.- b�lintott Shizuru.- Sajn�lom, hogy �gy kellett megtudnod. Nem tudom, � mi�rt titkolja ilyen elsz�ntan el�led, de azt hiszem, r��r�nk ezt megbesz�lni, majd ha minden megold�dott.

- Igazad van.- hagyta r� Yukina. Kaitou �s a t�bbiek d�bbenten meredtek Shizurura, de � csak n�m�n megr�zta a fej�t. Ekkor Kaitou szeme hirtelen elkerekedett.

- Shiori asszony! Hatanaka �r! Shuichi! H�t maguk is?- hangj�b�l k�ts�gbees�s csend�lt ki. Shizuru is megl�tta a h�rom �jabb foglyot, Kurama csal�dj�t. Odarohant, hogy t�mogathassa a remeg� asszonyt. Shiori szemei k�ts�gbeesetten meredtek a m�sik n�re.

- Mi folyik itt? Hol vagyunk? Mik ezek?- k�rdezte.

- Nem tudom, az Alvil�gban, �s d�monok.- felelte Shizuru. Az asszony t�bbet akart tudni, de Shizuru csak a fej�t r�zta n�m�n. Ekkor felharsant a d�monok hangja, �s a menet �jra elindult.

Hossz�, s�t�t folyos�kon �s alagutakon haladtak kereszt�l. Egy fejlett v�ros kazamat�iban. Shizurunak ez egy�ltal�n nem tetszett. Mert ha a v�ros val�ban olyan fejlett volt, mint amilyennek � gondolta, akkor minden eddigin�l nagyobb bajban vannak. A csoport n�m�n, f�lve menetelt. Senki sem vette �szre, hogy a s�t�tb�l egy k�k szemp�r figyeli �ket.

¯

A cella ajtaja d�rrenve csap�dott be.

- Ez a cella v�dve van mindenf�le szellemi �s d�moni er� ellen. Sz�val hi�ba pr�b�lkozn�tok b�rmivel is.- morrant az egyik mazoku Yukina �s Kaitou�k fel�.- K�v�lr�l is csak egy S-szint� d�mon tudn� kinyitni.

- A v�leg�nyem teljesen v�letlen�l az, �gyhogy ne agg�dj, ki jutunk innen!- mosolygott r� Keyko neg�desen a d�monra. Az felr�h�g�tt erre.

- Ahhoz el�bb el kell jutnia id�ig!- Keykora vicsorgott.- Nekem elhiheted, az nem lesz gyerekj�t�k.- Ezzel otthagyta �ket. Shizuru le�lt az egyik sarokba �s meggy�jtott egy cigit. Sz�rakozottan forgatta az ujjai k�z�tt.

- H�t akkor v�runk.- jelentette ki egy kis id� m�lva.

- Att�l f�lek, akkor �r�kk� v�rhatsz. Kurama tal�n az egyetlen, aki itt keresne titeket, de neki sem lenne r� oka.- l�pett el� egy lak az �rny�kb�l.

- Jin!- ki�ltott fel Keyko �r�mteli hangon.

- L�nyok! Te j� �g! Nem akartam elhinni, hogy ti vagytok azok. De h�t mi�rt vagytok itt Gandar�ban? Uramaty�m! Mi folyik itt?- k�rdezte. A fi� nem v�ltozott. V�r�s f�rtjei rakonc�tlanul l�gtak. K�k, �l�nk, pajkos szemeiben most r�m�let t�kr�z�d�tt. F�lei hegyesen meredeztek az izgalomt�l.

- Ti ismeritek ezt?!- h�ledezett Shuichi. Kurama mostoha testv�re el�sz�r sz�lalt meg, mi�ta elrabolt�k �ket.

- R�gi bar�t.- v�laszolta Shizuru �s a cella ajtaj�hoz ment.

- Jin Kaze Tsukai.- mutatkozott be a fi�.- Nevezz Jinnek, vagy d�monnak; ha nem megy, ink�bb hozz�m se sz�lj, de nem vagyok „ez”! Benned kit tisztelhetek?

Shuichi sz�hoz sem jutott a d�bbenett�l. Shizuru felelt helyette.- Shuichi Hatanaka a neve. Kurama mostoha�ccse. Ma l�tott �let�ben el�sz�r d�mont, �gyhogy ne harapd le a fej�t.

- Nem eszem embert, �s Enkhi is tiltja.

- Azt mondtad Gandar�ban vagyunk?- l�pett Kaitou is a r�cshoz.

- Igen. Te ki…

- Yuu Kaitou- v�gott k�zbe Shizuru. Majd csod�lkozva Kaitoura n�zett.- Enn�l okosabbnak gondoltalak.

- Tess�k?

- Azt hittem legal�bb te r�j�ssz, hogy Gandar�ban vagyunk.

- Te tudtad?- n�zett Botan Shizurura.

- Csak tippeltem, de igen.- magyar�zni kezdett:- L�tt�tok milyen fejlett helyen vagyunk. N�gy hely j�hetett sz�ba: Yuusuke orsz�ga, Mukuro�, Enkhi� �s Yomi�. Yuusuke egy�rtelm�en kiesett �s Enkhi is. Minek kock�ztatna egy h�bor�t? Mukuronak semmi haszna abb�l, ha mindenkit elraboltat. Ha probl�m�i vannak Hieijel, akkor mi hogyan j�v�nk ide? Valahonnan azt is megtudt�k, hogy Yukina Hiei h�ga. Hiei �s Yuusuke kiesett, az �cs�m szint�n. Az elej�t�l fogva sejtettem, hogy csak az egyik fi� c�lpont. Maradt teh�t Gandara, Yomi �s Kurama. Hogy Yominak mi a baja, azt nem tudom, de bossz�t akar �llni valami�rt, �s mivel mind itt vagyunk, el�g kegyetlen bossz�r�l lenne sz�. K�v�ncsi vagyok, hogy mit m�velt Kurama.

- Igazad van.- ismerte el Kaitou.- De ez csak bonyol�tja a dolgokat.

- Tudom.- felelte Shizuru, majd Jinhez fordult.- Rohanj Yuusuke palot�j�ba vagy mily�be �s �rd el, hogy sz�ljanak neki! Siess k�rlek, mert rossz el��rzetem van!

- Ne f�lj. Sz�m�thattok r�m!- �g�rte �s elrohant. Alakj�t lassan elnyelte a s�t�ts�g.

- B�zhatunk benne?- k�rdezte Kido.

- Felt�tel n�lk�l.- v�laszolta Botan. Shizuru elgondolkodva n�zte a cigarett�j�t.

- A fi�k, Yuusuke, Kurama, Hiei �s az �cs�m j�l egym�sra tal�ltak. Mindegyik�k m�s egy�nis�g �s t�pus, m�gis milyen j� bar�tok lettek. Nincs benn�k sok k�z�s von�s, csak a harc szeretete, �s a f�lelem.- suttogta. A t�bbiek l�legzetvisszafojtva hallgatt�k.- Az �cs�m att�l retteg, hogy a t�bbiek meghalnak, am�g itt vannak a Makaion. Yusuke ugyan�gy f�lt mindenkit, de az � terhe nagyobb, mert, m�g ha kimondatlanul is, de � a bandavez�r. Hieire �s Kuram�ra a m�ltjuk is �rny�kot vet, de m�g Kazut �s Yusuk�t �rtem valamennyire, �ket, kettej�ket n�ha egy�ltal�n nem. Nevezz�tek paranoi�nak, de szerintem Kurama tudta, hogy ez lesz. Hiei �s Kurama ismerik az �let s�t�t oldal�t �s a j�t is, de nem �llnak egyiken se. Se ide, se oda nem tartoznak. Azt�n meg tele vannak f�jdalommal, keser�s�ggel, gy�l�lettel, �s nagyon j�l �lc�zz�k. Hiei a ridegs�gbe menek�lt, Kurama sehov�. Tal�n nem is volt hov�. � pr�b�lja elfelejteni, nem t�r�dni vele, de ett�l csak rosszabb lesz.- mondta Shizuru elmerengve, majd t�tov�n hozz�tette-, Azt hiszem. Annyira fesz�lt volt az ut�bbi napokban, meg az a kit�r�s is… Nem csoda, ha Hiei agg�dik �rte.

A t�bbiek nem jutottak sz�hoz a d�bbenett�l.

- Kurama melyik?- k�rdezte Kirishima.

- De h�lye vagy!- v�gta h�tba bar�tj�t Okuba.- Uramashi, az Urameshi, a hal�l fick� ez a Hiei, akkor csak az a v�r�s haj� selyemfi� lehet Kurama.

- V�r�s haj� selyemfi�?- morogta Kaitou.- �rdekes jellemz�s. Tal�n ink�bb a legzseni�lisabb elm�k egyike.

- H�t esze az van!- hagyta r� Botan is.- Csak az a k�r, hogy annak idej�n tolvajl�sra haszn�lta. B�r igaz, hogy t�bb mint ezer�ves p�lyafut�sa sor�n egy csom� b�rgyilkost is eltett l�b al�l, �s hogy h�sz �ve emberk�nt �l, nem sok j�ra sz�m�that majd hal�la ut�n.

- Gondolom, ez�rt p�rtolja annyira a teljes megsemmis�l�st.- jegyezte meg Keyko. Shiori, aki eddig hallgatott, most m�r nem b�rta tov�bb.

- Tolvajl�s? B�rgyilkosok? Keser�s�g, f�jdalom, �s gy�l�let? Teljes megsemmis�l�s? H�sz, �s t�bb mint ezer �v? Ez sz�rny�! Szeg�ny fi�!

- Igen sajn�latra m�lt�.- mondta Shizuru.- De �n ink�bb �nt sajn�lom asszonyom.

- Mi�rt?- k�rdezte az asszony d�bbenten, �s rettegve.

- H�ny h�sz �ves v�r�s, hossz� haj�, z�ld szem�, j�k�p�, intelligens fi�t ismer? Mert szerintem csak egyet.

- Nem!- sikoltott fel az asszony.

- Igen. Az az egy, akit ismer, az Kurama.- s�hajtotta Shizuru kegyetlen�l.

- �gy n�z ki a mostohab�ty�m is.- mondta zavartan Shuichi.

- Kurama a mostohab�ty�d.- k�z�lte Kaitou.- Minket val�sz�n�leg az�rt raboltak el, hogy idecsalj�k, majd meg�lj�k �t �s minket is. Tipikus d�mon �szj�r�s.

- Az nem lehet.- suttogta Shiori k�ts�gbeesetten. A f�rje v�delmez�en �tkarolta, de az asszony ell�kte mag�t�l, �s s�rva fakadt.- Az nem lehet! Nem lehet!

Hatanaka �r s�padtan n�zte, majd Shizurura tekintett.- Azt hiszem, hiszek nektek. Az a fi� t�l j� volt ahhoz, hogy igaz lehessen.

- Nem t�l j�, �s nem rossz. Egyszer�en sem ez, sem az.- mondta �s m�lyet szippantott a cigarett�j�b�l.

¯

- A rohadt �letbe Hokushin! T�nyleg ilyen ostoba vagy?! H�nyszor mondjam el, hogy fogalmam sincs?!- �v�lt�tt Yusuke. F�l�r�ja tart�zkodtak az Alvil�gban, de m�g mindig nem jutottak el�bbre.

- �s a r�ka? Nem lehet, hogy � tervelte ki az eg�szet?- k�rdezte Hokushin. Hiei beel�gelt. Hokushinhez l�pett, �s egy t�zhull�mot bocs�tott r�. Hokushin a falnak csap�dott a meglep� t�mad�st�l. Hiei odas�t�lt hozz�, �s mag�hoz r�ntotta az ing�n�l fogva.

- M�g egy ilyen ostobas�g, �s esk�sz�m, hogy kiny�rlak! Hi�ba Yusuke a vez�red, nem tudsz te semmit.- sziszegte �s ell�kte a f�rfit. Yusuke megr�zta a fej�t.

- Igyekeznem kell, hogy gyorsabb legyek n�lad Hiei. Hokushinnak ugyan t�nyleg kij�rt egy pofon, de nekem kellett volna adnom.

Hokushin k�zben fel�llt.:- L�tom Mukuro udvar�ban nem er�ss�g a j� modor.

Hiei keze �k�lbe szorult.- �n figyelmeztettelek.- mondta metsz� hangon. Yusuke lefogta.

- Nyugi.- mondta, majd m�sodtisztj�re n�zett.- Fogd be a sz�d! F�l�ra alatt mondt�l annyi marhas�got, mint amennyit eg�sz eddigi �letedben nem. Sz�llj le Hieir�l, Kuram�r�l, �s Mukuror�l is! Ha Hiei azt mondja, neki ehhez nincs k�ze, akkor hiszek neki, �s ezt elv�rom t�led is!

- Igenis uram.- huny�szkodott meg Hokushin. Ekkor Seitei rontott be a terembe.

- Fiatal �r! Jin �rfi �s a bar�tai vannak itt, �s azt mondj�k, s�rg�sen besz�lni�k kell veled!

- Azonnal engedj�tek be �ket!

P�r pillanat m�lva hat fi� rontott be a terembe, egyenesen Yusuk�hoz rohantak, aki csak most d�bbent r�, hogy m�g mindig Hieit fogja. Gyorsan elengedte bar�tj�t.

- Yusuke!- lihegte Jin.

- Szia! Mi�rt nem j�ttetek kor�bban? Nem kapt�tok meg a levelemet?

- Milyen levelet?- n�ztek �ssze a sr�cok.

- A megh�v�mat az esk�v�mre Keykoval.

- Nem kaptunk semmit.- r�zta meg a fej�t Rinku.

- Seitei?- fordult a f�rfi fel� Yusuke.

- Yomi nagy�r azt �g�rte �tadja �n�knek.- habogta Seitei.

- A rohad�k.- suttogta Jin.- Gondolom nem az�rt vagy itt, hogy szem�lyesen int�zd el a megh�v�st. �, a fen�be! Miket besz�lek itt �ssze? Yomi nem adta �t �ket, m�ghozz� az�rt, mert gondolom nem akarta, hogy n4eh�zs�gei t�madjanak t�szszed�s k�zben.

- Micsoda?- ki�ltott fel Yusuke �s Hokushin egyszerre.

- Kurama!- suttogta Hiei. Most m�r mindent �rtett, Yomi ind�t�kait kiv�ve.

- Gandara alatt, egy sp�ci b�rt�nben cs�cs�l Keyko, a n�v�red Kuwabara, Botan, h�t, sz�momra t�kidegen sr�c, egy f�rfi �s egy n�, �s az a h�t�nd�r l�ny Yukina. Shizuru szerint Yomi Kuram�t akarja. Hogy mi�rt, az rejt�ly.

- Sz�val Yomi.- �llap�totta meg Yusuke.- De mi�rt?

- Kurama �s � ki nem �llhatj�k egym�st.- felelte Shishiwakamaru.- Nem csin�ltak titkot abb�l, hogy nem puszipajt�sok, de ennyire nem t�nt s�lyosnak a dolog.

- A n�v�red eg�sz okos.- fordult Jin Kuwabara fel�.- Sz�pen levezette, hogy hogyan j�tt r� hol van, �s hogy ki a c�lpont k�z�letek. De volt egy �rdekes megjegyz�se. Tudom, hogy nem igaz�n tartozik r�m Hiei- fordult hozz� Jin-, de Yukina t�nyleg a testv�red?

Hiei fels�hajtott.- Igen az. B�k�n hagyn�tok v�gre ezt a t�m�t?

- Te egy… te egy…- d�bbent le Touya- egy imiko vagy?

- Igen az.- v�laszolt Hiei helyett Koenma.

- Sz�lljatok le r�lam!- fakadt mki Hiei. Lassan a falig h�tr�lt, �s neki t�masztotta a h�t�t.- Sz�lljatok le arr�l, hogy ki-mi vagyok! Fogalmatok sincs semmir�l! B�rcsak itt lenne Kurama! A fenb�be!- ujjaival idegesen a haj�ba t�rt, �s lerogyott a falt�v�be.- Pont akkor nincs itt, amikor sz�ks�g van r�! Neki sohasem kellett magyar�zkodnom.

- Hiei.- ny�gte Yusuke. Most kezdte csak meg�rteni igaz�n, mennyire megviselte Hieit ez az eg�sz.

- Mi az, az imiko?- k�rdezte Kuwabara.

- F�lh�t�nd�r.- mondta Hokushin megvet�en.

- Kitasz�tott.- felelte Hiei. �sszeszedte mag�t �s fel�llt. A hangj�b�l �rad� keser�s�g szinte arcul csapta �ket.- De ez most l�nyegtelen. Mindegy. Ez csak az �n dolgom. Sz�lljatok le r�la! Most m�r tudjuk, hol vannak, �gyhogy szabad�tsuk ki �ket.- Az ajt�hoz s�t�lt, �s kit�rta azt.- Nos mire v�rtok? Tal�n tapsra?- n�zett bar�taira. Yusuke csak nagy nehezen mert a szem�be n�zni, de nem olvasott ki Abb�l a karmazsin szemp�rb�l egy �rzelmet sem. Az el�bbi kit�r�snek m�r nyoma sem volt.

- Hiei- sz�lt Kuwabara.

- Mukuro tud r�la?- k�rdezte Hokushin �lesen.

- M�g sz�p.

- El�ruln�d, hogy neked meg mi a bajod?- mordult Yusuke m�sodtisztj�re.

- R��r.- morogta Hokushin, nem �ppen kedves tekintettel m�regetve Hieit.

- T�nj�nk m�r innen!- mondta Hiei. Yusuke b�lintott.

- Hokushin, te vigy�zol Koenm�ra.

- �rtettem.

- Nyom�s! Szabad�tsuk ki �ket!

P�r perc m�lva Koenma agg�dva figyelte, a kilenc t�volod� alakot.

- M�g gyerekek, mindannyian. M�gsem vettem ezt eddig soha figyelembe.

- Igen, azok.- hagyta r� Hokushin- De feln�nek valaha is?

Koenma akaratlanul is elmosolyodott.- Mondasz valamit. Mes�lj, ezt az �gyet lesz�m�tva mi �js�g van itt a Makaion?