5. fejezet A m�lt szellemei

- Micsoda?!- horkant fel d�h�sen Yomi.- Te nem lehetsz itt! Halott vagy! Meg�ltelek!

- Yomi, Yomi, Yomi!- r�zta meg a fej�t sz�nakozva Kuronue.- Az �g szerelm�re! Szellem vagyok, ha nem j�tt�l volna m�g r� k�ly�k. Persze, ez nem volt egy egyszer� dolog, m�rmint idej�nni, de… H�t l�thatod- t�rta sz�t a karjait Kuronue-, vagyis nem l�thatod. �!- megr�zta a fej�t.- L�nyegtelen!- legyintett- Itt vagyok, vagy nem vagyok itt? Na l�tod! Itt vagyok, sz�val lehet!

Mindenki t�tott sz�jjal b�multa a k�l�n�s figur�t, de legink�bb Kurama, kinek d�bbenete lassan b�ntudatba v�ltott �t.

- Ki e f�szkes fene ez?- ny�gte Yusuke, m�g mindig nem t�rve mag�hoz, a fick� okozta sokkb�l.

- Anno Kuronue.- felelte Hiei. Minden szem r�szegez�d�tt.

- � Kuronue?- k�rdezte Touya.

- Azta!- suttogta Jin.- � egy legenda, ak�rcsak Kurama.

- Mi�rt? M�gis ki a fene ez?- k�rdezte Kuwabara is.

- Kurama egykori m�sodtisztje.- mondta Hiei kiss� nyugtalanul.- H�sz �ve, mikor Kurama elt�nt, csak az � holtteste ker�lt el�. Pontosabban haldoklott, mikor r�tal�ltak. Kuram�t k�s�bb halottnak nyilv�n�tott�k, azt�n t�z �vvel k�s�bb, h�rek kaptak sz�rnyra, miszerint egy d�mon �l az emberek vil�g�ban �s Kurama fegyvereit haszn�lja. A t�bbit tudj�tok. Hogy h�sz �vvel ezel�tt mi t�rt�nt, soha nem tudta meg senki. Az Ez�st R�ka �s a Fekete Holl�. A rettegett bandita p�ros. Ennyi. – �sszer�ncolt homlokkal Botanra n�zett.- Viszont �szint�n �rdekelne, hogyan ker�lt ide, egy minden val�sz�n�s�g szerint, cseppet sem kellemes helyr�l?

- Esk�sz�m, nem tudom!- hebegte a l�ny.- A b�nlajstrom�t ismerve, val�ban a pokol legm�lyebb bugyraib�l kellett ide j�nnie, de az, lehetetlen!- mondta, k�l�n�sen hangs�lyozva a lehetetlen sz�t.

- �gy t�nik m�gsem.- morogta Shishiwakamaru.

- Tal�n jobb lenne, ha Koenma azonnal visszamenne.- jegyezte meg Yusuke.

- �szint�n sz�lva Yusuke, szerintem a k�t dolog semmik�pp sem f�gg �ssze.- v�gta r� Hiei.

- �rdekes, milyen gyakran haszn�lod most az �szinte sz�t.- jegyezte meg ep�sen Yukina.- A jelent�s�vel is tiszt�ban vagy esetleg?

- Yukina n�zd, jogos a haragod, de ez most, marh�ra nem b�r �rdekelni! Van egy fontoss�gi sorrend, �s egyel�re ez van a legelej�n!- mutatott Hiei d�h�sen Kuram��kra.- K�s�bb sz�vesen foglalkozom veled is, b�r �szint�n megvallom neked, hogy halv�ny g�z�m sincs, hogyan fogom megmagyar�zni, mert nem tudom, mi�rt nem mondtam meg!

Hiei m�lyet l�legzett, azt�n kif�jta a leveg�t. Megszeppent h�g�ra n�zett.

- Bocsi. Nem rajtad kellett volna levezetnem a fesz�lts�gemet, de egyszer�en nem tudom, mit kezdjek a helyzettel, m�sr�szt iszony�an agg�dom �rte.- n�zett Kuram�ra, aki k�zben sz�p lassan fel�llt.

- �n is agg�dom. �s pr�b�lom meg�rteni azt, amit mondasz, csak egyszer�en d�h�s vagyok r�d.

- Meg�rdemlem.- v�laszolta egyszer�en a fi�.

- Na j�, el�g!- sz�lt k�zbe Kuwabara.- Megfekszitek a gyomromat. Musz�j mindenkinek egyazon napon bediliznie? El�sz�r Kurama, most meg te t�ki… iz� Hiei! Ez valami v�rus, vagy mi? Urameshi, te nem vagy beteg?

- Ha a lelki sebeket a betegs�g kateg�ri�ba sorolj�k, akkor igen, beteg vagyok �s � is.- v�laszolta Hiei. Kuwabara megh�kkent hangj�nak k�l�n�s sz�nezet�t�l.

- Akkor sem �rten�lek, ha akarn�lak.- mondta erre.

- Nem is kell. �veken kereszt�l el�g volt az, hogy Kurama �rtett. Nem kell felt�tlen�l, hogy m�s is �rtsen.

Yusuke d�bbenten hallgatta, azt�n csendesen megr�zta a fej�t �s arra n�zett, amerre Hiei szegezte karmazsin szemeit, Kuram�ra.

¯

Kurama Yomi ir�nti d�he lassan elp�rolgott. M�r csak egyvalakire volt d�h�s: �nmag�ra.

- Bocs�ss meg!- k�rte Kuronu�t.

- Mit?- k�rdezett vissza a szellem. Szavait csak Kurama hallhatta. Ennyi ereje m�g volt, hogy ezt lehet�v� tegye.- Amit �n is megtettem volna?

- Tudtam, hogy ez…

- Igen, tudom. �s �rtem. - mondta Kuronue k�l�n�s mosollyal. Kurama meg�rtette, hogy egykori t�rsa val�ban tudja az igazat.

- Anno…

- Figyelj r�m Youko! J�l vagyunk oda�t, meglelt�k a b�k�nket. Ne agg�dj t�bb� miattunk! Foglalkozz a jelennel, ami most irt� nagy bajban van. Ne n�zz �r�k�sen h�tra, de ne feledd el, ki vagy!- Yomira n�zett. Szavait, most m�r mind hallott�k.- T�ged Yomi, v�runk a pokolban! Ne v�rass t�l sok�ig!- ezzel meghajolt �s elt�nt. Kurama �szre t�rt v�gre. �jra hideg fejjel gondolkodott, agya l�zasan kutatta a megold�st. Yomi meg�rezte ezt �s �nk�nytelen�l is h�tr�lt n�h�ny l�p�st.

- Nem hallom a sz�ve ver�s�t! Hogyan lehet ez?- d�bbent le. F�leivel a legkisebb neszt is meghallotta. Egy lepke sz�rny�nak csap�s�t, m�sok elsuttogott szavait,- most is hallotta v�gig, mir�l besz�lnek Urameshi�k, �s a d�monok Gandara fels�bb szintjein.- sz�vek dobban�s�t, pulzusok ver�s�t, de most nem hallotta Kuram��t. K�ts�gek sz�llt�k meg. Hirtelen m�r nem volt benne oly biztos, hogy gy�zhet.

¯

Kuwabara h�tr�lt, de ekkor megbotlott Yusuk�ban �s mindketten hanyatt v�g�dtak. Kuronue sz�rakozottan n�zte �ket, hirtelen felt�n�s�nek k�vetkezm�nyeit. V�gign�zett a t�rsas�gon, v�g�l Hieien �llapodott meg a tekintete. Egy pillanatig farkasszemet n�zett vele, majd Shiorira emelve a tekintet�t megsz�lalt:

- Youko most se nem l�t, se nem hall engem, ahogy Yomi sem. K�rlek, ne sz�ljatok egy sz�t sem. Nem akarom, hogy megtudja, besz�ltem veletek.- fels�hajtott, szemei egy pillanatra a t�volba r�vedtek.- Vigy�zzatok r�! Tele van sebekkel, �s a fel�t- hitem szerint- mag�nak okozta, sz�nd�kosan. Mindig is labilis volt lelkileg, most r�ad�sul idegileg is az! Elengedtek a T�lvil�gr�l, hogy figyelmeztesselek titeket. Ha Youko v�gez is Yomival, avval m�g nincs v�ge. A t�lvil�gi m�gia teljesen meg�r�lt. Yam��k pedig nem tal�lj�k az ok�t, de f�lnek. �n tudom, hogy okkal, de m�g nem mondhatok semmit, mert nem vagyok biztos benne, hogy igazam van. De Youkot eln�zve… Mindegy! Ez�rt lehetek most itt. �rtes�ts�tek a fejeseket �s Koenm�t is. Tal�n �k tudnak valamit. Legal�bb is Yama ebben rem�nykedik.- keser�en elnevette mag�t.- Hi� �br�ndok! Nos, kedves uraim �s gy�ny�r�s�ges h�lgyeim, adieu!- ezzel elt�nt. De Hiei fej�ben m�g sok�ig visszhangoztak azok a szavak, melyeket csak � hallott.

- Ne f�lj hinni abban, amit sejtesz �s �rzel, mert k�zelebb j�rsz ahhoz, hogy meg�rtsd, mint b�rki ezen a nyomorult vil�gon.- Sok�ig merengett e szavak �rtelm�n, �s b�r m�g mag�nak is f�lt bevallani, de kezdte meg�rteni, mir�l van sz�.

¯

Egykori t�rs�nak megjelen�se �gy hatott r�, mintha tiszta er�b�l pofon v�gt�k volna. D�he elsz�llt, feje kitisztult. Hirtelen f�jdalom has�tott a h�t�ba. Nem t�r�d�tt vele. Egyetlen dologra koncentr�lt most: ellenfel�re. Elfogta egyfajta belet�r�d� nyugalom �s higgadts�g, ami harc k�zben oly sokszor. K�t szemsz�gb�l figyelte a csat�t, szellem�nek egy r�sze, k�v�l�ll�k�nt �rz�kelte a helyzetet. Tudata legm�ly�n, egy r�g elfeledett eml�kben lelte meg a megold�st.

A b�rgyilkosnak az volt a feladata, hogy meg�lje �t. Megtiszteltet�snek �rezte, hogy a leger�sebbet k�ldik ellene. Kimura ereje el�rte az S- szintet, �gy rajta v�gre megk�s�relhet valamit. Kimura nem tudja mekkora hib�t k�vetett el azzal, hogy itt, az erd�ben, a saj�t terep�n akarja �t legy�zni. Az erd�! A f�k, f�vek, vir�gok! Itt minden �l, �s minden engedelmeskedik neki. Ajkai g�nyos mosolyra h�z�dtak. Ekkor megl�tta a b�rgyilkost �s az is �t. Kimura t�madott, � pedig felemelte ostor�t, hogy v�dekezzen, de elhib�zta. Kimura fegyvere megsebezte az alkarj�t, �s �tszak�totta az egyik art�ri�t. �jra t�madott, s most a l�ba s�r�lt meg hasonl� m�don. Kimura nem vette �szre, hogy a f�ldet nem bor�tja v�r, pedig a sebeib�l csak �gy d�lt. P�r perc alatt elv�rezhet, ha nem tesz valamit. De pontosan ezt csin�lta. Sz�nd�kos volt minden. A b�rgyilkos k�s�n vette �szre a cselt. T�l k�s�n. Kimura, tagjaiban iszony� f�jdalmat �rzett. De nem tudott sz�lni, nem tudott mozdulni. Az utols� melyet �let�ben l�tott, egy aranyl� szemp�r volt, mely kig�nyolja az �t k�r�lvev� vil�got.

Kurama legsz�vesebben, abbahagyta volna az eml�kez�st, de m�ltj�nak k�pei megrohant�k elm�j�t. B�r egy darabon minden hom�lyos volt, hisz miut�n Kimura meghalt, � is �jultan esett �ssze. T�z ropog�s hangj�ra t�rt mag�hoz.

Lassan kinyitotta a szem�t. Nem tudta hol van. Hirtelen esz�be jutott a b�rgyilkos. D�bbenten �szlelte, hogy sebeit valaki bek�t�zte �s ell�tta sebeit. L�pteket hallott. Fel�llt �s megp�rd�lt, ostor�t maga el� szegezve. Kuronue hozz�l�pett �s lefogta a kez�t.

- Fek�dj vissza Youko! Sok v�rt vesztett�l. Mi a fen�t m�velt�l m�gis? A f�l Alvil�g arra k�v�ncsi, hogy hogyan �lted meg. Csak egy karcol�s van rajta. Rajtad pedig! �s hogy- hogy nem volt egy csepp v�r sem a f�ld�n?- k�rdezte, mik�zben szel�den le�ltette a f�ldre.

- Egyszerre csak egyet, Anno! Hogyan ker�l�k egy�ltal�n ide? �s mi�rt nem �lt�l meg? Ti�d lehetett volna minden.- v�laszolta nyugodt, t�rgyilagos hangon, bens�j�t azonban �gette a k�v�ncsis�g.

- Bevallom, kicsit k�s�n ugyan, de r�j�ttem hova ment�l. Ut�nad j�ttem �s ott tal�ltalak a halott b�rgyilkossal, talpig v�rben. Bek�t�ztelek gyorsan, �s ide hoztalak. Itt pedig rendesen ell�ttam a sebeidet. A sr�cok nem tudj�k, mi t�rt�nt, csak azt, hogy j�l vagy, �s tov�bbi parancsokig �ljenek meg sz�pen a fenek�k�n.- Kuronue r�mosolygott.- �s mi�rt mentettelek meg? Te vagy a f�n�k Youko. Annak sz�lett�l. �n nem vagyok k�l�n�sebben vez�r alkat. Ennek a nyavaly�s band�nak sz�ks�ge van r�d, bar�tom. Ez�rt.  �s most ki vele! Mit m�velt�l

a fick�val?

Bar�tom. Sok�ig visszhangzott fej�ben ez a sz�, aznap este. A mai napig nem is tudja feledni. Anno a bar�tja volt, � m�gis el�rulta �t. Ahogy az eg�sz csapat�t is. De ez a m�lt, most Yomival kell foglalkoznia. Kurama elmosolyodott. Keser�des mosoly volt ez. Sok v�rt vesz�tett, �s m�g t�bbet fog. De nem �rdekelte. Most csak a harc sz�m�tott, semmi m�s. A d�mon �szt�ne er�sebb volt a t�l�l�s�n�l. Yomi t�madott, Kurama felemelte a karj�t v�dekez�s�l. V�r fr�ccsent. Kurama eg�sz alkarja v�rben �szott, de � pont ezt akarta. Elmosolyodott.

- Ostoba.- mondta g�nyosan. Yomi d�h�sen ki�ltott vissza r�.

- Mit mondt�l?!

- F�j az igazs�g? Sajn�lom, de tudod, van egy ilyen rossz szok�sa.

¯

Kaitou hal�ls�padtan n�zte Kuram�t.

- N�zzetek �r�ltnek, de Minamino sz�nd�kosan �tv�gatta az egyik f�art�ri�j�t Yomival.

- �s az, mit jelent?- k�rdezte Yusuke idegesen.

- Azt, te idi�ta, hogy perceken bel�l elv�rzik!- v�gta r� Hiei.- Viszont, tervez valamit. T�ls�gosan is j�l ismerem ezt a vigyort. V�ge a j�tszm�nak. Yomi halott, csak m�g nem tudja. De ezt � sem �lheti t�l. Ilyen sebekkel, mint amilyen a h�t�n �s a karj�n van, szinte lehetetlen, hogy �letben maradjon.- k�z�lte hal�ls�padtan, de higgadtan. Shiori �sszecsuklott, de nem s�rt. M�r nem maradtak k�nnyei.

- Igen, tervez valamit.- tette hozz� Kaitou.- B�rmi is legyen az, megcsin�lja. A suliban idegelte r�gen a tan�rokat ezzel a vigyorral. Egyszer az egyik elk�vette azt a hib�t, hogy r�ki�ltott: Menjen, tartsa meg � az �r�t, ha ennyire tudja. Minamino pedig fogta mag�t �s megtette. A fick�t soha t�bb� nem l�ttuk a suliban.

- Jellemz�.- morogta Hiei.- Im�dja, ha zavarba hozhat m�sokat.

- Tapasztalat?- k�rdezte Jin kaj�nul.

- T�bb is, mint kellene.- v�gta r� Hiei komor hangon. Jin arc�r�l lefagyott a mosoly.

¯

M�r csak p�r pillanat.- gondolta Kurama, mik�zben Yomi rohamait pr�b�lta elker�lni. Azt�n egyszer csak meg�llt. Nyugodtan �llt, nem tett semmit, �gy v�rta Yomi k�vetkez� t�mad�s�t. Yomi, nem tudv�n mire v�lni ezt, meg�llt. Kurama el�reny�jtotta sebes�lt karj�t. V�re a f�ldre folyt, �s azonnal, amint a f�ldet �rintette elt�nt. A terem f�ldje moh�n beitta a v�r�t.

- Tudod Yomi, n�ha olyan semmis�geken m�lik minden.- ujjaival sz�rakozottan g�rgetett valamit a tenyer�ben. Hiei megl�tta mi az: egy mag. Egy n�v�ny magja. Kurama folytatta.- Vegy�k p�ld�ul ezt a magocsk�t. Olyan t�r�keny, �s m�gis, ha…

- Ne!- Yomi fel�v�lt�tt �s Kurama fel� rohant. Elk�sett Kurama lesz�rta a magot a f�ldre. Megr�zk�dott az �p�let, �s Yomi kibillent az egyens�ly�b�l. A mag sz�rba sz�kkent �s egyre nagyobbra n�tt. Kurama szem�nek magass�g�ban, azt�n abbahagyta a n�vekv�st. Yusuke d�bbenten �szlelte, hogy a n�v�ny, amit Kurama �letre h�vott, egy r�zsa, egy fekete r�zsa.

- Kimura.- morogta Hiei.

- Biztos vagy benne?- n�zett r� Touya.

- Mint a hal�l.- hangzott a v�lasz.

Kurama let�pte a r�zs�t �s beleszagolt. Yomi felvonta a pajzs�t �s v�rt. Kurama Yomi fel� rohant, �s elhaj�totta a r�zs�t. A vir�g �thatolt ellenfele pajzs�n, �s megsebezte annak arc�t.

- Elv�tetted.- g�nyol�dott Yomi.

- Nem hinn�m.- v�laszolta Kurama nyugodtan. �s val�ban. Mintegy v�gsz�ra, Yomiba belehas�tott a f�jdalom. �sszeg�rnyedve kapkodott leveg��rt.

- Ho… hogyan?- ny�gte eltorzult arccal.

- M�reg.- felelte egyszer�en Kurama. Yomi k�ptelen volt elhinni, hogy vesz�tett valaki ellen, aki sokkal gyeng�bb volt n�la. Hirtelen mosolyra h�z�dtak ajkai. M�g ha vesz�tett is, Kurama akkor is meghal, �s a bar�tai ut�na, egyik a m�sik ut�n.

- Mi�rt mosolyogsz?- k�rdezte Kurama.

- Most engem legy�zt�l ugyan, de m�g nem nyerted meg a csat�t. �s nem is fogod. Nincs hozz� el�g er�d. Mi van? Mi�rt vigyorogsz?

- Nem megmondtam te ostoba, hogy tudom, mi�rt most t�madt�l meg?- k�rdezte G�nyosan, majd tov�bb m�r egy m�sik nyelven besz�lt. Szavait senki m�s nem �rtette, csak Yomi, kinek arc�r�l lefagyott a mosoly, �s fagyos r�m�let vette �t a hely�t.

- Lehetetlen.- akarta mondani, de nem tudott besz�lni, nem tudott mozdulni. Csak a m�reg okozta, iszonyatos f�jdalmat �rezte, semmi m�st. Kurama nyugodtan �llt �s n�zte, hogyan szenved ki ellenfele. Arra riadt fel, hogy Hiei meg�rinti a karj�t. Az imiko d�bbenten b�multa Yomit.

- A v�red? Az a m�reg f� �sszetev�je, igaz?- k�rdezte remeg� hangon.

- Sz�vesen csevegn�k veled Hiei, de azt hiszem, �n mindj�rt…- nem tudta befejezni a mondatot, mert �sszecsuklott. Es�s k�zben visszanyerte emberi alakj�t, a r�ka ereje szertefoszlott. �m miel�tt arccal a f�ldnek csap�dott volna Hiei elkapta, �s a h�t�ra fektette.

- Kurama!