XIII.

A Narashino és a Nerima csapatai, a sziget két ellentétes oldalán szállnak, le alig egy kilométerre az épületek maradványaitól. Leszállás közben a lenti erők néhány kellemetlen pillanatot szereztek a számukra, már csoportonként csak nyolc gép ér földet. A két - két lelőtt gép pilótái, apró mentőcsónakjaikban igyekeznek a part felé. A sziget védői nem számoltak a csapatok megjelenésével. Arra, hogy megállítsák a leszállásukat ráment a lőszerük nagyja. A raktár, ahol pedig után tudnának tölteni, már csak emlék. Rutinosan kezdenek benyomulni a sziget közepe felé.

- Jé menyi konzerv! Kinél van konzervnyitó? – kérdezi a Narashino egyik deszantosa.

- Nálam van egy. – szólal meg mellette álló gép pilótája, miközben vállára emeli hatalmas rakéta vetőjét.

- Nálam is – jön a Nerima irányából.

- Na akkor csomagoljuk ki ezeked, de gyorsan. Otthon akarok vacsorázni. Az asszony megöl, ha nem érek haza időben.

- Most megismerik a Nerimai Sárkányok erejét. – kiált Akagi parancsnok kitörő örömmel, hogy végre nem csak a gyakorló terepen lövöldözhet.

- Fogd be a szád, te pofa huszár. Inkább azt csináld amiért fizetnek minket! – ordít rá a Narashino egységeinek vezetője.

Mivel ellenfeleik erősen takarékoskodnak a lőszerrel jó tempóban, pontosan képesek végrehajtani azt, amiért ide jöttek. Megállíthatatlanul nyomulnak a sziget közepe a túszok irányába.

Már látják a fehér védelmezőt, és a néhány méterre tőle kuporgó alakot.

-         Előre! – kiált a meglepetéséből felocsúdott Mao. – Gyerünk már, mielőtt magukhoz térnek!

A Mithril gyalogosainak maradéka tíz katona kivételével kiugrál fedezékéből. Nincsenek sokan, mindössze tizenöt mindenre elszánt harcos rohan oda, ahol pár perccel ezelőtt még egy épület állt. Senki sem állja útjukat, a védőket már más foglalja le. Gyorsan érik el céljukat, meglepve látják, hogy bár az épület eltűnt, a pincében ücsörgő túszok sértetlenül bámulják a fölöttük kéklő eget és a nyíláson megjelenő katonák fejét. Kurz még mindig a gépe takarásában lapít, a vele lévő gyalogos hűen őrzi épségét. Mao talpra állítja gépét, két oldalra kaszálva igyekszik fedezni a lába között cikázó gyalogosokat, miközben ő maga is a helyszín felé tart.

Ellép a mozdulatlanul álló Arbalest, majd a még mindig Kanamét ölelő Sousuke mellet.

Hitetlenül nézi a képernyőjét. Néhány lépéssel mögöttük megáll.

Kaname nem érez, nem lát semmit. Egyre mélyebben merül az öntudatlanságba. Nem tudja mi történt vele. A lány élet és halál között lebeg. Lassan nagyon lassan eljutnak hozzá a külvilág zajai. Hallja a robbanást, érzi az Arbalest keltette rengéseket. De még nem képes felébredni. Érzi amint Sousuke - Biztos, hogy ő – bekötözi sebeit. Hallja hangját, de szemeit kinyitni, testét mozdítani nem képes. Hallja kedvese szavait, de jelentésüket felfogni még nem tudja. Érzi, hogy egy ellenállhatatlan erő kezdi visszahúzni tudatát a valóságba. Megérti, mit mondanak fölötte. – Annyira szeretlek. – hallja, megismeri a hangot, érzi, hogy az őt, ölelő karokat sírás rázza meg. Érzi a fiú hajába hulló könnyeit, de reagálni még nem tud, csak szempillái reszketnek meg egy pillanatra. Érzi amint Sousuke végigsimít az arcán, miközben finoman leteszi a testét. Érzi az ajkainak leheletfinom érintését. Kinyitja szemeit. Látja kedvese arcát, rajta a vér csíkjait, lezárt szemeit. Hallja hangját.

-         Hamarosan találkozunk.

Jobb karját felemelni nem tudja, de miért azt nem érti. Bal keze is csak nehezen engedelmeskedik akaratának. Felemeli, lágyan simítja végig szerelme arcát.

-         Hova akarsz menni? Miért sírsz Sousuke. –suttogja száraz szájjal. – Te vérzel, jól vagy?

Sagara már épp állna fel, hogy véghezvigyen mindent, amit kigondolt, mikor leheletfinom, gyengéd érintést érez az arcán. Szemei még csukva, először csak képzelgésnek hiszi, olyan finom, hogy akár a szél is lehetne, de nem, az érintés nem szűnik meg. Meghallja a halk elhaló hangot.

- Hova akarsz menni? Miért sírsz Sousuke? – kipattannak a szemei. Hitetlenül bámulja az elé táruló látványt. Egyenesen Kaname meleg bár kissé fátyolos barna szemeibe néz. – Te vérzel jól vagy? – kérdezi a lány, bár pillanatokkal ezelőtt még halottnak tűnt. Most jut csak eszébe, hogy nem nézte meg a pulzusát. Szemei örömkönnyekkel szaladnak tele, lélegzete elakad, csak hosszas néma tátogás után képes megszólalni.

- Jól vagy Kaname? – kérdezi, reszkető, rekedt hangon, boldogsága nem ismer határokat.

- Kicsit… furcsán érzem magam.

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. Majdnem beleőrültem. – öleli szorosan magához a lányt. Ebben a percben minden, ami körülötte folyik, minden elhalványul, csak a lány szemeinek csillogása marad, csak suhanó árnyként észleli a mellettük elrohanó gyalogosokat, majd Mao gépét. – Rettegtem. Nem éltem volna túl, hogy ha meghalsz. – suttogja.

Ebben a pillanatban a lány testébe ismét belehasít a fájdalom. Rájön, hogy amit kedvese arcán lát, az nem Sousuke, hanem az ő vére. Felrémlik előtte a gondolat, ami végigfutott rajta, mielőtt elájult.

-         Értem jöttél? –kérdezi kicsit feleslegesen. – Hova akartál menni az előbb.

-         Igen érted. – feleli a kérdezett, szeme mindennél fényesebben ragyog, hisz Kaname mellette van, beszél hozzá, ÉL. Megkönnyebbülése, határtalan öröme majd szétfeszíti össze vissza, kalapáló szívét – Most már sehová sem megyek. Soha nem hagylak magadra. Mindig meg foglak védeni.

A következő szavak, már nem Kanaménak szólnak, a lány néhány másodpercre ismét elveszti eszméletét.

-         Urzu – 7. HQ. –nak. Súlyos sérültem van, állapota kritikus, azonnali kimentést kérek.

A hang hallatán, - bár az majdhogy nem sírva közli velük kérését – jó pár megkönnyebbült sóhaj, köztük Tessáé hallatszik a Dana hídján. Kalinyin eltűnik a teremből, hogy hova lett azt senki sem tudja.

- Őrmester ezek szerint Chidori kisasszony él? – kérdi Tessa.

- Megerősítve! – jön a boldog válasz.

- Indítsák a mentő egységeket.

- Már felszálltak asszonyom. – szól a repülésirányító.

- Kalinyin. –suttogja megkönnyebbülten a kapitány – Köszönöm.

- Azt hiszem vissza, kaptuk a kedvenc katonáját asszonyom. – szól kissé morcosan Mardukas parancsnok, bár lehet, hogy ő jobban örült volna, ha ez nem történik meg. / torpedó+ Sousuke= tartályhajó/

Mao nem hisz a szemének, ahogy ellép Sousuke és Kaname mellett akaratlanul is rájuk, néz. Döbbenten látja, de csak néhány lépés után fogja föl, hogy a lány szemei nyitva vannak. Pedig ő látta, hogy csukott szemmel ért földet. Visszafordítja a gépet, s az ismét arról árulkodik, hogy Kaname él, még ha nem is virul. Sejtését még Sousuke, most már tiszta hangja is megerősíti, amint mentést kér. Hallja Kalinyin hangját.

-         Jövünk fiam, de ott egy kicsit forró a talaj. Vigye a kisasszonyt legalább az árkokig, hogy fel tudjuk szedni magukat.

-         Értettem. – feleli a szólított, de mégsem mozdul. Habár a két légi deszant alakulat, már szinte minden ellenállást felszámolt, mégis akad még a környéken számos becsapódó lövedék.

-         Na jól van galambocskáim, fejezzétek be a turbékot, és irány a zóna. –szól Mao megkönnyebbülten.

-         De…

-         Nincs idő, indulj, majd fedezlek. – csak magában teszi hozzá – Ameddig bírlak.

Sousuke megérti mit is, mond neki a társa, felkapja Kanamét, majd ahogy csak bír, futni kezd vele a Mithril hátvédje, a mentőgépek leszállási zónája felé. Testével védi a lányt. Bár a két deszant egység már szinte minden ellenállást felszámolt, még mindig több irányból jelennek meg védelmezők, a romok alól pedig katonák dugják elő a fejüket. Hisz még nem végeztek. Céljuk most védtelen, itt az idő, hogy végezzenek vele. Mind látták a lányt ért lövést, tudják, hogy ő már nem számít, még ha túl is élte.

-         Urzu – 6 te csak ülsz a fenekeden? Fedezhetnéd Urzu – 7. – et meg a csomagját. Nem tudok mindenre figyelni.

-         Hé te milyen csomagja van Sousukénak? – kérdezi Kurz a mellette lapító katonát, felé nyújtva távcsövét. A katona kiles a roncs mögül. Majd válaszol.

-         Valami lányt cipel.

-         Él? – kérdezi, még mindig nem meri elhinni, amit Mao hangjában hallott.

-         Hát eléggé kapaszkodik.

Kurz kiugrik fedezékéből. A mellette lapuló katona nem képes visszahúzni felettesét. Itt az idő, hogy jóvátegyen valamit mindabból, amit okozott. Gyors egymásutánban szedi le a futó alak felé induló gyalogosokat. Amint a két alak közelebb ér, védelmükbe a Mithril hátvédjét adó katonák is beszállnak. A védelmezők eldobják üres fegyvereiket, hogy egyszerűen eltapossák a hozzájuk képest apró alakot. Az egyik, kinek még lőszere maradt, elvágja az útjukat. A robbanások lökéshullámai fellökik Sousukét. Esés közben nagyon vigyáz, hogy a lány teste ne csapódjon a földnek. Vállába, fejébe az ütéstől fájdalom hasít. Rájön, hogy nem állhat fel. Ha feláll végük. Testével takarja a lányt a repeszek és a rájuk hulló földdarabok elől. Homlokán az eséstől felnyílik a bőr. Vére Kaname arcára cseppen. Hallja a lány halk, de mégis aggódó hangját, bár kettejük közül Kaname van rosszabb állapotban.

-         Megsérültél Sousuke!

Mellettük szokatlanul gyorsan eldübörög a Nerima egyik gépe, hogy egy hátulról érkező védelmezőnek ugorjon, neki sincs már lőszere. Sousuke nézi, ahogy a máskor lassú gép egy gyors lábsepréssel felbuktatja ellenfelét. A hang, ismerős, amit a hangszóróból hall.

- Ezt nézzétek, ti Narashinoi vesztesek. – kiáltja Akagi miközben, felugrik a gépével és annak behajlított könyökével a másik védelmező mellkasába, zuhan. –Azt hiszem ez egy kicsit behorpadt. – kiált vidáman.

- Gyerekek állítsátok fel a ringet. Indul a védelmező birkózás helyi bajnoksága. Jelszó Aki nyer az haza mehet. Engem amúgy is vár az asszony.

- Hé kapitány, ereszd el a Bontát, és gyere, segíts egy kicsit. Mert nálunk meg futóverseny van. Hol a váltóbotom?

- Látom a fehér védelmezőt. De hol a pilóta? –kérdezi Akagi.

- Ez előbb trappoltál el mellette, vigyázz rá ne lépj!

- Hé ez a lány… Csak nem ez a fickó volt a kartondoboz.

- De igen – feleli Kazama.

- Akkor az a hölgy a kicsi Kaname! De rosszul fest.

- Hé te Sáfrány, fogd, be a szád vagy kibontalak a dobozból! –szólal meg egy idegen hang.

- Ki szólt be?

- Csak én. Itt - itt! Tőled kicsit jobbra. Ücsörgök egy rakás páncéltörő lőszer társaságában és csak ilyen arcos harcosokra, várok, mint te.

- Ki ez?

- Valami Mithriles fazon, aki alól kibontották a gépét. – szól a Narashino vezére.

Ebbe a szívélyes ismerkedésbe robbannak bele a ledobott M- 9 – ek. A Mithril Nyugat Indiai Divíziójának egysége a D - 1.

A támadás kezdete után néhány perccel már nagyon jókedvű mind a Nerima, mind a Narashino.

Bár ők nem is sejthették, hogy mi történt a szigeten. Ők csak azt észlelik, hogy rohamuk pillanatok alatt megtöri a védők ellenállását. Rövid heves tűzharc után mindkét félnek elfogy a lőszere. Az önvédelmi haderőnek maradnak még rakétái, de azokat a túszok közelsége miatt már nem használhatják. A védelmező csaták történetében egyedülálló ütközet veszi kezdetét. Egyik fél sem rendelkezik mono vágókkal, így szó szerint ökölharcra mennek egymással. Bár ekkor a két deszant erőfölénye már behozhatatlan. A Narashino és Nerima gépei, puszta kézzel a páncélzatot letépve, a fülkéket összezúzva pusztítják ellenfeleiket, a csatatér lassan egy kocsmai verekedéshez kezd hasonlóvá válni. Csak itt nem részegek, hanem védelmezők püfölik egymást.

Mikor az első gép pilótája küzdőállást vesz föl az előtte álló védelmezővel szemben, elindul a szóáradat.

-         Hé nem vagy te Tyson. Csapd már le. Nem menetben fizetnek, hanem DARABBAN.

-         Mit dumálsz, te sem vagy Bruce Lee. Ha igen vigyél be egy forgó rúgást. – szól a Nerima egyik katonája.

-         Hülye vagy ezzel a géppel? –kérdez vissza a másik, miközben két ökölcsapást zúdít a vele szemben álló gép fülkéjére.

Attól a perctől, hogy meglelik a csatában elhullott M – 9. –esek vágóit, az ütközet állása egyre biztatóbbá válik. Már csak egy védelmező áll szemben a két osztag négy gépével. A gépek pilótáik érdeklődő mozdulatait követik. A Mithril gyalogságának, és a túszok legnagyobb örömére. Mivel elég érdekes látványt nyújt a négy gép, amint körülállja a mozdulni sem merő ellenfelet.

-         Hé él ez még? – kérdezi az egyik pilóta.

-         Várj csak az érzékelői, még világítanak. –szól társa lentebb hajolva a gépével, és ehhez még a nyakát is kinyújtja.

-         KOPP – KOPP van itthon valaki? – kopogtatja egy ujjal a harmadik az előtte álló páncélzatát. – Gyere ki szépen, vagy mi szedünk ki!

A védelmező nyílásai feltárulnak, a benne ülő pilóta tarkóra tett kézzel lép ki a napfényre.

- Jé milyen ügyes, biztos nem ez az első alkalom, hogy fogságba, esik. Katona vigye, oda ahol még van lőszer.

- Értettem. – ezzel megfogja a parányi alakot, hogy néhány lépés után letegye a Mithril gyalogosainak ölébe. Ő a tizedik, aki túlélte a csatát.

Ekkor landol a Mithril második hulláma.

-         D – 1. sikeresen leszállt. Parancs végrehajtásához hozzákezdünk. –szól az egység parancsnoka.

-          Hol van Urzu – 7.

-         A gép megvan, de hol a pilóta?

-         Elég a vidámságból baj van! – szól Kazama az embereihez, észrevette azt, amit eddig még senki, hogy a frissen érkezettek lövésre kész fegyverekkel fordulnak Sousuke gépe felé

-         Barátazonosítókat kikapcsolni. Keressen hozzájuk csatornát! – kiált Tessa felfogva azt, hogy a D – 1. nem védeni, hanem elpusztítani akarja az egyik emberét, és vele együtt egy túszt. – Minden eszközzel védjék meg Urzu -7. – et és az Angyalt.

- Megvan! Az egyik gyalogos, azt mondja, mögöttünk találjuk.

- Na várj, mindjárt rálépek. –szól az egyik katona és elindul Sagaráék felé. A szemből érkező támadás meglepetésként éri. Mao gépének teljes súlyával vágódik a másiknak. Kiüti kezéből a fegyvert, feldönti. De védekezni a vágó ellen már nem tud, gépe kettészakad. Ő maga sértetlen.

Sousuke felnéz a hangokra, látja amint az elvileg barát, kettévágja Melissa gépét, majd közvetlen ezután látja amint ugyanaz a gép, feláll, feléjük indulna, de összecsuklik. Valami kilőtte a lábait.

-         Kaname mennem kell. Úgy tűnik ezek engem, akarnak. –fordul ismét a lány felé.

-         Mit akarsz tenni?! –kérdezi a lány sírva, bár sejti, hogy mire készül.

-         Elcsalom őket. Úgy legalább neked nem esik bajod.

-         Ne.

-         Ha maradok te is, meghalsz Chidori. – kiált rá a fiú aggodalomtól csengő hangon. Már állna fel, hogy megpróbálja elérni az Arbalestet. Nem engedheti meg, hogy a lánynak ismét baja essen.

-         Hova mész? – kérdezi Kaname, miközben bal kezével megragadja Sousuke ruháját. Ő is döntött. Bár minden légvétele fáj, a mozgás pedig iszonyú kínokat okoz neki, de elhatározta, hogy mindenáron maga mellet tartja őt. Látja Sousuke tekintetét amint a gépe felé, néz. Észreveszi benne az előbbi őrület szikráit.

-         Mit akarsz tenni, ha ott leszel, - szólal meg sírástól elfúló hangon.

-         Végzek velük, ha másként nem tudlak megvédeni.

-         Ne menj. Nem akarok egyedül maradni.

-         Ha maradok, meghalsz. HÁT NEM ÉRTED!! - a fiú már majdnem ordít

-         Inkább meghalok VELED, mint hogy nélküled maradjak.

Bár tudja, hogy mennie kéne, mégsem bír elmozdulni a lány mellől. Kaname utolsó szavai szinte szíven ütik.

-         Féltelek, és félek is.

Nem tehet és nem is, akar mást tenni, továbbra is testével fedezi a lányt. Fülében hallja a beszélgetéseket.

-         Mi van azzal a védelmezővel ott mögötted?

-         Az úgy néz ki, megsült.

Látja amint az egyik M – 9. –es ránéz Akagi heverésző, fejét tenyerébe hajtó, könyökére, támaszkodó gépére. Az nem mozdul. Hallja Kazama hangját, amint parancsot ad, hogy egységei fogják körbe az újonnan érkezőket. Látja amint az egyik M – 9. – es felé fordul.

-         Hé konzerv. Megállj, vagy felnyitlak. – hallja egy Narashinoi katona hangját.

-         Nem! Én nyitom ki. – szól egy Nerimai.

-         Milyen konzerv? –érdeklődik a Mithril pilótája.

-         Hát te vagy benne a töltelék.

Látja amint a két rakétavetős gép az M – 9. – es mögött tüzelőállásban áll. Bár pilótáik hangosan vitatkoznak, hogy melyikük lője ki, szemernyi kétséget sem hagynak a felől, hogy ha kell, mind a ketten egyszerre indítják el rakétáikat.

Látja amint az egyik gép mellé lép, lehajol, ujjai már csak centikre vannak tőle.

-         Mit takargatsz komám? Mutasd, had lássam csak.

-         Maradj, úgy vagy átküldelek a túlvilágra. – hallja Kurz hangját.

A meglepetések sora a D – 1. számára ezzel még nem ér véget. Az MI. –k jelentik, hogy a Mithril már nem tartja őket barátnak. A tenger felől egy helikopter raj épp beméri, valamint több pontról, legnagyobb döbbenetükre a saját gyalogosaik veszik célba őket. A Sagara fölé hajoló gép megmerevedik, pilótája halkan szólal meg.

- Azonnal kapcsolatot a Danával! – ekkor valami koppan a páncélzatán. Lenéz, érzékelőit egy fegyver csövének képe tölti be. A fegyver végén Mao kettévágott gépe.

- Azonnal fejezzék be! A parancs minden eszközzel megvédeni Urzu – 7. et. Súlyosan sérült tússzal van. –szólal meg Tessa hangja. Ebben a pillanatban valami megemeli a gépet, majd hanyatt vágja.

- Nem taposod el. Előbb le kell győznöm. – üvölt Akagi.

- Akkor is mit takargat!

- Parancsnok maradjon, ahol van!

A pilóta felnéz, látja amint egy gép, a csoportjából fél lábát az övének a mellkasára teszi, fegyverét a fülkére emeli. Fülükbe hasít Sousuke hangja. Ekkor látják meg a fiú alatt fekvő véráztatta lányt.

- Szép ez a szendvics de leszállnánk. –szól Kalinyin. Abban a másodpercben két gép ugrik be a többiért, és egyszerűen elvonszolja őket az útból. A mentőhelikopter földet ér.

Sousuke felemelkedik Kanaméról, látja amint a lány szemei, lassan kezdenek lezáródni.

- Kaname maradj ébren. Nem szabad elaludnod. Hallod Kaname. Tarts ki még egy kicsit. – üvölti. Felkapja, magához szorítja a testét. Felnyílnak Kaname szemei, kedvesére mosolyog, túl halvány mosollyal, keze a fiú arcához ér, letöröl néhány könnycseppet, halkan suttogva megszólal.

- Semmi baj Sousuke.

- Ne aludj el, kérlek. Nem mehetsz el megint.

- Ölelj át, nagyon álmos vagyok. – suttogja a lány, majd lezárja szemeit, keze élettelenül hullik le a fiú arcáról.

A gép rámpája még épphogy leereszkedett, amikor már Sousuke felszáguld rajta kezében Kanaméval. Abban a percben zárul a gép ajtaja. A lány ellátását megkezdik. Állapota sokkos. Ezúttal az elszenvedett vérveszteség miatt valóban élet, és halál között lebeg.

A szigeten a csata véget ért. A nyertesek lassan hozzálátnak a terület átvizsgálásához, takarításhoz. A túszokat szállító gépek felszálltak. A szigetről megkezdték az akcióban elesettek, illetve megsérültek elszállítását. Tessa kapitány számára elérkezett a legnehezebb feladat. A hozzátartozók értesítése. Szomorúan nézi a radarján távolodó gépet. A gépet, amely Kanamét és Sousukét a Mithril támaszpontjára szállítja. Ott hamarosan újabb csata veszi kezdetét. Az orvosok csatáznak majd, hogy megmentsék a szinte teljesen elvérzett lányt. Bár amint a gépre került, máris bekötötték neki az infúziókat, valamint az életet jelentő vért. A lány ellátását, az érte való küzdelem kezdetét egy sápadt férfi figyeli tehetetlenül, ez már nem az ő szakterülete itt már nem segíthet. Sousuke könnyeivel küszködve nézi kedvesét.