XIV.

A Kanamét szállító, gép leszállása után, a lányt azonnal a bázis műtőjébe szállítják. El kell állítani a vérzést, mielőtt tényleg meghal. A hordágy mellet a rajta fekvő eszméletlen lány kezét szorongatva, egy védelmező irányító ruhát viselő kísértet halad lehajtott fejjel. Még az is elkerüli a figyelmét, mikor a lányt betolják a műtőbe ahova ő, már nem léphet be. Sisakját lógatva menne tovább, mikor egy nővér lép elé, kiveszi kezéből a lányét.

- Engedje el őrmester, ide nem jöhet be. –szól kedvesen az ápoló.

Az érintésére az alak váratlanul telik meg élettel. Félig katatón állapota miatt nem számítanak ilyen sebességű reakcióra. Bármely közönséges, normális ember nem reagálna így. Csakhogy a lányt kísérő alak cseppet sem közönséges, meg jelenleg nem is igazán normális, és amikor megérzi, hogy idegen kezek el akarják választani a lánytól anélkül, hogy gondolkodna, cselekszik. Az ápolónő a falhoz csattan, még a hordágyat toló egészségügyi katonák sem képesek megállítani. Sőt egyikük oldaláról még a fegyvert is kirántja. Mire bárki reagálhatna a pisztoly csövét az ápolónő homlokába, nyomja. A nő kerekre nyílt, félelemtől reszkető szemekkel nézi az előtte álló fiú szemében csillanó őrületet. Tudja, ha nem képes hatni rá pillanatokon belül lelövi őt. Hangjára nyugalmat erőltet.

- Ha nem engedi el, nem tudunk rajta segíteni. Akkor meghal! – ez hat. A fiú leereszti a fegyvert, némán bólint, majd csendesen megszólal. Hangja megértő de ugyanakkor fenyegető, nem csak az ápolók, de a számos csatát megjárt katonák is megrettennek a hangtól. Pedig ők nem is tudják mire képes a velük szemben álló alak.

- Rendben van. De ha meghal… 

Bár a mondatot nem fejezi be, de mindenki megérti, mire gondol. Sagara leül a műtő előtt lévő padok egyikére. A katona kinek fegyverét elvette, nem meri visszakérni azt. Megérti, hogy ha csak hozzá szól neki vége.

Az orvosok hét órán át, küzdenek a lány életéért. Nem a seb okozza a legnagyobb gondjukat. Szerencséje volt a golyó épphogy nem ért létfontosságú szervet, viszont feltépett egy artériát. Legfontosabb dolguk, hogy elállítsák a vérzést, és életben tartsák őt. Amíg elég vér nem kerül a szervezetébe, ahhoz, hogy szíve magától is működjön. Tudják, ha az előttük fekvő lányt elvesztik, nekik is végük. Az a katona, aki nem is olyan régen elsöpört egy fél szigetet, még mindig kint ül és arra vár, hogy a lány életben marad-e. Több alkalommal, már csak a csoda segítségével – vagy Kaname maradni vágyásával – képesek visszahozni onnan, ahonnan elvileg nincs viaszút. Néhány adat azonban így is kellemetlen perceket szerez nekik. De lassan mégis csak sikerül stabilizálni a lányt. Bár mire idáig jutnak két orvost is, elhasznál. A küzdelem lassan véget ér. A beteg nem kíván még meghalni, ezzel akár orvosi csodának is lehet tekinteni, figyelembe véve az irtózatos vérveszteséget, amivel idáig jutott. Állapota stabilizálódik. Az orvosok feje felől eltűnnek a sötét felhők, velük együtt, már a bázison lévő Arbalest fenyegetése is.

Itt az idő, hogy átvigyék Kanamét a megfigyelő helységbe. A váróban már nem csak egy személy ül. Két másik védelmező pilóta csatlakozott hozzá. A kilépő orvos mégis megismeri azt, akihez szerinte a lány tartozik. A fiú arcára, ruhájára, már rászáradt a vér, de még mindig ugyanott ül. Mozdulatlanul, mint valami fenyegető bosszúálló démon. Kezében a fegyver, szemében a fájdalom, és a pokol tüze. Az orvos láttán, az alak feláll, mivel a doki arca eléggé gyűrött, Sagara kérdés helyett a homlokára emeli a fegyvert. Csak a szeme kérdez.

- A kisasszony túl van az életveszélyen. –szól az orvos, megkönnyebbül, amikor további szavait már nem a fegyver csövének mondja. –Volt néhány kellemetlen percünk, de a hölgy nagyon élni akar. A következő huszonnégy óra mindent eldönt. Ha addig felébred meg fog gyógyulni.

Mellette ekkor tolják ki Kanamét. Sousuke, megfogja a lány takaró felett lévő kezét, és indul is a lány mellet. Az orvos halk hangja állítja meg.

- Még egy perc őrmester mondanom kell még valamit. – körbenéz, majd a már megálló alak füléhez hajol, úgy súgja bele közlendőjét. A szintén Kaname miatt aggódó Kurz és Mao nem hallja az orvos szavait. De a hatást annál inkább érzik. Sousuke a másodperc tört része alatt falfehérré változik. Látják megroggyanó térdét. Látják, hogy társuk pár másodperc múlva el fog ájulni. Egyszerre ugranak mellé, még időben kapva el őt. Megtartják súlyát, két oldalról a karjai alá nyúlnak. Hallják, de nem értik az orvos kérdését.

- Elmondjam neki?

Sousuke az első pillanatokban nem tud felelni, csak némán rázza a fejét, majd halkan nagyon halkan megszólal.

-         Senkinek.

Mao és Kurz kérdőn nézik társukat, de az akárhogy kérdezgetik is, csak némán rázza a fejét. Kiszabadítja magát kezükből, hogy Kaname után induljon, de néhány lépés után, lábai cserbenhagyják, ismét Kurzék tartják meg. Tudják hova akar menni. Ezúttal némán tűri, hogy óvatosan Kaname szobájába támogassák, leültessék a lány mellé.

-         Hagyjatok minket magunkra. – kéri fájdalom, torzította hangon. Mao kirángatja az értetlenkedő Kurzot a szobából. Az ajtó mellet irtózatos erővel vágja a falhoz.

-         Mit tettél Weber?  - sziszegi az arcába, hogy a bent levő még csak véletlenül se hallja meg.

A közel 12. óra múlva a bázisra bevergődik a Dana. Pár percre rá, Kalinyin egy orvossal együtt rohan a támaszpont kórháza felé.

- Azóta semmire sem reagál? – kérdezi az orvost.

- Semmire! Teljesen katatón állapotba került. Úgy is mondhatom, hogy éber kómában van. Még át sem öltözött. Azt hiszem nyugtatót, kellene adnunk neki. Még ellátni sem tudtuk.

- Mit mondott utoljára.

- Nem jön el a lány mellől, amíg az, fel nem ébred.

Belépnek Kaname szobájába. Kalinyint megdöbbenti a látvány. Sousuke egyenes derékkal ül a lány mellet, még mindig a véres egyenruháját viseli. A vér már rászáradt, és barna foltokban pereg a ruháról, valamint a fiú arcáról. Szemei szinte pislogás nélkül nézik a lányt. A lepedőn egy fegyver sötétlik, Sagara egyik keze a közelében, másik pedig a lány kezét markolja. Mintha nem is egy ember ülne ott, hanem maga a halál. A fiú szemei üresen bámulják a lány arcát. Rezzenéstelen arcáról semmit sem lehet leolvasni.

- Fiam jól van? – szólal meg Kalinyin, ám válasz nem érkezik. Némán int fejével az orvos felé, aki már készíti az injekciós pisztolyt, hogy nyugtatót lőjön a fiú testébe. Közelebb lép hozzá. Hirtelen elevenednek meg a szemek, gyűlölet lángja villan benne. A mozdulat gyors, és kegyetlenül pontos, ahogy elkapja és megcsavarja az orvos karját. Amikor elejti a tűt, ugyanolyan hirtelen, mint ahogy elkapta el is, engedi. Kezét visszateszi a lány mellé. Kalinyin ekkor veszi észre, hogy a válla természetellenes szögben áll. Bár szerinte az előbbi mozdulat iszonyatosan fájhatott, Sousuke rezzenéstelen arcán ennek nyoma sincs. Kitámogatja az orvost a szobából. Felemeli a telefont, hogy katonákat kérjen, arra, hogy Sagarát el lehessen látni.

Közben a szobában Kaname felnyitja a szemét. Látja Sousuke arcát, de csak nagyon nehezen ismeri fel a rászáradt vérmáz miatt. Mikor felismeri, észreveszi, hogy a fiú is őt nézi, szemében az öröm tüze lángol, karja megmozdul finoman, simít végig az arcán. Kaname lehunyt szemmel élvezi az érintést. Majd ismét megnézi kedvesét, felfogja, hogy az arca bár mosolyog mégis csupa vér.

-         Jól vagy Sousuke? –kérdi aggódva.

-         Semmi gond. – jön a válasz, bár a látvány nem túl meggyőző – Hál istennek, végre felébredtél.

Közelebb hajol a lányhoz, majd finoman megcsókolja. Kaname válaszol kedvese csókjára.

- Ne aggódj, vissza fogok jönni. – suttogja a lány, majd bármenyire is küzd ellene, lassan a belé nyomott gyógyszerek hatására, ismét elalszik. Sousuke visszaül mellé. Szeme már nem olyan üres, mint volt. Felfogja, hogy irtózatosan fáj a válla, de amíg nem biztos abban, hogy Kaname ismét felébred, nem akarja otthagyni.

Néhány perc múlva Kalinyin lép a helységbe, táraságában egy szakasz sokkerrel, gumilövedékkel, elfogó hálóval fölfegyverzett katonával. Fő a biztonság, nem megölni, csak ellátni akarják Sagarát. Bár tőle jelenleg szinte az egész Mithril retteg, rá is szolgált. Némán, kérdőn néz a belépő alakokra.

-         Fiam, hozza magát rendbe, pihenjen egy kicsit. – szól a parancsnoka, megérezve, hogy valami változott a fiúban. – meg a vállát is helyre kéne rakni, mielőtt rögzül.

A válasz néma fejrázás.

- Nem, amíg magához nem tér.

- Azt akarja, hogy amikor felkel így lássa magát. Fiam, nem is árnyék maga, hanem kísértet. Ha Kaname így meglátja, biztos, kómába esik.

Mindenki legnagyobb meglepetésére a fiú feláll, tiszteleg, majd ellép Kalinyin mellet, hogy bemenjen a szemközti kezelőbe, majd az öltöző felé veszi az irányt. Hallja amint a parancsnokság jelentés megtételére szólítja fel az akcióban részt, vevőket, az ő kivételével. Néhány óra múlva már ismét a lány mellet ül. Véres ruháit, már lecserélte szokott gyakorlójára, karja felkötve. Halkan beszélgetnek. Míg oda volt Kaname teljesen magához tér. Nem emlékszik Sousuke előző állapotára.

Néhány perccel az előtt, hogy Sagara visszatért volna a lányhoz, a falfehér Weber lép ki a kapitány szobájából, Mao kérdőn néz rá.

-         Elmondtad nekik?

-         Igen.

-         Mit mondtak?

-         Mondjam el annak, akinek szerintem tudnia kell.

-         És?

-         A két rossz közül a kisebbiket választom.

Pár perc múlva belép Kaname szobájába, kezében egy hatalmas virágcsokor. A lány már fent van, amikor meglátja a belépőt arcára csalódottság, ül ki. Ő Sousukét várta, meg is kérdezi Webert, hogy hol a fiú. Válaszára, halkan megkönnyebbülten felsóhajt - legalább pihen egy kicsit. – gondolja. Észreveszi Kurz gondterhelt arcát, nem érti. Kérdésére a fiú leül a mellette lévő székre, és mesélni kezd. Mindent elmond a lánynak arról, hogy mi és miért történt vele. Kaname szemeiben a szavak hallatán nincs harag, felfogja, hogy csak így volt esély megmenteni őt.

- Ne aggódj, nem mondom el neki, de megnézheted magad, ha jobban leszek – nyugtatgatja Webert, aki nem sokkal ezután távozik. Amikor Sousuke belép a lány, megijed felkötött karja láttán. Ismét megsérült érte a fiú. A válaszra, hogy nem törés csak ficam kissé megnyugszik. Csendes beszélgetésbe kezdenek. Senki sem zavarja őket.

A napok gyorsan telnek, Kaname csendesen lábadozik, Sousuke szinte mindent megtesz azért, hogy a lány minél kevesebbet gondoljon a történtek. Az azonban elkerüli figyelmét, hogy látta a helyzetet mielőtt lelőtték, és nem tudja megérteni, hogy mégis hogy sikerült percek alatt kimenteni őt. Erre normális esetben még Sousuke sem képes. A lány tudja ezt, és gondolatai miatti félelmei egyre nagyobbak. – Vajon mit tett? Mit láthatott? Hová akart menni? – fut át nem egyszer a lány agyán. A Mithril is tisztában van a helyzetével. Szinte mindent megengednek neki. A fiú állandóan vele van, éjjel mellette alszik, nappal csak vele törődik, de ez nem zavar senkit, engedélyezték neki. Szobájukat hermetikusan lezárják, sétáik során kínosan ügyelnek biztonságukra, valamint arra, hogy még Sousuke se vegye észre, az őket, figyelő katonákat. Mikor a hajó próbaútra kifut a lánynak mindent szabad, még a kormányhoz és a célzó rendszerekhez is oda engedik. Látják, hogy közelében Sagara egyre nyugodtabb. Bár akár hányszor is ül bele gépébe a Lambda működését jelző apró szárnyak abban a másodpercben, kinyílnak, amint beindítja a gépet. Ez az egy, ami mutatja, hogy még sincs minden rendben vele.

Már közel egy hónap telt el. Kaname szinte teljesen rendbe jött már, mikor szokatlan kéréssel áll Sousuke elé. Meg akar küzdeni Weberel. Védelmezővel a tetejében. Bár csak kiképző kétüléses változatba hajlandó bele ülni. Oda is csak úgy, hogy Sousuke üljön előtte a gép lábait irányítva, karját ő akarja használni. Weber bűntudata miatt belemegy a kihívásba, bár furcsája, hogy puszta kézzel ütközzenek meg. Sejti a lány most akarja leverni rajta azt, amit tett. Azt is tudja, hogy Tessa meg fogja adni az engedélyt a csatára, sőt még bele sem fognak szólni. – Csak Sousukénak fel ne tűnjön. – fut át az agyán.

Elérkezett a megadott nap, Kaname Sousukéval együtt, egy kiképző, kétüléses M. – 6. – osal érkezik. Kurz úgyszintén ezzel a típussal, csak ő a harctéri változattal jelenik meg. Kezdetét veszi a párbaj. Kaname gyakorlatilag elsöpri Kurzot, Sousuke szóhoz sem tud jutni kedvese dühe láttán. Még őt sem szokta ilyen hévvel pofozni. A lány szó szerint ráhajtogatja Kurzra a gépet. Sagarának feltűnik, hogy barátja milyen hangosan, és milyen sűrűn kér bocsánatot a lánytól, cirka másodpercenként.

- Most megkapod a magadét. – kiált Kaname, majd kitép egy fát, és azzal teríti le végleg ellenfelét. A nézőközönség megdöbben, hogy egy kezdő pillanatok alatt eltiporta az egyik legjobb pilótájukat. Sousukéban feltámad a gyanú, hogy kedvese miért ilyen, Kaname nem látja mind jobban elsötétülő szemét. Már régóta próbálta kideríteni, hogy ki lőtt a lányra, de eddig a Dana nem engedte ezt meg neki. Most már tudja ki volt az, tudja, és bosszúra vágyik.

Mindenki kerek szemekkel hallgatja a hangját, ugyanazt a hangot, ami megelőzte a szigeten a pusztítást.

- Weber. Azt hiszem beszélgetnünk kéne. – szól halk fenyegető hangon. Kanaméba belevág a felismerés. –Tudja! – még őt is megijeszti Sousuke hangja – Én árultam el! – döbben rá a lány, majd, hogy mentse a helyzetet csendesen, megszólal, bár az igazat mondja.

- Fáradt vagyok. Sousuke kísérj vissza. – suttogja, miután kiszálltak a gépből. Rájön menyire igaz, amit mond, nem bírja megtartani magát, így a fiúnak kell visszavinnie a szobába.

Pár perc múlva a lány már édesen alszik, az a néhány perc, amit a gépben töltött teljesen elgyengítette. Sousuke nézi arcát, kisimítja haját belőle. – Hogy mondhatnám el neki? Mi lesz vele? Mi lesz velem nélküle? El kell mennem. – gondolkozik. Eszébe jut, a hadbíróság, újra látja maga előtt az alakokat, Tessát, Kalinyint, Mardukast, és még négy általa ismeretlen tisztet. Hallja Tessa hangját, amint szomorúan beszél hozzá.

„– Sagara őrmester önt a bíróság az alábbi vádpontokban bűnösnek találta.

-         Többszöri parancsszegés.

-         Betörés, lopás.

-         Dezertálás

-         Ártatlan emberek életének veszélyeztetése.

-         Saját társai ellen elkövetett bűnök.

-         A hadbíróság önt 5 év fegyházban történő szabadságvesztésre ítéli. Enyhítő körülményként meg kell említenem, hogy bármit is követett el, az önre bízott feladatot, Chidori kisasszony védelmét e körülmények ellenére is teljesítette. Valamint a parancs szegésével megmentette a Mithril több egységét a pusztulástól. A fenti körülmények figyelembe vételével, valamint ön az egyetlen pilótánk, aki még nem került teljesen a Lambda meghajtó hatása alá a főbb vádpontokat elejtjük. De büntetés nélkül nem hagyhatjuk. Önt Sagara őrmester öt évre a Nyugat Indiai Divízió második szakaszához helyezzük át. Büntetése letöltéséig nem szerelhet le egységétől, különben az elsődleges ítélet kerül végrehajtásra. Áthelyezését követően minden személyes kapcsolatot megtiltunk Kaname Chidorival. A kisasszony néhány napon belül visszatér Tokióba. Azon a napon önnek új állomáshelyén kell jelentkeznie. Az ügyet ezennel lezártnak tekintem. – majd halk elakadó hangon tette hozzá – Sajnálom őrmester. „

Most azonban más dolga van, meg kell tudnia, hogy igaz-e amit sejt. Némán hagyja el a szobát Tessához indul. Eközben Weber szobájában ülve végrendeletét írja, tudja, hogy nem sok ideje maradt már, minden percben beléphet Sagara, hogy végezzen vele. Meglepetésére Mao lép a helységbe, érdeklődve fordul a papír felé. Lassan megérti, mit lát, nem kell neki magyarázat, sejti, hogy miért van ez, csak egy kérdést, nem is kérdést, megállapítást tesz.

-         Tudja.

-         Igen.

-         Weber most beszélgetünk. – szólal meg egy hang az ajtóban. Mindketten oda néznek Sagara áll az ajtóban, szemei, arca semmit sem árulnak el. Kurz feláll, hát itt az idő, de még valamit el akar intézni, mosolyogva szól Maónak.

-         Tudom, hogy hülye vagyok, de törzsőrmester akárhogy is te vagy itt a legjobb nő. Szoknya pecérnek gondolsz, de nekem nem kellene más. – ezzel kilépne Sagara után, ám az nem mozdul.

Néhány másodpercig álnak egymással szemben, majd Sousuke hirtelen nyújt kezet az előtte álló hökkent alaknak. Erre nem számítottak, Kurz elfogadja a felé nyújtott kezet.

-         Tudom nem volt választásod, ha meg akartad menteni őt. – szól halkan Sagara. – Köszönöm barátom.

Kaname erről semmit sem tud, amikor felébred nem Sousuke, hanem Kalinyin ül mellette, kezében egy CD. – t tart. Kaname felteszi neki a kérdést sokadszorra már, mi történt iskolájával, mi történt a szigeten. Ezúttal az öreg már a válasszal érkezet. Szó nélkül kezdi lejátszani a kezében lévő CD. – t. Kaname az első képsorok után csendesen megszólal.

-         Kérem, hagyjon magamra.

Kalinyin elhagyja a szobát, Kaname pedig könnyeit pergetve nézi végig Sousuke tombolását. Ismét eszébe jut, hogy mit hallott tőle. De megérti őt, hisz fordított helyzetben ő sem tett volna másként. Csak késve veszi észre a már mellette álló fiút.

-         Hova akartál menni? – kérdezi rossz előérzettel a lány – Mikor azt hitted, halott vagyok, hova készültél?

-         Utánad.

-         HOGY? DE HISZ TE AZT HITTED HOGY ÉN… – Sousuke leül a lány mellé, maga elé bámul, most már nincs mit titkolnia, kedvese látta mit művelt, sejtheti azt is mit akart tenni.

-         Igen. Végezni akartam mindenkivel. Utána követtelek volna.

-         Hogy? Azt hiszed valaki meg tudott, volna ölni? Meg akartad öletni magad velük!? – kérdezi a lány már sírva.

-         Tudom, hogy nem… De minden gépben van önmegsemmisítő.

-         Az nem is érdekelt hogy velem mi lesz?

-         Túlélted volna. Téged soha nem tudnálak bántani.

-         Gondolod, hogy akartam volna még élni nélküled? – kérdezi Kaname szemei könnyesek már nem sír, simogatja a fiú arcát. – Gondolod nélküled lett, volna értelme… élnem?

Lassan hosszú hihetetlenül forró csókot váltanak. Hosszú idő után, végre megint együtt lehetnek. Szótlanul reszketve könnyes szemmel egyesülnek először. Később vadul, majd gyengéden, ölelkeznek, érzéseiket így próbálva kimutatni egymás iránt. Egész éjjel szeretkeznek. Sagara tudja, holnap végleg elválnak, hogy ez az alkalom az utolsó, de elmondani szerelmének nem meri. Ami most történik velük minden eddigit, felülmúl.

Másnap reggel Kaname a leszállópályán áll, szemben vele Sousuke, ezeknek a boldog együtt töltött napoknak is vége szakadt, most mennek vissza az egyetemre. – Együtt megyünk – gondolja a lány. Ekkor meglepődik azon, hogy Sousuke hozzá hajol, szenvedélyes hosszú csókkal búcsúzik tőle. Észre veszi, hogy a fiúnál nincs semmi kérdőn, néz rá.

-         Miért nem hozol semmit? Te nem jössz Sousuke? – hangjában aggodalom reszket.

-         Nem mehetünk együtt.

-         Utánam jössz? – kérdezi reménykedve Kaname, a fiú csak némán rázza a fejét.

-         Találkozunk még?  – kérdezi a sírással küszködve a lány, megértette, miért mondja kedvese így, és megértette azt is, hogy miért volt olyan szenvedélyes a múlt éjszaka és miért csókolta meg az imént.

-         Nem hiszem.

-         Hazug disznó! – kiált a lány és felszalad a rá váró gépre.

Már a gépen ülve nézi könnyein át a fiút, amint az áll a leszállópálya szélén és őt nézi. Nem akart így elrohanni tőle. Arcát a gép ablakára támasztja, és úgy mondja a kint álló alaknak.

-         Szeretlek.

-         Én is. – olvassa le a fiú szájáról. A gép megremeg és visszaviszi őt az egyetemre. Még látja amint egy másik gép fedélzetén Sousukéval felemelkedik és elrepül az ellenkező irányba.

-         Biztos nem követtünk el végzetes hibát? – kérdezi Tessa.

-         Nem tudom. – feleli Kalinyin. – De ez így nem mehet tovább.

-         Van valami ötlete?

-         Igen asszonyom, csak sok időbe és munkába fog kerülni.