XVI.

- Szeretlek –olvassa le Kaname szájáról, a gép üvegén keresztül Sousuke,- Én is- válaszol a lánynak. Figyeli, amint a kifutóra gurul, de ezek után már neki is a gépére kell menni. Szinte egyszerre szállnak fel Sagara némán, nézi amint a lányt szállító gép, eltűnik a szeme elől. Csendesen süllyed a magányba. Mikor leszáll új helyén, jelentkezik a parancsnokánál, nem érti, hogy az általában tíz gépből álló egység miért csak öt védelmezőből áll. A parancsnok egész addig, míg hívójelét meg nem tudja barátságosan, viselkedik vele, utána hideg és kellemetlen hanggal folytatja a társalgást. Társainak nem a neve, hanem hívójele alapján mutatja be. Nem érti, de nem is érdekli a katonák rá meredő gyűlölettel teli szemei. Napjai új helyén lassan, nyugalomban teltek, bár nem értette, hogy friss kollégái, miért viseltetnek irányába gyűlölettel. Csak a Kanamétól szinte naponta érkező levelek képesek megnyugtatni valamelyest. Legalább ő jól van. Az, hogy az ő válaszai a negyedik naptól kezdve nem érik el a lányt fel, sem tűnik neki, mivel nem veheti észre. Gépén mindig a kézbesítve jelzés jelenik meg.

Új parancsnokának feltűnnek a napi rendszerességgel érkező levelek. Egy hét után az egyiket, nem hagyja egyből átadni Sagarának. Érdeklődve nézegeti a női kézírást a címzésen, valamint a levél édes parfüm illatát. – Na vajon milyen nő írogat ennek a gyilkosnak? Lássuk csak. – gondolja, ezzel felbontja. Kényelmesen nyugodtan olvassa végig a szerelmes irományt, a borítékban talál néhány fényképet egy csinos lányról. Az egyiken a lány mellet Sagara áll, boldog arccal ölelve őt, rá sem lehet ismerni. – ezeket megtartom. – gondolja, miközben zsebébe süllyeszti a levelet, a képekkel együtt. Majd lassan az ebédlő felé indul, hogy piszkálja új katonáját. Bár eddig nem sok sikert értek el nála. Képtelenek voltak kihozni a sodrából. – Talán majd ezzel.- gondolja, miközben elégedett képpel megveregeti zsebét. Néhány percen belül már az étkezdében nyugodtan evő Sousuke előtt áll, társai hangosan röhögnek mögöttük, lesik a fiú reakcióit. Hát nem sok látnivalójuk akad.

- Hé kisfiam, milyen barátnőd van teneked? – nincs válasz, előveszi Kaname fényképét. Nem veszi észre az előtte ülő szemében villanó baljóslatú fényt. – Nem rossz a bige, ugye fiúk. – lengeti a képet előtte. Sagara lassan leteszi a kanalat. – Bejárattad már? Ha nem én szívesen felkoppintom, úgy is megyek Tokióba, szab… - eddig jutott. A támadás mindannyijukat meglepi. Sousuke egyetlen ugrással terem a parancsnokán, feldönti a meglepett férfit, szemeiben pokoli tűz lángol. Kezében- bár senki sem látja, hogy honnan és mikor veszi elő,- már élesített fegyverével, térdel a férfi fölött. A pisztoly csövét az alatta fekvő alak homlokába nyomja, szemernyi kétséget sem hagy a felől, hogy másodperceken belül végez vele. Hirtelen hang csattan a teremben.

- Sagara őrmester bevetésre. – szól a hang tulajdonosa. A fiú rezzenéstelen arccal áll fel a döbbent férfiról, kiveszi kezéből a képet, halkan suttog valamit, a parancsnok arca a látványtól és a hangtól fehérré válik.

- Ha még egyszer a szádra veszed… – ezzel kimegy a teremből.

A bevetést gyorsan,- gyorsabban, mint ha a többiek is vele lettek volna,- teljesíti, alig tér vissza újabbra vezénylik, ezúttal a cél egy teherhajó. Nem kérdez semmit, egy közeli szigetről szinte elsöpri a hajót. Heteken keresztül egyik bevetést hajtja végre a másik után, lelkileg nem is foglalkozik semmivel, hisz megfosztották mindentől, amit szeretett. Elvették tőle azt a világot ahol boldog volt. Szívét, emberségét vesztette el. Már csak gép módjára végzi feladatait, talán így egyszer újra láthatja, ölelheti Kanamét. Csak ez számít. Életben maradni, megfelelni még 1800. napig, vagy amíg Kaname meg nem hal, esetleg el nem felejti őt. Lassan kezdi megérteni, hogy gyakorlatilag a piszkos munkák elvégzésére használják. Egy napon elmaradnak Kaname levelei. Elfelejtette őt. Mikor Tessa néhány nappal később felhívja, nem túl lelkesen beszél vele. A beszélgetés során meglepődik, mikor a nő Kaname leveleivel kapcsolatban érdeklődik, a valóságnak megfelelő választ ad, a lány már egy ideje nem ír neki. Tessa erre bontja a vonalat.

A következő bevetése során, kerek szemmel nézi a túszok listáját, szívében fájdalom és harag. Aggódik a név tulajdonosáért. Kaname Chidori, tájékoztatja a gép MI. – je. Mikor azonban eléri a bevetési zónát, észreveszi, hogy a lány jeladója működik, és mozgásban van, de nem ott ahol ők állnak. Pillanatok alatt végez a küldetéssel, majd semmivel sem törődve az ESS takarásában a jelforráshoz, indul. Néhány perc és az egyetem udvarán áll a géppel. Látja a lányt, szomorúan figyeli. – Annyira bánatosnak tűnik. Lefogyott. Vajon őt is ugyanaz kínozza, ami engem? De legalább láthatom. Ne sírj Kaname, vissza fogok jönni előbb, vagy utóbb. – gondolja, mikor a lány eltűnik az épületben ő is odébb áll. Lelkében kétségek és szomorúság, talán jobb lett volna, ha nem is látja, így, hogy nem szólhatott hozzá, nem érinthette meg sokkal rosszabb. Szíve majd kiugrott a helyéből mikor meglátta, bár forróság járta át, mégis megérezte a lány szomorúságát, látta magányát. Tudja, hogy szenved, de kétségei is vannak – mi van akkor, ha nem miatta, hanem egy másik fiú miatt bánatos Kaname? – gondolkozik visszaúton. Lassan megnyugtatja magát, ahogy felidézi a lány mosolyát, viselkedését akkor, mikor még együtt voltak. Ha ennyire szenved talán, mégsem felejtette el őt. Azt tudja, hogy nem fogja sokáig bírni a lány nélkül. Már most kezdi megőrjíteni a gondolat, hogy nem láthatja többé. De legalább él. Még ha ő nem is lehet vele. Akkor is az a legfontosabb számára, hogy Kaname él. A bázisára visszatérve nem törődik semmivel. Még azzal sem, hogy egyen, vagy aludjon. Holott már három napja van talpon. Aludni már napok óta nem mer, éjszakáit rémálmok zavarják. Tucatszor éli végig azt a pillanatot. De az álmok kiszámíthatatlanok, sokszor kezdődnek azokkal a napokkal, amikor Kanamét ölelte, amikor csak egymással törődtek, mikor semmi más nem létezett, azután hirtelen ott áll a szigeten és csak a zuhanó lányt látja, vagy már a karjaiban tartja őt. Sokszor álmaiban a lány nem ébred föl, ilyenkor megteszi azt, amit akkor kigondolt. Társai is nehezen tűrik éjszakáit, túl sűrűn ébrednek kiáltásaira.

Parancsnoka egyre nagyobb félelmekkel figyeli a munkáját. Túlságosan is kezd azokra hasonlítani, akik ellen harcol. De mégis, a szemében lévő végtelen szomorúság, valamint szavai, amikor megmutatták neki Gray és társai képét, meggyőzi arról, hogy nem az, akinek gondolták. Erre, tessék itt egy név Chidori, amikor meghallja egy dühöngő őrültté, válik, aki mindent és mindenkit elsöpör maga előtt. Egy ideje ezt már kihasználják nála. – Ez így nem lesz jó. Előbb utóbb nem fogjuk tudni kontrolálni. – gondolja. Ekkor határozza el, hogy észrevételeit lejelenti a Dana és a parancsnokság felé. De előbb ismét bevetésre kell őt küldeni, - Most utoljára, úgy ahogy szoktuk. Utána pedig még egy helyre el kell küldenem. – dönt magában, miközben leül a laptopja elé és hozzálát a jelentés elkészítéséhez. Eldöntötte, hogy nyilvánvaló dolgokat nem közöl, csak balsejtelmeit írja meg parancsnokainak, valamint információt kér arról a Chidoriról. Bár sejti, hogy ez a Chidori az a lány, aki Sousukénak leveleket küldözget, de pontosan nem tudja.

Idő közben Sagara és állandó kísérete leszáll a dzsungelben, hogy végezzen egy oda betelepült szervezettel. Nem is sejtik, hogy ezt az akciót rögzítik. Sagara nekilát felszámolni a gyalogságot, csak úgy, hogy legyenek foglyok, dönti el ezúttal, mikor a háta mögött álló gép pilótája megszólal

-         Hé úgy tudom, itt van Chidori. De lehet, hogy már meg is ölték.

Ez, mint mindig hat, gyorsan és kegyetlenül végez a gyalogosokkal. Közben az MI -vel Kanamét keresteti, mikor az nem találja, kikapcsolja a Lambdát. – Ideje követni a lányt. Így talán el tudnak velem bánni. – gondolja, miközben rohamra indul. Mielőtt elérné, az előtte lévő gépeket eszébe jut, hogy akár be is csaphatják, - akkor viszont életben kell maradnom – fut át az agyán. Ismét visszakapcsolja a Lambdát, eltakarít mindenkit. Kiszáll a gépből minden sérültnek ugyanazt a kérdést, teszi fel.

-         Itt van Chidori? – a válasz mindenhonnan ugyanaz, senki sem látta. Dühében és csalódottságában végez velük. Mikor visszatér a géphez, észreveszi a közelről figyelő tanárt. Megismeri, de nem bántja, elhagyja a helyszínt. Visszatér a bázisra.

Amint visszaér, rögtön új feladatot kap. Már indulnia is kell, egy kisebb terrorista hadsereg vár rá.

A szállítógépen tépelődik, miközben célja felé tart. Elege van a harcból, vissza szeretné kapni azt az életet, amit annyira szeretett, ahol annyira boldog volt. Újra Kaname közelében akar lenni, sehol máshol, senki mással csak vele. Még azt sem bánná, ha akkor is ugyanezt kellene tennie, mint most, de akkor lenne értelme. Lenne, akit védeni akar, így viszont, két lehetőség között őrlődik, már napok óta ez jár a fejében. Elvégzi munkáját, a Lambda segítségével készít egy krátert, és visszamegy Kanaméhoz. Elrejtőznek, hogy soha többé ne találják meg. Tudja, hogy ha a lány még mindig szereti, vele menne bárhová. Boldog lehetne az élete, addig, míg a Mithril rá nem talál és meg nem öli. Tudja, hogy ha a gépet is viszi, legyőzni nem tudják, amíg az Arbalestben ül, de amint kiszáll egy ügyes lövész, végezhetne vele, esetleg akkor, amikor Kaname is a közelében van. Nem ilyen veszélynek nem teheti ki őt. És ha visszatér és Kaname már mással, van, mert elfelejtette őt, akkor ő maga bántaná a lányt, de ezt nem akarja. Lassan elhatározásra jut, legjobb lesz a lánynak, ha levesz a válláról egy olyan terhet, mint amit egy olyan alak jelent, mint ő. Mivel, Kaname biztonsága miatta küldték ide, megöl mindenkit, hogy ne érhessenek a lányhoz, majd magával is végez. Felrobbantja gépét, de nem fog belőle kiszállni. Újabb gondolatok villannak a fejébe, hallja Kaname zokogását, mikor bejelentették neki a halálhírét. Ismét érzi a lány fájdalmát, tudja, hogy, hogy érintené őt, ha meghalna, nem ezt sem teheti vele, de mégis így lesz a legjobb. Kaname így felejthet, nem fog már a lány boldogsága útjába állni. De hisz Kaname vele volt boldog. De nélküle talán megint az lesz, eszébe jut a lány mosolya, az a mosoly mindent megér a számára. Eldöntötte, bárhogy is legyen, ez lesz az utolsó küldetése. Akár győz akár nem. Már nem bírja tovább egyedül, a szerelme nélkül. Most befejezi, végleg.

Korábban parancsnoka már elkészítette jelentését, lassan még egyszer átolvassa azt. Csak néhány mondat az egész.

-         „A parancsnokságnak.

Jelentem, hogy a nemrégiben idehelyezett Sousuke Sagara őrmester azonosítási szám B. – 3128. viselkedésével, harctéri hozzáállásával problémák adódtak. A problémák oka számomra ismeretlen. Az őrmester a kommunikációra, illetve az egység tagjaival való együttműködésre teljesen képtelen. Sajnálattal észleltem, hogy módszerei nem különböznek a felszámolásra váró erők módszereitől. Különösen, hogy ha a feladat leírásakor hivatkozást észlel egy bizonyos Chidori nevű személlyel kapcsolatban. Ilyen esetekben az őrmester könyörtelen, a parancsokat figyelmen kívül hagyó magatartást tanúsít. Foglyokat nem ejt. Észrevételeim, illetve szoba társai jelentései alapján, folyamatos rémálmai vannak. Ezek egyikében önmagával együtt megsemmisítette a gépét. Ennek a valóságban is reális a veszélye. Fizikai állapota még elfogadható, bár étkezni illetve aludni csak ritkán hajlandó. A fentiekre, valamint a Chidori neve esetén látható reakcióira való tekintettel fennáll annak a veszélye, hogy az őrmester elhagyja az egységet és nevezett személy felkutatására, indul. Céljai ezen esetben nem ismertek. Vagy ami még rosszabb felajánlja szolgálatait egy szervezetnek azzal a feltétellel, hogy nevezett közelében maradhasson, illetve valamely szervezet keresi meg őt ezzel. Amennyiben ez bekövetkezik a Mithril teljes hadereje kevés lesz ahhoz, hogy elkerüljük a megsemmisítést. Fentiekre való tekintettel kérek információkat Chidoriról, illetve javaslom Sousuke Sagara őrmester visszahelyezését előző szolgálati helyére. „– Ennyi többet nem tehetek magáért katona – gondolja a férfi.

Az Arbalest leszáll. Megérkezett, itt most mindennek vége szakad. Innen nincs visszaút. Kirántja mono vágóját, kikapcsolja a Lambdát, majd az ellenség keresésére indul. Meglepődik, hogy nem talál egy lelket sem. Már jó ideje keresgél, nem érti, hisz őt egy kisebb hadsereg ellen küldték ki, és most nem talál senkit. Csak három hőforrást jeleznek műszerei. Arra felé indul, hátha csak az őrséget találta meg, ha az megvan, hamarosan meglesz a többi is, tűnődik. Amikor a tisztásra ér ismét meglepődik, egy apró kunyhó előtt két alak a Mithril védelmező irányító egyenruhájában piknikezik a füvön ülve. Megközelíti őket, amikor észreveszik, az egyik alak elkiáltja magát.

- Na csakhogy megjöttél Sousuke! Szállj ki légyszi van egy üzenetünk a számodra. – szól rá legnagyobb megdöbbenésére Mao. Lassan felismeri a másik alakot, majd a kunyhóból kilépő harmadikat is. – Kurz, Kalinyin, de mit keresnek ők itt – gondolkodik, miközben letérdelteti gépét és kiszáll belőle. Megtörli arcát, volt társaira néz. Azok szinte egyszerre szólalnak meg, hangjukban döbbenet bujkál.

- Hogy nézel ki? – kérdezi Mao – Hé mi Sousukét vártuk nem a kísértetét.

- Hogy van fiam?

- Jól uram.

- Mikor aludtál te utoljára, és mikor ettél?

- Nem tudom. – suttogja. – De hol vannak a terroristák? Mit kerestek ti itt?

- Hát mi lennénk azok a terroristák. És már meg is találtuk, amit kerestünk cimbora. – vigyorog Kurz.

- Na őrmester, ha már mindannyian, Tessa kapitányt is beleértve parancsot szegtünk maga miatt, legyen szíves meghallgatni az üzenetét. Törzsőrmester!

- Igen is uram. Na gyere te mamlasz. – mosolyog rá Mao, és bár nem igazán akar menni, elrángatja a közelben álló védelmezőhöz, majd nagy nehezen betuszkolja a fülkébe. Sousukénak feltűnt, hogy a piknikezők számára nagyon ismerős edényeket, és még ismerősebb ételeket hoztak magukkal, de ez most túl sok neki. Nem érti az összefüggést. Hisz ő ide meghalni jött, nem pedig piknikezni. Amikor beül a védelmezőbe az automatikusan üzenet lejátszást, akar végezni, de előtte azonosítást kér. Megkapja. Sousuke szívében egy pillanatra megáll a vér, majd hatalmasat dobban. A gép megelevenedő központi monitorán Kaname mosolyog rá, kicsit szomorkásan, de akkor is Kaname az. Alig akar hinni a szemének és a fülének, amikor meghallja a lány kedves, bár aggodalomtól csengő de boldog hangját. Szomorkás, de mégis örömtől csillogó mosolyát.

- Szia Sousuke. Hogy érzed magad, én már egész jól vagyok. Bár szomorú mióta elmentél. Tudod, nagyon hiányzol. Hiányzik a hangod. – néhány könnycsepp csillan a lány arcán. – az ölelésed, a bőröd forrósága, illata. Minden, ami te vagy. Láttam, mivé lettél, mit tettek veled, kérlek, ne tedd többé. Nem bánom, csak mellettem lennél már. De az még sokára lesz igaz. Küldtem neked enni. Remélem ízleni fog. Egyél rendesen ám, mert ha nem, akkor hogy fogsz bírni velem, ha találkozunk? Nagy meglepit, készítek elő arra az alkalomra. De ez legyen titok. Nem felejtettelek el, nem is foglak. Úgy döntöttem megvárlak bármeddig tart is. Úgyhogy e miatt ne aggódj. A csomagod kérd Maótól. Elkészültek a fényképek abból is, küldtem neked. Remélem, megkapod. Szeretlek Sousuke, de sajnos nincs több időm. Csak ennyit mondhattam. Még valami, remélem, nem teszel semmi őrültséget, ígérd meg nekem. Megígérhetnéd azt is, hogy vigyázol magadra. Tudod, nem bírnám ki, ha ismét elveszítenélek. Rám vigyáznak, úgyhogy értem ne aggódj.

Sousuke néhány percig némán nézi az elsötétülő képernyőt, majd hirtelen, ötlete támad. Utasítja a gépet, hogy rögzítsen egy üzenetet.

- Kaname te is hiányzol nekem. Köszönöm. Tudom eddig én, vigyáztam rád, most te mentettél meg engem. Szó szerint. Ha ezt az üzenetet nem kapom meg talán, már feléd tartanék. De valószínűbb, hogy mást tettem volna. Emlékezz, mit mondtam a kórházban. De így már kibírom. Megígérem neked, hogy nem teszek többé semmi rosszat. Szeretlek Kaname. Vigyázz magadra.

Ezzel zárja az üzenetet. Majd kiszáll a gépből. Csak ennyit tudott mondani a lánynak, habár sokkal többet akart. De most nem teheti, majd személyesen. Ha még lesz olyan alkalom. Tudja, hogy nem fogja hagyni magát legyőzni, hisz Kaname erre kérte. Kitart, ha kell örökké csak, hogy láthassa, ölelhesse újra. Lassan lép a piknikezők elé. Kaname enni küldött neki, akkor azért volt olyan ismerős az ételes. Halkan kérdezi meg társait.

-         Ki főzte?

-         Kaname. – jön a válasz egyszerre a vígan falatozóktól.

-         Kaphatok belőle én is?- érdeklődik csendesen.

-         Nem.

-         De nekem küldte.- a lány főztjének illatától, hirtelen éhesnek érzi magát. Van annak már három napja is, hogy nem evett, de lehet, hogy több.

-         Ezt nem, ezt nekünk készítette, a tiedet mindjárt hozom. – felel Melissa.

Pár másodperc múlva két dolgot nyom Sousuke kezébe, egy nagyméretű asztalkendővel átkötött dobozt, és egy zsákot.

-         Na eridj innen, amíg keresni nem kezdenek.

Beszáll gépébe, majd visszatér a támaszpontjára. Amikor visszaér, mindenkinek meglepetést okoz, nem a szokásos arckifejezéssel száll ki a gépből. A tetejébe még csomagokkal is jött. Bemegy a szállására, csendesen mosolyog, Hát mégse felejtette el őt a lány, hát mégis van miért élnie. Következő célja, hogy nevetni, ismét nevetni lássa a lányt. Lerakja táskáját, az étel illatára hangosan meg kordul a gyomra. Kaname főzte csak neki, ezt nem lehet kihagyni. Sokat dolgozhatott vele, és ahogy a lányt ismeri minden szeretetét, hozzáadta, amikor készítette. Besétál az étkezőbe. Társai döbbenten nézik mosolyát, csomagjáról nem is beszélve, elvileg terroristák ellen küldték, de ő bevásárolt. Kibontja a dobozokat. Házi koszt, de honnan, gondolkodnak társai.

Kicsomagolja az ételt, több napra előkészített gondosan összeállított csomagocskák várják. Előszedi pálcikáit, majd lassan körbe néz, ezzel újabb döbbenetet okozva az őt figyelőknek, hisz mosolyog. Amikor megszólal, társai nem hisznek a fülüknek.

-         Kértek?

Nem nagyon mernek leülni vele egy asztalhoz, de olyan boldognak tűnik, hogy elfogadják meghívását. Lassan beszélgetést próbálnak kezdeni vele.

-         Ki készítette nagyon finom?

-         Kaname Chidori.

-         Mióta ismered őt.

Sousuke bár maga sem érti, miért elmeséli Kanaméval töltött idejét, kitér kettejük kapcsolatára, sőt még azt a bizonyos küldetést is részletesen elmeséli a csapatnak, nem hagy ki semmit a hadbíróságig. Az őt hallgatók lassan megértik, hogy miért lett olyan amilyen, elszégyellik magukat, az miatt, ahogy vele bántak. Bocsánatot is kérnek tőle.

Visszatérve körletébe a zsákot bontja ki. A csomag tetején Kaname macija néz rá, elmosolyodik, tudja mit jelent a lánynak a plüss figura. A csomagban levelek, fényképek sorakoznak, néhány még a lánnyal vett ruha, egy apró ezüst medálos nyaklánc. Emlékeiben feldereng egy kép, amikor Kaname a lakása előtt ülve várta őt, kezében egy hasonló lánccal. Ezt, amit most küldött fel is teszi. Amikor a csomag aljára ér, a lány a gép által közvetített üzenetét találja meg. Elmosolyodik. Ettől kezdve már másként viselkedik, lassan barátság szövődik közte és a támaszpont katonái között, ők rájöttek, hogy nem miatta haltak meg társai.

Lassan eltelik néhány nap, anélkül, hogy ezúttal bárhová is küldenék. A Kanamétól kapott ennivaló már elfogyott, leveleit már tucatszor olvasta, mikor kimegy gyakorolni sejtelme, sincs, hogy mire tér vissza.