Már megint te? 1

”Gyönyörû napsütétes reggel van. Kár, hogy ez a furcsa érzés
beárnyékolja. Mintha figyelne valaki,,.-gondolta Kaname. Körbanézett a
tanteremben majd észrevette Sousket. „Már megint engem figyel!”

Órák után:

-Souske miért figyelsz állandóan?
-Mert ez a dolgom.
-Na persze, ha még egyszer ezt csinálod akkor................-de nem tudta
folytatni, mert a fiú most elõször egyenesen a szemébe nézett.Ez
megzavarta egy kicsit. „Milyen furcsa a tekintete kemény mint ön maga,
de mégis más. Jaj mit érdekel ez engem.”
-Akkor mi lesz?
-Majd meglátod.-ezzel otthagyta a fiút.

Souskeelindult a lány háza felé. Az erkélyen meglátott valakit. Azonnal
fennt termett majd lecsapott a mászkálóra. Sajnos nem vette észre,
hogy az ember Kaname.

-Souske!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Ne hragudj nem volt szándékos.-érezte elvörösödik attól amit lát.
„Mi a csodát bámul rajtam? Jaj ne!”
-Hol a fürdõlepedõm?
-Tessék itt.-s átadta neki. Nagy önfegyelmében azért végigmérte a
lányt, s tetszett az amit látott.
Kaname épp fejbe akarta vágni ezért, de a fiú elkapta a kezét.
-Nem jó, ha egy lány ilyen harcias.-azzal fogta és belökte a házba.
-Hogy képzeled?
-Semmi rosszat nem csinátam.
-Na várj csak!-ráugrott a fiúra és lefogta a kezét.
Souske erõsebb volt nála. Átfordította nagy nehezen a lányt. Az sikítani
akart.
-Nem foglak bántani. Amúgy sem vagy egy szépségkirálynõ.
Ez a mondat vérig sértette a lányt. Új erõt adott neki. Jó merúgta a
fiút és bezárta az egyik szobába.

Folyt. köv.
Lauri