Farkas és tigris 4.
By: Díva, G. D.
4. fejezet: A kölyök

A bokrok mögül faágak reccsenése hallatszott. Ewan Renée elé lépett, és 
fülelt. Hirtelen egy kis fekete árny bukkant el"o, és belerohant a fiú 
lábába. Mindketten lenéztek. Egy elképeszt"oen aranyos vajszín"u kiskutya 
kuporgott el"ottük reszketve, és felnézet rájuk a nagy barna szemeivel. 
Ewan fellélegzett, és letérdelt a kis szerzetthez. Renée is kifújta magát. 
Már attól félt, hogy egy újabb mutáns.
- Szia kis haver, hát te?- viccel"odött a fiú.
- Biztos kóbor. - hajolt le mellé a lány.
Akkor a bokrok újra megzörrentek, a kiskutya pedig elbújt Renée lábai 
mögé. Ewan a tekintetét most újra a bokorra emelte. Most egy hatalmas és 
kövér Bulldog lépett el"o. Rámorgott a kiskutyára, aki ijedtében elfutott. 
Az indult volna utána, de Ewan az útját állta.  Vészjóslóan vicsorított és 
ugatott a fiúra. Renée hátralépett, mert a hatalmas kutya megindult 
feléjük. Már nagyon közel volt, amikor a fiú kivillantotta fehér 
szemfogát. A Bulldog lefékezett az orruk el"ott, és nyüszítve, fülét, 
farkát behúzva elmenekült a helyszínr"ol. "O peckesen elmosolyodott, Renée 
pedig teljesen meglep"odött.
- Nem valami bátor...- rázták vissza a lányt Ewan szavai a való életbe.
- Ez meg hogy le.....- kérdezte volna, de a fiú közbevágott:
- Erre most nincs id"onk, meg kell keresnünk azt a kölyköt, miel"ott megint 
bajba keveredne!- azzal magával rángatta arra, amerre a kutyakölyök 
futott. Renée alig bírta tartani vele a lépést. Kiértek a parkból és az 
egyik járdán álltak meg. A lány lihegett, majd felnézett a fiúra, aki a 
forgalmas utcát kémlelte. A tekintete megállt egy sikátoron a túloldalon. 
Átrohant az utcán, majd egy kis id"o múlva a kiskutyával a kezében tért 
vissza.
- Szerencsére nincs semmi baja. - és a mancsai alatt tartva felemelte a 
feje fölé.
- Na, ki vigyen haza?- vigyorgott rá, mint a fakutya.
- Tessék? - kérdezett rá Renée.
- Nem hagyhatjuk idekint!- Meresztett rá nagy szemeket Ewan.
- Azt hiszem, igazad van...- sóhajtott fel a lány.
- Tessék, nem hallottam rendesen! Csak nem igazat adtál nekem?
- Csönd, ez most komoly! Én nem vihetem haza, mert az "orkutyák széttépnék.
- Guszta... Na, kispajtás, úgy látszik jössz hozzánk lakni! Jól elleszel 
majd a másik kutyánkkal!
- Nem lesz bel"ole baj? -kérdezte egy picit aggódva Renée.
- Mib"ol is? -kérdezett vissza Ewan.
- Hát, hogy egy másik kutyával kell együtt lennie.
- Dehogy, Wakita olyan, mint én!
- Egy félkegyelm"u szívtipró?- mosolygott rá a lány.
- Kikérem magamnak! Nem vagyok félkegyelm"u!- vágott vissza sért"odötten a 
"playboy".
Renée fejénél megjelent a szokásos izzadságcsepp, a kiskutya pedig mit sem 
értve vakkantott egyet.
- És hogy fogod hívni?
- Asszem, lábhoz!- nevetett a kérdezett.
- Neked orvos kell...- de a lány nem bírta befejezni a mondatát, mert egy 
rengés rázta meg a hátuk mögött hagyott parkot. Egymásra néztek, és 
mindkett"ok elindult loholva a sétányon, amin jöttek. Majd amikor két 
egymástól eltartó ösvényhez értek, szétváltak.
Renée egy bokor mögött átváltozott, és megindult a rengés irányába.