Az új erő

2. Fejezet

                                   Veszélyes kihívás

-Te lennél az új szellem detektív? –kérdezte Yusuke.

-Igen! –válaszolt Miharu.

-Koenma!

-Hogy lett ez az ember detektív?

-Miért akarod tudni Yusuke?

-Mert érdekel! De aztán gyorsan mond el, hogy lett ő az utódom! –a fiú ezeket a mondatokat kissé ingerülten szegezte Koenmához.

-Ömm… Elnézést hogy beleszólok a beszélgetésbe, de hogy érted azt, hogy „ez az ember”? Te is ember vagy. Igazából nem tűnsz olyan nagy számnak! Hallottam híredet régebben… óriási szégyent hozol a családodra! Persze ezt az anyád is megteszi helyetted!! –feszengette a húrt ifjú szellem detektívünk.

-Hogy mit mondtál?

-Hallodtad nem? Vagy már a hallásoddal is bajok vannak. Nem csak a személyiségeddel?

-Ne pimaszkodj velem te kis porba fingó! Jobb, ha nem idegesítessz fel engem!!

-Ne idegesíts fel, ő egy mazoku. –ajánlotta Kurama

-Hmm… mazoku, mazoku, mazoku –töprengett el hangosan Miharu…. És erre a következtetésre jutott.

-Te egy mazoku vagy?

-Igen.

Ekkor nem tudta tovább tartóztatni magát és Yusuke arcába röhögott. De később meg bánta.

-EBBŐL MOSTMÁR ELÉG, MIT GONDOLSZ KI VAG TE? GYERE KI ÉS RENDEZZÜK EL A DOLGOTODA KINN.

Miharu ki is ment. Nem akarta hogy azt higgye, hogy fél és nem mer kiállni ellene.

-Én türelmes vagyok. De … ebből most már elég legyen, úgy ellátom a baját, hogy még az anyja sem ismeri fel.

-Yusuke ezt ne csináld! Túl tapasztalatlan és fiatal, ho.. –Kurama nem tudta folytatni, mert Yusuke a szavába vágott….

-Te ne szólj bele Kurama!

-Urameshi nyugodj már le! –próbálkozott Kuwabara is de semmi hatással.

-Kuwabara te harcolni akarsz, hogy te is ingerelsz?

-Mi? Áh és nem intézd el inkább Miharuval ő volt az, aki így felidegesített.

-Rendben! Van valakinek valami kifogása a harcunk ellen?

Mindenki csöndben volt és nem szólt semmit.

-Hát jó. Genkai?

-Nem zavar.

-Kurama? Nem gond?

-Nem. Küzdj, ha ezt akarod. –felelte.

-Kuwabara?

-Tégy azt, amit akarsz Urameshi! –vetette oda.

-Koenma?

De nem érkezett válasz a kérdezett féltől. Yusuke egyre ingerültebb lett.

-Akkor …. a hallgatásod a beleegyezésednek veszem.

Ekkor mindenki várta a küzdelmet. Hogy vajon mi sül ki belőle és persze mi lesz az eredmény. Kivonult mindenki a házból illetve a háznak mondható valamiből, és a kihívó és a kihívottja megállt az udvar közepén.

-Itt jó lesz. -mondta már egy kissé nyugodt hangon a démon.

-Genkai, nem lesz baj ebből? Úgy ért

-Tudom hogy, hogy érted. Miharu erős, de nem lehet ellenfele Yusuke-nak. Egyébként úgyis szüksége van tapasztalatokra, mint egykor neki. –vágott Genkai Koenma szavába.

-Kurama, szerinted ki fog győzni, azaz idegesítő kis pondró vagy Urameshi. –kérdezte Kuwabara.

-Gondolom, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy nagy eséllyel Yusuke fog nyerni. Nagyobb szellemi és a démoni ereje van, mint Miharunak és ráadásul most kivételesen ő a tapasztaltabb. –felelte Kurama.

Ezt meghallva Yusuke elfordult Kuramáék felé, akik több száz méterre voltak tőlük és ezt üvöltötte nekik oda:

-Mi az, hogy kivételesen Kurama?

-Hogy a francba hallotta meg ekkora távolságról? –kérdezte Kuwabara. Pedig nem is mondtuk hangosan se-gondolkodott el.

-Semmi Yusuke. Ne is törődj azzal, amit én mondok, inkább koncentrálj a küzdelmedre. –válaszolt Kurama a volt szellem detektívünknek.

-Így már mindjárt jobb! Akkor végre kezdhetjük a harcot? –kérdezte Miharut miközben visszafordult felé.

-Persze, szép kis temetésed lesz. –mondta majd elmosolyodott.

-Nem túl magabiztos? Bár még nem láttam harcolni de, nem lehet valami nagyágyú. /Kuwabara/

-Elég magabiztos de idővel rá fog jönni, hogy nem lehet egy ellenséget felidegesíteni, mert könnyen ráfázhat, míg ilyen tapasztalatlan és szemtelen./Kurama/

-Ideje lenne megtanulnia a leckét, ha nagy szükség van a szolgálataira. /Genkai/.

-Kurama, Kuwabara! Figyeljetek, ne legyenek komoly sérülések.

-Igen. –válaszolták.

-De Urameshi elég dühös, úgyhogy nem ar… Kuwabara folytatta volna, de Kurama a szavába vágott.

-Nem már nem dühös. Már megértette, hogy még nem is harcol olyannal, mint én, Hiei vagy mint ő, és így megértette mit is, kell tennie. /Kurama/.

-Akkor kezdjük. –szólt Yusuke.

Miharuban ekkor felpezsdült a vér, mert még egyszer sem használhatta a szellemi erejét. De a kedve hamar elment a harcolt amint látta ellenfele gyorsaságát, mert amint kimondta, a kezdjük szót egyből el is indult Miharu felé olyan gyorsasággal, hogy nem is látta Yusukét. Neki még ez a gyorsaság nagyon szokatlan volt. Yusuke felugrott és egy nagy erejű jobb egyenes érte Miharu arcát, melynek hatására elrepült és szaggatta a földet testével a lendülettől. Miután megállt több száz méterre onnan ahol még az előbb állt így szólt.

-Áu ez fáj….. –és elkezdte simogatni az arcát ahol az ütés érte.

-Gondoltam. De ez csak a bemelegítés volt. Remélem, nem dőltél ki egyetlen ütésemtől.

-Miharu –szólt Genkai.

-Mi az mester?

-Ez Yusuke erejének csak kis része volt. Mondanom sem kell hogy a mostani bemelegítésének ereje kisseb volt, mint ahogy általában szokott. Yusuke olyan, aki az olyan gyenge ellenfeleit csak kóstolgatja. –mondta.

-Héé te vén banya nem kell kikotyognod, hogy milyen erősen vagy hogyan támadok!!

-Csend legyen buta kölyök.

-Áh szóval engem csak kóstolgattál…. de szánalmas vagy –folytatta a sértegetést Miharu nem tanulva a leckén.

-Na most már ebből elég legyen!!! –vette oda mérgesen Miharunak.

Rögtön neki is iramadott ellenfelének és most egy bal horog érte arcát a tapasztalatlan detektívnek, amit Yusuke azért, adta hogy végre felálljon ellenfele a földről, amit sikerült is elérnie.

Ám itt nem hagyta abba úgy gondolta, hogy miért laca-pacázzon amikor ő próbál vigyázni és türelmes lenni de, már a fiú szemtelensége miatt a plafonon van. Ezért komolyabbra vette harcot és egy kicsit erősített ütésein és támadásain, de még mindig nem harcolt teljes erejéből.

Elkezdte ütni a fejét, majd elkezdte sorozni a fiú hasát és úgy püfölte tovább. Olyan gyorsan érte egyik ütés a másikat, hogy Miharunak még ideje sem volt a védekezésre. Aztán mire Yusuke úgy látta, hogy elég legyen még Miharu tett még egy súlyos megjegyzést, amit nem lett volna szabad. Ebből Yusukénak már nagyon elege lett a fiúból és elöntötte a méreg a fejét. És még adott neki párat az ütéseiből. Végül lassan Miharu rájött, hogy nem szabad könnyelműnek lennie, ha démonokkal harcol, mert még a végén megölhetik. De most már késő volt, mert Yusuke adott neki egy gyomorzúzót, amitől Miharu teste felrepült a levegőbe és ekkor a mazoku a Reigun-t szegezte ellenfelére, és fegyverét elkezdte „tölteni” a szellemi erejével azt….

-Kuwabara gyere gyorsan ez már nem játék Miharu meg is halhat ez a lövés telibe találja. –monda Kurama.

-Oké.

-Yusuke hagyd, elég legyen! –szólt Kurama a fiúnak, aki sajnos nem hallotta meg, amit mondanak neki.

-Ha nem érünk oda, Miharu biztosan meg fog halni. /Kurama/

De már a tettekre úgy tűnik, nem jut idő, mert a Fiú ebben a pillanatban elsütötte a Reigun-t.

Folyt. Köv.