4. fejezet
2006.07.03. 16:00
4. fejezet
Mire eljtt a reggel Senshui elment. Csak egy levelet hagyott:
Sajnlom, el kellett mennem...majd este tmegyek...
Szeretlek : a Te Shinobud
Felkelt, felltztt s ksztett magnak reggelit.
Fl ra elmltval kopogtattak ajtajn. Lenyelte a szjban lv falatot, majd ment nyitni.
- Igen?
- Szia - mondta az ajtban ll Koenma.
- Oh...j reggelt! Ht te?
- Csak szeretnk veled beszlni...
- Jah, rtem. Kerlj beljebb - mosolygott kedvesen. - Hol hagytad a cumid? - rdekldtt, miutn megltta, hogy Koenma szjbl hinyzik a jl megszopott szopka.
- Nem lnyeges...
- Mindegy...szval, mirt is jttl?
- Elmondank valamit...
- Csak nem a Szellemvilgban trtnt valami?
- hm...nem...inkbb...magngy-jelleg.
- Akkor mondd. Egyre kvncsibb teszel...
- Csak...csak azt szeretnm, hogyha...hogyha...megtudnd...n...- nyelt egyet, majd mlyen a lny szembe nzett.
Ettl elpirultak.
- ...n...szeretlek...- azzal megragadta a lny vllt, s maghoz hzva megcskolta.
Elkerekedtek a leny szemei. Szja rsnyire kinylt a csodlkozstl. Ezzel a kis rssel Koenmt kzelebb engedte hozz. Nem tudta mit tegyen. Teljesen lebntotta a csk. Koenma lassan tlelte, s az a csk, amibe belemerltek, egyre hosszabbnak s szenvedlyesebbnek reztk.
Mikor vge szakadt Miko csak kivrsdtt arccal, lehunyt szemmekkel lt, s desen, finoman cscsrtett. Akkor eszmlt fel, amikor rezte, amint Koenma keze a rajta lv blz gombjaihoz tvedt. Htrbb hzdott.
- Ne! - kiltotta. - Koenma...n...n erre nem tudok mit mondani...sajnlom...de...ez az rzs nem tallt nlam viszonzsra...Shinobut szeretem...most tltttnk egytt egy csodlatos napot...s...sajnlom, ha azt hitted, hogy ebbl lehet valami...de nem...mostpedig...menj el...krlek...
Koenmnak nem kellett ktszer mondani. Kiment.
Eljtt az este. Megrkezett Senshui is. Miko amint megltta, elfelejtette Koenmt, s a reggel trtnteket. rlt, hogy lthatja szerelmt.
- Miko...lenne egy krdsem...
A lny krden felvonta egyik szemldkt.
- Csukd be a szemed...
gy tett. Shinobu fl trdre ereszkedett. Zsebbl elvett egy kis, fekete dobozkt.
- Miko...- mondta, mire a lny kinyitotta a szemt. A llegzete is elllt. -...hozzm jnnl felesgl?
Nem tudott mit mondani. Szerelme nyakba ugrott, olyan ervel, hogy htraestek.
- Igen, igen s megintcsak igen!!! Veled akarom lelni az letem...senki mssal...csak Veled!
Nagyon boldogok voltak.
Azta is, egytt vannak. s ezt a ktelket, ami kettjk kzt van, nem tpheti szt semmi, s senki. Soha, senki...
THE END
|