I. fejezet: Probléma az alvilágban :D

Hatalmas rengés rázta meg a földet... Az ég először bíborvörösre majd
éjfeketére változott, amit egy nagy villanás követett... Ezernyi szellem
borította be az eget... Egy sötét alak így szólt urához:
- Felség! Az összes szellem elszabadult...
Az alvilág ura szolgája felé fordította tekintetét...
- Igen! Tudok róla... Azonnali intézkedést rendelek el!
- Na de uram ez nem akkora probléma, hiszen ezek a szellemek
egyszer ismét megfognak halni és újra az alvilágba kerülnek...
- Ha nem cselekszünk azonnal a Jó és a Rossz közötti egyensúly
felbomlik és a Földre Örök Sötétség borul!
- Igenis uram! – A szolga fejet hajtott majd elment.

***
Inuyasha és társai még mindig az eget fürkészték, ahol ezernyi szellem
haladt el az imént...
- Ez meg mi a fene volt? – morgolódott hangosan Inuyasha.
- jó kérdés... – Fűzte hozzá Kagome...
- Valami borzalmas történhetett! – Elmélkedet Sango.
- Feh! Erre teljesen magadtól jöttél rá? - Vigyorgott Inuyasha.
Sango egy gyilkos pillantást vetett Inuyashara.
 - Igen! De az biztos, hogy sokkal előbb mint te!!!
- Mielőtt teljesen összevesznétek szerintem mennyünk tovább... –
Javasolta Miroku.
Inuyasha morogva ugyan, de tovább indult a csapat élén. A szellő
gyengéden lebbentette meg hajukat. Mindenki csöndes volt,
gondolataik el-el kalandoztak. Egyszer csak  Inuyasha megtorpant.
- Mi baj Inuyasha? – Kérdezte Kagome.
- Ismerős szagot érzek... ez lehetetlen!!!
A fák lombjai közül fekete hajszálak csaptak le a kis csapatra...
- Mi történik itt? – Kérdezte Miroku.
- MIROKU! Ugorj!
Amint Miroku felugrott a helyén egy hatalmas kráter keletkezett...
- Üdv! – Szólt egy Kagome és Inuyasha számára már ismerős hang...
- Ez meg kicsoda? – Kérdezte Sango.
- Aki még nem ismerne a nevem Yura!!
Yura talpig feketében volt a haja rövid s szintén fekete úgy nézett ki
mintha a levegőbe lebegne...
- Ti ismeritek ezt a gyönyörű nőt? – Kérdezte Miroku bambán bámulva a
nőt...
-  Futólag... – Mondta egyszerre Kagome és Inuyasha.
- Ti honnan szedtek ilyen szép lányokat Inuyasha? – Kérdezte még
mindig kábán Miroku. Mély gondolataiból Sango csonttörője
zökkentette ki. Már csak arra eszmélt fel, hogy egy nagy púp van a
fején és Sango fenyegetően közelít felé.
- Már megint milyen perverz dolgokon jár az eszed???
- Ugyan Sango én csak....
- Khm! Elnézést hogy félbeszakítalak benneteket, de én nem csevegni
jöttem hanem harcolni!
- Én már csak azt nem értem, hogy-hogy élsz? Hiszen én voltam az aki
megölt...
- Igen... Igen.. nem kell rá emlékeztetni én is tisztába vagyok vele...
Viszont most fordul a kocka és én foglak megölni téged Inuyasha!
Inuyasha nem is habozott tovább előhúzta a Tessaigat.
- Nahát! Neked mióta van kardod Inuyasha?? – Kérdezte Yura.
- Nem sokkal a halálod után szereztem! – Vigyorodott el Inuyasha.
- Ne hidd, hogy ismét le tudsz majd győzni!!! – Kiabált Yura.
- Nem hiszem... hanem TUDOM!!!!!!!!!!!
Inuyasha meglendítette a kardját és támadásba lendült.
- SZÉLBORDA!!!!
- micsoda?? – Kérdezte Yura.- Az meg mi lehet??
Mire Yura megkaphatta volna a választ érezte ahogy a kard pengéje
felvágja a  bőrét és darabokra szakítja. Inuyasha elégedetten
elmosolyodott. Yura hallatott még egy utolsó kiáltást. Majd véglegesen
meghalt.
- Ez túl könnyű volt! – Jegyezte meg Kagome.
Inuyashaék töprengve tovább indultak...

Folytatás következik....