1. Fejezet: M�g egy es�ly 

Egy haj� szelte �t az �rt, megzavarva addigi b�k�s nyugalm�t. Ez�st�sen verte vissza a Nap r�es� sugarait. A F�ld fel� vette az ir�nyt, de hirtelen - mintha ir�ny�t�ja meggondolta volna mag�t - meg�llt. El�g k�zel volt a hozz�, hogy a bent �l�k gy�ny�rk�dhessenek a K�k bolyg� l�tv�ny�ban. Egyesek szerint ez volt a legszebb, valamennyi plan�ta k�z�l. Tal�n igazuk volt, b�r most valami elcs�f�totta az egy�bk�nt val�ban mag�val ragad� l�tv�nyt. Egy elhagyatott, hatalmas f�m-monstrum lebegett a bolyg�t�l nem messze, eml�keztetve minden arra j�r�t a 3 h�nappal azel�tti esem�nyekre. Ez a f�m-sz�rnyeteg megv�ltoztatta a nouvlessek ir�ny�totta vil�grendet...Az ez�st-haj� tov�bbra sem mozdult.

- Hah! L�tod Sirius! A GOTT megint biztos�tott mindenkit az erej�r�l. - mondta a l�ny szeretett haj�j�nak, mik�zben tisztes t�vols�gb�l figyelte az el�tte tornyosul� roncsot - Ez hatalmasabb, mint gondoltam.....a Deucalion. Val�ban nagyszer� haj�. - Sirius ezt a kijelent�st csak egy s�rt�d�tt pittyeg�ssel jutalmazta. A l�ny elnevette mag�t. - Igazad van: csak volt. De az�rt �n k�v�ncsi vagyok r�, ha nem b�nod. Te maradj itt! - Alighogy kimondta elt�nt �s hely�n apr�, feh�ren vil�g�t� energiag�mb�csk�k jelentek meg. Egy darabig m�g a vezet��l�s felett lebegtek, majd elt�ntek, hogy a k�vetkez� pillanatban a Deucalion fed�lzet�n cik�zzanak v�gig. Ott azt�n �ssze�lltak �s testet �lt�ttek. A l�ny k�r�ln�zett �s lassan elindult, hogy szem�gyre vegye a nouvlessek h�res - vagy ink�bb h�rhedt - haj�j�t. Gy�ny�rk�dve figyelte a megrong�l�dott haj� minden n�gyzetcentim�ter�t. Lelki szemei el�tt kirajzol�dott a csata, amelyet 3 h�nappal azel�tt v�vtak az �SZ �gyn�k�k....saj�t t�rsuk ellen. L�m-l�m! A GOTT sem olyan t�k�letes. � mindenesetre �r�lt annak, hogy �gy t�rt�nt. Mind�g is gy�l�lte a nouvlesseket, felfuvalkodott h�lyagnak tartotta mindet, akik az eg�sz vil�got az ir�ny�t�suk alatt akarj�k tudni. De a Deucalion-incidens v�gre let�r�lte k�p�kr�l az el�gedett vigyort. A saj�t teremtm�ny�ket ford�tott�k ellen�k. �s ha ez m�g nem lett volna el�g nekik, mostant�l k�nytelenek, az �ltaluk annyira gy�l�lt k�zemberekkel vegy�lni. A l�ny elmosolyodott a gondolatra, hogy vajon milyen k�pet v�ghattak, amikor megtudt�k, osztozniuk kell. De j�rhattak volna rosszabbul is. Ha a Gott nem l�p k�zbe, �k elpusztulnak im�dott bolyg�jukkal egy�tt. A GOTT...Valaha � is oda tartozott...Valaha...nagyon r�gen. Nem sok eml�ke maradt, amire fel�p�thetne egy �letet. N�h�ny arc, �s egyetlen n�v. Csak ennyi maradt. Azonban az a n�v �l�nken �lt az eml�keiben, ugyan�gy mint a hozz� tartot� ember arca. De fogalma sem volt r�la ki lehet az. Az eml�kei megkoptak, a teste megv�ltozott. Biztos volt benne, hogy m�r egyetlen �SZ �gyn�k sem ismern� fel. De nem b�nta. R�m�lmaiban gyakran k�s�rtett�k sz�rny� eml�kk�pek, amiket sz�vesen elfelejtett volna, a GOTT-tal egy�tt. De nem tudta. Valami�rt m�gis vonzotta a Hivatal. Mintha ott hagyott volna valami fontosat....vagy valakit. De nem akart visszamenni, b�r az az arc, mintha h�vta volna. El�bb vissza akarta kapni az eml�keit. �gy gondolta a Hivataln�l m�r �gyis halottnak hiszik. Hiszen nem kerest�k. De az az arc...

Hirtelen valmi nesz z�kkentette ki gondolataib�l. A folyos� ahol �llt egy teremben v�gz�d�tt, a teremb�l pedig halk ny�gd�csel�s sz�r�d�tt ki. Mintha valaki s�rna. A l�ny megszapor�zta l�pteit, bel�pett a terembe �s megl�tta a hang forr�s�t. Egy n� kuporgott a terem k�zep�n. Ez lehetett valaha az ir�ny�t�terem, de most tiszt�n l�tszott a csillagos �gbolt ott, ahol a tet�nek kellett volna lennie. Itt m�g a t�bbin�l is nagyobb puszt�t�st v�geztek. A n� nem emelte fel a fej�t, tal�n �szre sem vette, hogy a l�ny bel�pett. Az odament hozz� �s let�rdelt mell�. Fogalma sem volt, hogy ker�lhetett ide, hiszen a Deucalion elhagyatottnak t�nt. Finoman meg�rintette a n� karj�t, mire az felemelte a fej�t. Am�gy sz�p arc�nak jobb oldal�t hatalmas forrad�s cs�f�totta el. �pen maradt bal szem�b�l patakzottak a k�nnyek. Olyan gyeng�nek t�nt, hogy a l�ny biztos volt bent, nem h�zza m�r sok�ig. A n� hirtelen mindk�t kez�vel megragadta a karj�t �s er�tlen�l megsz�lalt: - Seg�ts...k�rlek... - azzal keze elernyedt, feje lehanyatlott �s elvesztette az eszm�let�t.

- Mi a franc volt ez?! - mondta a l�ny a d�bbenett�l megk�v�lten. A n�re n�zett �s azon gondolkozott, mit kezdjen vele. Hagyja itt? Igen. Ez a legjobb megold�s. Hiszen neki nem is szabadna itt lennie. M�r fel�llt �s �pp indulni k�sz�lt, de alig tett meg p�r l�p�st megtorpant. A lelkiismerete megsz�lalt. Ut�lta, hogy sosem b�rta elhallgattatni azt a kis hangot a lelke m�ly�n. Vajon milyen GOTT �gyn�k lehetett ilyen lelkiismerettel? Biztosan pocs�k...

- A francba! - fakadt ki �s egy hatalmasat r�gott az egyik �tj�ban �ll� t�rmel�kbe. Visszafordult �s �jra lehajolt a n�h�z. - Rem�lem nem fogom megb�nni. - mondta �s ism�t meg�rintette a karj�t. Feh�r energiag�mb�k vil�g�tott�k be a s�t�t �rt �s p�r pillanat m�lva a k�t n� m�r a Sirius fed�lzet�n volt.  

* 

A n� kinyitotta a szem�t �s egy �l�nken csillog� z�ld szemp�rral tal�lta szembe mag�t.

- J� reggelt! Hogy vagy? - k�rdezte kedvesen a szemp�r gazd�ja, egy ez�st�s haj� fiatal l�ny. A n� fel�lt �s �rtetlen�l pislogott k�rbe. Egy ismeretlen szob�ban volt, a hatalmas francia�gyban. A l�ny az �gy sz�l�n �lt �s rend�letlen�l mosolygott. A n� elford�totta a fej�t. Ez a l�ny t�ls�gosan eml�keztette valakire. Valakire, akivel rosszat tett. � mosolygott �gy minden egyes alkalommal. Folyton nevetett �s a szeme is ugyan�gy csillogott, mint az �v�.

- Eclair.

- Hogy mi? - n�zett r� a l�ny �rtetlen�l.

- �..Hol vagyok? - a feje sajgott �s egy�ltal�n nem eml�kezett r�, hogy ker�lt ide. Az utols� eml�ke a Deucalion.

- Egy bar�tomn�l. A Deucalionon tal�ltam r�d. Mit kerest�l ott? - A n� nem v�laszolt. Azt�n hirtelen a tekintete elhom�lyosult �s els�rta mag�t. Nem b�rta elviselni az eml�kek f�jdalm�t.

- Jaj ne. Ne s�rj! - A l�ny esetlen�l megsimogatta a h�t�t. - Nagy szerencs�d volt. M�r alig �lt�l. �gy is csak egy �j testtel tudtunk megmenteni.

- Tess�k? - a n� a d�bbenett�l m�g s�rni is elfelejtett. Felugrott �s a sarokban �ll� hatalamas t�k�r el� l�pett. Belen�zett, de onnan, ahol t�k�rk�p�nek kellett volna lenne egy idegen fiatal n� n�zett vissza r�. A l�ny mell� �llt �s � is a t�k�rbe n�zett, majd elnevette mag�t.

- Nagyon hasonl�tunk egym�sra igaz? H�t igen. Doo nem t�l kreat�v. De ugye nem b�nod? Csak �gy menthett�nk meg.

- De akkor...A GOTT-n�l vagyok?

- Nem! Dehogy! Mondtam m�r: ez egy bar�tom otthona. Az� akit�l az �j testedet kaptad. Ahogy �n is.

- De h�t...hogyan? - a n� vissza�lt az �gy sz�l�re. Nem �rtett semmit. Azt ugyan nem tudta, hogy a kimer�lts�gt�l vagy a traum�t�l, amit ez az eg�sz okozott, de a feje iszony�an sajgott.

- � h�t ez hossz� t�rt�net. De elmes�lem. Megpr�b�lom r�viden- le�lt a n� mell� - A bar�tom a GOTT-n�l dolgozott, mint kutat�. De megunta �s lel�pett. Ne k�rdezd, hogy csin�lta, fogalmam sincs. Tulajdonk�ppen azt sem �rtem hogy van m�g mind�g �letben. Sz�val otthagyta a hivatalt. � tal�lt r�m m�g nagyon r�gen. Semmim nem volt, m�g eml�keim sem, haldokoltam. De � �j testet adott. Lassan n�h�ny eml�kem is visszat�rt. Az�ta m�r eltelt vagy 80 �v. - A n� ijedt arc�t l�tva elmosolyodott - Aha. �n is �SZ �gyn�k vagyok. Vagyis csak voltam. Valaha. A nevem Ria....azt hiszem- tette hozz� ink�bb csak mag�nak.

- Az eny�m -  mondta a n� �s most m�r � is mosolygott - Dvergr.