2. Fejezet: Az �lom 

A fi� v�gigrohant az omladoz� �p�leten, amely k�sz�lt megadni mag�t. N�ha h�trapillantott �s megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, amint l�tta, hogy t�rsa - b�r kiss� lemaradva - ott van m�g�tte. A fej�kre m�r szakadatlanul z�poroztak az �p�let lehull� darabjai, amikor a l�ny v�gre be�rte t�rs�t. Egy gyors mozdulattal elkapta a kez�t �s �sszefonta ujjaikat. A k�t�rmel�kek semmiv� lettek a fej�k felett.

- Ahelyett, hogy �gy rohansz, ink�bb v�rj meg �s akkor tal�n meg�sszuk agyr�zk�d�s n�lk�l. - mondta a l�ny szigor�an, de azt�n megeresztett egy f�radt mosolyt a fi� fel�.

- Bocs. Ki kell jutnunk innen! Ez az eg�sz a fej�nkre szakad! - a fi� kisim�tott egy �jfekete tincset a homlok�b�l. A hatalmas tart�pill�rek megremegtek, mikor egy �jabb robban�s t�lt�tte be a teret f�ls�ket�t� robajjal. Tov�bb rohantak �s m�r l�tt�k a hatalmas �p�let ajtaj�t, amely m�g�tt ott v�rakozott haj�juk. A fi� �sszeszedte minden erej�t �s szinte vonszolva maga ut�n a l�nyt m�g gyorsabb temp�t vett fel. Tudta, hogy m�r nincs sok idej�k: az �p�let minden egyes robban�s ut�n �jabb k�t�rmel�k-zuhatagot eresztett r�juk. N�h�ny perc �s az eg�sz �sszed�l. Azt m�g az � erej�k sem k�pes meg�ll�tani. Ahogy egyre gyorsabban haladt m�r �rezte az arc�ba csap�d� h�v�s �jszakai szell�t. A por �s a f�st egy�ttes er�vel csaltak k�nnyeket fekete szem�be. M�r majdnem oda�rtek az ajt�hoz, amikor �rezte, hogy a l�ny szor�t�sa gyeng�l, majd keze kics�szik az �v�b�l. Ijedten fordult h�tra. T�rsa ott fek�dt nem messze t�le, a l�ba beszorult k�t megrepedt padl�deszka k�z�. Odarohant hozz� �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta kiszabad�tani. De nem siker�lt. Mivel m�r nem fogt�k egym�s kez�t az �p�let leoml� darabjai akad�lytalanul jutottak el a test�kig. A fi� nem foglalkozott a f�jdalommal, egyetlen c�lja volt: ki akarta vinni a l�nyt. T�rsa fekete haja v�rt�l volt ragacsos, szem�ben k�nny csillogott. A fi� b�rmit megtett volna, hogy let�r�lhesse azokat a k�nnyeket. M�r nagyon r�gen megfogadta, hogy soha nem hagyja hogy b�rmi baja ess�k. �s most nem tudta betartani az �g�ret�t. Mert a l�ba m�g mindig be volt szorulva �s biztos volt benne, hogy nem tudja id�ben kiszabad�tani. Itt halnak meg mindketten. De legal�bb egy�tt vannak. Egy�tt, �r�kk�…Ahogy n�zte az arc�t a l�ny tekintete hirtelen megv�ltozott: a r�m�let �s f�jdalom hely�t valami eszel�s elsz�nts�g vette �t. Megemelte karj�t �s minden erej�t �sszeszedve ell�kte mag�t�l a fi�t. Az nagyot nyekkenve az �p�leten k�v�l �rt f�ldet. Fel�llt, hogy visszarohanjon, de akkor a tet�t hatalmas robban�s r�zta meg �s az �p�let iszony� robajjal �sszed�lt. M�g l�tta, hogy t�rsa k�nnyes szemmel n�zi �t �s kiab�l: „Szeretlek!”, majd s�ri csend lett. A fi� a f�jdalomt�l esz�t vesztve fel�v�lt�tt �s k�nnyes szemmel (amelyeket m�r nem a por �s a f�st, hanem a f�jdalom csalt szemeibe) az �p�let romjai k�z� vetette mag�t. 

- Neee!

Cesario zih�lva riadt fel. Kez�t mellkas�ra szor�totta, �gy pr�b�lta csillap�tani szapor�n dobog� sz�v�t. M�r megint ugyanaz az �lom. De vajon mit jelent? 

* 

- Mi az Cesario? Ny�zottnak t�nsz? - Viola ott l�pdelt mellette �s szok�s szerint csevegett. Eg�szen addig m�g �szre nem vette, hogy nem is figyel r�.

- Semmi bajom. - v�laszolta Cesrio, de fej�ben m�g �l�nken �lt annak az �lomnak az eml�ke. Mostan�ban szinte minden �jjel ezt �lmodta. Az a l�ny olyan ismer�s volt neki. De honnan? Fogalma sem volt. M�g a nev�re sem eml�kezett.

- J� reggelt Vendredi! - k�sz�nt�tte Viola a titk�rn�t - Eclips h�vott. - a l�ny b�lintott �s besz�lt f�n�k�nek:

- Viola �s Cesario vannak itt.

- K�ldd be �ket! - hallatszott az igazgat�asszony hangja. A k�t �SZ �gyn�k meg sem v�rva Vendredi reakci�j�t m�r be is l�pett az irod�ba. Eclips az �r�asztal m�g�tt �lt, h�ttal a hatalmas ablaknak. Armbrust �s Mercredi is a szob�ban voltak, de ez m�r egy�ltal�n nem lepte meg az �gyn�k�ket.

- Mi t�rt�n asszonyom? - k�rdezte Viola izgatottan csillog� szemmel.

- Nos - kezdett bele mondanival�j�ba Eclips - tudom�sunkra jutott, hogy A Callypson illeg�lis alkatr�szrakt�r �zemel. Enged�ly n�lk�l adnak el olyan g�peket, amelyekhez hivatalosan csak a GOTT juthat hozz�. Gondolom nem kell mondanom, milyen k�vetkezm�nyei lenn�nek, ha illet�ktelen kezekbe ker�ln�nek olyan fegyverek, amilyeneket mi haszn�lunk. Menjetek el a Callypsora �s n�zzetek k�r�l abban a rakt�rban! De ne csin�ljatok semmit, ha Eclair �s Lumiere vissza�rtek ut�natok k�ld�m �ket.

Viola �s Cesario b�lintottak �s egy „�rtett�k igazgat�asszony!” k�s�ret�ben kis�t�ltak az ajt�n. Miut�n az becsuk�dott m�g�tt�k Armbrust Eclipsre n�zett:

- Nem eml�tette nekik a nouvlesseket. - jelentette ki t�rgyilagos hangon.

- Mert az m�g kor�ntsem biztos, hogy k�z�k van a dologhoz. Feleslegesen nem ind�tok el mindenf�le pletyk�t.

- Igaz, de �gy most azt hiszik csak egy csapat illeg�lis keresked�t keresnek, akik el�g ostob�k ahhoz hogy �jat h�zzanak a GOTT-tal.

-�s lehet, hogy azok is! - mondta Eclips nyomat�kosan, jelezve, hogy lez�rtnak tekinti a besz�lget�st. Mercredi Armbrustra n�zett. A f�rfi arc�r�l most elt�nt a szok�sos mosoly, amely mindig ott j�tszott a sz�ja szeglet�ben. A l�ny ett�l csak m�g jobban megr�m�lt. Ha kider�l, hogy a felt�telez�s�k igaz �s a nouvlessek val�ban azt tervezik, amire gondolnak, akkor nagyobb bajban vannak, mint eddig b�rmikor. 

* 

- H�! Ez azt�n hatalmas! - Viola leny�g�zve b�multa a val�ban hatalmas �p�letet. Egy�ltal�n nem hasonl�tott rakt�rra. Olyan volt, mint egy lefel� ford�tott t�ny�r, tele ablakokkal.

- Hm. Ez k�l�n�s. - Viola �rtetlen�l n�zett Cesariora.

- Mi?

- �resnek t�nik. - jelentette ki a fi� m�g mindig az �p�letet b�mulva. Viola ism�t a rakt�r fel� fordult. Igaza van! B�r koroms�t�t az �jszaka a tengernyi ablak s�t�ten �s�tott, semmilyen f�ny nem jelezte, hogy emberek lenn�nek odabent.

- Tal�n r�j�ttek, hogy tudom�st szerezt�nk r�luk �s huss: elt�ntek. �sszepakoltak �s mi idej�tt�nk a semmi�rt, ahelyett hogy valami j� helyen vacsor�zn�nk. - Viol�b�l m�g akkor is d�lt a sz�, amikor bel�ptek az ajt�n, ami t�rt�netesen nem volt bez�rva, tov�bb n�velve Cesario am�gy sem csek�ly aggodalm�t. Viola viszont, mintha �szre sem vette volna - val�j�ban t�nyleg �szre sem vette- csak besz�lt tov�bb: - De hisz ez t�nyleg �res! Nem hogy emberek, m�g g�pek sincsenek benne! Nincs itt semmi! Ez nem igaz! A f�n�k most azt�n j�l kitolt vel�nk!

K�rben�ztek az �p�letben, de sehol nem tal�ltak semmit, lesz�m�tva azt a p�r sz�m�t�g�pet, amikr�l viszont, �gy t�nt, mindent let�r�ltek. Viola duzzogva �lt le az egyik sz�kre a m�sodik emeleten.

- Menj�nk innen Cesario! Ez vakl�rma vo…- nem tudta befejezni, mert abban a pillanatban hatalmas robban�s r�ztam meg a rakt�rt….azt�n m�g egy…�s m�g egy. Cesario �pphogy elkapta Viol�t, aki k�sz�lt leesni a sz�kr�l. A f�ldre szor�totta �s test�vel pr�b�lta v�deni a r�juk z�poroz� ablakszil�nkokt�l. Mikor fel�lltak csak hatalmas f�st�t �s t�zet l�ttak mindenfel�. Az eg�sz �p�let l�ngolt. Az egyetlen szerencs�j�k az volt, hogy nem a robban�s k�z�ppontj�ban voltak. �gy azt t�l�lt�k (Cesario szerint csak az�rt, hogy az �sszeoml� �p�let v�gezzen vel�k).  Cesario a t�rs�ra n�zett. A l�ny r�m�ltnek t�nt ugyan, de elt�k�lten meresztette a szem�t a helyis�g m�g �pen maradt ajtaj�ra.

- Gyer�nk m�r Cesario! T�nj�nk el innen! - A fi� b�lintott �s Viola nyom�ban kirohant az ajt�n, le a l�pcs�k�n. Az �p�let k�zben kezdett �sszeomlani �s l�ngol� gerend�k zuhantak a m�lybe. Viola elkapta Cesario kez�t: a deszk�k �s lehull� k�darabok semmiv� lettek, ahogy a k�t �SZ �gyn�k atomjaira bontotta �ket. Cesario a l�nyra n�zett, az d�h�s tekintettel rohant mellette. Olyan ismer�s ez az eg�sz. Mint az az �lom…

M�r a f�ldszinten voltak, amikor Viola elesett �s keze kics�szott Cesario szor�t�s�b�l. A fi� megfordult…�pp akkor amikor egy hatalmas gerenda lev�lt a mennyezetr�l �s a l�nyt vette c�lba. Az �t�s erej�t�l Viola �jultan fek�dt a f�ld�n, test�n a gerend�val. Egy pillanat t�red�ke alatt jelent meg Cesario eml�keiben egy k�p: egy fekete haj�, fekete szem� l�ny, amint k�nnyes szemmel n�zi �t, majd elt�nik az �p�let romjai alatt. Nem! Nem vesz�ti el Viol�t is! Odarohant �s v�delmez�n �t�lelte, megfogta a kez�t, b�r tudta, hogy a l�ny n�lk�l semmire sem megy. V�rta, hogy az �p�let maga al� temesse �t is. Egy �t�st �rzett a tark�j�n �s r�esett Viol�ra. Mintha m�g hallott volna valami hangot maga m�g�tt („Tadaaam!”), azt�n s�t�ts�g. Hideg, v�gtelen s�t�ts�g.