3. Fejezet: Ismeretlen ismer�s�k 

- Nah�t! Klasszul n�zel ki! - Eclair olyan k�zel hajolt Viol�hoz, hogy az orruk majdnem  �ssze�rt.

- Mi van, romlott a l�t�sod, hogy �gy a k�pembe m�szol? - k�rdezte a l�ny �s Eclairt megker�lve Cesario �gy�hoz l�pett.

- Mindenesetre a modora semmit sem v�ltozott. - s�gta Eclair Lumiernek. Szerencs�j�re Viola nem hallotta a megjegyz�st - vagy ink�bb csak nem akarta meghallani. Agg�dva figyelte eszm�letlen t�rs�t.

- Mi�rt nem �bredt m�g fel? - Eclair megvonta a v�ll�t �s Lumierre n�zett.

- Nem tudjuk - felelte Lumi, majd Viola szomor� arc�t l�tva odal�pett a l�nyhoz �s karj�ra tette a kez�t. Eclair is odas�t�lt mell�j�k �s biztat�an megfogta Viola v�ll�t.

- De nem kell agg�dnod! Teljesen j�l van. Csak �pp…

- Alszik - fejezte be a mondatot Viola. N�zte, ahogy Cesario mellkasa egyenletesen mozog. Most is olyan volt, mint mindig: nyugodt �s csendes. De ez a csend most nagyon is zavarta �t. � m�r tegnap mag�hoz t�rt, miut�n Lumier�k kihozt�k �ket abb�l a l�ngol� rakt�rb�l - igaz a feje m�g sajgott, de ett�l eltekintve teljesen olyan volt, mint azel�tt. Illetve majdnem teljesen….

Cesario hangokat hallott. Valahonnan nagyon t�volr�l sz�ltak, nem �rtette �ket. Nem is akarta. Azt akarta, hogy hagyj�k b�k�n, maradjanak csendben. Aludni akar! Pr�b�lt nem figyelni r�juk, de azok makacsul �tszelt�k a teret �s behatoltak elm�j�be. Fel akarj�k �breszteni! NE! M�g ne! Akkor v�get �r az a gy�ny�r� �lom. Megint l�tta azt a l�nyt, aki ismeretlen�l is olyan ismer�s volt neki. De most nem s�rt, nem is f�lt. Nevetett �s j�tszott �s �lelte �t…Olyan megnyugtat� volt hallani a hangj�t, vele lenni. Mintha �k ketten egyek lenn�nek…Jaj m�r! Hagyjatok! K�rlek! De a hangok makacsul motoszk�ltak a fej�ben. Fel�bresztett�k, alattomosan visszar�ntott�k abb�l a gy�ny�r� �lomb�l a hideg val�s�gba. Kinyitotta a szem�t. H�rom l�ny �llt az �gya mellet: kett�t ismert - Eclair �s Lumiere. Viszont a harmadik teljesen ismeretlen volt sz�m�ra. Sosem l�tta m�g azel�tt: valamivel magasabb volt, mint Lumiere, hossz� vil�goslila haj�nak tincsei kibontva omlottak al�. Nem lehetett t�bb 16 �vesn�l. Cesario megpr�b�lt z�g� fejre �gyet sem vetve fel�lni.

- Na v�gre! - ki�ltotta az ismeretlen l�ny �s vigyorogva a nyak�ba ugrott. A fi� majdnem leesett az �gyr�l a hirtelen lend�lett�l. �rtetlen�l pislogott a  m�sik k�t �gyn�kre, mik�zben �nk�ntelen�l is �t�lelte a l�ny karcs� derek�t. Azt�n �szrevette, mit is csin�l �s finoman eltolta mag�t�l.

- Ki…ki vagy te?

- Na mi l�pt�nk - sz�lalt meg hirtelen Eclair, miel�tt a l�ny v�laszolhatott volna.

- �r�l�nk, hogy j�l vagy, Cesario. - tette hozz� Lumiere �s t�rsa oldal�n kis�t�lt a szob�b�l.

- Annyit aludt�l, hogy k�zben engem is elfelejtett�l? - a l�ny s�rt�d�tten �s kicsit d�h�sen n�zte Cesariot. A fi�nak olyan ismer�s volt, ahogy r� n�z. A tart�sa, ahogy cs�p�re tett k�zzel szigor�an figyeli. �s m�gis. Sz�rke szemei �s csinos arcvon�sai nem r�mlettek neki. �s abban is biztos volt, hogy ezt a dekolt�zst megjegyezte volna. „Miket gondolok?!”

A l�ny �gyet sem vetett �rtetlen �br�zat�ra , le�lt mell� az �gyra �s megszabadulva el�bbi d�hroham�t�l k�rdezte:

- Hol vacsor�zunk ma? Gondolom ennyi alv�s ut�n j� �hes lehetsz. �n az olaszra szavazok. - Cesario olyan hirtelen fordult a l�ny fel�, hogy majdnem lesz�d�lt az �gyr�l.

- V..viola?

- Mi�rt ki m�s? - k�rdezte a l�ny majd Cesario csod�lkoz� pillant�s�ra reag�lva v�gign�zett mag�n - Ja hogy ez? - b�k�tt egy pontra a test�n (Cesario szerint jobb pontot is v�laszthatott volna, mert �gy a l�ny ujj�t k�vetve, most a melleit b�multa) - �j testet kaptam. Tudod az a gerenda rendesen elint�zett. De szerencs�re j�ttek Eclair�k. Ha nem seg�tenek mindketten ott halunk meg…Err�l jut eszembe: m�gis mit gondolt�l? - ki�ltotta hirtelen �s hatalmasat bokszolt a fi� karj�ba, aki addigra m�r teljesen biztos volt bent, hogy val�ban Viola �l mellette. Csak � k�pes ennyit besz�lni egy leveg�vel - Mi�rt nem t�nt�l el onnan? Meg akart�l halni?

- �n csak..nem akartalak ott hagyni - mondta Cesario �s hal�losan kezdte unni, hogy folyton elpirul. Mi�rt is?

Viola meglepetten n�zett r�, majd elnevette mag�t �s megint a nyak�ba ugrott. Cesario hat�rozottan eml�kezett r�, hogy mi�ta ismeri Viol�t m�g egyszer sem �lelte meg eddig. De most…�s ez m�r nem egy kisl�ny �lel�se volt. Ism�t �tkarolta a l�ny derek�t �s besz�vta az �j, �s m�gis ismer�s illatot. 

* 

K�t fiatal l�ny �llt a GOTT �p�lete el�tt. N�h�ny j�r�kel�, akik m�g fent voltak ezen a k�s�i �r�n �rdekl�dve pillantgatott fel�j�k. De �k nem foglalkoztak vel�k, mindketten gondolataikba mer�lve figyelt�k a hatalmas �p�tm�nyt.

- Biztos, hogy ez j� �tlet? - k�rdezte egyik�k t�rs�ra pillantva.

- Nehogy most fordulj vissza Dvergr! V�gre mindketten r�sz�ntuk magunkat. Most m�r nem h�tr�lhatunk. - mondta a m�sik l�ny �s megnyugtat�an megveregette bar�tn�je h�t�t. Az h�l�san mosolygott �s kicsit megnyugodva tekintett �jra az ismer�s �p�letre.

- Hogy jutunk be?

- Elfelejtetted, kivel vagy? - mosolygott Ria cinkosan, azzal megragadta Dvergr kez�t �s maga ut�n vonszolta egy s�t�t �s kihalt kapualjba. Ott szembefordult vele �s szem�ben k�l�n�s f�nnyel mondta:

- V�gre mindketten hazat�r�nk! 

* 

Eclips igazgat�asszony az irod�ja fel� tartott. Nagyon f�radt volt, de m�g egy-k�t dolognak ut�na akart n�zni. Rettent�en aggasztott�k az elm�lt h�napok esem�nyei. M�r majdnem egy �v telt el a Deucalion-incidens �ta. Ez alatt az id� alatt rengeteg minden megv�ltozott, azonban a mostani aggaszt� jelek azt mutatj�k, nem megy minden olyan sim�n, mint gondolt�k - vagyis mint szeretn�k. Ha legal�bb tal�ltak volna valami bizony�t�kot abban a rakt�rban…De ehelyett majdnem elvesztette k�t �gyn�k�t. Nagyot hib�zott. Annyira akarta tudni, hogy a nouvlesseknek k�z�k van-e a dolgokhoz, hogy nem gondolkozott. �s ez a hiba majdnem k�t embere �let�be ker�lt. A sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy elveszthette volna Viol�t �s Cesariot. Vesz�tett m�r el �gyn�k�ket: Alv �s Dvergr….B�r Alv meg�rdemelte a sors�t, anyj�t nagyon sajn�lta. Remek �gyn�k volt, de t�ls�gosan befoly�solhat�. �s volt m�g valaki. Valaki, akit m�r nagyon r�gen elvesz�tett. Pedig milyen kedves l�ny volt. Ahogy esz�be jutott - b�r f�jt neki, hogy m�r nincs vel�k - �nk�ntelen�l is egy mosoly suhant �t az arc�n. Hogy az a l�ny milyen �leter�s �s vid�m volt! Igaz n�ha engedetlen volt �s megk�rd�jelezte a parancsot, de tal�n �pp ez tette �t olyan nagyszer� �SZ �gyn�kk�. Ahogy Eclairt is…

Az irod�ja s�t�t volt, m�r Vendredi is r�g elment. Bel�pett �s az �r�asztala fel� vette az ir�nyt, amikor hirtelen egy hangot halott a h�ta m�g�l.

- Sz�val te vagy Eclips? - az igazgat�n� megp�rd�lt �s k�t fiatal l�nnyal tal�lta szemben mag�t. A l�ny aki megsz�l�totta az ajt� mellett �llt. Gy�ny�r� s�t�t-ez�st haj�t copfban fogta �ssze, de m�g �gy is a derek�t verdeste. Smaragdz�ld szemei �lesen csillogtak az ablakon �t bevil�g�t� hold f�ny�ben. T�le nem messze �llt a m�sik l�ny. Valamivel alacsonyabb volt a t�rs�n�l. V�ll�ig �r� haja ez�st�s-k�ken csillogott a halv�ny dereng�sben. Vil�gosz�ld szemei -amelyeket le sem vett Eclipsr�l- zavart �s aggodalmat t�kr�ztek.

- Kik maguk �s hogy jutottak be? - k�rdezte az igazgat�asszony �lesen, miut�n felocs�dott az els� d�bbenetb�l.  A magasabb l�ny bar�ts�gosan r�mosolygott.

- H�t abban �n sem vagyok teljesen biztos, hogy ki vagyok, de �t - mutatott t�rs�ra - biztosan ismered.

- Igazgat�n�. �n…- a l�ny zavara egyre jobban fokoz�dott. �gy t�nt m�g a saj�t nev�t is elfelejtette. Vagy csak nem tudja kimondani. De nem is volt r� sz�ks�g. Ahogy meghallotta a hangj�t Eclips r�gt�n tudta, ki �.

- Dvergr. - a d�bbenett�l alig j�tt ki hang a tork�n - Hogy lehet?

- Ez hossz� t�rt�net - sz�lt k�zbe a m�sik l�ny. Eclips sz�r�s szemmel n�zett r�:

- Sz�val ki vagy te?

- Ha j�l eml�kszem a nevem Ria. Rem�ltem, hogy te seg�tesz. - Amint Eclips bel�pett az ajt�n Ria eg�szem biztos volt benne hogy ismeri ezt a n�t. A nev�re m�r r�gr�l eml�kezett, amikor Dvergr elmes�lte neki, hogy � a GOTT igazgat�ja. Most pedig, l�tva az arc�t sz�mtalan eml�k futott �t az agy�n. Egy kicsit bele is sz�d�lt. Le�lt az egyik kanap�ra �s onnan figyelte Eclips d�bbent arc�t. Szinte l�tta ahogy a fej�ben egym�st k�vetik a hihetetlenebbn�l hihetetlenebb gondolatok. K�t halottnak hitt �SZ �gyn�k visszat�r �j k�ls�vel.

- Ria? Az nem lehet. - Ez m�r Eclipsnek is sok volt. Le�lt az �r�asztala m�g�tti sz�kre. Azt m�g el tudta hinni, hogy Dvergr �l..de hogy Ria? � m�r majdnem 80 �ve…

- De bizony lehet. - v�laszolta a l�ny mosolyogva, mik�zben Dvergr letelepedett mell� a kanap�ra. - Tudom, azt hitt�tek meghaltam. De nem! Itt vagyok- t�rta sz�t karj�t. - Nem sok mindenre eml�kszem, csak annyit tudok, hogy r�gen �SZ �gyn�k voltam.

- Hogy �lted t�l? Nem is: hogy �lt�tek t�l?

- Ria tal�lt r�m a Deucalionon h�rom h�nappal azut�n, hogy Alv..- Dvergr eddig csendesen �lt Ria mellett. Mos is olyan halkan besz�lt, hogy Eclipsnek el�re kellett hajolnia sz�k�ben, hogy hallja, mit mond. - Nagyon gyenge voltam, alig maradt m�r er�m. Csak annyira eml�kszem, hogy Ria ott �ll el�ttem. Azt�n ebben a testben t�rtem magamhoz. - Dvergr elhallgatott �s Ri�ra n�zett.

- Gondolom most arra vagy k�v�ncsi - fordult a l�ny Eclipshez- hogy honnan szereztem neki- �s magamnak is- �j testet. - megvonta a v�ll�t -  Nos: nagyon sajn�lom, de ezt nem �rulhatom el. Ami pedig a k�rd�sedet illeti, fogalmam sincs, hogy �ltem t�l. Abban sem vagyok biztos, hogy az eml�keim a m�ltamr�l igazak-e. Elmes�lhetn�d.

Eclips m�g n�m�n figyelte �ket egy darabig. Azon gondolkozott, mit kezdjen ezzel a helyzettel. Ez az eg�sz m�g azokat az aggaszt� gondolatokat is kiverte a fej�b�l, amik m�r h�napok �ta k�nozt�k.

- Rendben - mondta v�g�l �s mes�lni kezdett.