Priest Seto

I. Fejezet- A pap és a fáraó

     Seto Kaiba hullafáradtan ült az íróasztala mögött. Ma még a szokásosnál is tovább bennt maradt az irodában. Nem szeretett ilyen késő estig dolgozni, mert mire hazaért Mokuba már aludt. Ilyenkor szinte nem is látta kisöccsét. "Pihennem kell egy kicsit."-gondolta. Hátradőlt székében és behunyta a szemét egy pillanatra. Kiűzte fejéből a legújabb találmányával kapcsolatos gondokat. Teljesen átadta magát a pihenésnek. Körülbelül két perc telhetett el így. Már épp ki akarta nyitni a szemét, amikor egy éles villanás elvakította. Egy rövidke pillanatig Seto úgy érezte zuhan, aztán a zuhanás abbamaradt és ő kinyitotta a szemét. Körülnézett: egy hosszú és sötét folyosón állt. Csak a kőfalakon meredező fáklyák szolgáltak némi fénnyel.Seto elindult a kőpadlón, hogy körülnézzen. Fogalma sem volt róla, hogy hol van, sem, hogy hogy került ide. "Remélem ez nem egy újabb virtuális világ, amit azok az idióták hoztak létre, hogy megszerezzék a cégemet!" Miközben azon gondolkodott, hogy fog elbánni azzal, aki ezért felelős, hirtelen léptekre lette figyelmes. Kaiba megállt. A folyosó pár méterre előtte elágazott, a lépések jobbról jöttek. Eleinte csak halkan hallotta, aztán egyre hangosabban. Valaki közeledett. Setonak megfordult a fejében, hogy talán el kellene bújnia. Épp búvóhely után nézett, amikor megjelent egy férfi. Seto még nem látta tisztán az arcát ("Átkozott sötétség!"), de biztosra vette, hogy a férfi észrevette őt, hisz már alig pár méterre volt tőle. Szemügyre vette a férfi ruháját. Fura volt, mint egy ókori egyiptomi papé. Egyre közelebb ért Setohoz, a fiú furcsálta, hogy nem néz rá. Amikor odaért és Seto megpillantotta az arcát,nem akart hinni a szemének. "Hisz ez én vagyok!" A férfi pontosan úgy nézett ki, mint ő. Meg akarta szólítani, hogy megtudja, mi történik vele, de a pap szó nélkül elsétált mellette, anélkül, hogy rámézett volna.

-Hé!- kiáltott utána Seto. Bosszantotta, hogy semmibe veszik. A pap után rohant és ismét megszólította.

- Megmondanád, mi a fene folyik itt?- Azonban a pap nem figyelt rá, csak ment tovább. Kaiba rájött, hogy nem látja és nem is hallja őt. De vajon miért nem? Olyan volt, mintha valakinek az emlékeiben lenne. De kiében? Olyan ismerős volt minden, mintha már járt volna itt.

-Rendben. Akkor megyek vele. Talán megtudom, mi ez az egész.

Pár percig még a folyosón haladtak, aztán hirtelen a folyosó kiszélesedett és véget ért. Seto egy hatalmas ajtóval találta szemben magát. Az ajtó aranyból készült, gigászi alakját ősi, egyiptomi szimbólumok díszítették. Az egyik pontosan úgy nézett ki, mint amit Yugi folyton a nyakában visel. Az ajtó mellett két oldalt két őr állt.

- A fáraóhoz jöttem!- szólalt meg a pap Seto mellett. "A hangja is pont olyan, mint az enyém."

- Talán hivatott?- kérdezte ellenségesen az egyik őr.

- Látom még új vagy. Hát jó, felvilágosítalak, hogy nekem nem kell meghívó, hogy a fáraóval beszéljek.- mondta a pap higgadtan.

- Igazán? Azt azért tudom, hogy a rokona vagy. De ez még nem jogosít fel arra, hogy csak úgy bemenj.- az őr láthatóan nem akart engedni. Seto ránézett a másikra. Az riadtan nézett a papra.

- Ne szórakozz velem!- a "másik" Seto egyre idegesebb lett. Látszott rajta, hogy nagyon siet.- Beengedsz és kész!- a hangja visszhangzott a folyosón. Az őr szemében félelem csillant. Ránézett társára és bólintott. Kinyitották az ajtót és beengedték a papot. Mikor elhaladt mellettük Seto még hallota a másik őr hangját: "Megőrültél!? Ne feleselj Priest Setoval, mert megjárhatod!"

Kaiba annyira belemerült a gondolataiba,hogy észre sem vette, amikor Priest Seto megállt mellette. Akkor eszmélt fel, amikor meghallott egy ismerős hangot.

- Mit tehetek érted Seto?- Kaiba felnézett a hang irányába és majdnem hanyatt esett. Kétségkívül a fáraó volt az. Egy trónon ült és barátságosan mosolygott a papra. De....."Yugi!?" A fáraó Yugi volt. Ez az egész egyre zavarosabb. Idősebbnek tűnt, mint Yugi, de egész biztos ő volt az.

- Elnézést a zavarásért, fáraóm, de egy szívességet kérnék.- mondta Priest Seto. Hangjából mély tisztelet áradt.

- Hagyd a formaságokat Seto! Az unokatestvérem vagy.- Yugi, vagyis a fáraó felállt és odasétált Setóhoz. A pap elmosolyodott.

- Rendben. Szóval szükségem lenne a segítségedre Atem.

- Éspedig?

- Szeretném néhány órára elhagyni a palotát. Egy régi barátunknak elkelne a segítség.

- Régi ba.....Núbia!?- Atem ijedtnek tűnt. - Bajban van?

- Mondjuk. De én sem tudok semmit. Ezért kell odamennem.

- Nem vagy rab Seto. Elhagyhatod a palotát bármikor. Azt teszed, amit jónak látsz.

- Igen tudom. De mégiscsak te vagy a fáraó.

- Én elsősorban az unokatestvéred és főként a barátod vagyok, akivel együtt nőttél fel.- mondta a fáraó mosolyogva és Seto vállára tette a kezét. Priest elmosolyodott és elindult kifelé.

- Seto!- kiáltott utána Atem. A pap megfordult.- Egy nap nagyhatalmú pap leszel. Ne csinálj őrültséget!......De...nagyon vigyázz rá!

Priest Seto nem szólt semmi csak bólintott és kiment. Kaiba jobbnak látta, ha továbbra is vele tart. Mikor kilépett a hatalmas arany ajtón, még egyszer visszafordult. A fáraó még ugyanott állt, ahol az előbb. Az arcán furcsa kifejezés ült. Az aggodalom, a szánalom és a bánat különös keveréke. Kaiba maga sem tudta, miért, de megijedt ettől az arckifejezéstől. Önkéntelenül is elfogta a félelem. Olyan volt, mintha Atem tudna valamit. Mintha tudná, mi fog történni. Valami szörnyű dolog. Az ajtó becsukódott és Kaiba elindult Seto után.