Világok harca

1.fejezet

A Sötét Harcművészetek Viadalának vége. Toguro halott. Genkai vissza tért az életbe, mindenki egészséges és boldog. Sakyo halálával pedig a Szellemvilág és az emberek világa közötti átjáró létrejötte is befuccsolt…Vagy még sem?

Valahol a hegyekben, sötét erdők ölelésében, valaki meg akarja valósítani Sakyo álmát. Elég gazdag és befolyásos, hogy megtegye. Csakhogy a hír, hogy valaki elkezdte építeni a szerkezetet, mely megnyitja az átjárót, elég hamar Koenma fülébe jutott, így azonnal hivatta legjobb detektívjeit és harcosait. És kik is lehetnének mások, mint Yusuke, Hiei, Kurama és Kuwabara.

-Már megint detektív munka? És mit kellene megkeresni?- kérdezte Hiei szokásos unott arckifejezéssel.

-Egy embert…-motyogta Koenma cumijával a szájában. Hiei már készült, hogy egy újabb kedves mondattal adja tudtára társainak, hogy semmi kedve az egészhez, de Yusuke megelőzte.

-És mit tett ez az ember?- kérdezte.

-Megakarja építeni az átjárót az emberek és a Szellemvilág között- mondta. Erre aztán mindenki felkapta a fejét, és most már Hieit is kezdte érdekelni a dolog.

-És ki az?- kérdezte Kurama.

-A neve Ayumi Yoshikuni…

Ahogy kimondta ezt a nevet, Hiei és Kurama ereiben megfagyott a vér.

-Mi? Az nem lehet! –kiáltották egyszerre. Mindenki meglepődött, hogy így kikeltek magukból.

-Ismeritek talán?- kérdezte Yusuke.

-Azt hittem, igen…-mondta Kurama lehajtott fejjel, majd leült. Hiei csak némán nézte.

-Az nem fontos, hogy ismerik-e, vagy sem! A lényeg, hogy meg kell állítanotok!- mondta Koenma.

-És hol van most?- kérdezte Kuwabara, aki eddig tőle nem megszokott módon hallgatott.

-Ez az egyik, amit ki kell derítenetek. Annyit tudunk, hogy valahol a hegyekben…

-Pontosabban?- kérdezte Yusuke, félve a választól.

-Őszintén szólva…arról fogalmunk sincs- felelte.

-Szóval…azt akarod, hogy keressünk meg egy embert…Japánban…akiről semmit sem tudunk?- kérdezte Yusuke kissé ingerülten.

-Igen, pontosan azt- felelte Koenma fülig érő, kínos vigyorral az arcán. Yusuke felállt, és kupán vágta Koenmát.

-És mégis hogy képzelted?…-kérdezte, de félbeszakították.

-Mi tudjuk, hogy hol van!- szólalt meg hosszas hallgatás után Hiei.

-Tényleg?- kérdezte Yusuke, miközben kezei közül Koenma próbált szabadulni.

-Látod Yusuke? Minden rendben…-vigyorgott. Yusuke elengedte. Vett egy mély lélegzetet, majd folytatta.

-Akkor menjetek, és állítsátok meg…

-Rendben!- bólintott Yusuke és Kuwabara. Kurama csak bámult maga elé, Hiei pedig őt nézte.

-Akkor menjünk…-szólalt meg végül Kurama. Felált és kiment, Hiei utána. Kuwabara és Yusuke is elindult, de Koenma még utánuk szólt.

-Yusuke!- mondta, mire a fiú vissza nézett. –Akár az élete árán is!- mondta hidegen.