4. fejezet

Mindenki rettegve figyelte az eseményeket, de megkötözve semmit sem tehettek. Akyo önelégülten csillogó szemei a kaput figyelték, s várt valamire. Hamarosan száz, alacsony rendű démon jelent meg az átjáróban, majd mikor majdnem átértek, valami egyszerűen elporlasztotta őket.

-Mi a fene volt ez?- kérdezte Kuwabara ijedten, majd a lélegzete is elállt.- Mi ez a …hatalmas erő?- ijedt meg.

-Ő az apám…-mondta Akyo, majd a körből hatalmas erőhullámok csaptak fel. Néhány perc múlva egy alak kezdett felemelkedni. Teste hatalmas izmokból állt, látszott, hogy nem ember. Karmai voltak, fogai kilátszottak és hegyesek voltak. Hasonlított Akyora. Mikor végre egész teste átért ebbe a világba, mélyet szippantott, majd beszélni kezdett. Mély hangja vízhangzott  a kör alakú teremben.

-Hát ez is eljött…A halandók világa, melyet nem fertőzött meg teljesen a gonoszság…Még…-mondta, majd lányára pillantott, aki letérdelt elé.

-Üdvözöllek apám itt! Örülök hogy végre sikerült teljesítenem, amit ígértem…

-Ha már az ígéreteknél tartunk, én is ígértem neked valamit…Állj fel!- mondta parancsoló hangon. Akyo engedelmeskedett. Tudta, mire is céloz apja.

-Azt ígértem neked, hogy hatalmat kapsz, igaz?

-Igen, apám.... És ezt meg is kösz…-akadt el a szava, mikor apja karmai a mellkasába fúródtak.

-Hazudtam….-mondta gonoszan, majd kihúzta kezeit a lányt testéből.

-De…miért?- kérdezte elhaló hangon, majd térdre rogyott.

-Csak nem képzelted, hogy megosztom veled a hatalmat! Ha mégis, hát nagyon ostoba vagy!

Yusuke és társai döbbenten figyelték az eseményeket.

-Te szemét! Képes voltál megölni a saját lányodat? –ordította Yusuke.

-Ezzel…most…nagyot hibáztál…apám…-mondta Akyo. –A láncok, melyek Yusukéjéket tartották vissza attól, hogy megakadályozzanak, hozzám voltak kötve. Most, hogy megöltél, azok megszűnnek…

(folyt.köv)