4. fejezet

Egy ideig csak hallgattak, majd Luna hirtelen énekelgetni kezdett.

- Amit érzek oly csodás,

Örök ébren álmodás,

Milyen mámoritó

Elakad a szó, minden olyan jó...(Ez szerelem.../R-port) - énekelte halkan.

Hiei mosolyogva ránézett, majd ő is megeredt.

- Ez szerelem nem vitás,

Felkavaró változás

Nem csoda és nem ámítás...

Luna értetlenül nézett a fiúra.

- Ez szerelem nem vitás,

Egy gyönyörű látomás

Ránk happy end vár, semmi más...- énekelte utána.

Hiei és Luna összemosolygott.

- Még mindig gyönyörű a hangod - jegyezte meg Luna.

- Akkor a tied milyen?

Luna elpirult, majd az órájára pillantott.

- Azt hiszem mennem kéne...Egész nap itt voltam...

- Akkor viszlát...remélem még találkozunk.

- Hehh, előbb mint gondolnád...- jegyezte meg mosolyogva Luna, majd hátat fordított és elment.

Útközben összetalálkozott Yusukéval és Kuwabarával. Természetesen kuwabara egyszerre letámadta őt. Odarohant hozzá, megfogta a lány kezét és udvarolni kezdett.

- Egész nap annyira hiányoztál! Gyönyörűbb vagy, mint tegnap...

Yusuke és Luna feje mellett vízcsepp jelent meg, majd Yusuke leütötte Kuwabarát.

- Ah, köszönöm Yusuke...már az agyamra ment ez az alak...Nem érti meg, hogy minél jobban próbálkozik, annál több sérülés éri...

- Hát nem...egyébként holnap összegyűlünk nálam egy kis beszélgetésre...remélem számíthatunk rád.

- Naná!

- Akkor jó.

Yusuke megfogta Kuwabara gallérját és húzta tovább. Luna mosolyogva továbbment. Amikor végre megérkezett Kurama lakásához, rögtön be is ment majd fáradtan ledőlt a kanapéra. Kurama az ajtó csapódására kijött szobájából.

- Ennyi ideig gyakoroltatok?

- Oké, én vagy egy órát aludtam is utána, de egyébként igen.

- Holnap Yusukéhoz me...

- Tudom, útközben összefutottam vele és én is meg lettem hívva.

- Jah, akkor jó...

Kurama leült Luna mellé, majd hallgatott.

- Hé, mit szólnál ha elhívnánk Hieit? Rám jött valahogy a táncolhatnék - szólalt meg hirtelen Kurama.

- Nekem jó...

Kopogtattak az ajtón. hiei volt ez egy egészen szokatlan ruhában. Piros ujjatlan póló és feszes, sötétkék farmernadrág volt rajta. De nem csak ő öltözött át, hanem Kurama és Luna is! Kurama szintén farmerben volt, de ő egy árnyalattal világosabbat viselt. Felsője egy világoskék rövidujjú volt. Luna pedig egy tért fölöttig érő farmert és egy feszes ujjatlan haspólót viselt, haját pedig copfba kötötte. Akárcsak Kurama.

- Remekül nézel ki Hiei. Nem is gondoltam, hogy ilyen ruhád is van...- jegyezte meg Luna.

Betették a zenét és táncolni kezdtek...

...nem is sejtették, hogy valaki éppen feléjük tart. Az a valaki Yusuke, Kuwabara, Botan és Keiko volt. De amint az ajtóhoz értek és meghallották a zenét nem mentek be. Yusuke a kulcslyukhoz hajolt, hogy benézzen. Elállt a lélegzete is amikor meglátta Kuramát, Hieit és Lunát táncolni.

- Mit látsz, Urameshi? - érdeklődött Kuwabara.

- Ha megnézed, Lunától elájulsz, Hieitől pedig röhögőgörcsöt kapsz...Kuramáról nem is beszélve.

Kuwabara ellökte Yusukét és ő is benézett. Alig bírta visszafolytani a nevetést.

- Hiei...ilyet...is tud...- mondta miközben próbálta a röhögőgörcsöt fékezni. - Kurama is...egész...meglepő...Luna egyszerűen fantasztikus!!! Azt hiszem, szerelmes vagyok!!!

- Mikor nem...

- Hadd nézzük meg mi is!!! - kérte Botan, majd az ajtóhoz lépett. - Váó! Jól megy nekik!!

- Én jövök, menj odébb Botan! - mondta Keiko.

- Hadd nézzem meg a törpét mégegyszer!!! - mondta kissé nevetve Kuwabara.

Botan és Keiko elkezdett táncolni a számra.

- Ugye ez a Spice Girl : Wannabe című szám?

- Igen...

- Te, ezek nem csak táncolnak, de még énekelnek is!!! Hallgassátok a kertitörpét!

Elhallgattak. Tisztán ki lehetett venni Hiei hangját:

- Say you can handle my love, are you for real? ("Ha tudod kezelni a szerelmet, igazat mondasz-e?") (ejtés: Széj jú ken hendlö máj láv, ár jú for ríl?) - hallattszott bentről.

- Egész jó hangja van! - ismerte el Yusuke.

- Na, szerintem menjünk! Majd holnap úgyis találkozunk velük!

- Jó.

Azzal elmentek.