9. rész

A lányok még egyszer ki néztek az ablakon, de a fiúk már nem voltak ott.

KOLIN: Szerinted elmentek?

YURI: Nem tudom, kockáztassunk.

KOLIN: Micsoda?

YURI: Jól hallod, menjünk ki és ha véletlenül találkoznánk velük, akkor úgy csinálunk, mintha nem tudnánk semmiről.

KOLIN: Jól van! Akkor vágjunk bele!- mindketten megfogták a könyveket és elindultak a kijárat felé.

YURI: Jaj, de sötét van!- és akkor valaki felkapcsolta az összes lámpát. Az ajtónál 4 férfi állt.

YUSUKE: Lám lám kiket látnak a szemeim?!

KURAMA: Mit csináltok itt?

KOLIN: - aligbírt megszólalni- öhm….mi?...hát izé jöttünk a könyvekért!

YURI: Igen!

KUWABARA: és ezt mi higgyük is el?

KOLIN: Igen, nincs semmi különös benne!

HIEI: Szerinted nem furcsa, hogy fél 11-kor még mindig itt vagytok?

YURI: öhm…- Kurama lassan odamegy Kolinhoz, de a lány nem nézz a szemébe.

KURAMA: Miért nem nézel a szemembe?

KOLIN: Mert, most mást nézek!

KURAMA: A földet? ... Azért vagyunk itt, mert egy különös szellemi aurát éreztünk, és tudjuk hogy itt volt a suliban! Ugye ti nem rendelkeztek ilyen képességgel?

KOLIN: - nem nézz a szemébe- mi hol már? Igaz Yuri?

YURI: öhm…nekünk nincsenek képességeink.

HIEI: - odamegy Yurihoz – Biztos?

YURI: Biztos!

YUSUKE: Az igazgató?

Akkor jött ki a szobából…

IGAZGATÓ: - nem látta a fiúkat,mert pont a nyakkendőjét igazította- Jaj lányok örülök, hogy eltudtatok bánni azzal a szörnnyel!- felnézz, meglátja a fiúkat- AJAJ! Most elszórtam magam!

YUSUKE: Az biztos! Na lányok nem akartok valamit mondani?

YURI: Kolin te is arra gondolsz, amire én?

KOLIN: Igen!

Megfogták egymás kezét és…

LÁNYOK: TELEPORT!

KURAMA: Hova tűntek?

HIEI: Nem tudom, de szerintem hazamentek.

YUSUKE: Menjünk utánuk.

KUWABARA: Akkor mire várunk menjünk!

Addig a lányok…

KOLIN: huuu, ez meleg volt, most mit csináljunk?

YURI: Nem tudom…el kell mennünk az biztos.

KOLIN: Akkor megyek a szobámba, és gyorsan összecsomagolok.

YURI: Jó, de gyors legyél.

Kolin bement a szobájába, a fiúk a ház előtt megbeszélték a stratégiát.

YUSUKE: Na jó, akkor Hiei és Kurama bemennek, de halkan, én meg Kuwabara pedig kint őrködünk.

KURAMA: benne vagyok.

HIEI: Én is!

KUWABARA: Akkor halkan menjetek be!

A két fiú halkan bementek, felmentek az emeletre, Hiei Yurihoz ment be, Kurama pedig Kolinhoz, de azt is halkan tették meg!

FOLYT.KÖV.