10.rész
2005.11.05. 19:49
10. rész
YURI: Na jó akkor, még ezt kell bepakolnom… juj, lent hagytam azokat a cuccokat, amiket ma vettem. Na jó gyorsan lemegyek érte.- megfordul és meglátta Hieit.
HIEI: Hova készülsz?
YURI: Én csak megnézem, hogy minden belefér e bőröndbe.( ezt tuti, hogy nem hiszi el)
HIEI: Ja persze, és ezt higgyem is el!- megfogta a lány két kezét és magához húzta.
HIEI: Na most már mondd el az igazat!
YURI: Miről beszélsz?
Hiei már nagyon mérges volt.
HIEI: Elegem van! Elmondod vagy…
YURI: Vagy?
Hiei akkor hozzálökte a falhoz, de úgy hogy a lány nagyon bevágta a fejét.
YURI: AAAUUUU! Ezt muszáj volt?!
HIEI: elmondod végre?
YURI: Mit?
HIEI: Miért nem mondod el? Félsz?
YURI: Én? – gyorsan odament az asztal mögé, de Hiei eltolta az útjából és a lányt hozzányomta a falhoz.
HIEI: Most nem tudsz elmenni, ideszorítottalak a falhoz.
YURI: Észrevettem.
HIEI: Na elmondod?
YURI: Na jó…, de előtte engedj el!
HIEI: Rendben. –leül az ágyra.
YURI: Szóval Kolin és én másod-unokatestvérek vagyunk. A déd nagymamánk egy nagy hatalmú boszorkány volt, és a mi nagymamáink örökölték ezt az erő. Most 80 évesek, már nem nagyon akarnak kalandokat, ezért átadták nekünk ezt az erőt. Ennyi lenne a történet, most már boldog vagy? Remélem igen, mert akkor kimehetnél a szobámból.
HIEI: - odamegy a lányhoz- Bocsáss meg, nem akartalak bántani. Kérlek, ne haragudj rám!
YURI: Nem haragszom. – már nagyon közeledtek voltak egymáshoz-
Tudnám, hogy miért bocsátok meg neked?
HIEI: - elmosolyodott- Biztos azért mert szeretsz!
YURI: - elpirul- Az lehet, sőt biztos!
A fiú megcsókolta a lányt… pár perc múlva már az ágyon feküdtek… nem ellenkeztek a vágyaiknak…
FOLYT.KÖV.
|