Második fejezet: ( ebben a fejezetben van egy elem ami nem ezen a parádén volt, csak a poén kedvéért tettem be )

Másnap:

-ÉBRSZTŐ!!!

-Mi ez?- kérdezte Lumi szemét dörzsölve. Az ajtóhoz ment kinyitotta. Ami látott attól leesett az álla: Atem egy szál alsónadrágban rohangált a lakásban és mindenkihez benyitott. Amikor meglátta Lumieret felé kezdett rohanni.

Eközben egy szinttel lejjebb Mana kereste Atemet. Felment oda ahol a szobák voltak. Meglátta Yamit és felésietett.

-Na végre meg vagy!

Yami meglátta Manát, ránézett, de még mindig futott és megbotlott a szőnyegben és ráesett Lumierre. Mana odaért hozzájuk és kezdődött a féltékenységi jelenet.

-Fáraó! Mit csinálsz? !

-Én? Semmit csak jó reggelt kívánok a pici Lumierenek.- azzal egy pici puszit nyomott Lumi orra hegyére. J Majd feltápászkodott a lányról. Nyújtotta felé a kezét, hogy felsegítse. A lány elfogadta a segítséget, megfogta a fiú kezét aki nagy lendülettel húzta fel a lányt és *véletlenül* megfogta Lumiere fenekét, aki a találatot egy hatalmas pofonnal jutalmazta. J Ettől Yami a falnak repült. A jelenetet mindenki látta, csak azt nem értették, hogy Atem miért ilyen szemtelen. Lumi becsapta maga mögött az ajtót.

-Hogy képzelted ezt? ! (Mana)

-Mit hogy képzeltem?- kérdezte Yami, miközben az arcát fogta ott ahol a pofont kapta és feltápászkodott a földről.

-Téged ennyire nem érdekelnek mások érzései?

-Nem fog megharagudni a pici lány!

-FARAGATLAN TUSKÓ!- zokogta Mana, majd elfutott.

-Ennek mi a baja?

-Te tényleg nem érted? (Lumi)

-Hallottad?

-Nem lehetett nem hallani.

-Mire célzott Mana?

-Hát nem nyilvánvaló, hogy szerelmes beléd? Atem. Figyel oda, hogy mit mondasz vagy csinálsz! Egy lánnyal mindig szépen kell bánni. Ezt ne feledd! Most menj, szedj a kertből virágot és kérj Manától bocsánatot.

Lumiere visszaindult a szobájába.

-Várj! Köszönöm!

-Nincs mit.

Atem megfogadta a tanácsot. Mana lent ült a nappaliban és sírt.

-Mana. (Atem)

-Mi van? !- kérdezte a lány undokan.

Atem odasétált a lányhoz, leguggolt mellé és odaadta neki a virágot.

-Szeretnék bocsánatot kérni. Egy kis segítséggel, rájöttem, hogy mit akartál mondani.

-És?- kérdezte Mana kicsit derültebben.

-Hát… őszintén szólva … én csak úgy szeretlek, mint a legjobb barátomat a világon.

-Értem.- válaszolt csalódottan Mana.

-De nincs harag?

-Nincs.

-Megyünk reggelizni?

-Igen.

Mire odaértek már mindenki az asztalnál ült.

-Jó reggelt!

-Nektek is!

-Nos, ha végeztünk, akkor elutazunk Budapestre. Holnap kezdődik a parádé. Egy hétig leszünk a Szigeten. Két lakást béreltem ki. Egy lakásban négy ember fog lakni

-Ki kivel fog lakni?

-Fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal.

-Kár. (fiúk)

-Én már alig várom! (Mana)

Két óra múlva már a reptéren voltak. Mindenki nagyon izgatott volt. Hamarosan fent ültek a gépen és az indulásra vártak.

-Lumiere, én most alszom egyet. Légy szíves ébressz fel, ha odaértünk. (Eclair)

-Persze.

-Lumi? (Mana)

-Igen?

-Szeretnék veled beszélgetni.

-Rendben, semmi akadálya. Kérdezz bátran.

-Hogy állsz a pasikkal?

-Ő … hát sehogy.

-Azt ne mondd! Nem hiszem el!

-Pedig elhiheted!

-És Atem?

-Mi van vele?

-Ne értetlenkedj!

-Semmi nincs köztünk.

-Hát én ezt nem így láttam ma reggel. (Yugi)

-Igaza van! (mindenki, kivéve Atemet és Lumieret)

-Az baleset volt! Téma lezárva! (Pirulva Lumi)

-Nézd már! (Joey)

-Hagyd békén! (Tia)

-Igenis főnök asszony! J

-Ha ha.

Lassan telik múlik az idő a kis csapat megérkezik a budapesti repülőtérre. Leszálltak, fogtak maguknak Taxit és estére már a szállásukon voltak.

A szobájukban a lányok:

-Nővérkém! Beszélünk kicsit? (Rose)

-Hát persze.

-Tudod hallottam a repülőgépen a beszélgetést meg a reggeli veszekedést is. És a tanácsot, amit Atemnek adtál, hogy vigyázzon arra, hogy mit mondd. Szerintem ezt neked is be kéne tartanod! Nem láttad az arcát, amikor azt mondtad, hogy nincs köztetek semmi. Szerintem figyelj az érzéseire!- miután befejezte, előhúzott egy rózsaszálat a hajából és lerakta Lumi ágyára.- Jó éjszakát!

-Neked is és köszönöm!

-Nincs mit.- mosolygott Rose.

A reggel hamar eljött.

-Jól aludtál?- kérdezte Lumi.

-Igen. Nagyon kényelmes az ágy. Most megyek fürödni. (Eclair)

-Én elkészítem a reggelit. Rose, Mana! Segítetek? (Tia)

-Persze.

-Megyek felébreztem a fiúkat. (Lumiere)

-Oké.

Lumiere kopogtatott a fiúk szobaajtaján.

-Fiúk, ébresztő! Fiúk?

A lány bement mert nem hallott választ. A fiúk még mélyen aludtak.

-Fiúk! Ébresztő!- de ezt már halkabban mondta, mert a tekintete megakadt Atemen. Olyan édesen aludt. Aztán eszébe jutott, hogy mit mondott tegnap este Rose.

-FIÚK! KELÉS!

-Mi? Hol? Ki?- pattant fel Joey- Ja, csak te vagy az!

-Már azt hittem háború van!- mondta Tristan harci öltözetben. J

-Bocsánat. Nem akartam ilyen hangosra. Keljetek fel aztán gyertek reggelizni!

-Oké.

A reggeli után elindultak a szigetre. Ott már javában folyt a buli. Rengeteg színpad és koncert volt. A csapat most szállt ki a kocsiból.

-Atem hol van? (Mana)

-Mindjárt jön. (Yugi)

-Már itt is van. (Joey)

Atem kiszállt a kocsiból. Mindenkinek leesett az álla. Yamin egy sötétkék koptatott farmer és fekete pulcsi volt.

-Jól nézel ki! (Mana)

-Köszönöm.

-Igazi szívtipró lett belőled! (Tia)

-Talán az nem.- mosolygott Yami.

-Menjünk. Mindenki maradjon a párjával!

-De ki kivel megy?

-Én megyek Manával. (Tristan)

-Oksi.

-Én megyek Eclairral. (Joey)

-Yugival megyek. (Rose)

-Én betársulok Tristanékhoz. (Tia)

-Akkor már csak mi maradtunk.

-Igen.

-Milyen véletlen! (Rose)  J

-Ha ha. (Atem)

-Mindenki legyen nagyon óvatos! Itt egy karkötő, ezen tudjuk egymást elérni ha baj van.

-Rendben.

Mindenki élvezte a kis sétálgatást, de azért a feladatról sem felejtkeztek el.

Eclair és Joey páros egyszer csak figyelmes lett egy kamionra. Odasétáltak, hogy közelebbről szemügyre vehessék. Joey, mikor meglátta a kamionon lévő, csinos, lenge öltözetben táncoló szépségeket leesett az álla. Tágra nyílt szemekkel bámulta az ide-oda lengő idomokat. Eclair ezt észre vette és egy akkorát ütött Joey fejére, hogy az a földdel lett egyenlő.

-Ezt most miért?

-Megérdemelted!

-Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte gúnyosan Joey.

-Én? Normális vagy?

-Nem úgy tűntél mintha nem zavart volna, hogy bámulom a csajokat.

Bang!- Joey ismét a földön találta magát.

-Ez után gondoldd meg mit mondasz!

-He he. Átlátok rajtad!

-Mondtál valamit? !

-Nem. Dehogy is. J

-Akkor jó. Most pedig gyere. Dolgunk van.

-Megyek.

Eközben Atem és Lumiere keresgéltek.

-Nézzünk be ide is, hátha itt bújt el. (Atem)

-Rendben.

Benyitottak az ajtón. Erősen elpirultak és egy-egy vízcsepp jelent meg. Egy párt láttak *akció* közben. (+18) J

-Ő … elnézést. (Yami)

-Jobb, ha mi most megyünk.

-Nem maradnak?

-Lumiere? (Yami) J

-Csak nem képzeled rólam?

-Hát …

-Mi? Köszönöm szépen!

Azzal ott hagyták a párt.

-Érdekes dolgokat szoktak az itteniek csinálni érdekes helyeken. Nálunk, Egyiptomban ez nem szokás.

-Sajnos itt az. Hagyjuk inkább ezt a témát. Kérsz valamit inni?

-Igen.

-Jó. Akkor elmegyek hozok valamit. El ne mozdulj innen!

-Oké.

Lumiere elindult a büfé felé italért. Miközben a sorban állt, folyamatosan ellenőrizte Atemet, hogy meg van-e még. Amikor rá került a sor Lumi nem tudott figyelni Atemre.

Hát ez meg mi? –kérdezte magától Atem.- Megyek és megnézem.

Atem elindult egy számára furcsa, hatalmas jármű felé. A kamionon állt egy pasas, mikrofonnal a kezében.

-Gyertek fel a Viva kamionjára és bulizzatok velünk! Pár emberre még szükség van itt fent! Hé, te! Gyere és ugorj fel ide közénk!- üvöltötte a pasas, Atemre mutatva.

Atemnek megtetszett az ötlet és habozás nélkül felugrott a kamionra. A lányok mikor meglátták sikítozni kezdtek és ugráltak Atem felé. Yami rájuk nézett és kacsintott feléjük. Élvezte a helyzetet. J

Lumiere visszaindult oda, ahol álltak az előbb. Rémülten vette észre, hogy Atem eltűnt. (A fiú helyén egy kérdőjel villogott, jelezve, hogy Yami eltűnt.) J

Lumi kétségbeesetten keresgélte a fiút, mígnem megkérdezett egy járókelőt.

-Elnézést. Nem látott egy középmagas, fekete- lila- szőke hajú fiút.

-De igen. Ott áll fent a kamionon.

-Hol?- Lumiere a jármű felé nézett és az álla leesett: Atem fent táncolt (enyhe erotikus beütéssel) négy lánnyal egyszerre, akik élvezték a helyzetüket. De Yami sem panaszkodhatott. J Mikor észrevette Lumieret, odakiabált neki.

-Hé kicsi lány! Nem jössz fel ide közénk?- kaján vigyorral az arcán.

Lumiere rá sem ismert a srácra. A tömeg a lányra szegezte a szemét. Lumiere megalázva érezte magát, ezért inkább sírva távozott a tömegből.

Folytatása következik