- A francba, esik…

- Túl messze vagyunk a várostól, hogy visszarohanhassunk.

- Valami fedett helyet kell keresnünk.

- Látok ott egy barlangot, szerintem az jó lesz.

Gyorsan berohantak és kifacsarták a ruhájukból a vizet.

- Eléggé zuhog…meg kéne várni, míg eláll… - mondta Shila, és leült.

Hiei szintén leült, a barlang másik felébe és hallgattak.

- Hogyan tud ennyire esni? - kérdezte kissé mérgesen Hiei.

- Nem kell mérgelődni…majd eláll…előbb vagy utóbb, de el fog…

Egy hatalmas villám csapott be a földbe, a barlang szájától nem messze. Földrengést éreztek.

- Mi történt?

- Be fog omlani a barlang! Gyerünk, de gyorsan!

Felálltak, de mire elértek a barlang szájához az már beomlott. Sziklák kezdtek hullani a mennyezetből.

- Shila, vigyázz! - kiáltotta Hiei és ellökte őt. Majdnem nekiestek a barlang falának.

- Úgy látszik, elevenen temetnek el minket…- ijedt meg Shila.

- Igen…lehet…

Hiei átkarolta a derekán át Shilát, és a enyhén a földhöz nyomta.

- Ha én nem fogom, legalább te éld túl…- mondta halkan.

~ A saját testével véd engem…miért viselkedik velem így…?

A sziklák lassan betemették őket és eltűntek a szem elől…

Ezalatt:

Shuuichi vendéget várt. Egy régi barátnője volt az, aki áltólag a jövőbe lát.

- Áh, Karin! Végre megérkeztél! - köszöntötte Shuuichi.

- Kurama! De rég láttalak! Miért hívtál ide?

- Nos…tudod, van egy barátnőm…akinek hatalmas vonzó szellemi ereje van…Esetleg nem tudnál ezzel kapcsolatban valamit kideríteni?

- Nos…dehogynem! Akkor lássuk…

Lehunyta a szemeit és erősen koncentrálni kezdett.

- A lánynak különleges mágneses ereje van…a szellemi ereje az egyszerű embereket taszítja, de a szellemi erővel rendelkező emberek egyszerre megkedvelik őt…ezt az erőt tudja hasznosítani a tárgyak elmozdítására. Vagyis, egyes dolgok/személyek eltaszítására/lökésére illetve vonzására…

Shuuichi szorgalmasan jegyzetelt.

- Ennyi?

- Ennyi…jaj, még valami! Ugyebár szereted azt a lányt?

Shuuichi kissé elpirult, de bólintott.

- Akkor lássuk a szerelmi jövőt…Oh…ez ijesztő…

- Mi az? - ijedt meg Shuuichi.

- Egy fekete szépfiú magához vonzza majd…

- Micsoda? Bocs, de ezt nem tudom elhinni… Shila szeret engem, és én is őt…

- Te tudod…de én szóltam…

Másfél óra elteltével halk nyögéseket lehetett hallani. Hiei és Shila hangja volt az.

- Jól…vagy…? - nyögte Hiei.

- Igen…semmim sem tört el…de veled mi van?

- Semmi súlyos…úgy látszik…túl éltük…

- Ez a kő megtartotta a többit - mutatott felfelé.

Felültek amennyire tudtak.

- Hiei…

- Igen…?

- A jobb kezed…mikor tévedt a fenekemre?

Hiei ijedten vette észre, hogy jobb keze tényleg Shila fenekén van. Gyorsan elugrott, és elvörösödött. Akárcsak Shila.

- SEJnálom…izé…Sajnálom…

Shila kicsit elmosolyodott, majd körülnézett.

- Eléggé be lettünk temetve…

- Hát igen…de hamar kijutunk! - mondta Hiei, de amikor lendítette a kezét, hogy kiüssön egy lyukat, görcsölni kezdett a karja. - Hát ez nem igaz…

Shila megtapogatta néhány helyen a falat, majd hátralépett.

- Van egy ötletem! - kiáltott fel Hiei. - Shila, nyújtsd előre a kezed, és gondolj arra, hogy el akarod lökni a fal azon részét.

Shila semmitsem értett, de úgy tett. Valami láthatatlan erő kilökte a falat.

- Mi történt?

- Nos, nem vagyok benne biztos…de…áh, Kura…vagyis Minaminotól majd megtudakolom…

Shila meglepődött, de nem szólt semmit. Kimentek a keletkezett lyukon, és meglepődve vették észre, hogy besötétedett.

- Elállt az eső…akkor mehetek is haza.

- Ugye…nem bánod, hogyha elkísérlek…?

- Dehogy…!

Elindultak. Kis idő elteltével már Shila házához is értek.

- A sziklaomlást leszámítva, jól éreztem magam veled - mondta halkan, de jól érthetően Shila.

- Én is veled…

- Akkor én megyek is…

- Szia…

- Jut is eszembe - fordult vissza Hieihez. - Köszönöm, hogy amikor az a sziklaomlás volt megvédtél…a saját életedet kockáztattad azért, hogy engem megments…

- Semmiség…csak…

- Nem kell semmit sem mondanod…örülök, hogy végül mind a ketten túléltük…

Hiei ragyogó szemekkel nézett Shilára. Shila hálásan mosolygott, majd meg akart fordulni, de Hiei megfogta a vállát. Erre Shila visszafordult, és egyenesen Hiei tekintetével találta szemben magát. Hiei közelebb lépett hozzá, majd kicsit magához húzva a lányt, megcsókolta. Shila nem tudta mire vélje ezt. Lehunyta a szemeit, majd akaratlanul átölelte Hieit. Amikor elváltak egymástól Shila elmosolyodott, majd Hiei elköszönt és elment. Shila még egy ideig csak állt, de amikor elnézett jobbra meglátta Shuuichit akit csak állt, mint akinek földbegyökerezett a lába.

~ Egy fekete szépfiú magához vonzza majd ~ csengett Shuuichi fülében ez a mondat. ~ Szóval…a fekete szépfiút Hieire értette…ezt nem tudom elhinni…

Shuuichi kezéből kiestek a jegyzetek, megfordult és elment. Shila utána futott, de amikor elérte nem tudott mást mondani, mint hogy:

- Shuuichi…én…

A fiú nem állt meg, csak továbbment. A vállán át még csak annyit mondott:

- A jegyzeteket majd nézd meg…

Shila bólintott, majd utána nézett. Azután visszament és felvette a papírokat. Bement a házába és figyelmesen elolvasta.

- Mágneses erőm van? - mondta meglepve, majd ásított egy nagyot. - Álmos vagyok…majd holnap folytatom…

Bement a fürdőbe, lezuhanyzott majd a hálószobájába érve eldőlt az ágyán, derékig betakarta magát, majd elaludt. Az ablakot viszont elfelejtette becsukni…

…ezért valaki az éjszaka közepén megjelent az ablakban. Az ágy mellé ment. Elsöpört pár tincset Shila arcából, majd közelebb hajolt hozzá. Az arcára akart adni egy puszit, de Shila elfordította a fejét, ezért véletlenül megcsókolta. Kezét a lány arcára tette. Majd felegyenesedett és elindult az ablak felé. Shila nyöszörögni kezdett, és lassan kinyitotta a szemét, és az ablak felé nézett. Meglátta az alakot.

- Hi…ei? - mondta.

Az alak megfordult.

- Shila…aludj vissza… - mondta Hiei halkan, majd ismét az ágyhoz ment.

- Mit…keresel itt…ilyenkor…?

- Én…

Shila felült, megtörölte a szemét, majd Hieire nézett. Két keze közé fogta Hiei arcát, majd közelebb húzta magához, és megcsókolta. Hiei átölelte őt, és visszacsókolta. Lassan feltérdelt Shila ágyának szélére, de véletlenül hátradöntötte Shilát az ágyra.

- Nem kéne… - mondta Shila.

Hiei sóhajtott, majd bólintott. Fel akart állni, de nem tudott, mivel Shila nem engedte el.

- Ahhoz, hogy elmehessek, el kéne, hogy engedj…

- Én akarlak…de a karjaim nem…

- Biztos, hogy nem te akarod, hogy maradjak?

- Nem tudom…lehet, hogy igazi szerelmet érzek irántad…de…Shuuichi…

- Gondolom őt is szereted…

Bólintott.

- Ő volt az első aki barátkozott velem…az első fiú, akit megszerettem…

- Értem…akkor elengednél…vagy még akarsz valamit mondani…

- Azt hiszem…semmit…

Elhallgattak. Shila még mindig átkarolta Hieit, akárcsak a fiú őt. Majd hirtelen azon kapták magukat, hogy csókolózás közben a másikról veszik le a ruhát.

- Jobb lenne ha elmennék… - mondta halkan Hiei.

- Igen…nem tudunk magunknak parancsolni…jobb lenne, ha tényleg elmennél…

Hiei felállt, felvette a kabátját, majd az ablakhoz ment és eltűnt.