Másnap reggel furcsán érezte magát Shila. Gyorsan felvette egyenruháját és elindult az iskolába. Amikor az osztálya elé ért, összefutott Shuuichival. Nem köszöntek egymásnak, csak elmentek egymás mellett. Shila az osztályába érve leült a helyére, majd tíz perc némaság után rájött, hogy még vannak jó páran az osztályban. Az a lány is köztük volt, akit a legjobban utált. A lány folyamatosan csak sértegette őt, majd betelt a pohár.

- Eddig…tűrtem…

- Mi van?

- Elegem van…belőled…

Lassan felállt. Fejét lehajtva beszélt tovább.

- Itt az ideje…hogy végleg elhallgattassalak…

Odakintről ezt Shuuichi meghallotta és az ajtóba állt figyelni. Shila felnézett. A tekintete hideg és vészjósló volt. Valami fény jelent meg körülötte, majd előre emelte a kezét.

- Mi a fene…le fog bukni! - mondta halkan Shuuichi.

El akarta tüntetni onnan Shilát, ezért a földből egy olyan növényt növesztett ki, ami takaró füstöt fújt. Shuuichi előretört, hogy megkeresse Shilát. Hamar megtalálta a füstben, megfogta a csuklóját, és kihúzta a gimnáziumon kívülre.

- Ismét találkozunk…Youko Kurama…- mondta kissé félelmetes hangon Shila.

- Youko Kurama…? Honnan tudod a nevem?  És…hogyhogy ismét…?

- Ha jól látom, te csak a kis félénk Shilát ismered…de a Youko róka formád biztos felismer…

Shila előre emelte a kezét, de Kurama (mostantól így írom Shuuichit) elfutott, egyenesen be az erdőbe. Shila utánaeredt. Amikor már eléggé mélyen bent voltak az erdőben Shila megállt és körülnézett. Úgy látszott, elvesztette Kurama nyomát.

- Told elő a képed, Youko! Nem bujkálhatsz örökké!

Shilát ismét sötét fény vette körbe. Amikor eltűnt, az öltözéke teljesen más volt. Szinte leírhatatlan. Jobb kezére egy szürke szalag tekeredett, másik kezén könyéktől kézfejig valami érdekes alkarvédő volt, amiből két penge állt ki. Fele más hosszúságú nadrág volt rajta, és a bal lába körül szintén volt valami kötés. Szürke csizmája volt ezen kívül, és a felsője egy féloldalas szintén szürke ruha volt.

- YOUKO! - kiáltotta ezúttal hangosabban.

A háta mögött megzörrent a bokor. Megfordult, és odaugrott. Rögtön el is kapta az ott tartózkodó nyakát. Megérzése helyes volt, mivel Kurama volt az.

- Shila…miért…csinálod…ezt…?

- Höhh, nem is emlékszel rám? Hihetetlen…- mondta és elengedte. - Alig történt húsz éve, és te elfelejtettél…

Shila kezét Kurama arcára tette, majd egy hatalmas mágneses erőt jutatott a koponyájába. Kurama felordított, és hátraesett. Árnyék vetődött az arcára. Előlépett, és már nem a régi Shuuichi Minamino, hanem Youko Kurama volt jelen.

- Már…emlékszem…Shilakawa…- mondta.

- Még a nevemet is tudod…végre…tudtam, hogy a mágneses erő magadhoz térít. Emlékszel? Pontosan húsz éve történt…

Kurama becsukta a szemeit, és gondolatban visszament a múltba.

- Hogy ne kelljen erőlködnöd, elmondom…

- Hogyan? - kérdezte Kurama.

- Húsz éve…amikor utoljára találkoztunk…halálos ellenségek voltunk…és amikor legyőztél, súlyos fejsérülést okoztál nekem…

- …és te hosszú ideig küzdöttél a halállal…

- Ahogy mondod…miután három évi harc után felébredtem, nem tudtam a saját létezésemről…nem tudtam, hogy mi történt velem, és úgy éreztem magam, mint egy újszülött…

- Innen…már nem tudom…

- Segítek, amikor idekerültem, akkor úgy éreztem magam, mintha mindösszecsak tizenhét éve éltem volna…mivel az emlékeim nem mentek visszább az időben…

- …és mivel az ébredésed után nem tudtál a létezésedről sem…ezért csak annyit maradt az emlékezetedben, hogy az volt a megszületésed napja…

- Helyesbítek, Shila Kuyashi hitte úgy…de Shilakawa Senshu nem…

- Hát persze…tényleg…

Halk zörejek hangját hallották meg.

- Yusuke! Kuwabara! Mit kerestek itt.?

- Khmm… én is ittvagyok…- mondta halkan Hiei.

- Észrevettem…hidd el…

Végignéztek Kuramán és Shilakawán.

- Kurama! Mikor vetted föl a Youko róka formád? - kérdezte meglepve Hiei.

- Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy Shila miért néz így ki?

Shilakawa rátámadt Kuramára. Meg se várta, hogy megszólaljon, csak támadt.

- Örökké nem menekülhetsz előlem, Youko!

A többiek elképedve bámultak a két harcosra.

- Nem…ő nem lehet Shila…

- Én is ezt mondom magamnak vagy fél órája! De tényleg nem ő Shila! - kiáltotta Kurama. - Ő Shilakawa Senshu, aki egész idáig Shilaként volt jelen…de nem érek rá mesélni, mert ez egy hosszú történet…

- Shilakawa Senshu? Ez meg milyen név? - kérdezte Kuwabara.

Shilakawa rápillantott és odaugrott elé.

- Nem milyen, hanem kié…azé az illetőé, aki a halálod fogja okozni…- mondta gonoszan, majd egy nagyobb mágneses lökettel földreküldte Kuwabarát.

- Néhány szempontból még hasznos is vagy…- morogta Hiei, de valójában nem tudta elhinni, hogy ez a nő volt Shila.

Shilakawa egy félelmetes mosoly kíséretében visszatért a Kurama elleni harcába.

- Téged miért nem támadott meg??? - kérdezte Yusuke.

- Na vajon? - kérdezte kissé lehangoltan Kurama.

Hiei lesütötte a szemét, és hallgatott.

- Áh, hallgassatok már el! - kiáltott Yusukéékra, majd Yusuke és Hiei felé kinyújtotta az egyik kezét, és egy erős mágneses lökéssel jó messzire elrepítette Yusukét és Hieit. Majd visszafordult Kuramához és ismét támadásba lendült.

Kurama jó ideig csak védekezett, nem akart támadni. Azon gondolkozott, hogy tudná úgy megölni Shilakawát, hogy közben Shila visszatérhessen. Majd támadt egy ötlete.

- Egyébként ne is számíts arra, hogy Shila visszatér. Örökre eltűnt a világból! - mondta félelmetes hangon Shilakawa.

~ Majd meglátjuk…~ gondolta Kurama, majd megkezdte terve megvalósítását.

Először is megpróbálta összezavarni Shilakawát, majd amikor már a lány azt se tudta, merre figyeljen, akkor Kurama elé állt, átfogta a derekát és megcsókolta. Shilakawa próbált szabadulni, de pár másodpercnyi erőlködés után nem tudott mit tenni. Lehunyta szemeit. Amikor Kurama ellépett tőle, akkor még mindig becsukott szemekkel állt. Lassan valami fény vette körbe, majd felemelkedett. Kurama visszaváltozott emberalakjába, erről egyből rájött, hogy bevált a terve. Shilakawa körül lassan eltűnt  fény, és ő visszatért a földre.

- Ööö… - pirult el Kurama, amint meglátta Shilakawát leszállni. Egyetlen ruhanemű sem volt rajta, teljesen meztelen volt. Kurama nyelt egy nagyot, majd odament hozzá, hogy elkapja. Körülnézett, majd odament Hieihez, és levette a kabátját. Az volt az egyetlen, ami teljesen takarta volna a lányt. Ráadta a kabátot, majd várt. Shila lassan kinyitotta a szemét.

- Shu…Shuuichi…? - kérdezte halkan.

Kurama egyből rájött, hogy Shila visszatért.

- Igen…

Shila arcán mosoly futott végig, majd minden erejét összeszedve két keze közé fogta Kurama arcát, közelebb húzta magához és megcsókolta. Amint a csók befejeződött, Kurama is elmosolyodott, majd Shila elájult.

- Ah…mi történt…? Mindgyárt szétrobban a fejem…és hová lett a kabátom? - tért magához Hiei.

- Kölcsön vettem…számára - mondta Kurama, és Shilára nézett. Akárcsak Hiei.

Hiei felállt és odament hozzá. Megnézte Shilát, de hozzá nem ért (leginkább Kurama miatt).

- Szóval téged választott…szerencsés vagy…még egy ilyen lány nem terem sehol…vigyázz rá, és…- itt elcsuklott a hangja.

- Ne aggódj Hiei…tudom, hogy te is szereted…jobban mint bárkit…és rosszul érzem magam azért, amiért életed első szerelme engem választott…

Hiei nem szólalt meg , csak hátatfordított és elment.

- A kabátomat valahogy juttassátok el majd hozzám - tette hozzá.

Shila saját lakásában ébredt. Körülnézett. Senki nem volt ott. Majd hallotta, amint valaki lehúzza a WC-t, és kijön a fürdőből.

- Jó reggelt, Csipkerózsika…végre felébredtél - köszönt Kurama.

- Shuuichi…mi…történt velem…?

- Ez egy hosszú történet, ezért leülök.

Kurama pontról pontra mindent elmondott neki.

- Tehát az én valódi nevem…Shilakawa Senshu…

- Igen…De nekem a Shila Kuyashi jobban tetszik…

- Akkor maradok az…

- Ööö…reménykedtem benne, hogy…

- Hogy…?

- Áh, nem érdekes…

- Na! Ha már egyszer belekezdtél, fejezd is be!

Kurama elmosolyodott.

- Szóval reménykedtem abban, ha most megkérem a kezed felveszed a Minamino nevet…

Shilának még a lélegzete is elállt. Felült, majd utána megpróbált felállni. Odament Kuramához, majd átölelte.

- Természetesen! - kiáltotta boldogan, és megcsókolta Kuramát.

- Shila Minamino…milyen szép csengésű név…- mondta mosolyogva Shila.

Kurama és Shila ismét megcsókolták egymást, és azóta soha nem váltak el.

 

VÉGE