Lina fekete, üres 'álom-anyagban' sodródott.
"Ne már megint ... Shabby-chan!! Tudom, hogy it vagy. Mutasd magad. " Álló helyzetbe hozta magát.
"Itt vagyok Lina-chan. *Egy kisseb felhő jelent meg előtte* Nee-chan mi történt?"
"Nee-chan? Mit értesz ezalatt? Nem vagyunk rokonok." [kb. hugica]
"Dehogynem."
".... *sóhaj* ... És hogy?"
" .... Ébredj .... "Kezd eltűnni a lány.
" ... Nos, szerintem te inkább Xellos huga lennél vagy valami olyasmi .... Ideje felkelni."

Linanak szörnyű fejfájása volt. Szemeit kinyitva azt látta, hogy valószínüleg valaki megtalálta és hazavitte a házába. De mindenek felett lecserélte a ruháit. Lina nézve jobbra és balra kereste a ruháit, majd amikor nem találta dühében a leggyakrabban használt varázslatát kiáltotta.
 DRAGON SLAAAVE!!!
Amikor semmi sem történt megpróbált egy egyszerű Lighting varázslatot, de az sem működött. Lina megpróbált egy ujjjabat, de abbahagyta amikor lépéseket hallott közeledni az ajtó mögül. Lina gyorsan visszafeküdt az ágyba alvást színlelve. Egy férfi lép be a szobába, szétnéz majd adalép az ágyhoz.
"BIztos egy rémálom. *Sétál kifelé*  ... Nem csod--" *puffanás* *csapódás* *puffanás* Amint Lina minden mozdíthatód hozzávágott.
"Te BAROM. *Felemel egy széket* Te disznó ... Hogy *Eldob egy vázát* merészelted lecserélni a ruháim. Ha nem lennék most ilyen gyenge mint most akkor te mostanra halott lennél te vén szivar." Készül felemelni a nehéz karos széket.
"Hölgyem, félreérti---" Próbálja kezdeni.
"Félreérteni? És mit? Azt, hogy nyugodtan leöltöztethetsz fiatal lányokat és játszhatsz velük kedved szerint?" Emeli fel a karos széket, alig birva megtartani a saját sullyával eggyütt.
"A feleségem öltöztetett át, nem én--"
"És TE azt hiszen, én ezt beveszem?"
"Ideges vagy... Lányok abban az időben mindig idegesek."
Lina elvesztette az egyensúlyát majd elesett a karos székkel. "Hé, MI ?! Mit mondtál? ... És *Gonosz fények siillognak a szemében* TE HONNAN TUDOD?"
"Én mondtam meg neki. *Egy nyugodt idősebb nő hangja hallatszott Lina háta mögül* Miért tetted tönkre a szobám.... És mit tettél a férjemmel?"
"Bocsánat .... Azt hittem, hogy .... levetkőztetett....." Próbálja Lina elmagyarázni az előző verekedés okát. ~Az az idő... Tehát ezért nem tudtam megidézni a Dragon Slave-em... Bár az nem magyarázza meg miért nem tudtam a Lighting-et sem.... És hol vannak a többiek ameddig én itt vagyok... Pontosabban, hol is vagyok?~
"Kedvesem, megértelek téged, de egy dolog furcsa veled kapcsolatban gyermekem."
"... Igen, mi?" Lina kezdett kiváncsi lenni.
"Majdnem két hétig voltál ájult és kitudja meddig előtte mielőtt a férjem megtalált."
"Több mint két hét?"
"A különös rész az volt, hogy mikor megtaláltunk a hajad narancs-vörös volt de most... Teljesen fehér."
Lina megragadott egy tincset a hajából, hogy megnézze igaza volt e a nőnek. "Nem... Az nem lehet." Esik a földre a mennyezetet nézve.
"Megértelek drágám, elveszíteni az értékes hajszínedet egyik napról a másikra."
"Mellesleg ki vagy te kicsi lány?" Kérdi a férfi.
"Lina vagyok.." Majd abbahagyja. ~.. Ha elmondom nekik ki vagyok, biztos az őröket hívják vagy rosszabbat... Miután amit tettem azzal a férfival... Fenébe.~
"Lina... Hol is hallottam már ezt a nevet?" Csodálkozik a nő.
"Mi? Én Lina... Lina Gabriev vagyok." Remélte nem veszik észre azt hogy kissé ideges.
"Ó, kedvesem. Már emlékszem, Gourry beszélt nekünk rólad." Sétál ki a férfi a szobából.
"Ti... ti ismeritek Gourry Gabrievet?" Áll fel Lina.
"Persze hogy ismerjük." Állítja a nő.
A férfi behozott egy ép széket a másik szobából." A szülei vagyunk." Lina arcra esett.
"Kedvesem, rendben vagy?" Lép közelebb Gourry anyja.
"I...i...igen. *Lina lassan ülő helyzetbe kényszerítette magát* Csak soha sem gondoltam volna, hogy megismerem Gourry szüleit."
"Szivesen."
"Uh... Hol is vagyunk?"
"Testaburne-ban. Nemtudtad?"
"Testaburne... ~Az nagyon messze vagy az Árnyak Völgyétől.~ Mostmár emlékszek."
"Mellesleg, melyik Gabriev családból származol?"
"Én melyikből? ... ~UH-oh~ ... A zefiliai családból." Hazudott egy gyorsat.
"Tudod édesem, Gabriev néném mindig is furcsa volt. Mágiát tanult, a férfiak oldalán harcolt meg ilyenek."
"Emlékszem *válaszol a férfi* Nyugodjék békében."
Lina kétszer pislog. " Igen ...igen szegény Nagyi."
"Nos, Lina csöppségem, húsz percen belül kész a reggeli."
Lina szemei kitágulnak. "Reggeli? *mosolyog* Éhen halok."
*néhány órával később*
"Ez finom volt."
"Nagyon éhes voltál, biztos nem kérsz többet kedvesem?"
"Nem köszönöm... tele vagyok. *Áll fel és elindul a bérelt szobája felé* Az hiszem most alszok eggyet."
Ahogy elsétált a férfi megjegyzi. "Keh... Őrült zefiliaiak." Majd ivott a teájából.

A szobában Lina a széken ült miközben átöltözött és végiggonolta mitörtént vele.
~Ha én Testaburne-ban vagyok Gourry családjával, akkor feltételezem Gourry hozott ide. Vajon mi történt a többiekkel...~
~~Kit érdekelnek... Elég ha te ittvagy Nee-chan~~
~Húzz el Shabby-chan... Mit akart Xellos csinálni?~
"Lina Inverse. *Visszhangzik egy hangsúly nélküli hang* Tudom hogy ittvagy."
A férfi kilép a házból, majd meglát egy hatalmas szürke sárkányt körözni a ház felett.
"Itt nincs olyan személy."
"Hozd ide Lina Inverse-et. Itt van."
"Mint már mondtam 'gyík' Ő NINCS ITT!"
"Nem vagyok 'gyík'. Én vagyok Kage az Ős sárkány, az Árnyak Őrzője."
~Nem úgy néz ki mint aki küzdeni akar.~ KÉszül Lina elhagyni a házat.
"Kedvesem merre mész?" Kérdi Gourry anyja.
"Ki."
"Te vagy Lina Inverse?"
"Igen, és ha neveket mersz nekem mondani ... én ... én ... Igazán mérges leszek."
"Miért tenném kedvesem?"
"Mellékes. *Kilép* Yo! *Üdvözli a sárkányt* Mizu?"
"Lina Inverse. Kihívlak egy közdelemre."
"Nyertél." Mondja egyszerűen.
"Most kezdjük a párbajt. *Vesz fel emberibb alakot a sárkány, majd megjeleníti a szárnyait és karmokat a bal kezén* Válassz stílust."
"Varázslónő vagyok--"
"Tehát választottál."
"De... *Válaszol Lina gyorsan* Elvesztettem az erőmet pár napja. *Mutat a hajára* Látod?"
"Akkor válassz fegyvert."
"Mi? ~Fenébe.~ Nem álsz le, mi?"
"Ki kell hívnom a bátoságodat."
"Rendben. ~Bátorság?~ Gabriev-san, kaphatok egy kardot vagy hasonlót?"
"Tessék! *Dob egy hosszabb kardot át* Ezt melletted találtam."
"Köszönöm. ~Mellettem?~ *Vizsgálja meg a fegyvert* Köszönöm Gourry, tudtam, hogy nem szeged meg az igéreted." Amint felismerte mit tart a kezében.
"... Mi?" Pislog Gourry apja.
"Most, Kage *Húzza ki a kardot* Kezdhetjük."
"Én is karddal harcolok" Amint megjelenített egy árnyas fegyvert a jobb kezében, majd eltűnt.
"HÉ? ez nem tisztességes." Válaszol Lina.
Kage Lina háta mögött jelent meg majd a pengét felé lendítette. Lina megpróbálta hárítani a csapást, de a fegyver pengéje úgy ment át a kardján, mintha nem is lett volna ott, a testét is beleértve.
"Te nem az 'árny' vagy." Jelenti ki a sárkány eltüntetve a karmokat, szárnyat és a kardot.
Lina pofára esik. "MIt értettél ezalatt?"
"Az 'árnyat' kerestem, a fegyver neked nem ártott mert te nem az 'árny' vagy."
"De, én megölhettelek volna."
"Egy egyszerű halandó kard nem tudn--"
Lina félbe szakítja. "Fény, törj elő!!" Mondja a parancsot és egy tiszta energia penge jelent  meg a markolatban.
"A rég elveszett Fény Kardom!" Ismeri fel Gourry apja a pengét.
"Téves, Ez a Fény Szablyája. *Javítja ki Lina* Mellesleg a te kardod a túlvilágopn van."
"De, akkor mi az ott a kezedben:"
"Ezt egy elftől vettem akinek az őse a változtatásokat eszközölte a Fény Kardján." Majd odafordul az ember alaku sárkányhoz aki kiterítette a szárnyait és készült elrepülni.* Kage, várj."
"Ahogy akarod Lina Inverse.
"Hagyd az Inverse-et, csak L.I.N.A"
"Lina Inverse, miért kérted hogy maradjak?"
"Miért keresed az 'árnyam'?"
"Mert a sötétséggel ami megszáll téged és a többieket nem lehet tréfálni. Sok veszélyt jelentene a világnak."
"Tudom, tehát felerősítetted az ellenállásom hatását rajtam valahogy. Hirtelen annyira nyugodtnak és jól érzem magam."
"Rövid időre száműztem a sötét gondolataidat."
"Amikor megütöttél azzal a karddal igaz?"
"Igen, de most keresnem kell a tanítványomat."
"Őt is megszállták?"
"Nem egészen, de nem fog sokáig ellenállni az érzésnek."
"Mennyi ideig bírja még?"
"Hetek, talán napok."
"És utánna?"
"Az 'árnyakat' nem lehet elválasztani a sötétségtől. Az eltörölné a lelkeiket is a sötétséggel eggyüt."
"Teháát, ez azt jelenti hogy meg kell találnuk őket nagyon hamar."
"Nekünk? ... Csak nekem kell megtalálni."
"Hé, én is benne vagyok ebben a rumliban. Tehát számolj bele."
"Ahogy akarod, de hogyan véded meg magad?"
"Te meg tudnál... *Lina felvette a legcukibb beállását és elővette a csillogó szemes számot* .. Védeni engem... Kage-sama. Mellesleg én csak egy törékeny, fiatal, kicsi lány vagyok."
"Nos.... Megtudlak." *vízcsepp*
"Tehát. *Lina felvette a normális viselkedését* Merre keressük?"
"Sairaag a vélpontunk."
"Sairaag, mi? *Bólint majd felugrik Kage hátára... és átesik az emberalaku sárkányon* Ow... *dörzsöli a piros arcát* Felvennél egy inkább 'LÉTEZŐ' alakot?"
"Feltudnák, de az sok erőmbe kerülne."
"Miért?"
"Majd később elmondem."
"... *sóhaj* ... Akkor sétálj velem.. idegesítő, hogy te repülsz én meg sétálok."
"Egy halandó sem keverte magát életveszélbe és mászott ki belőle, csakhogy ujra kezdje akivel eddig találkoztam."
"Mit mondtál?"
"Azt, hogy őrült és figyelmetlen vagy." Ereszkedik le Kage a földre majd a szárnyait magára teríti mint egy köpenyt.
"Tudom, de az élet móka... Ez vagyok én végül is." Mosolyog.
~~És Én is szeretem~~ Hangzik a gondolat a fejében.
~Óh. Fogd már be végre.~