11.fejezet
2005.12.19. 20:39
Egy barát az ellenség
Miután Misana felébredt, rögtön be is gyúgyította saját sebeit az ezüstgyűrűje segítségével, majd hátradőlt az ágyon és lehunyta szemeit.
-Kicsit…pihenek-mondta.
-Rendben-mondták, majd kimentek a lakásból.
Amikor visszatértek Misana nem volt sehol.
-Hová tűnt?-kérdezte Yusuke.
-Jó kérdés. Én arra lennék kíváncsi, hogy hol és mikor ment ki illetve el-szólt Kurama.
-Az ablak…tárva-nyitva-vette észre Kuwabara.
-Öt emelet magasan vagyunk. Biztos nem ugrott ki.
-Egyszer már megtette, és csak a bokája ficamodott ki-jegyezte meg Hiei.
-Akkor…mit csináljunk most?-kérdezte Botan.
Yusuke körülnézett, és egy papírdarabot pillantott meg az ágyon.
-Mi az?-kérdezte, és felvette a papírt.
-Ha jól látom, valami írás van rajta-mondta Botan.
-Jól látod-mondta halkan, és olvasni kezdte.-Ha valaha viszont akarjátok látni a lányt, gyertek a szellemvilág legsötétebb termébe.
-Mit akar jelenteni ez a "legsötétebb termébe"? Nem kéne egy valami épületet is keresni?
-Koenma biztos tudja-mondta Botan.-Fel is hívom.
Kiment a szobából. Pár perc múlva vissza is tért.
-Koenma a Szellemek Arénájára tippel.
-Csak tippel?-kérdezte, kissé dühüsen Hiei.
-Egy próbát megér. És Hiei, ne légideges, megtaláljuk őt.
-Ööö…engem…egyeltalán nem…érdekel….mi lesz vele…csak…biztos várja, hogy…segítsünk neki…-mondta. Természetesen nem az igazat, mivel igen is érdekelte, hogy jól van-e Misana.
-Szóval így értette a termet. Valójában egy arénáról van szó-gondolkodott fennhangon Kurama.
-Akkor…indulunk-kérdezte Hiei.
-Persze!
Amint a szellemvilágba értek, újabb kérdés ütötte föl a fejét.
-Hol van a Szellemek Arénája?-kérdezte Yusuke.
-Nos…izééé….nem is tudom…-mondta Botan.
-BOTAN!
-Ööö…váljunk szét, és nézzünk körül…
-Rendben. De hogy néz ki az aréna?
-Ha jól emlékszem, hatalmas, kör alakú, a kapuja csontokból van kirakva, és fölötte állandóan egy fekete felhő takarja a fényt.
-Indulás!
Szétváltak. Mindenki aggódva kereste Misanát. Főleg Hiei. Yusuke hamarosan rátalált az arénára, és be is ment.
-Misana! Itt vagy?
Halk lépteket hallott meg. Hátrafordult, és egy kardot látott, ami megsebesítette. A támadás váratlanul érte, így felordított, és a földre zuhant.
Kuwabara is rátalált az arénára.
-Jobb dolgom is lenne, mint azt a kis törpét keresgélni. De ha már ittvagyok, benézek.
Rögtön meglátta a földön fekvő Yusukét. Odament hozzá, és leguggolt mellé.
-Hé, Urameshi! Élsz még?-és merázta.
Ő se kerülhette el sorsát, az az alak, aki az imént ledöntötte Yusukét, őrá is lecsapott.
Kurama szintén megtalálta az arénát, Botannal együtt.
-Ez az?-kérdezte Kurama.
-Igen.
Beléptek az arénába, és feltűnt nekik a két kiütött barátuk.
-Yusuke! Kuwabara! Mi történhtett velük?
-Az ami veletek is fog-hallottak egy ismerős hangot, és az alak őket is kiterítette.
~Mis…remélem semmi bajod nem esett…~gondolta, aggódva Hiei.
Fél órás körözés után megtalálta az arénát. Amint meglátta, amilyen gyorsan csak tudott, befutott.
-Misana! Hol vagy?-kérdezte.
Hiei egyre közeledő lépteket hallott meg. Kezét a kardja markolatán tartotta, és várta, hogy eléggé közel érjen az alak. Az alak megállt mögötte. Hiei előránttta kardját, és elugrott onnan. Felvillantak a lámpák. Hieit először elvakították, de szeme hamar hozzászokott a fényhez. Meglátta földön fekvő társait, majd az alakra nézett, aki meg akarta támadni.
-Misana!?-lepődött meg. Nem tudta mire vélje.
-Hiei, nem akarlak bántani!
-Miért kéne bántanod bárkit is?
-Úgysem értenéd. Most pedig…sajnálom, de…meg kell, hogy öljelek-mondta, és a Lángoló Kardját előrántva készült lecsapni Hieire.
Hiei nem akart visszatámadni, így csak védekezett.
-Misana…miért…csinálod…ezt?-kérdezte, de minden szó után szünetet kellett tartania, hogy a támadások elől kitérjen. De végül nem hagyta tovább szó nélkül a támadásokat, előrántotta kardját, és Misana következő csapását kardjával védte ki.
-Mis, kérlek, mond el miért csinálod ezt!-mondta gyorsan.
-Nem értheted!
-Kérlek! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!
Elugrotak egymástól, és támadó illetve védekező állásban vártak.
-Nem! Ha elmondom, mindent megteszel, hogy valami más megoldást találj!-kiáltotta, és újra lecsapott Hieire.
Az egész küzdelem azzal telt, hogy Misana támadott, Hiei meg védekezett. Végül Hiei egy ügyes mozdulattal kiütötte Misana kezéből a kardot, és az Hiei mögött fél méterre a földbe fúródott.
-Nem is rossz. Mondjuk tőled nem is vártam mást. Viszont a kardomra szükségem lesz mindenképpen.
-Amíg mögöttem van, és én őrzöm, addig ezt verd ki a fejedből.
Misana elmosolyodott, majd pár lépést hátrált. Várt néhány másodpercet majd hihetetlen gyorsasággal Hiei felé futott. Hiei készen állt a védekezésre. Misana lángpajzsot vont magára, és amikor Hieitől nem volt messzebb másfél méternél felugrott, és a lángoló kezével rácsapott egyet Hiei vállára, aki ettől felordított. Misana a kardja mellett ért földet, gyorsan kirántotta a földből, és Hiei nyakához helyezte a végét.
-Ha megmozdulsz, halott vagy!
-Nagyon…ügyes…
-Dobd el a kardod!-parancsolt rá.
Hiei úgy tett.
-Most mit akarsz csinálni? Megölsz?
-Hmm…
Misana kigáncsolta Hieit, eldobta a kardját, és megfogta ellenfele nyakát.
-Még mindig…gyors vagy…
-Az…Sajnálom Hiei…de meg kell, hogy öljelek…de ez nekem jobban fáj…mint neked…
-Mis…Misana…mit…mit csinálsz?-nyögte Botan.
-Botan! Te maradj csöndben!
-Miért…? Misana….miért?
-Hogy miért? Most már elegem van ebből a kérdésből!-mondta, és a szeme könnyezni kezdett. Elengedte Hiei nyakát, és felállt.
-Nem tudlak megölni…Hiei, szeretlek…de azt hiszem, ezt most hallod tőlem utoljára-mondta, és elindult.-Nem tudom megölni őket!-kiáltotta.
-Kinek mondhatja?-állt fel Hiei.
-Engedd el Kashit és cserébe megkapsz engem…
-Kashi?
-Botan, talán tudod kiről van szó?
-Igen. Kashi…Misana bátyja.
-Nem is tudtam, hogy van egy bátyja.
-De….Kashi már 8 éve halott…
-Micsoda?-fordult hátra Misana.
-Kashi már réges rég halott-ismételte el.
-Az nem lehet. Az elrablóm azt mondta, hogy…-megszakadt a mondata. A dühtől lángolva visszafordult.
-Kashi már rég halott! Te hazudtál nekem!
Egy köpenyes alak lépett ki a sötétségből.
-Valóban? Nos…lehet, hogy tévedtem…
-Te…-morogta, és rárontott az alakra.
Folyt. Köv.
|