3. fejezet: Harag és béke

Odakint eközben Zoey, Bridget és Corina dolgozott. Renée és Kikki elment, mivel volt még pár elintéznivalójuk. Zoey az asztalokat mosta le, Bridget ablakot pucolt, Corina meg...nos, Corina (mint mindig) a teát "ellenőrizte".

- Lányok, nem láttátok Angelt?

- Öhm...kimenőt kapott mára...azt hiszem Wesleynél van, de nem biztos...kérdezd meg - mondta Zoey.

- Jó...

Felment és kinyitotta az ajtót. Azt hitte, ott helyben főbelövi magát: Wesley és Angel a forgószéken volt és csókolóztak! Sietve felnéztek. Elkerekedő szemekkel vették észre az ajtóban lecövekelt Elliottot. Némán kiment és magába roskadva a földrerogyott.

- Te jó ég...- mondta Angel. - Mit tettünk...?

- Sajnálom, én...ah...

Angel felállt, és föl-alá járkált.

- Beszélni kéne vele...- mondta Wesley.

- Majd én...

Kiment. A földön találta a fiút.

- Elliot...- guggolt mellé.

Nem válaszolt.

- Sajnálom...nem akartam a lelkedbe tiporni...

- Pedig...sikerült...tudtad, hogy hogy érzek irántad...de...

Angel felállt. Elővette pólója alól a nyakláncot és levette a nyakából.

- Gondolom...ezt már...

Nem bírta befejezni a mondatot. Elliot kezébe nyomta a nyakláncot és lement a lépcsőn.

Eltelt egy hét. Eljött a bál. Zoey, Corina, Bridget, Kikki és Renéé elsőként jelent meg ott.

- Nem láttátok Angelt? - kérdezte Zoey. - Már egy hete nem láttam...

- Én sem...- mondta mindenki kórusban.

- Nem hiszem, hogy eljön - sóhajtott fel Wesley. - Sőt...az sem biztos, hogy Elliot eljön...

- Esetleg történt valami, amiről nem tudunk? - kérdezte Bridget.

- Nem érdekes...

- Jó lenne azért, ha jönne...

- Itt vagyok - hangzott egy ismerős hang.

- Angel! - fordult oda mindenki.

Angelen kivételesen nem fekete ruha volt: egy gyönyörű, pántnélküli, sötétkék selyemruha volt rajta, hosszúszoknyás. Fekete haja kiengedve borult a vállára.

- Wow...még nem is láttalak úgy, hogy nem feketében vagy...- mondta Zoey.

- Senkise látott úgy...most van rajtam először ez a ruha...és ahogy látom, nem is utoljára...

Elliot is megjelent. Fehér szmokingban állt ott, mint valami herceg, olyan volt. Angel és ő összenéztek, majd felcsendült egy lassú zene.

- Én kimegyek az erkélyre - mondta Angel és úgy is tett.

- Esetleg valamelyikőtök jön táncolni? - kérdezte Wesley a többieket.

- Én szívesen mennék - mondta Zoey.

Ezekkel a szavakkal mentek a parkettra. Corina hamar talált amgának táncpartnert és a maradék három lányt is felkérték.

Angel ezalatt az éjszakai eget nézte.

- Szép, mi? - szólt hozzá egy ismerős hang.

A hang irányába fordult.

- Igen...Elliot...

A fiú Angel mellé állt és ő is elnézett a távolba. A zene az erkélyen is tisztán hallható volt.

- Felkérhetlek egy táncra? - nyögte ki végre Elliot.

- Komolyan? Azok után...

- Csss...- tette rá egy ujját a lány szájára.

Angel bólintott, majd egyik kezét a fiú vállára tette. Lassú táncba kezdtek, míg a másikat ölelték. Úgy érezték, egy gyönyörű álomba csöppentek. Elliot egyre közelebb húzta magához a lányt.

- Veszély! Veszély! Veszély! - csapongott MiniMica.

Elliot és Angel elugrottak egymástól.

- Mi az? - rohantak ki a többiek is.

- MiniMica veszélyt észlelt.

- Hahó, kis cicamicáim...oh, remek, te meg is felelsz - mondta Dren a szokásos hangját, majd Angel felé fordult.

- Mi a...

Dren hosszas erőlködés után sikeresen kiragadta Angelből a lelket, mindenki nagy meglepetésére.

- Angel! Ne! - kapott utána Elliot.

- Késő! És most pedig...bemutatom az új szörnyem!