7. fejezet
Állati szerelem VII.
Renée és Kurama a kanapén ültek. Kurama nekitámaszkodott a karfának, Renée pedig a fiú mellkasára dőlt. Hallotta a fiú lélegzetét és szívverését.
- Akkor holnap neked el kell menned, igaz? (Renée)
- Igen… sajnos. De bemegyek a kávézóba az órák után.
- Rendben. Le kellene feküdni, későre jár már az idő.
- Igen.
Azzal Renée még egy csókot nyomott Kurama szájára és elindult a hálószóba fel.
- Szép álmokat!
- Neked is.
Azzal a lány becsukta maga mögött az ajtót és lefeküdt. Kurama még egyszer kinézett a városra, elmosolyodott és ő is lefeküdt.
Másnap reggel szinte egyszerre ébredtek fel. Kurama ránézett az órára majd kipattant az ágyból, mert kevés ideje volt már hátra az első órájáig. Kapkodva öltözködött fel. Megbotlott a szőnyeg szélében és hasra vágódott.
- Au!
- Hát teveled meg mi történt?- kérdezte félig nevetve Renée.
- Ez nem vicces! Sietnem kell, különben elkésem.
- Segítek felállni.
- Kösz.
Renée odasétált a fiúhoz és a kezét nyújtotta felé. Nagy lendülettel rántotta fel és a fiú Renée karjaiba kötött ki.
- Jó reggelt!
- Neked is.- azzal egy megcsókolták egymást.
- Na nekem most már tényleg mennem kell. (Kurama)
- Jó. Délután találkozunk.
- Igen. Szia.
- Szia.
Renée ránézett az órára. Neki sem volt már túl sok ideje, mennie kellett a kávézóba. Gyorsan lefürdött és megreggelizett, rendbe tette a lakást és pár perc múlva már az utcán baktatott. Megérkezett a kávézóba.
- Üdvözöljük a…(Zoey)
- Csak én vagyok. (Renée)
- Ó szia Renée, hogy vagy.
- Jól, kösz.
- Meghiszem azt.
- Szia Elliot. Én is örülök neked?(Renée)
- Szia. Segíts Kikinek mosogatni a konyhában, aztán moss fel majd mehetsz kiszolgálni. Aztán majd seperd fel a padlót és…
- Hé, tudom, hogy tegnap nem jöttem be dolgozni és pótolni fogom a hiányzásomat! És különben is tudom, hogy mi a dolgom! Ha nem vetted volna észre már régóta itt dolgozom! Érthető voltam? !
- Akkor jó, ha tudod a dolgodat! Képzeld észrevettem, hogy régóta itt dolgozol! Én alkalmazlak! Ezt figyelmedbe ajánlom, minthogy az is, hogy minél előbb pótold a kimaradásodat, különben kénytelen leszek megválni tőled! Remélem most én voltam érthető!- ordította Elliot.
- Igen.- válaszolt Renée.
- Akkor jó!- üvöltötte még mindig Elliot dühtől vezérelve.
- Hé, Elliot! Nem gondolod, hogy eleget ordítottál Renéevel? (Zoey)
- Nem!
- Hagyd csak. Valakin úgyis le kell vezetnie a feszültséget. Szerintem csak féltékeny. (Renée)
- Mi????????????
- Jól hallottad. Szerintem féltékeny vagy Kuramára. Nem tetszik, hogy őt szeretem és nem téged. Ilyen egyszerű.
- Huh. Renée aztán jól megmondta!- mondta Zoey most már a konyhában a lányoknak és Westly-nek.
- Te teljesen megbuggyantál! Elvette az eszedet az a kölyök?
- Van neve is! És nem kölyök! Sokkal érettebb, mint te! Neki van bátorsága, nem mint neked!
- Szóval gyávának tartasz!
- Igen, annak! Soha senkinek nem volt merszed elmondani, hogy mit érzel! És amikor én elmondtam neked az érzéseimet, te kinevettél és faképnél hagytál! Így akartál álarc mögé bújni! Senkit nem engedsz közel a szívedhez! Most pedig féltékeny vagy! Hát mit gondolsz, mi vagyok én? ! Egy baba, amit kedvedre dobálhatsz: ha nálad van eldobod, ha másnál van visszakönyörgöd? Hát nem! Jegyezd meg, hogy ez nem így van!- azzal Renée sírva elszaladt.
- Renée…-suttogta Elliot. Majd sarkon fordult és eltűnt.
- Jé, nem is tudtam, hogy Renée szerelmes Elliotba. Ti tudtátok, (Bridget)
- Nem.
- Igen. (Westly)
- Mesélj!
- Rendben.
Folyt. Köv.
|