Állati szerelem IX.

-         Vajon mi lehet Westley-vel és Elliottal? (Zoey)

-         Nem’tom. (Kiki)

-         És Renée?

-         Biztosan nagyon maga alatt lehet.

-         Olyan faragatlan tud lenni ez az Elliot!

-         Hogy mondtad? !

-         Sssehogy!- szögezte le sietve Zoey, mikor meglátta Elliotot.

-         Akkor jó. –azzal a fiú elsietett.

-         Mit mondott Westley? (Bridget)

-         Semmi különöset, csak ki volt borulva.

-         Nem kiabált veled? (Zoey)

-         Nem. Csak el van keseredve.

-         Féltékeny? (Corina)

-         Nagyon is. Soha nem láttam még ilyennek.

-         Szegény Elliot. Azért… meg tudom érteni. (Bridget)

-         Most vajon hova mehetett?(Corina)

-         Biztos megkeresi Renéet.(Zoey)

-         Igen, valószínű.

-         Betolakodó! Betolakodó!(Minimica)

-         Hol, Minimica?(Kiki)

-         A Hikari tónál!

-         Bevetésre Vadmacsok!(Zoey)

-         Varázs-medál!(Corina)

-         Átváltozás!(Bridget)

Öt perc múlva már a tónál voltak.

-         Ott vannak!(Kiki)

-         Már én is látom őket!

A tónál nem volt senki, Renéen és Ellioton kívül. Mikor közelebb értek a párhoz látták, hogy Elliot a földön feküdt eszméletlenül. Renée pedig a mutáns támadásai elől ugrált el.

-         Miért nem változol át Renée?(Westley)

-         Mert nincs meg a medálom.

-         Hol van?(Corina)

-         A tóban. Beledobtam.

-         Mi?

-         Majd… én… kihozom.- tápászkodott fel Elliot a földről.

-         Nem kell. Én már nem vagyok többé csapattag.

-         De…

-         Már döntöttem. Itt a vége.

Elég volt egy pillanatra nem figyelni és Renéet el találta a mutáns.

-         Renée!

-         Renée!- hallatszott egy másik hang is. Kurama volt az.

-         Kurama!

-         Mi folyik itt?

-         Ez most nem lényeg. Menj inkább innen! (Elliot)

-         De igen is lényeg!- ekkor gyorsan átváltozott.- Segítek nektek!

-         Nem!(Elliot)

-         Tessék?

-         Menj innen! Majd mi elintézzük. (Elliot)

-         Mi vagy te Kurama?

-         Majd később, most más dolgunk van!

-         De…

-         Nincs de Elliot! Segít és kész!(Westley)

-         Kösz.

-         Most meghaltok!(Dren)

-         Tévedsz, te fogsz meghalni!

A csapat támadásba lendült. Sokan voltak és erősek is, de a mutánsok is sokan voltak. Dren, Tarb és Shardon is sok mutánst hozott létre. Az egyik meg akarta ölni Renéet, amikor Elliot odaugrott és felkapta. Odavitte Westley-hez, hogy vigyázzon rá. De ekkor Dren egy támadást intézett felé. Kurama időben észrevette, és a rózsaostorral elhárította a támadást.

-         Öhm… kösz.(Elliot)

-         Semmiség.

-         Kurama, fedeznél engem?(Elliot)

-         Persze, de minek?

-         Megyek, visszahozom Renée medálját. Westley, próbáld addig felébreszteni!

-         Oké.

-         Mehet?

-         Igen.

Elliot szélsebesen elkezdett futni a tó felé. Kurama fedezte őt, Westley pedig ébresztgette a lányt. Elliot egy nagy csobbanással a tóba vetette magát. Már két perce kereste a medált, de nem találta. Ekkor Shardon egy vízi mutánst hozott létre és Elliot után küldte a vízbe. Mindenki feszülten figyelt a tó vizére. Egy perc múlva a tóból kijött a szörny. De Elliot sehol sem volt.

-         Elliot! Ne!

-         Hol lehet?

-         Nem tudom.

Ekkor a mutáns kiköpött valamit a száján. Egy apró kis medált. Westley elengedte a lányt és odarohant a medálért. Dren rátámadt Kuramára, Tarb pedig Corinával, Kikivel és Bridgettel harcolt. Zoey kétségbeesetten kereste Elliotot a vízben. Remélte, hogy felbukkan, de nem történt semmi. Ekkor egy könnycsepp gördült le Zoey arcán. Aztán megfordult és szélsebesen futni kezdett az egyik mutáns felé. Westley igyekezett visszamenni Renée-hez. Próbált kikerülni minden támadást, több-kevesebb sikerrel. Mindenki kimerült volt már. A Vadmacsok is és a mutánsok is. Renée lassan kezdett magához térni. Ekkor ért oda Westley.

-         Renée! Változz át!

-         Mi? De hát… rendben. Varázs-medál, átváltozás!

Mire átváltozott Kurama ott állt mellette.

-         Szia.- köszöntötte Kurama, azzal megcsókolta.

-         Szia.

-         Akkor… támadjunk!

-         Oké!

Mindenki a legerősebb fegyverével támadta meg a mutánsokat. Jó pár el is pusztult tőle. Újra támadtak, és az összes űrlény elpusztult. Mindenki a földre rogyott.

-         Már azt hittem, hogy soha nem fogynak el. (Kiki)

-         Igen, én is.

-         Jól vagytok?

-         Nagyjából.

-         Mit keresel te itt Kurama?(Renée)

-         Hát, erre jártam. És megláttalak benneteket, és gondoltam jól jön egy kis segítség.

-         Hát az elkelt. Kösz.

-         Szívesen.

-         Elliot elment?- kérdezte gyors témaváltással a lány.

-         Elliot… ő… - mindenki elcsendesedett. Zoey az arcát a két kezébe temette. Bridget, Corina és Kiki maga elé nézett és a földet bámulta. Westley is így tett. Kurama odalépett Renéehez.