11. fejezet
Állati szerelem XI.
Másnap már korán reggel felkelt. Rendbe tette magát aztán autóba ült és elindult a kórházba.
Mivel az iskolákban ilyenkor szünet volt, Zoey már reggel kilenckor ment, hogy kinyissa a kávéházat. Bement a konyhába, hogy nekilásson a konyha felsepréséhez. Ekkor meglátott egy papírdarabot az asztalon. Odament és elolvasta. A papíron ez állt: Sziasztok! Van egy kis elintézni valóm, kicsit később megyek be dolgozni. Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! Ha valami baj van, akkor hívjatok fel! Üdvözlettel: Westley.
- Hm. Ez fura. Nem említette tegnap, hogy ma nem ér rá.- tanakodott magában a lány.
Azzal hozzálátott a takarításhoz. Eközben Westley a kórház felé tartott. Hamarosan meg is érkezett. Berohanta korházba és meg sem állt a recepcióig. Ott megkérdezte, hogy melyik kórteremben van Renée és Elliot. Kis keresés után meg is találta őket. Renée egy kórházi pizsamában ült egy széken Elliot mellett.
- Renée!
- Westley! Annyira örülök neked!- azzal felpattant a lány és a fiú nyakába borult és sírt.
- Annyira egyedül voltam. És nem jutott eszembe a telefonszámod, ezért nem hívtalak előbb. Ne haragudj!
- Semmi baj, örülök, hogy életben vagy! És Elliot? Mi van vele?- kérdezte Westley, miközben elengedte a lányt.
- Súlyos az állapota. Már napok óta csak fekszik eszméletlenül. Az orvosok sem tudják, hogy mi a baja. De valószínűleg vérátömlesztésre van szüksége. De eddig még nem találtak megfelelő vércsoportú embert.
- Értem. Milyen Elliot vércsoportja?
- 0-ás. Azt mondják, ez elég ritkafajta vércsoport. Nekem B-s van. Én nem adhatok neki vért. Neked milyen a vércsoportod?
- A-s. Ez sem jó.
- És a többiekét nem tudod?
- De igen. Zoeynak és Kikkinek AB-s, Corinának B-s, Bridgetnek pedig A-s. A csapatból senkinek sincs 0-s vére. Hacsak…
- Mi az? Mi jutott eszedbe?
- Hacsak… Renée! Azonnal kapcsolatba kell lépned Kuramával!
- Mi? ! Hogy jön most ide Kurama?
- Úgy, hogy valahol azt olvastam, hogy a róka vagy kutya mutánsoknak illetve szellemeknek általában 0-s vérük van. Ha szerencsénk van, akkor neki is az van, és akkor segíthet Ellioton.
- Rendben, de nehéz lesz erre megkérnem. Főleg, hogy Ellioton segítsen. De megpróbálom. De nem tudom a telefonszámát. A lakásomon van a mobilom is meg a telefon füzetem is.
- Akkor kérdezzük meg az orvostól, hogy elvihetlek-e.
- Oké.
Gyorsan felpattantak és megkeresték az orvost.
- Sajnálom, de nem engedhetem el. Annyira még nem javult meg az állapota.
- De hát…
- Hagyd Renée. Majd akkor egyedül elintézem.
- Jó.
- Amint tudok, jövök.
- Rendben, de siess!
- Oké.
Azzal Westley elsietett, Renée pedig visszament Elliot szobájába.
Eközben Westley a kocsijában ült és az egyetem felé tartott, ahol Kurama tanul. Nemsokára oda is ért. Rápillantott az órájára. Még ment a tanítás. Úgy döntött, hogy megvárja, amíg kicsengetnek. Nem telt bele sok idő és a csengők megszólaltak. A diákok csak úgy özönlöttek ki a tantermekből. Félő volt, hogy Westley nem találja meg időben Kuramát. Nézett jobbra is, balra is, de sehol nem látta a fiút. Végül úgy döntött, hogy kérdezősködik. Végül egyvalaki tudta megmondani, hogy hol van.
- A fenti biológia teremben.
- Köszi.
Azzal Westley elrohant, hogy megkeresse Kuramát.
Folyt. Köv.
|