II. rész

 
    Faye fel-alá járkált a váróban. Mikor Spike rosszul lett, Faye sikítására egy doktor rohant a terembe. Spike-ot műtőbe vitték, Faye pedig az ájulás szélén állt. Végre valahára kinyílt a műtő ajtaja és a doktor lépett ki belőle.
 -Nos, kiszasszony, a barátja jól van, csak kicsit ingadozik. De ha minden jól megy, egy hét múltán már újból a saját lakásán élvezheti az életet. -ezzel az orvos elment.
 -Gondoltam, hogy nem kéne ennyire aggódnod érte... -ásította Jet Faye mögött.
 A lányra a frászt hozta:
 -Hát te meg hogy a fenébe kerültél ide?!
 -Az nem fontos. Ha Spike jobban lesz, hazavisszük. De addig mi megyünk haza.
 -Micsoda?! Neeem! Én itt maradok! Mi lesz, ha valami baja lesz? Maradj te is! Kell neki a baráti szó!
 -Tudod mit? Itthagylak. De ígérd meg, nem csinálsz hülyeséget és főleg nem zaklatod fel a butaságaiddal!
 -Jó, jó, mindent megígérek, csak hadd legyek vele!
 -Legyen. De ha valami baj lesz, azonnal küldj értem, szólj! És mondd meg ennek a kölyöknek, hogy üdvözlöm. -ezzel Jet elment.
 Faye leült. Még erősen zihált az ijedtségtől. Viszont szívét elöntette a kellemes érzés és tudat, hogy Spike jól van. Hamarosan a fiú ismét régi kórtermében feküdt, Faye pedig ugyanazon a széken ült, mint nemrég.
 Közben lement a Nap, felszállt a Hold, és néhány csillag is felütötte a fejét. Gyönyörű látvány volt kinézni az ablakon. Ahol Spike feküdt, abban a teremben senki sem volt, csak ő... no meg persze Faye...
 Faye kezdett fáradni, álmosodni. Már jó ideje nem figyelte Spike-ot sem. Ásított egyet.
 -Csak nem unatkozol mellettem...? Szívesebben lennél mással...? -Spike hangja megfáradt volt, de szeme csillogott. Tele volt élettel, így erős ellentétben állt az ágya mellett ülő lánnyal.
 -Végre felkeltél... Jól vagy?
 -Hát persze. Te viszont úgy nézel ki, mint aki kihagyott egy-két éjszakát. Buliztál addig, amíg én élettelenül feküdtem? Így örültél a bajomnak? -a férfi szélesen mosolygott.
 -Jajj ne mondj ilyet... Dehogy, végig... végig itt voltam melletted... -Faye majdnem elbőgte magát. Ettől Spike nagyon megijedt.
 -Na, na, ne bőgj már! Csak vicceltem, nem mondtam semmi rosszat! Nem gondoltam komolyan! -mondta védekezőleg.
 -Itt senyvedek már jó ideje és aggódok érted, te meg amikor felébredsz képes vagy ilyenekkel viccelődni...!
 -Na, nyugi... Láttam, hogy itt vagy... Csak miattad ébredtem fel... Már jó ideje figyelelek. Mi olyan érdekes odakint? -ekkor a fiú elfordította a fejét és kinézett az ablakon.- Nahát... ez tényleg gyönyörű látvány... -de mire visszafordult, Faye már elaludt, és arcára angyali mosoly ült ki...
***
Másnap reggel Jet legalább fél órát állt, mire végre Spike felébredt. Rámutatott az alvó Faye-re, majd magához intette Jet-et. Mikor a férfi odaért, ezt súgta barátja fülébe:
 -Hé, kölyök, ma már fölkelhetsz.
 -Oké, segíts. Úgyis beszédem van veled.
 Miután Spike felállt, lementek a büfébe és leültek egy asztalhoz. Spike megkérdezte azt, ami nagyon foglalkoztatta őt:
 -Te, én nem értek a nőkhöz annyira, mint te...
 -Már most rosszul kezdődik... -sóhajtotta Jet, de látszott rajta, érdekli a kérdés.
 -Jól van, hagyd már! Tehát Faye-nek mi baja? Tisztára kiborult, mikor célozgattam rá, hogy biztos örült, hogy lehet, hogy meghalok...
 -Spike, te tényleg nem érted? -Jet komolyra váltott.- Pont erről akartam veled beszélni. Nem veszed észre, hogy Faye mennyire odavolt, amikor te elmentél? És amikor megtudta, hogy lehet, hogy elveszített? Spike, szállj magadba! Eddig végig melletted volt, csak te nem vetted észre!
 -Jet, nem értem, mire akarsz kilyukadni,,,
 -Spike, gondolkozz! -Jet felpattant az asztaltól és jó hangosan ezt suttogta: -Faye sze-ret té-ged!!! Hát még nem vetted észre?!
 Spike-ot villámcsapásként érték Jet szavai. Hogy Faye szereti őt?! Pont őt?! Ez lehetetlen! Jet vagy viccel, vagy csak be akarja csapni őt! De lehet, hogy szegény nagyon megőrült...
 -Jet, ne hülyéskedj! Ez nem lehet igaz! -már mindkét férfi állt és egymás szemébe néztek. Ki akarták deríteni, vajon igazat mond-e a másik?
 -Dehogynem! Hát nem veszed észre?! Spike, tudom, hogy szerencsétlen lány neked sem közömbös! Segíts neki! Ő nagyon szeret! Teljesen belédszeretett! Ha te is szereted, méghozzá nagyon, akkor meg akár meg is csókolhatod, csak adj neki valami jelet!
 -Tudod mit? Oké. De ha nincs igazad, akkor én megöllek!
***
 Ismét beesteledett. Spike még csak most tért vissza a büféből. Faye már többször felébredd, de fáradsága miatt mindig visszaaludt. Most is épp az igazak álmát álmodta, mikor Spike belépett a terembe. A férfi leült ágyára és Faye-re nézett. Visszaemlékezett előbbi beszélgetésére Jet-tel, majd mindenre, ami Faye-jel kapcsolatos volt. Nem akarta elhinni, amit barátja mondott neki. Hogy ez a gyönyörű lány őt szeresse? Ugyan, lehetetlen. Főleg amit vele tett. Semmibe vette. Vannak nála ezerszer jobb pasik is, miért pont őt választaná?
 Gondolataiból egy ásítás ébresztette fel. Faye kinyújtóztatta elgémberedett tagjait majd ismét ásított egy nagyot.
 -Hát te? Már azt hittem, vissza se jössz.
 Spike elmosolyodott, de aztán megkeményítette vonásait.
 -Faye, te aggódtál értem?
 -E... ezt meg hogy érted?
 -Hallottam egyet, s mást...
 -Öhm... igen... -Faye felállt.
 -Ez hízelgő.
 -Hm...?
  Már Spike is állt. Közelebb lépett Faye-hez.
 -Faye, én... sajnálom... bocsánat, ha megijesztettelek... -mélyen a lány szemébe nézett.
 -Öö... nincs miért bocsánatot kérned, mert... -nem tudta befejezni a mondatot. Spike gyengéden megcsókolta.
 -Szeretlek...
 -Én is szeretlek...
***
 Másnap Spike-ot kiereszteték a kórházból. Odakint Faye és Jet vártak rá, akik nagy bulit rendeztek gyógyulása alkalmából. Spike csókkal köszöntötte Faye-t.
 -Igazad volt, barátom. -fordult Jet-hez és kezet rázott vele. -Nem öllek meg. Élhetsz. -tette hozzá vigyorogva.
 -Na ugye? Én megmondtam. Tudtam, hogy ennek így kell lennie.
 -Na gyertek fiúkák, menjünk végre! -kiáltotta Faye, mire mind elindultak.

     Vége