2. fejezet – Az igazság

Wakabayashi képtelen volt kiverni a fejéből a lányt. Már este kilenc volt, amikor úgy döntött, felhívja barátját, Tsubasát.

-Igen, Ozora Tsubasa! – szólt bele a kagylóba a focista.

-Szervusz Tsubasa, itt Wakabayashi.

-Áh, szevasz! Mi van veled?

-Képzeld ma gólt rúgott nekem valaki – el kellet tartania fülétől a kagylót, Tsubasa annyira hangosan ordított.

-MICSODA?! WAKABAYASHI, MI A BAJ? BETEG VAGY? MINDEN RENDBEN? HOGY VISELED? – kiabálta aggódva.

-Nyugalom, nyugalom, barátom! Semmi bajom! – nevetett a kapus. – Nem zavar, nagyon ügyes a lány.

-LÁÁÁÁNY?! – csodálkozott Tsubasa.

-Igen, lány. A neve Gilan Kliensmann. De úgy ismeri mindenki, hogy Cseles Ginny – mesélte mosolyogva.

-Cseles Ginny?! Az a Cseles Ginny?! – kérdezte izgatottan Tsubasa.

-Ismered? – lepődött meg Wakabayashi.

-Rivaul mesélt róla. Pontosabban be nem állt a szája, folyton „Ginny így, és Ginny úgy” ment akárhányszor beszélgettünk, miután tavaly visszajött Németországból. De pár éve címlapra került egyik trükkös góljával. Egyszerűen fantasztikus lábai vannak! Érted, mire gondolok… – mesélte lelkesen Tsubasa.

-Azt meghiszem… fantasztikusan formásak… - Morfondírozott el Wakabayashi, ahogy felrémlett előtte a szép lány.

-Mi, te találkoztál vele?! Te mákos!

-Igen, igen… de mesélj még róla!

-Rivaul mondta, hogy játszott a lánnyal, mikor ott járt. Azt mondta, míg ő tízből kilencet lőtt be, a lány tízből tizet! Aztán Ginny azt a játékot találta ki, hogy míg ő vezeti a labdát, Rivaul próbálja meg leszerelni. Kapott öt próbálkozást, és csak egyszer sikerült neki, míg a lánynak háromszor! Eszméletlen, amit művel néha a labdával, szinte kész művészet! – áradozott Tsubasa. Wakabayashi itta minden szavát. - De Rivaul azt is mondta, hogy utána beszélgettek. Ginny többször is játszott az ifi bajnokságon, de valami miatt több évre eltiltották. Rivaul azt mondta, nem árulhatja el, miért.

-Hogy mi? Eltiltották? – a kapus majdnem leesett a székéről, annyira előre dőlt.

-Az ám. Na, hogy ismerted meg? Mesélj! Ne kelljen már mindent kihúzni belőled! – kérlelte a középpályás.

-Épp edzést tartottunk a srácokkal, amikor egyszer csak megjelent, és azt mondta, ő majd rúg nekem kapura - mosolya újra visszaszökött arcára.

-Tetszik neked, mi?

-Figyelj, beszéljünk inkább másról, oké?

-Kitérő válasz! Fogadok, totál vörös vagy, ha rád mosolyog.

-Tsubasa, csönd! Ginnyt alig egy napja ismertem meg. És nem tudom, hogy tetszik –e. Szép, meg minden, de egy kicsit furcsa…

-Áh, értem… na, szia, megyek, mert Sanae holnap reggel meglátogat – ásított.

-Ó, te szegény… szevasz, Tsubasa, jó volt dumálni – tette le a telefont a kapus.

Gilan kikapcsolta a videót, miután megnézte a barátnőjétől kölcsön kapott Hangyák a gatyában - t, majd leült vacsorázni a családjával. Persze csak miután alaposan megfürdött, hiszen ki volt izzadva sok focitól. Aztán elköszönt mindenkitől, és lefeküdt aludni, hogy kipihenje a nap izgalmait.

Reggel már nyolckor fenn volt, zuhanyozott, megmosakodott, megmosta a fogát, majd felvett egy zöld pólót, egy fehér sortot és egy fehér hosszú zoknit. Megreggelizett, aztán elköszönt anyukájától, és szaladt is a buszra.

Mire kiért a pályához, a fiúk már ott voltak. A kapus épp pólóját cserélte le mezére, amit Gilan jól láthatott.

„Genzo, istenem, nem gondoltam, hogy ilyen jól nézel ki!” Fixírozta a focistát. Aztán úgy döntött, beszól neki egy kicsit. Leszaladt hát a pályára, és elkiáltotta magát.

-Szevasztok, srácok! Genzo, te meg mit mutogatod magad? Lányok is vannak erre! - mosolygott.

-Jó reggelt neked is, Gilan! – kacsintott a kapus. – Miért, neked talán nem tetszik? – kérdezett vissza aztán.

Gilan elvörösödött, és dekázott párat labdájával. Nem gondolta volna, hogy visszavág!

-Hát… nem is tudom… - motyogta sejtelmesen. – Na, melegítsünk be, aztán játszunk! – kiáltotta, és rámosolygott a többiekre.

-Várj csak, Kaltz és Genzo szerzett neked valamit az edzőtől – szólt az egyik játékos, mire Gilan egy csomagot kapott a később említettől.

-Azt a’, Grunwaldos mez!

-A tiéd – mosolygott Wakabayashi. – Igaz, hogy csak szurkolói, de…

-Király! – kiáltotta Gilan. – Fiúk, hátra arc, légy szí’.

Amíg a többiek nem néztek, Gilan felvette a mezt és a nadrágot.

-Pont jó! – kiáltotta izgatottan. – Na, hogy áll rajtam? – kérdezte aztán, furcsa pózokba beállva. A fiúk nevetni kezdtek, majd Wakabayashi megszólalt.

-Nagyon vadítóan nézel ki – viccelődött.

-Kösz… na, focizzunk, mert azért jöttünk, vagy nem?

-De! – kiáltott mindenki, aztán bemelegítettek. Úgy döntöttek játszanak egy tízes meccset, aztán majd meglátják. A vesztes fizeti a piát! Gilan Wakabayashi csapatába került, csatárnak. De egyszer mégiscsak hátra jött egy szögletnél, és kapásból előrevágta az ellenfél kapura lövését.

-Nem hallottad, hogy szóltam?! Megfogtam volna! – kiabálta Wakabayashi dühösen.

-Én is tudom… de nézd csak! – az előre adott labdából egy hatalmas kontra gól született, Kaltz közrejárásának köszönhetően, aki egy gyönyörű csellel elfektette az ellenfél kapusát, aztán az üresen maradt kapuba passzolt.

-De akkor is, Gilan! Ha szólok, akkor hagyd!

-Bocsáss meg, néha elkap a hév… és nem tudok uralkodni magamon - suttogta a lány.

-Gilan… miről beszélsz?

Erre már a többiek is odasereglettek, hogy hallják a lány magyarázatát. Gilan nyelt egy nagyot, félve meséje következményeitől, aztán folytatta.

-Egyszer behúztam egy szurkolónak, mert a beteg édesanyámat szidta. Azt is mondta, nem vagyok méltó arra, hogy a nagy Kliensmann lánya legyek. Persze, nem így fejezte ki magát. Emiatt tiltottak el három évre. Tudom, hogy óriásit hibáztam. Nem lett volna szabad elvesztenem a fejemet. De jövőre már újra játszhatok - úgy érezte, az igazság elmondásával a végső esélyt is elvesztette, hogy a kapus belészeressen.

-Miért nem mondtad? – kérdezte Kaltz.

-Féltem, hogy megvettek emiatt… de megbántam a tettemet, elvégre az ellenfél szurkolói mindig szidnak minket – válaszolta szemlesütve a lány.

-Lényegtelen, hogy mit tettél a múltban. Akkor is te vagy Cseles Ginny, aki a legtöbb gólt rúgta a kapumba. Remek játékos vagy, Gilan. Ne zavarjon téged a múlt, mert minket sem zavar. Igaz, fiúk? – nézett körbe a döbbent csapaton.

-Hát hogyne, Genzo! – kiáltották kórusban.

-A fiatalos hév minket is elkap néha…

-Mesélhetnénk…

-Nem egyszer kaptunk már mi is piros lapot!

-Kösz… jól esik… - újra mosolygóssá vált az arca.

-Ugyan, Ginny! Szeretünk veled játszani! – nevetett Kaltz.

-Jaj, srácok! Ti vagyok a legjobbak! – ölelt meg sorban mindenkit a lány.

-Igyekszünk… - motyogta Wakabayashi. Mikor Gilan őt is átölelte, tudta, hogy elpirult, de nem nagyon foglalkozott vele, inkább visszaölelte a lányt.

Egész nap játszottak, dél körül megosztották egymással ez ebédet, amit hoztak. Kajálás közben a srácok elmesélték különböző afférjaikat a bíróval, és sokat nevettek. A meccs alatt persze elszállt egy-két durvább szó is, de már senki sem emlékezett rá. Evés után aztán Kaltz elkezdett integetni valakinek…

Folt. Köv.