[…]

   - Nahát, Sousuke, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer szobára hozol majd egy…

 Kurz szava elakadt, ahogy Yugit végigmérte, aztán megköszörülte a torkát.

   - Izé, hát tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer szobára hozol egy lisztérzékeny srácot.

   - Én nem vagyok lisztérzékeny! - fakadt ki Yugi. Szegény fiú…

   - Kurz, maradj ki ebből - utasította Sousuke.

 Ám mire végre leülhettek volna az asztalhoz, hogy belevessék magukat a párbajkártya rejtelmeibe, Melissa táncolt be a bejárati ajtón, kezében három degeszre tömött papírzacskóval. Egész jó arányban landoltak a földön, mikor meglátta Yugit.

   - Ó, te szegény! - kapta arcához kezeit, majd bizalmasan a fiú vállára tette a kezét. - A liszt? - kérdezte suttogva, mire Yugin enyhe remegés futott végig.

 Sousuke csupán némán tenyerébe temette arcát.

   - Sousuke, az iskola udvarán egész jó idő van… - vetette fel egész derűsen.

   - Öm, igen, én is úgy gondolom - értett egyet a másik is, s sietve jelentette két lakótársának távoztát, majd elhagyták a lakást.

[…]

  Kyoko ábrándozva ténfergett az iskola sötét falai között. Szentül hitte, hogy Kaname is itt lesz valahol, épp ő ne jönne megnézni, hogy miként alakul az érte vívott párbaj?

 Persze, voltak itt ám jószerivel megválaszolatlan kérdések…

 Például, mi lesz akkor voltaképp a győztes jussa? Hazacipeli Kanamét, mint valami trófeát?

 Vagy… vagy mit keresett Bakura a tanteremben ilyen késő éjszaka?

 Vagy honnan szerez Sousuke paklit?

   „Micsoda? Bakura, itt?” - döbbent meg egy pillanatra Kyoko, aztán megvonta a vállát. „Biztos a párbajt nézi meg, ő is olyan törzszsugás, mint a többiek…”

   - Bakura! - szólította meg, alig öt méterre volt tőle.

 A srác lassan fordult meg, sűrű, hosszú haja egészen eltakarta a szemét, de így is volt rajta valami furcsa… türkiz inget viselt és csíkos pólót, alakja mintha megnyúlt volna.

 Kyoko megrázta a fejét, majd képzelgéseit a sötétre fogta, s sietve beérte osztálytársát.

   - Bakura, hol van a párbaj? - kérdezte izgatottan, hangja élesen hangosnak tűnt a szokatlanul üres térben. A fiú csak kisvártatva emelte rá tekintetét.

   - A párbaj? - kérdezett vissza ráérősen, hangja sokkalta mélyebb volt a megszokottnál, hogy Kyoko egy pillanatra beleborzongott.

 Hát még akkor hogy megrémült, mikor Bakura keze a copfjához ért!

   - Igen - hebegte csendesen. - Tudod, hol van?

   - Hm - mosolyodott el az. - Persze, hogy tudom - mondta, majd kezét visszavonta a lánytól, s némán elhaladt mellette.

 Kyoko dermedten állt még egy ideig, aztán igyekezett beérni a másikat, pedig az várhatóan a tornaterem felé tartott.

 Hát persze, a tornaterem!

 De… minek is olyan nagy hely egy egyszerű kártyapartinak?

 Biztos a közönség…

 De hát… mennyi érdeklődő lehet? Egy osztálynál nem több.

 Kyoko minden kérdésére választ kapott, mikor belépett a helyiségbe. Egy termetes párbajtér volt felállítva, minden eszközzel, ami talán szükséges lehet. A lány sietve megigazította orrán a szemüvegét, s eltátotta a száját.

   - Na de hát… hogy kerül ez ide?

   - Kyoko! - hangzott egy vidám kiáltás, s Kaname szökkent oda barátnője mellé.

   - Kaname! - vigyorodott el végre Kyoko is. - Hogyan…

   - Kaiba állíttatta fel - vonta meg a vállát a másik.

   - És Sousuke hol van?

   - Nem tudom - biggyesztette le ajkait nemtörődöm módon Kaname.

   - Most őszintén… melyikük győzelmének örülnél jobban? - kérdezte izgatottan a szemüveges lány.

   - Na de Kyoko! - csattant fel Kaname, de egyből égnek is emelte tekintetét. - Hát, hogy őszinte legyek…

 Ekkor robbant be az ajtón Sousuke és Yugi, nyomukban Joey-val és Tristannal. Joey felhasználta az alkalmat arra, hogy heroikus pózban előre vethesse magát, s mutatóujját a már rég helyén feszítő Seto Kaiba felé irányíthassa.

   - Te! Te küldted ránk azokat a barmokat! - vádolta meg első lendülettel a kihívó felet.

 Kaiba válaszul felvonta a szemöldökét.

   - Joey, szerintem… - próbált hátul megszólalni Yugi, de sajnos, nem maradt rá ideje.

   - Ismerd be, hogy előre kitervelted az egészet, hogy aztán Sousukét gyáva féregnek állíthasd be, amiért nem jött el, hogy megküzdhessen veled! Ugye, így volt? Ne is próbáld tagadni!

   - Pedig erre kényszerülök, különben hazudnék - mondta hűvösen Kaiba.

 Joey kissé elbizonytalanodott.

   - Joey, szerintem inkább Tücsök Tádé bandás ismerősei lehettek azok - jegyezte meg halkan Yugi.

   - Elég a szócséplésből! - unta meg a mélyenszántó gondolatokat felvonultató vitát Seto igen hamar, majd Sousukéhez szólt. - Gyere, és küzdjünk meg!

   - Legyen úgy - biccentett a másik, majd felkapaszkodott helyére.

   - Itt leszek mögötted - mondta Yugi, majd egy hangos „Yugioh!” kiáltást eresztett el, hogy néhányan egész komolyan összerezzentek rá. Fény villant, s Yugi helyében egyszer csak valaki más állt… egy magas, nyúlánk, egész sármos alak!

   - Mi történt? - kérdezte egy marcona srác a tömegből.

   - Hová lett a lisztérzékeny srác? - vetette fel egy lány is.

   - Senki sem lisztérzékeny! - fakadt ki a Yugi helyén termett egyén, majd megrázta a fejét, és tüntetőleg a párbajtér felé fordult. - Kezdjétek!

 Sousuke és Kaiba öt-öt lapot vettek a kezükbe. A kezdés joga Sousukét illette, neki pedig egészen izzadt a tenyere, hogy valami váratlan támadással meglepje az ellenfél bázisát… a fiú megrázta a fejét. Nem, itt nincsenek védelmezők, nincsenek igazán rajtaütős támadások. Ez kártya, nem a csatatér! Mégis… most talán jobban izgult, mint eddig bármelyik éles bevetésén egész eddigi élete folyamán.

 Szeme sarkából Kanamére pillantott, ki zsörtölődve húzogatta száját, majd egy mély sóhaj kíséretében kiemelt egy lapot a kezében levők közül.

   - És elsőként hívom a…

 Ám hangját Yugi… azaz a lisztérzékeny srác helyén álló egyén üvöltése szakította félbe, ahogy orra végzetes találkozást intézett Bakura öklével. A fehér hajú srác diadalittas kacagással hajolt a másik felé, ujjai annak fuksza felé közeledtek, ám mozdulatát hatalmas villanás akadályozta…

 És akkor elszabadult a pokol.

 Az egyik pillanatban még mindenki vaksin pislogott a fényárban, a következőben pedig robbanás rázta meg az iskola falait, majd parázsló tűzharc bontakozott ki… innen-onnan felcsapó kiáltások hallatszottak, füst terített be körös-körül mindent, ám egy hang folyamatosan túlüvöltött mindenkit, ahogy azt próbálta valaki tudtára juttatni, hogy „neee!”. Ez a hang pedig Sousukéhez tartozott.

 Viszont ő maga csekélynek bizonyult a kialakult zűrzavar megállításához.

 A tömeg hisztérikus tébolyban tolult az ajtók felé, a tornaterem szerkezete olykor meg-megremegett, közben folyamatosan kerepeltek a fegyverek, újabb és újabb füstfellegek akadályozták a látást, robbanás robbanást követett.

   - Elég már! - ordította végül Sousuke, mire egy pillanat alatt elült minden zaj.

 Kaname azt hitte, hogy talán megsüketült. Ahogy elült a por, két hatalmas areoid állt a volt csúcstechnológiájú párbajtér helyén.

   - E… ezek hogy kerülnek ide? - kérdezte halkan Tea.

   - Juhúúú! - kurjantotta el magát teljes önkívületben Shinji, s csaholó kiskutya mód rohant az egyik mecha lábához. Csaholás nélkül, persze.

 Az egyik droid fülkéjének ajtaja felnyílt, belőle egy szőke fej bukkant elő.

   - Sousuke… mégis mi a vihar történt itt? - kérdezte érdeklődve, aztán arca felderült, ahogy felismerte Yugit. - Ó, a lisztérzékeny srác! Hogy nőttél meg így egy délután alatt?

 A fiú kezei ökölbe szorultak.

   - Én… nem… vagyok… - kezdte sziszegni, de nem hagyták végigmondani.

   - Kurz, tűnés innen! Volt itt egy… megmagyarázhatatlan jelenség, de nem igényelt volna fegyveres beavatkozást az orvoslása - utasított Sousuke.

   - Na szép, mondhatom! - szólalt meg női hangon a másik mecha. - Jövünk megmenteni, és még neki áll feljebb… lépjünk le!

 Yugi elégedetten figyelte, ahogy az őrült lakótársak egyike visszamászik kabinjába, majd a két mecha elhagyja a szitásra szaggatott tornatermet. Lassan a füst is elült, a halottak száma az első egyeztetések alapján nulla!

   - Hol van Kaiba? - kérdezte Joey az első döbbenet után.

   - Gondolom, lelépett, mikor kitört a balhé - vonta meg a vállát Tristan.

   - És Bakura? - nézett körbe kíváncsian Tea.

   - Itt… itt van - hallatszott a hátuk mögül egy halk hang.

 Kyoko volt az, ölében Bakura fejével. A fiú csíkos pólóján vér sötétlett.

   - Hát ez szép! - ismerte el az időközben újra lisztérzékennyé vált Yugi, aztán megérintette az orrát, majd szisszenve rántotta el tőle kezét. - Egész erőset üt.

   - És egész szépen elkapta egy lövés! - feddte meg Kyoko, és visszatért az eszméletlen Bakura gondozásához.

   - Sousuke, te idióta! - csattant fel hátul egy hang.

 Senkinek sem kellett odafordulnia, hogy tudja, ki is lehet az… főleg, mikor puffanások és egy-egy elejtett nyögés is megütötte az osztály itt maradt tagjainak a fülét.

   - Menjünk haza! - szorgalmazta lemondó sóhajjal Tea.

   - Előbb hívnátok egy mentőt Bakurának? - érdeklődött halkan Kyoko.

   - Persze, persze - vonta meg a vállát Joey, majd a fekvő srácra nézve megcsóválta a fejét. - A hülye ikonod megint megbolondított…

   - Micsoda? - nézett fel Kyoko, de csak egy fejrázás volt a válasz.

   - Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a Kaiba versus Sousuke párbajt Sousuke nyerte! - állapította meg Tristan. Yugi felkacagott, s a lányra meg Sagarára mutatott, ahogy az utóbbi szenvedő alanyként viseli Chidori haragját.

   - Engem viszont jobban érdekelne, hogy a Kaname-Sousuke párharc kit hoz ki győztesként!

Vége

Jegyzet:

A lisztérzékenység az allergia egy formája, mégsem hasonlítható

össze a többi ételallergiával. Leginkább kisgyermekkorban alakul ki,

de felnőttkorban is előfordulhat.

Súlyosbodott változatai akár skizofréniát,

sőt „egyes nézetek szerint gyermekeknél hormonális zavarokat” idézhet elő :)