V. fejezet

Vegeta az Gravitációs teremben volt. Keményen edzett, mint mindig. Bulma a vezérlőben dolgozott, Trunks mellette játszott a földön. Egy idő után otthagyta játékait és érdeklődéssel figyelte anyját.

- Mit csinálsz mama? – kérdezte.

- Csak néhány tesztet végzek a rendszeren. Te mit csinálsz? – Bulma nem vette le a szemét a monitorról.

- Összeraktam néhány űrhajót, jól sikerültek.

- Ügyes vagy. – Bulma abbahagyta a munkát és fiához fordult – mondtam már, hogy ki jön látogatóba a Földre? – Trunks csodálkozott.

- Nem, még nem. Ki?

- Apollon, már meséltem neked róla. Emlékszel?

- Igen, persze.

- Szeretnéd megismerni? Mert ő biztos szeretne találkozni veled. – Trunks bólogatott, azután összeszedte a játékait és szaladt a kijárat felé. Vegeta mellett rohant el az ajtónál.

- Szerinted Goku tud Apollon érkezéséről? – kérdezte Bulma.

- Nem hiszem. – Vegeta elővett egy üveg kólát és ivott. – Szerintem jobb is.

*

Gohan szétterült az ágyán.

- Végre vége ennek a marhaságnak – mély lélegzetet vett – Most jön a kellemes semmittevés. – Chi-Chi lépett be a szobába, a szemöldökét ráncolta. – Szia mama! Valami baj van?

- Attól tartok, hogy igen. – Gohan felült – Most hívtak az iskoládból.

- Tényleg, miért? – pontosan tudta a választ.

- Egy kisfiú korházban van…rémlik valami? – Gohan felállt az ágyáról és átült egy székre.

- Azt hiszem. – hátradőlt a székben – Miért van korházban?

- Ne játszd meg magad Gohan! – anyja már nem mérges volt, hanem kétségbeesett – Jól tudod, miért van kórházban az a fiú…, mert…, mert… - Chi-Chi hangja elcsuklott, sírással küszködött.

- Mert, majdnem agyonvertem? – fejezte be a mondatot Gohan közömbösen. Chi-Chi leomlott az ágyra.

- Ezt csak így mondod…ennyire nem érdekel…nincs bűntudatod Gohan?

- Nem igazán. A Papa tudja már? – Gohan még mindig a székben ült. Chi-Chi felnézett, már sírt.

- Nem…nem…nem tudja. – alig tudott beszélni. Le volt törve.

- Mondtak még mást is Mama? – Gohan már nem közömbösen, hanem vidáman beszélt.

- Igen. – alig tudta abbahagyni a sírást – Azt…azt, hogy meg is fenyegettél mindenkit. Ezért nem, mert eddig senki sem szólni… Gohan mond, hogy az egészből semmi nem igaz!!! – Chi-Chi fiával szemben állt.

- Mondhatnám, de hazudnék. Mindent nagyszerűen elmondtál. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb be fog köpni valaki, de most már nem számít. Ugyan már. Nem kell annyira kétségbeesned, csak egy fiú. Nem nagy szám. Ha korábban nem harcolunk, már senki sem élne ezen a bolygón. Ha végig gondoljuk az egészet – szünetet tartott – egy a hatmilliárd fejében. Nem is rossz arány. – nevetett – Na jó. Még dolgom van ma. Elmentem. – Chi-Chi zokogott miután fia kiment. Gohan lement a lépcsőn. Öccse egy ágyon ült.

- Ha nagyobb leszel Goten, tanítok neked néhány jó technikát. Te is harcos leszel ugye?

- Igen! – Goten boldogan mosolygott bátyjára. Gohan kiment a házból és elrepült. Chi-Chi még mindig zokogott.

- Mit tett ez a némber a fiammal?! – teljesen kiborult – Mit csinált az én kicsi fiamból?! Miért tette ezt?! – nem tudta abbahagyni a sírást.

*

Vegeta már régebben elment, Bulma még otthon volt. Egy vörös ruha volt rajta vörös cipővel, haja hátrafésült. Trunks mellette állt.

- Miért akar Apollon találkozni velem? – kérdezte a fiú.

- Mert te is saiyan vagy. Mond csak Trunks mi szeretnél lenni, ha felnősz? – Bulma Trunks mellé térdelt.

- Harcos! – vágta rá azonnal – Olyan erős harcos akarok lenni, mint a Papa. – Trunks szeme sugárzott – Igen, erős leszek és mindenkit legyőzök.

- Ez egy nagyszerű életcél. Na és még az apádat is le fogod győzni? – Trunks gondolkodott egy kicsit utána válaszolt.

- Hát, őt biztos nagyon nehéz lesz legyőzni, de ha elég keményen edzek, akkor sikerülni fog. Ugye?

- Azt nem tudom, de biztos egy nagyon izgalmas harc lesz. Előre várom.

- Én is, és Super saiyan is lehetek? – Trunks nagy szemekkel nézett anyjára.

- Biztosan. – Bulma felállt.

- Mikor megyünk Apollonhoz?

- Nemsokára.

*

Gohan kint állt a Központ előtt. Vegeta érkezett meg.

- Jó ideje, hogy nem találkoztunk Vegeta.

- Ez igaz. És fejlődtél az óta valamit?

- Hát persze, még nálad is erősebb vagyok. – a két saiyan kölcsönösen gúnyolódott egymással, szokatlan hangvitel volt ez köztük.

- Nem hinném, de egy egyszerű edzőharccal eldönthetjük.

- Jó ötlet, de el ne felejtsd, hogy most már én is Super saiyan vagyok.

- Fontos dolgokat sohasem felejtek el. Ha nem vagy gyáva, akkor most is kezdhetjük.

- Mire várunk még? – szinte egyszerre változtak át Super saiyanná, ilyen formában alig lehetett őket megkülönböztetni. Csak a hajuk és a ruhájuk utalt arra, hogy ki kicsoda.

- Szabályok vannak? – kérdezte Gohan.

- Csak a szokásosak, az veszít, aki meghal, harcképtelen vagy feladja. Korlátlan küzdőtér?

- Rendben. – Azonnal harcba kezdtek. Egyikük sem volt fölényben. Egyszer Vegeta egyszer pedig Gohan állt a helyzet magaslatán. Gohan került először a földre, ezt Vegeta egy jól irányzott ütéssel érte el.

- Nem is rossz. – jegyezte meg Vegeta.

- Ez csak a bemelegítés. – Gohan szinte azonnal felállt.

- Tudom. – Gohan támadt és folytatták a harcot.