7. részlet.
2006.03.24. 18:45
~ Mekkora egy barom vagyok...végig Hieit szerette...miért? Életemben egyszer leszek szerelmes...akkor is...egy lányba, aki semmitsem érez irántam...~ gondolta Kurama, és beleöklözött a falba.
Másnap reggel Amily felkereste Kuramát.
- Nyitva van! - kiáltotta Kurama, a kopogtatást hallva.
- Szia...- mondta finom hangon Amily.
- Oh...'reggelt...hát te...? Nem...Hieijel kéne lenned...?
- Most alszik...tegnap este elkezdtél valamit mondani...
- Nem érdekes...
- De, mondd!
Felállt és Amilyhez ment.
- Amily...én...azt hiszem...hogy...- itt elakadt. Nem tudott mit mondani.
- ...hogy...?
- Nem bírom kimondani...
- Akkor...írd körül...
- Kérlek...csukd be a szemed...
Bólintott és úgy tett.
Kurama mély lélegzetett vett. Kezeit Amily vállára tette és lassan közelebb hajolt hozzá. Megcsókolta. És Amily nem ellenkezett.
- Ezzel arra akarsz célozni, hogy...
- ...Amily, szeretlek...szerettelek attól a pillanattól fogva, hogy először megláttalak...de tudom, hogy ebből a szerelemből semmi sem lehet...Hieit szereted és ő a legjobb ba...
A mondata félbeszakadt, mivel Amily kezét az arcára tette és magához húzva megcsókolta.
- Ezt...miért...
- Igen...szeretem Hieit...mint egy testvért, vagy egy legjobb barátot...és ez az érzés számára is kölcsönös...jó ideje készülök arra, hogy elmondjam: szeretlek. De mindig közbejött valami...
- Ez...ez...életem legeslegjobb híre...! - kiáltotta Kurama és felkapva Amilyt megcsókolta. Újra meg újra.
THE END
|